Dagonyáztam az imént egy újsággal a rekamié sarkában, a madaracskáim pedig az ágaikon sziesztáztak, szintén eléggé punnyadtan, szép csöndben beszélgetve, félig-meddig bóbiskolva. Béke volt és nyugalom, mintha már tél lenne, amikor jólesik estefelé a kályha (esetünkben konvektor) körül ejtőzni. Aztán a jó kis álmos csöndbe egyszer csak belerobbant Csuvikám váratlan ordítása. Minden előzmény nélkül, úgy kezdett hirtelen pörölni a világgal, mintha valami hatalmas méltánytalanság vagy sérelem érte volna. Pedig Csivike nem bántotta (nem is volt a közelében), én meg szintén nem csináltam semmi rosszat, meg se moccantam, belevesztem az újságomba.Mikor azonban felpaprikázott Hercegem kétszer is körberepülte a fejemet (noha egyáltalán nem estem útba a kalitka felé, ahol végül mindkétszer kikötött), már sejtettem, hogy mégiscsak én lehetek a bűnös. Kérdeztem is tőle, hogy mi baja velem, hisz nem lehet még vacsoraidő, akkor meg miért kiabál és mit akar tőlem. Csuvi erre harmadszor is körberepült, látva, hogy a fejlesztésem nem reménytelen, és megint a kalitkát célozta meg utánam, remélve nyilván, hogy ebből már majd csak megértem, mi a dolgom. Meg is értettem, nagyjából.
De hát még nem lehet fél hat ! – mondtam én, kaparászva közben hátra, a fejem fölé, hogy a rekamié tetején elérjem a kéznél lévő órát. Ugye, az eredményt mondanom sem kell ?
PONTOSAN fél hat volt, egy perccel se több vagy kevesebb. Csuvit az Isten is vekkernek teremtette ! Annyira pontosan számon tartja a különféle szertartásaink időpontját, mintha ismerné az órát és le is tudná olvasni róla az időt. Hogy ezt hogy csinálja, és mihez képest tájékozódik, nem tudom, mert (bár magam is eléggé ragaszkodom a szokott napirendhez) a reggeli fölkeléseim ideje bizony nagyon is változó, sőt eléggé tág határok között mozog. Csuvika mégis mindig tudja, mikor van délután fél hat vagy este fél kilenc – legteljesebb mértékben függetlenül attól, hogy reggel nyolckor vagy tíz körül sikerült fölébrednem.
A vacsora egyébként csak addig érdekelte Ő Uraságát, míg szíveskedtem lekászálódni a rekamiéról. Amint függőlegesben látott, rögtön el is hallgatott a kis drágám – enni pedig azóta se jött haza, noha már körülbelül egy órája szervíroztam nekik a fini magocskákat.
*
*
*
(2014)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
ZZ's 2014.09.23. 23:23:05
Elképesztő, hogy mennyi eszük van a madaraknak :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2014.09.24. 00:53:59
Tegnap, miközben írtam a fenti mesét, kis híján ki is tekertem azt az aranyos nyakát ! :-))
Látta, hogy nagyon el vagyok foglalva, és valószínűleg unatkozott mögöttem, az ágakon.
És mivel (ő is) nagy lélekbúvár, rögtön ki is találta, hogy mit kell cselekednie.
Elkezdett oda-vissza röpködni a szekrény és a kalitka teteje között,
pontosan tudja ugyanis, hogy a röpködős képek a gyengéim.
Ha nem repült tízszer oda-vissza, gyors egymásutánban, akkor egyszer sem.
Nem csinálsz belőlem hülyét, Csuvicsek - mondtam én, mert ismerem már a madaramat.
Dehogynem ! - mondta Csuvika, mert ő meg engem ismer.
Addig folytatta az oda-vissza száguldozást (de egy perc megállás nélkül),
míg végül valóban nem bírtam tovább ellenállni a kísértésnek :
fogtam a fényképezőt és fölálltam a helyemről.
Mire megfordultam a szekrény felé, mit gondolsz, hol volt Csuvika ?
Békésen tollászkodott a legmagasabb ág hegyén, mint aki életében el se mozdult onnan,
és nézett rám értetlenül, hogy "mi van, a tollászkodást akarod fényképezni ?"
Hogy meg nem ütött a guta, azt azóta is őszintén csodálom. :-))
ZZ's 2014.09.24. 01:18:47
Én is mindig beszélek a gyerekeimhez és olyan értelmesen fülelnek, hogy az valami hihetetlen. Töfivel hosszú percekig el szoktunk trécselni és úgy figyel, mint aki tudja miről beszélek. Persze valami olyasmit gondolhat, hogy "hagyjon már ez a hülye, mit akar tőlem?", de én önző módon kihasználom, hogy nem szól vissza. :D
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2014.09.24. 01:44:47
hogy azt a legtöbb ember el se hinné, sőt el se tudja képzelni.
Csak szegényeknek nincs módjuk és idejük kibontakozni,
mert a gonosz ember hamar levágja őket, és addig sem az IQ-jukat fejleszti.
(Egyébként nem vagyok vega, bár húsimádó sem - de nem elvből.)
Töfi igenis érti, amit mondasz neki, és nagyon is igényli, hogy foglalkozz vele !
Alaposabban ugyan sose néztem utána a témának,
de emlékszem, mikor kezdtek divatba jönni a törpemalacok.
Clooney Uraság is vásárolt egyet, és akkoriban sokat írtak erről a különféle szennylapok.
(Mert bizony bulvárt is szoktam olvasni - mea culpa.)
Töfi semmivel se kevésbé értelmes, mint egy kutya - úgyhogy legalább annyi törődést érdemel.
És nem azt gondolja beszélgetés közben, hogy hagyd már békén,
hanem azt, hogy "igazán foglalkozhatnál velem többet is, Gazdikám !"
(Persze fogalmam sincs, mennyit foglalkozol vele,
de ezeknek a kis házi kedvenceknek a napi huszonnégy óra is kevés. :-))
Mert alig vannak elkényeztetve... :-)))