(Elvégre rontópál mégse lehet egy hullámos hölgyemény.)
Sztahanovista tündérkém úgy határozott tegnap,
hogy ideje a lusta Mamit is megmozgatnia egy kicsit,
mert az mégse járja, hogy ő maga ki se látszik a sok munkából,
ez a nagy benga Szárnyatlan meg folyton csak a hírportálokon lóg.
Aktivizálásom érdekében azt bírta kitalálni,
hogy életveszélyesre rágta a kakasülő mindkét végén a rögzítő spárgákat.
Ha nem akartam, hogy lepottyanjanak onnan ágastul a mázsás kis popók,
sürgősen gondoskodnom kellett új madzagokról -
noha pontosan tudtam, hogy a munkám eredménye meddig fog tartani.
*
Úgy is lett, ahogy gondoltam.
Szinte még be sem fejeztem a gondos kötözgetést,
ezermester Banyácskám máris rávetette magát az újabb prédára.
Azt se bánta, hogy fényképezem (elég sok képet csináltam róla) :
szinte még pózolt is a kamerának,
és fülig érő csőröcskével, önfeledten cincálta az újabb gyilkolnivalót.
*
Egy óra múlva már akár kezdhettem volna elölről,
mert így nézett ki a vadonatúj spárga :
*
Az még csak hagyján, hogy a spárgát aranyárban adják, ha adják :
nagyobb baj az, hogy szöszölődik, hiába kenderzsineg.
Nem emlékszem, hogy a régebbi spárgák is így viselkedtek volna,
pedig láttam belőlük eleget, hisz Csipike is imádta gyilkolni a csomókat,
így kis híján kilenc éve gyűjtöm a spárgás tapasztalatokat.
Úgy rémlik, csak mostanában kezdődött ez a szöszölődés,
és kicsit sem örülök neki, mert mi van, ha a madárka benyeli ?
Az a sok szösz jó kis gombócot alkothat a bögyöcskéjében,
és máris kész a bélelzáródás vagy bélcsavarodás.
De hogy magyarázzam ezt meg Csivikének, aki él-hal a madzagokért ?
Vagy mivel helyettesítsem a spárgát, ami szintén természetes anyag ?
Nem is olyan egyszerű ám gondos gazdinak lenni...
Mindenesetre a spárgáról nem volna túl gazdaságos pont most másra váltani,
mert végre sikerült bespájzolnom vagy fél évre valót belőle.
Ugyanis a spárgának nem az a legnagyobb baja, hogy szöszös,
még csak nem is az, hogy horrorisztikus ára van,
hanem az, hogy nem lehet kapni.
Az általam ismert egyetlen biztos lelőhely az ÁRKÁD papírboltja,
de ott már hetek (vagy inkább hónapok) óta hiába kerestem.
Meg voltam lőve, mert igencsak végén jártunk a meglévő gombolyagnak,
és nem tudtam újat venni helyette, bármennyire is igyekeztem.
Spárga címén újabban mindenhol csak műanyag förmedvényeket árulnak.
Aztán a múlt héten kivételesen nyitva találtam az állatos bolt melletti barkácsboltot
(amiről sokáig azt hittem, már nem is működik egyáltalán),
és csodák csodája : volt benne igazi spárga, a megfelelő vastagságban.
Mindjárt vettem belőle kettőt is, mert jóval olcsóbb, mint az ÁRKÁD-ban :
ott 1500 Ft körül van egy ekkora gombóc, itt meg “csak” 960.
Hogy mi kerül egy spárgán ennyibe...? Régebben ez filléres dolog volt.
Le is fényképeztem nektek, hogy lássátok,
mekkora gombolyagot adnak “olcsón”, 960 jó magyar forintért.
*
Ezt a rontópannás mesét egyébként hónapok óta készülök megírni,
csak valahogy sose került rá sor, mert folyton közbejött valami.
Mire nekiültem volna, mindig akadt fontosabb mesélnivaló, ez meg csak halasztódott.
Közben persze dagadt is a téma, mert Csivi Pipi nem lazsált, csak én -
ettől viszont egyre reménytelenebbnek látszott,
hogy valaha is megszületik a rég eltervezett, rontópannás beszámoló.
Pedig kár lenne veszni hagyni szorgos kis tündérem különféle ámokfutásait.
Ráment ma az egész napom (szó szerint),
hogy megkeressem hozzá a képeket, több hónapra visszamenőleg.
Nem is időrendben mutatom meg, amit találtam, hanem inkább témák szerint.
*
Nézzük először Csivikét, mint lakberendezőt !
A fölső képen láthatjátok, hogy a létra helyét sem találja megfelelőnek,
lent pedig a mászóka egyik rácsos labdája kóborol ide-oda,
mert Csivi Őnagysága imádja dobálni.
Hogy ezt hogy csinálja, el se tudom képzelni -
ugyanis a labdácskák madzagja még SOHA nem lett kettérágva.
Nem szétrágja Csivike, hanem lehúzza a botról.
Elképesztően ügyes, mert a spárgán a hurok kicsi,
a távolság meg nagy, amit meg kell tennie vele a bot végéig.
De Csivilány megoldja. Én már mindig csak a koppanásra kapom fel a fejem.
*
A kalitkában is szeret rendezkedni Őnagysága, ahogy jó háziasszonyhoz illik :
a legbelső lépcsőt elég gyakran kell cserélnem,
mert előbb csak meghámozza (ahogy itt a képen is látható),
de később általában ketté is rágja. Órákig képes dolgozni vele -
egyem azt a szorgos kis csőrét !
*
Azt azért nem mondanám, hogy nagyon pedáns háziasszony a kis drágám,
mert akkor jobban kéne vigyáznia a tisztaságra.
Bizonyos tekintetben vigyáz is (vagy legalábbis finnyás) :
ha például véletlenül pottyantmány díszeleg egy kölescsipeszen,
rá nem lépne világ kincséért sem, megvárja szépen, míg letörlöm.
(Nálunk a kölescsipeszek lépcsőként és ülőkeként szolgálnak.)
Az viszont nem bántja a szemét igényes madárkámnak,
amikor kölessel szórja tele a lakosztálya padlóját.
*
Sőt ! Ha nincs kéznél jól cincálható kölesfürt. beéri zabocskával is :
az is remekül mutat a kalitka fenekében.
Egyszerűen belehasal a zabos edénykébe, és megfürdik benne.
*
*
Persze dekorálni nem csak a kalitka padlóját lehet, hanem a szobáét is.
Az még sokkal nagyobb élvezet !
Kár, hogy ott a csomagolópapír, mert így a Mami nem ajvékol annyira.
Hol ezt, hol azt : itt éppen a karácsonyra kapott hintácskát hámozza Csivike.
*
És ha már hinta, ott a másik is, a Nagy Kedvenc :
abban az a legjobb, hogy szét lehet rágni az emeleteit.
Aztán a Szárnyatlan csinál helyettük újat.
De előbb még szörnyülködik, hogy jaj meg juj meg nahát –
és milyen jó azt hallgatni ! Zene a Csivifülnek !
*
Aztán persze van olyan is, amikor gyászba vagy méregbe borul szorgos kis tündérem,
látva saját áldásos tevékenységének eredményét.
Mint tudjuk, a fizika nem erőssége szegénykémnek,
így azt még nem sikerült felfognia a mogyorónyi kis agyával,
hogy ha egy ágat kettérágott, az úgy is marad.
Nem is csoda, hogy nem érti,
hisz a ledobott labdácskák visszakerülnek a helyükre,
a kalitka kettérágott lépcsője helyett is kerül mindig másik :
akkor a szekrény tetején meg a mászókán az ágak miért maradnak csorbák ?
Most éppen a nagyobbik papírkosár-vázában gyászolják a kedvenc ágacskájukat,
mert bizony annak se nőtt vissza a lerágott darabja,
és így már nem is esik olyan jól ücsörögni rajta.
*
Csivike hónapokig dolgozott azért, hogy most legyen mit siratnia :
*
A mászóka ágairól meg már ne is beszéljünk !
Eredetileg így nézett ki a hőn imádott legmagasabb ág :
*
Csivike apránként vette kezelésbe,
és az eredménnyel ezúttal meg is volt elégedve :
*
*
*
*
Az viszont már kevésbé nyerte meg a tetszését,
amikor kis híján a fejükre dőlt az ág,
miután Őcsivisége picinykét megkóstolgatta a rögzítő spárgáját.
*
Később aztán soknak találta Csivike a maradék két ágát is a hosszú botnak.
Úgy gondolta, elég lesz oda egy is.
*
Igen ám – de így már nem volt hova jóízűen lerepülni a szekrény tetejéről.
Mély gyászba borultak a madárkák, muszáj volt kitalálnom valamit.
Szerencsére (és legnagyobb ámulatomra) találtam még egy alkalmas ágat,
amit felköthettem a meglévő maradéka mellé.
Így majdnem olyan lett, mint eredetileg volt, Csivike merénylete előtt.
*
Hát valahogy így...
Csivikében elveszett egy egész szerelőbrigád, így ő sosem unatkozik.
Meg mellette én sem...
*
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
Tumblr Hit Counter
*
*
*
Új kommentek