Nézzétek csak, milyen jó dolgom van mostanában !
A zabocskát ugyan nem én zabálom,
de az én tenyeremből falják a mindig éhes csőröcskék.
*
Ha másra nem,
erre jó a CSICSU-blog rendbetételébe fektetett munka :
olvasgatva a madárkáim kisgyerek koráról szóló meséket
(és látva a tündérinél tündéribb képeket meg filmecskéket),
nagyon elbúsultam, és borzasztóan bántott a lelkiismeret,
hogy a valamikori szoros kapcsolatunk az évek során köddé vált,
és ma már senki se táncikál a kezemen, senki se rágcsálja az ujjaimat,
és senki se lesi az alkalmat, hogy zabot nassolhasson a tenyeremből.
*
Pedig milyen szép is volt !
Még olvasni is jólesik, látni is gyönyörűség,
hogy pár évvel ezelőtt mennyire imádták a mára elfeledett kezemet.
Világos, hogy egy négy éves madár nem viselkedhet úgy, mint egy négy hónapos -
de azért nyilván én is hibás vagyok a kapcsolatunk lazulásában,
nem csak arról van szó, hogy a pincurkáim felnőttek és megkomolyodtak.
Látszólag nem különösebben igénylik a társaságomat,
hisz kirepülnek az ágaikra vagy a mászókájukra mindjárt reggel,
és sokszor haza se jönnek vacsoraosztásig -
de azért legalább az estéink biztos lehetnének bensőségesebbek,
ha kicsit több energiát fektetnék a dologba,
és nem mással volnék elfoglalva mindig – akkor is, amikor ott állok mellettük.
El is határoztam, hogy megpróbálom menteni a menthetőt,
és igyekszem ismét jó pontokat szerezni szegény kis árváimnál,
akik leginkább folyton csak a hátamat látják belőlem, a klavi fölé görnyedve.
*
Nem mondhatnám, hogy elaléltak szegénykéim az örömtől,
amikor először próbáltam megint a tenyeremből etetni őket.
El éppen nem menekültek a kezem mellől, de ráhajolni eszükben sem volt :
bármelyiküket kínáltam, az illető szoborrá merevedett,
elfordította a fejecskéjét, és kicsit ijedten, kicsit sértetten bámult a semmibe.
Nem voltam se meglepve, sem elkeseredve : nagyjából erre számítottam.
Azt viszont reméltem erősen, hogy azért az idő nekem dolgozik.
Így is lett – és nem is kellett dolgoznia sokáig.
Talán két vagy három este próbálkoztam hiába – aztán egyszer csak megtört a jég.
Három nappal ezelőtt ért az a megtiszteltetés, hogy újra elfogadták a tenyeremet –
csak nem tudtam beszámolni róla, mert akkor írtam a második blamázsos mesét.
Meg képek se lettek volna a lelkendezéshez (valami sok ugyan most sincs),
mert annyi eszem azért még maradt, hogy nem kezdtem őket a vakuval riogatni,
mikor végre ott randalíroztak a kezemen, sok hónapnyi szünet után, először.
*
Csuvika volt a Nap Hőse, aki elsőként rávetette magát a tenyeremre.
Jókedvű, ficánkolós napja volt : szerintem hamarjában föl se fogta, mit csinál.
Előtte a zöld etetőből falatozott, nagyjából háttal az egész kalitkának,
így nem vette észre, hogy Csivike félt elfogadni a kezemből a zabot.
Ugyanis ha észreveszi, szófogadóan elhitte volna, hogy a tenyeremtől félni kell.
Így viszont alighanem csak az imádott zabocskáját látta,
eszébe se jutott megütközni azon, hogy nem a barna tálból kapja.
Csuvika akkora haspók, hogy jó falatok láttán nemigen foglalkozik a részletekkel.
*
Később viszont mégiscsak feltűnt neki, hogy valami nem stimmel -
de mielőtt ijedtében ott hagyhatta volna esetleg a kezemet,
Csivi Banya már le is lökte róla.
Ugyanis Banyácskám óvatos tartózkodásánál mindig nagyobb az irigysége :
azt sehogy se tűrheti, hogy Csuvika részesüljön valamiből, amit ő félt elfogadni.
Különben se lehet olyan veszélyes a Mami keze,
ha egyszer Csuvika vígan falatozik róla.
Csuvika tehát el lett takarítva az útból,
a Banyagáj pedig elterpeszkedett a tenyeremben.
Valahogy úgy járt ő is, mint pár perccel előbb Csuvicsek :
réges-régről rémlett neki, hogy ismerős és jó helyen van,
ahol akár el is hasalhat kényelmesen, hisz mindig is így csinálta -
ám aztán (mintha hirtelen észhez tért volna) mégiscsak eszébe jutott,
hogy ez a tenyér már nem az a tenyér, hisz közben évek teltek el,
és manapság nem vagyunk ennyire bizalmas viszonyban.
Úgyhogy a biztonság kedvéért visszamászott a kezemről a botra,
de a falatozást azért nem hagyta abba, csipegetett szépen tovább.
*
Ez volt kedden, három nappal ezelőtt.
Hatalmasan örültem, hogy nincs veszve semmi :
ha idáig eljutottunk, bizonyára sikerül majd tovább is lépnünk,
és előbb-utóbb visszaédesgetem a kezemre elárvult kis gazfickóimat.
Hisz valamikor annyira szerették !
Szabályosan harcoltak érte - mert persze ketten együtt ritkán fértek meg rajta.
Szerdán már nem lettem így elkényeztetve :
hiába akartam megint a kezemből etetni őket, nem kérte egyik sem.
Sebaj : adtam nekik a markomban tartott tálból a zabot, úgy már elfogadták.
*
*
Tegnap viszont ismét megesett a szívük rajtam :
egye kutya, ha ez ennyire fontos ennek a bugyuta Szárnyatlannak,
hát hadd képzelje azt, hogy nélküle nem is tudunk rendesen megvacsorázni !
*
Együtt megint nem ettek a kezemről
(szegény Csuvi már nem vállal ekkora rizikót),
de külön-külön igenis falatoztak róla mind a ketten.
Pedig még fényképeztem is – kockáztatva ezzel, hogy elriasztom őket.
Csivikéről nem is lőttem, csak két képet (azt a kettőt is eléggé zokon vette),
és Csuvikáról se sokkal többet, bár ő pillanatok alatt úgy belejött a zabálásba,
hogy akár reflektorral is villoghattam volna rá, nemhogy a vacak kis vakuval.
Pedig mire a zabos műsort elkezdtük, már vagy félórája álltam a kalitka előtt,
és azóta Haspók Hercegem folyamatosan tömte a bendőjét, nemigen lehetett éhes.
*
Úgyhogy most itt tartunk :
próbálom visszaszelídíteni a madárkákat a kezemre.
Majd meglátjuk, mi sül ki a nagy igyekezetből -
bár tisztában vagyok vele, hogy ők már meglett korú, felnőtt madarak,
nyilván a viselkedésük is más, mint a szeleburdi óvodásoké.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.05.28. 17:26:23
Nagyon szépek a szárnyasaid! El tudom képzelni, hogy örültél, hogy megint a kezedből ettek. Az én egyik kacsám is szokta finoman csipkedni a kezemet, hagyja magát megsimogatni is. Kivéve, ha a kacsapalotába pl. berakom az ételt vagy a vizet, vagy bármit teszek, amikor ők is ott vannak. Akkor úgy megcsíp, hogy fáj. Ő nagyon ragaszkodik hozzám. Egyszer, amikor beteg volt, itt lakott a szobámban vagy 2 hétig. Hát volt mit takarítani, mit mondjak:) (A Te kedvenced, a gácsér az egyébként.) Ők is szinte családtagnak számítanak, akár a többi jószágunk.
Szép napot!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.28. 17:50:47
hogy a szürke kacsád gácsér lehet. Igen fess uraság.
Mi a becsületes neve ?
Kacsa Kázmér ? Vagy Gerzson Gácsér ?
Ha az én kacsukám lenne, alighanem Gerzsonnak nevezném. :-))
Az meg nem egészen igazságos részemről, hogy ő a kedvencem,
ugyanis Kacsa Kisasszonyról nem érkezett olyan kép, amelyiken rendesen látszana.
Mind elég távoli, a kis pofija nem igazán látható.
Pedig nagyon is meglehet, hogy ő is van olyan gyönyörű, mint hites ura.
Te merrefelé laksz, Ildi ?
Van a környéken állatorvosuk a tündi-bündi szárnyasoknak ?
Alighanem kacsához is madaras orvos kell - az meg ritka, mint a fehér holló.
Ha tudtam volna annak idején,
hogy "közönséges" állatorvosok mennyire nem értenek a madarakhoz
(és még a jobbik eset, ha ezt be is vallják),
sose mertem volna belevágni a madártartásba.
Pedig előbb volt a picinyeimnek "háziorvosuk", mintsem hazahoztam volna őket -
később mégis kiderült, hogy hiába akartam előrelátó és gondos gazdi lenni,
súlyosan becsapott az egyébként nagyon értelmes és rokonszenves doktornő,
akit a neten néztem ki magamnak : abszolút nem volt alkalmas a feladatra, amit vállalt.
Ma már vannak kiváló orvosaink, de rengeteget kínlódtunk, míg megtaláltuk őket.
Viszont szívből kívánom, hogy a kis totyogóidnak sose legyen szükségük orvosra.
Kérek szépen közeli képecskét Kacsa Kisasszonyról is ! :-))
A ONE DRIVE-os link nem alkalmas ilyen fajta megosztásra,
de ha a leveleződben írod meg a szöveget, ahol van lehetőség link beszúrására,
és onnan másolod be ide, akkor vélhetően itt is be fog linkelődni.
Ildi701 2016.05.30. 10:09:36
Sikerült közelebbi képeket készíteni a kisasszonyról is. Ez nem megy olyan gyorsan és egyszerűen, mint a gácsér esetében. Lassan araszolva tudtam ilyen közel kerülni hozzá. Ezen a linken 6 kép van:
https://onedrive.live.com/redir?resid=EA916DB88C5DBFF8!920&authkey=!AEvi3Pd2Ugsfb8c&ithint=folder%2c
A gácsért Icinek hívják, amikor kicsi volt, mindig úgy szólongattuk, hogy icipici. Ebből lett később az Ici. A leányzó neve pedig Böbe.
Amikor Ici szemével baj volt, egy általános állatorvoshoz vittem, aki hála Istennek valószínűleg a legjobb készítményt adta rá, amit csak lehet, egy antibiotikus szemkenőcsöt. Ez valóban megszüntette a gyulladást.
Szép napot!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 10:21:12
onedrive.live.com/?authkey=%21AEvi3Pd2Ugsfb8c&cid=EA916DB88C5DBFF8&id=EA916DB88C5DBFF8%21915&parId=EA916DB88C5DBFF8%21920&o=OneUp
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 10:28:02
Viszont úgy igen (látod itt eggyel följebb), ha csak egy kép linkjét adod meg,
kimásolva a ONE DRIVE címsorából.
Vagyis (vélhetően) nem az a nyerő, amit a ONE DRIVE megad a megosztáshoz,
hanem az, amit a címsorban látsz, amikor megnyitod a képet.
Vagy ez így hülyeség ?
Majd mindjárt kipróbálom a múltkori (nem működő) képeiddel.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 10:31:01
https://onedrive.live.com/redir?resid=EA916DB88C5DBFF8!907&authkey=!AO33efbeAuUYad4&v=3&ithint=photo%2cjpg
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 10:33:00
onedrive.live.com/?authkey=%21AO33efbeAuUYad4&cid=EA916DB88C5DBFF8&id=EA916DB88C5DBFF8%21907&parId=root&o=OneUp
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 10:48:00
A fönti két próbakomment ugyanannak a képnek a két linkje.
Az első (ami nem működik) az, amit te megadtál. Nyilván a ONE DRIVE-os megosztó link.
A második (ami működik) pedig magának a megnyitott képnek a címsora.
Hogy közeli képet készíts, ahhoz nem kell feltétlenül közel menni Böbéhez. :-))
Ha jó minőségű a kép, és még nincs átméretezve,
remek közelképeket lehet kivagdosni a távoliakból.
Én egy-egy júl sikerült példányból néha négy-öt képet is kreálok. :-))
Itt a példa - csak persze ez kicsi,
mert az eredeti is át van már méretezve (igen helyesen).
kepfeltoltes.hu/view/160530/Ildi_kacs_i_3_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Drukkolj ma nekünk nagyon, mert Csuvikámmal baj van.
A legnagyobb baj pedig az, hogy nem tudom, mitévő legyek.
Félek őt orvoshoz vinni, mert attól tartok, jelen állapotában megölném a befogással.
Majd később (valamikor) elmesélem.
Nálunk még csak most kezdődik a nap, a madárkák még alszanak.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 10:52:47
Pedig így (ha igaz) kapsz értesítést arról, hogy már pötyögtem ide valamit.
Nos (mint látod) több valamit is pötyögtem, csak egyiket se válaszként. :-))
Úgyhogy az értesítésekre ne nagyon várj,
mert többnyire nem válaszként írom a választ.
Ildi701 2016.05.30. 10:57:34
kepfeltoltes.hu/160530/20160530601_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/160530/20160530603_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/160530/20160530610_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/160530/20160530613_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/160530/20160530614_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/160530/20160530615_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Szép napot!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 11:01:04
Így sokkal kényelmesebb nézegetni őket - neked viszont plusz munka.
A fönti kommentjeim között látod valamelyikben a megoldást.
A sok firkálásban észre se vettem, hogy közben tőled is jött új komment - bocsánat ! :-))
Ildi701 2016.05.30. 11:13:35
Remélem, azért mégsem akkora a baj, és jól fog végződni a mostani nehéz helyzet.
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.30. 11:48:55
Már beszéltem a rendelővel, de a dokink éppen operál, majd valamikor visszahív.
Most nincs hozzá türelmem (meg időm se), de majd este elmesélem
(vélhetően egy újabb bejegyzésben), hogy mi a baj.
Nekem mindenképpen zsúfolt napom lesz, akkor is, ha nem megyünk orvoshoz.
Megvan a saját teóriám arról, hogy mi a baj :
ha a doki áldását adja rá, szaladok gyógyszerért,
amit csak elég messze, némi metrózással tudok beszerezni.
Mindenesetre drukkolj nekünk nagyon !