Amilyen szokatlanul hosszúra sikeredett az előző bejegyzés,
ez most olyan szokatlanul rövid lesz :
éppen csak azt akarom elújságolni nektek,
hogy igenis megérkezett rendben tegnap a születésnapi ajándékom,
szerencsésen kibújt a tojásból az első Kisgonci.
*
Tündéri kis jószág – kábé akkora, mint egy szem szilva.
*
Ha kicsit bátrabb lettem volna,
most láthatnátok a tojásból való kibújását is,
ugyanis pont a déli etetés idején jutott eszébe feltörni a tojást,
amikor én lesben álltam a fényképezővel,
mert arra számítottam, hogy esetleg már reggel előbújt.
De nem bújt elő, csak pont délben.
(Ebben rám hasonlít, mert én is ebédre érkeztem.)
*
Most már sajnálom, hogy elszalasztottam a Nagy Lehetőséget -
de hát nem tudtam, mennyi idő alatt bújik elő egy kisgalamb,
és féltem, hogy megfázik, mert elég hűvös volt.
Meg azt sem akartam, hogy szegényke árva legyen, élete első percében.
Goncianyu pedig nem ül vissza a fészkére, amíg én jelen vagyok.
Ma délben még mindig egyedül volt az én kis szülinapi ajándékom,
és – bár idő szerint rendben volt a dolog – aggódtam, hogy úgy is marad,
mert úgy láttam a képeken, hogy meg van repedve a másik tojás.
*
Nagyon sajnáltam szegény Kisgoncit (meg a szüleit),
hogy neki is egyedül kell majd felnőnie, mint drága Goncikámnak.
*
De szerencsére tévedtem – hála Istennek !
Vacsoraosztáskor már két kis gazfickó fickándozott a fészekben :
Gonciöcsi és Goncihugi.
*
*
Hogy melyik a lány és melyik a fiú, az majd később elválik :
idáig mindig úgy láttam, hogy a fiúk szoktak elsőként világra jönni.
(Mert a galamb ilyen okosan van kitalálva :
minden fészekaljban egy fiút és egy lányt tojik.)
*
Goncihuginak igazában csak holnap kellett volna kibújnia a tojásból
(ezek szerint kissé koraszülött szegényke),
de biztos nem akart a Szomszédasszony névnapján születni,
mert a Szomszédasszony kicsit se szereti a galambokat.
Inkább szülinapi ajándék akart lenni ő is,
így drága Csupikám születésnapját választotta a világra jövetelhez.
*
*
Arany Zöld Hercegem ma lenne kilenc éves, ha még élne.
Így az egyik Kisgonci az én ajándékom, a másik meg Csupikáé.
Amilyen áldott kis lélek, biztosan odaföntről is örül neki.
És talán vigyáz is majd rá – mert az bizony ránk fér.
*
Biztos, hogy nem normális dolog szeptember közepén születni egy kisgalambnak -
de ha már így esett, drukkoljatok nagyon,
hogy azért valahogy mégiscsak felcseperedjen ez a két kis tündérmadár !
(Meg majd a másik kettő is, a pótfészekben – ha azokból is lesz valami.
Ők pont az apukám születésnapjára esedékesek – de az még odébb van, sajnos.)
*
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
Új kommentek