Bizony, bizony : két éves lett a Szépséges Kékséges – és már előre megmondhatom, hogy nem ilyen születésnapot érdemelt volna szegénykém, mint amilyen végül is összejött neki. Szentül elhatároztam, hogy legalább a szülinapi mesében nem fogok a galambokról írni – de azért az tény, hogy a tubigyerkőcök tegnapi (szerintem túlságosan korai) eltűnése igencsak földhöz vágott, és bármennyire is igyekeztem, sem tegnap, se ma nem sikerült ünnepi hangulatba varázsolnom magam, hiába tudom, hogy szegény kis Csuvi Gyerek nem tehet semmiről. Amúgy is állandó lelkifurdalásom tárgya, hogy Pici Kék Hercegem nem kap annyi törődést és szeretetet, mint szívem csücske Csivi Banya – és akkor tessék : még a születésnapjába is belerondít a sors, hiába készültem rá őszinte lelkesedéssel.
Azért remélem, hogy Csuvikának így is volt némi öröme a szülinapjában...
Ő nem nagyon kötődik hozzám, a hasát viszont annál inkább szereti : az almás tojás és a tojásos rúd mellett valószínűleg föl se tűnt neki a rossz hangulatom. Csak úgy vigyorgott este az egész kis képe, ahogy falta a kedvenc csemegéjét. Nem bánta még a vakut sem.
Az almás tojáshoz képest a tojásos rúd most nem aratott akkora sikert : még képeket se sikerült lőnöm egyik madárkámról se a rudak társaságában, mert alig kóstolták meg őket – ha pedig mégis, rögtön ott is hagyták a gépem láttán. Ez annak a jele, hogy pillanatnyilag nem örülnek neki eléggé, mert ha valami a fogukra való, nem bánják a vakut meg a filmezést, se látnak, se hallanak, csak tömik a bendőjüket. Az almás tojás pusztításában most se zavarta őket a masinám, csak a tojásos rudat hagyták ott mind a ketten azonnal, amint észrevették, hogy miben sántikálok. Ez nem túl megtisztelő a tojásos rúdra nézve. Pedig máskor meg imádják... hogy min múlik az ilyesmi, nem tudom. Talán télen jobban esik nekik az édesség.Így legalább nem fulladt veszekedésbe a szülinap előestéje, hogy senki se cuppant rá a tojásos rudakra. Mert amúgy hiába van belőlük általában egyszerre kettő, a kalitka két, legtávolabbi csücskében : az természetes, hogy mindkét madárkám kizárólag ugyanazt a rudacskát szeretné pusztítani, ami viszont nem egyezik Banyamadár elveivel. Igazában mindig miatta áll a bál : Csuvika szeretne vele együtt nassolni (mint ahogy minden mást is Csivike közvetlen közelében szeretne csinálni szegénykém), Csivi Őnagysága viszont ezt nemigen tűri. Ellenben ha netán Csuvi kezdi hamarabb kóstolgatni valamelyik rudacskát, Boszikám azonnal ott terem, és leveri lovagját a csemege mellől, nehogy véletlenül béke legyen. Kissé nehéz természetű nőszemély a kis drágám – de hát pont ilyennek imádjuk.
De mondom : az este nem volt semmiféle cirkusz. Csuvika lenyugodott valamennyire az utóbbi egy vagy két hétben : le se merem írni, de úgy tűnik, egyelőre vége van az esténként esedékes, menetrend szerinti őrületnek. Nem nagyon tudom mihez kötni a változást, de két dologra tippelek : egyik a mászóka lefürdetése, másik a nyárias hőség, ami talán Csuviból is sokat kivesz, hiszen ő ugyanúgy utálja a meleget, mint én. De lehet, hogy mégis inkább a mászóka-zuhanyozás "tett jót" Pici Kék Hercegemnek, mert igazság szerint volt már azóta mindenféle időjárás, mióta ő viszonylag rendes gyerek esténként. Alighanem tönkretettem a zuhanyozással az imádott bojtját (pedig nem először lett megfürdetve, de idáig némi száradás után mindig újra megfelelt), és mióta nem esik jól neki a bojtocskán való lovaglás, azóta esténként időben hazajön magától, a kalitkában pedig nem cirkuszol. Az is lehet, hogy naptár szerint működik szegény, és egyszerűen véget ért a tavaszi bikaság időszaka. Akárhogy is : éppen ideje volt, hogy rendeződjön a viselkedése, mert abba már csak belebolondulni lehetett, amit művelt itt szegénykém esténként, hónapokon keresztül.
Nemigen mondhatom, hogy Csivi Kisasszony is megünnepelte Csuvikát (pedig szegény Csuvi annak örülne a legjobban, amit csak Csivikétől kaphatna), de kicsit talán javult a két madár kapcsolata az utóbbi időben. Ezt se merem elkiabálni, mert nem egyértelmű a változás – mindenesetre mostanában láttam egy-két bűbájos, enyelgős csőrözést, amire már elég rég nem volt példa. De sajnos ez nem jelenti azt, hogy Csivike mindig hajlandó olvadozni : néha elfogadja Csuvi kényeztetését, máskor meg durván leveri őt maga mellől, vagy éppen elmenekül előle. Kép vagy filmecske nincs is az enyelgésről (azt el kell hinnetek csak úgy, becsszóra), hisz úgyis olyan ritka alkalom az ilyesmi, nem tehetem tönkre a masinámmal. 
Szegény kicsi Csuvicsek... Kétéves korára már bőven apukának, sőt többszörös apukának kellene lennie – ő meg még mindig legényember, és nincs is túl sok reménye arra, hogy a státusza megváltozik. Borzasztóan sajnálom szegény kicsikémet – ugyanakkor nemigen bírnék felhőtlenül örülni annak sem, ha netán Csivike mégiscsak képes volna életképes tojásokat rakni, és egy szép napon beadná a derekát. Csuvika öntörvényű, makrancos, akaratos madárka, ráadásul van valami szarufejlődési rendellenessége, mert folyton túlnőnek a karmocskái, egyre gyakrabban kell mennünk vágatni : nem biztos, hogy örökíteni kéne akár a viselkedését, akár a karom-problémáit. Így viszont elég bánatos és értelmetlen élete lesz szegénykémnek, ha az egészet a mostani cölibátusban kell leélnie.
De azért csak éljen kis porontyom – sőt éltesse őt nagyon sokáig a jó Istenke !
*
(2014)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
Új kommentek