HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő
Akkor most elmesélem nektek, hogyan lett az idén karácsonyfánk.
 
Először is tudni kell, hogy kevés dologgal állunk olyan jól, mint karácsonyfával :
ha jól számolom és mindegyik eszembe jutott, a nagyokból az idei a hetedik,
és van még két kicsike is, olyan konyhai sarokpolcra való méret.
Lassan húsz éve kizárólag műfenyőt használok, ennyi idő termése a meglévő készlet.
A legelsőt nagyon szerettem és évekig hűséges voltam hozzá,
de aztán hol nagyobbra vágytam, hol kisebbre, hol kövérebbre, hol soványabbra,
attól függően, hogy éppen hova akartam állítani.
Mióta az eredeti madárkáim átrepültek az örökös karácsonyba,
nincs választási lehetőségem : mellettük bárhova tehettem a fát,
de Csivike és Csuvika mellett nem merem máshova tenni,
csak a konvektor és a rekamié közötti sarokba, egy komód tetejére.
Ez ugyanis a legsötétebb csücske a szobának, ide garantáltan nem repülnek.
(Bár máshova sem, az ágaikon és a mászókájukon kívül – de azért sose lehet tudni.)
*
14_12_23_157a.JPG
 
A komód viszont mégiscsak komód, noha szép kövér – kevés a hely rajta.
Következésképpen az utóbbi három évben mindig kicsi kis fám volt,
ami tényleg csak jelképes, inkább játékszer, mint karácsonyfa.
Pedig lehetne (sőt lehet is) rendesebb fácskákat produkálni kicsiben is -
de valamiért a kilencven centis karácsonyfák mifelénk nagyon elnagyoltak,
éppen csak az egy szál ágacskáikat kell lehajtogatni körben,
mint a nagyobb fáknak a legfölső részén.
Biztonságosnak biztonságosak (mivel egy darabból állnak), de rondának elég rondák.
Egy ilyen csúnyácska kis fát használtam, mióta Csivikéék itthon vannak,
de azért bántott a dolog, hiába elsődleges szempont a madárkáim biztonsága.
 
Tavaly elkeveredtem elemes kis égősorokért a PRAKTIKER-be,
és ott feltűnt egy tündéri kis karácsonyfa,
amely igenis formás volt, annak ellenére, hogy kicsike.
Azóta is bántam, hogy nem csaptam le rá rögtön, sőt közelről meg se néztem.
Rémlik, hogy valami nagy műanyag dobozt is hazacipeltem akkor az égőkön kívül,
nem tudtam volna mellé még a fát is elhozni, nem volt hozzá elég kezem.
Jó messze van tőlünk mindkét elérhető PRAKTIKER (metró plusz villamos visz oda),
így föl se merült, hogy külön visszamenjek az édes kis fáért.
Utálok utazgatni, gondoltam, majd jövőre (azaz idén) megnézem jobban és hazahozom.
Így is lett – csak (ez is, mint minden) kicsit bonyolultabbra sikerült a kelleténél.
 
Mivel az imádott PRAKTIKER-em üzletei  messze esnek tőlem,
gondoltam, jó lesz nekem az OBI is. Az is barkács-áruház, és gyalog elérhető.
Beszéltem velük telefonon (mármint a központi ügyfélszolgálatukkal,
ami egy istencsapás, de ebbe a témába most nem mászom bele),
és az ügyeletes hölgyike biztosított róla, hogy igen,
árulnak NORDMANN KING nevezetű műfenyőt, ne higgyek a honlapnak,
mert az nem naprakész, sokkal nagyobb a választék, mint ami ott látható.
Mindez hihetően hangzott,
mert gyönyörű emlékeim vannak az OBI karácsonyi kínálatáról, még tavalyról is,
a korábbi évekből meg pláne.
Karácsonyfákból mindig is hatalmas volt náluk a választék.
*
nordmann_king_2010.jpg
 
Így aztán föláldoztam a jó kis nyugalmas szombatomat, és elindultam fát vadászni.
Nem is esett nehezemre, mert kivételesen szerencsém volt :
elbújt végre az átkozott napocska, gyönyörűen beborult az ég,
sőt havas eső szemerkélt, ami már annyira szép volt, hogy el sem akartam hinni.
Mire útnak eredtem, nem is eső hullott, hanem igazi hó.
Mint a mesében vagy egy álomban : esett a hó, én pedig mentem karácsonyfát venni.
Gyanús volt ugyan, hogy ennyire nem klappolhat minden –
de legalább addig örültem, míg meg nem érkeztem a Róna utcai OBI-ba.
 
Ott aztán megint egyik ámulatból estem a másikba – csak épp nem az elragadtatástól.
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez ugyanaz az áruház, ami tavaly volt.
Műfenyőből volt kitéve talán tíz-tizenöt darab (lehet, hogy annyi sem),
és azok se különfélék, hanem egy vagy két fajtának a más-más méretű darabjai.
Ugyanazok, amiket a honlapon is láttam, és amiket egyáltalán nem akartam megvenni.
 
Azt hittem, elsírom magam.
Mégse hozott szerencsét a havacska ?
Hiába áldoztam csavargásra a jó kis szombatomat ?
Hiába hagytam magukra a madárkákat, abszolút soron kívül ?
Na nem !
Velem ez nem történhet meg – ahhoz én túlságosan önfejű vagyok !
Ha már elindultam, bizony, nem megyek haza karácsonyfa nélkül !
 
Iszonyúan sajnáltam a madárkáimat,
hisz azzal hagytam itthon őket, hogy mindjárt jövök vissza -
de nem jöttem, hanem fogcsikorgatva bár, de úgy döntöttem, hogy irány a PRAKTIKER.
Ez ugyan részemről hazárdjáték volt, mert a honlapjukat pár nappal előbb néztem,
és akkor kilenc darabot láttam készleten az áhított  fácskámból a Mester utcában :
nagyon is fennállt a veszély, hogy az a kilenc azóta elfogyott.
De rám jött az őrület, hogy nekem igenis karácsonyfám lesz estére.
Vagy legalábbis megpróbálom – mert nem létezik, hogy mindig mindennel pechem legyen.
 
Pedig létezik – csak ez nem derült ki azonnal.
 
Iszonyú sokat vártam a trolira meg a villamosra, az akkor már szakadó esőben
(sajnos hétköznap is csapnivaló a közlekedés, hétvégén meg még rosszabb),
de végül csak megérkeztem a Mester utcába,
és találtam is az édes kis fácskámból három vagy négy darabot, legnagyobb örömömre.
Vacilláltam egy ideig, hogy melyiket is válasszam :
az elsőnek, amit megfogtam, kicsit szakadt volt a csomagolása,
viszont mégiscsak az akadt a kezembe először, az akart az enyém lenni.
Esküszöm, nem tudom, hogy végül melyiket hoztam el (az elsőt, vagy a csinosabbat) -
de azt tudom, hogy a másikat kellett volna.
Ez azonban csak itthon derült ki :
ott és akkor egy győztes hadvezér büszkeségével veregettem a vállamat,
hogy milyen derék kislány vagyok, milyen jól tettem, hogy vállaltam a hosszú utat.
 
Aztán az örömöm nem sokáig tartott.
Éppen csak beestem az ajtón a madárkák vacsoraidejére :
annyira ki voltak borulva szegénykéim, hogy szóba sem álltak velem,
amiért ilyen hosszú időre eltűntem, noha azt ígértem, hamar jövök vissza.
Ráadásul vacsoraosztás után azonnal nekiálltam összerakni az új fácskánkat,
hogy lássam a csavargásom eredményét,
és mindjárt el is dicsekedjek vele ennek-annak, akit esetleg érdekel.
Csivikének ez már végképp sok volt (hogy megint mással vagyok elfoglalva) :
lehet, hogy ő átkozta el szegény karácsonyfát, mert szidta, mint a bokrot.
 
Én meg alig fogtam hozzá a karácsonyfa-állításhoz és örvendezéshez,
máris láttam, hogy nincs minek örülni, hiába kaptam meg az áhított fámat :
amint összeillesztettem a fácska két “emeletét”, kiderült, hogy inog az egész.
Először nem is értettem, hogy hol a hiba,
hisz a pici kis fának nagyokhoz illő, stabil és komoly talpa van -
ám aztán láttam, hogy máshol van a baj.
A fácskám fölső része lötyögött abban a kis hosszúkás műanyag dugóban,
amit bele kell illeszteni a stabilan álló alsó rész megfelelő lukjába.
Forgott az egész fölső rész ide-oda, sőt nem csak forgott, hanem dülöngélt is.
 
Más se hiányzik nekünk, mint egy kótyagos karácsonyfa !
Én közvetlenül alatta alszom (mégpedig a fejem esik a fa alá),
de még ha nem is csapna agyon éjjel, nappal se hiányzik egy ilyen élmény,
hisz a madárkák menten infarktust kapnának a zuhanás robajától.
És egyáltalán.... egy karácsonyfa nem azért van, hogy selejtes legyen !
 
Mivel NAGYON nem akartam másnap is kirándulni menni (ezt azóta bánom),
megpróbáltam saját hatáskörömben orvosolni a problémát.
Kicsit megkalapáltam azt a kis műanyag tokocskát, amiben lötyögött a fölső rész.
Másik kis műfenyőmhöz kifejezetten előírás, hogy kalapáljam jól rá a talpát -
gondoltam, hátha ennek is csak az a baja,
hogy az a kis műanyag valami nincs eléggé rákalapálva.
Tévedtem : a műanyag eldeformálódott a pörölycsapásaimtól
(vagyis már látszott rajta, hogy valaki megpiszkálta), ám a helyzet nem lett jobb.
Csak annyit értem el a nagy eszemmel és igyekezetemmel,
hogy ne lehessen visszavinni cserére a fácskámat,
hisz most már én is rátettem egy lapáttal a selejtes mivoltára.
*
hasznalati_utasitas_15_12_02.jpg
 
Romjaimban hevertem, de még mindig nem adtam fel :
kitaláltam, hogy ha a ragasztó el is engedett,
valamivel ki kéne támasztani a fölső rész tartó rúdját abban a szűk kis lyukban,
amiben lötyögött, noha stabilan kellett volna állnia.
Először WC-papír hengerből vágott kis csíkokkal próbálkoztam,
amivel csak azt értem el, hogy teletömködtem a papírral azt a szűk lyukat,
amit aztán alig bírtam árral kiszedegetni, ugyanis a lyuk keskeny, de mély.
Következő menetben vékony kis ággal próbálkoztam :
ez még rosszabb ötlet volt, nem fért be mellette a karácsonyfa rúdja.
Harmadik ötletként jött a rongy : szétvágtam egy öreg atlétatrikót,
és annak a darabkáit rakosgattam a lötyögő rúdra,
próbálgatva, hogy hány rétegnél szorul bele végre a tokjának a lukjába.
 
Ez végül is nem bizonyult rossz ötletnek, úgy is hagytam.
Remekül beszorult a helyére a renitens rudacska,
és inogni már egyáltalán nem inog a karácsonyfa,
csak persze forogni forog a fölső része, ha nagyon akarom.
Vagyis nem tökéletes.
Ha nem pont alatta aludnék, meg ha nem lennének madárkáim,
nagyon is megfelelne jelen állapotában a célnak -
de azért én mégsem akartam belenyugodni, hogy selejtes karácsonyfám lesz az idén.
Illetve egyáltalán nem akartam, hogy selejtes legyen.
 
Így aztán nem tehettem mást, fölhívtam sürgősen a PRAKTIKER-t,
hogy ha van még abból a két-három fácskából, amit ott hagytam,
egyet feltétlenül tegyenek el nekem másnapra.
Inkább vesszen a szombat után a vasárnap is, meg vesszen a háromezer forint,
amibe a fácska kerül – de legyen egy tökéletes példányunk karácsonyra.
 
Sajnos a PRAKTIKER-nek is központi ügyfélszolgálata van újabban,
így a hölgyike nem tehetett mást a telefonban,
csak megígérte, hogy azonnal leadja a rendelésemet,
és két órán belül értesít, ha nincs már meg egyik sem abból a kettőből,
ami nála a nyilvántartásban szerepel.
Biztosított róla, hogy ha nem hív vissza, az azt jelenti,
hogy másnap nyugodtan mehetek az újabb fácskámért, mert várni fog engem.
 
Vasárnap fölkeltem jó korán (saját magamhoz képest),
és sikerült is menetkész állapotba varázsolnom magam, mire megetettem a galambkákat.
Szerencsére azonban óvatos vagyok (és lusta), potyára menni semmiképp sem akartam.
Hívtam megint az istenverte központi ügyfélszolgálatot,
és a rendelési számom alapján megérdeklődtem, hogy biztosan indulhatok-e,
megvan-e az állítólag félretett karácsonyfám.
Hát nem volt.
Pedig az előző esti hölgyike égre-földre ígérte,
hogy visszahív, ha nem igazolja vissza az üzlet a rendelést.
 
Letaglózott (meg föl is dühített) a hír rendesen,
viszont eszembe jutott, hogy végszükségben az óbudai üzletet is el tudom érni.
Oda is az egyes villamos visz, de még sokkal messzebb van, mint a Mester utca,
és ráadásul borzasztó messze esik a megállótól, gyalogolhatok egy félórát,
majdnem teljesen ismeretlen terepen, az én remek látásommal.
De annyi baj legyen : vagyok annyira makacs,
hogy ha a Holdról kell elhoznom az áhított fácskámat, akkor a Holdra megyek érte. 
 
Potyára menni viszont végképp nem szerettem volna.
Az ügyintéző srácnak azt jelezte a gép, hogy ötnél több van ebből a fából Óbudán,
de azt ő is elismerte, hogy ez percek alatt változhat.
Nem kaphatnék egy telefonszámot közvetlenül az üzlethez ?
Nem kaphatnék.
Nem tudná ő felhívni őket, most azonnal ?
Nem tudná.
Ő csak fölveheti és továbbíthatja a rendelést, aztán majd két órán belül választ kap.
Addig várjak türelemmel, megígéri, hogy visszahív.
Na – itt jutottam körülbelül a gutaütés határáig.
A telefon és internet világában várjak két órát arra,
hogy kiderüljön, kapható-e az a nyomorult árucikk, amit vásárolni szeretnék !
 
Egész biztosan nem normális, aki ezt a központi ügyfélszolgálatot kitalálta.
Újabb égőket (meg egyéb karácsonyi gicsókat) is vásároltam a múlt héten,
azokból is cserélni kellett az egyiket,
de az INTERSPAR-ban el tudtam intézni két perc alatt, telefonon, kényelmesen,
hogy a nevemre félre legyen téve a szóban forgó kis égősor.
Pedig a SPAR-nak biztos több üzlete van Magyarországon,
mint az OBI-nak vagy a PRAKTIKER-nek,
mégse mennek tönkre tőle, hogy saját ügyfélszolgálata van mindegyiknek.
*
15_12_02_039.JPG
*
15_12_02_017.JPG
*
15_12_02_030.JPG
 
Mindenesetre a rendelést leadtam a karácsonyfára (illetve leadta a srác),
viszont a két órát eszemben se volt kivárni :
bíztam a nem létező szerencsémben, és elindultam Isten nevében,
előre mondogatva magamnak, hogy nem kapsz agyvérzést, Ágika, ha potyára mész.
De nem mentem potyára.
Jó sokat kóvályogtam, míg ráleltem az üzletre
(nem járt a környéken senki, nem volt kitől kérdezni,
az ügyfélszolgálatos srác meg szinte kikérte magának a telefonban,
hogy eligazítson legalább a megfelelő megállót illetően,
mert hogy ő nem szokott villamossal közlekedni) –
viszont amikor végre célhoz értem, igenis várt engem a megrendelt fácskám,
ráadásul egy nagyon kedves asszonyság nyomta a kezembe.
Nem akartam zsákbamacskát hazahozni még egyszer,
így rögtön ki is bontottuk a dobozt, ellenőriztük, hogy ez egy hibátlan darab.
 
Hazafelé ezúttal már nem voltam győztes hadvezér, csak fáradt vénasszony :
örülni se maradt energiám, de azért büszke voltam magamra, hogy nem adtam fel.
Mégiscsak lesz nekünk valamivel formásabb fácskánk az idén, mint tavaly volt.
*
*
Bónusznak tekintsétek meg az adventi Asztalomat
és a karácsonyi Csivi-Csuvi kurzort !
Aki még nem látta az ünnepi vendégkönyvünket, nézze meg azt is !
*
adventi_asztal.jpg
*
15_12_02_065.JPG
*
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*

*
*
*





Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása