Szegény, szegény Csuvicsek !
Nem elég, hogy lényegében semmilyen ajándékot nem kapott
a hazajövetelének negyedik évfordulójára,
mert egyszerűen nem voltam képes kitalálni semmi okosat,
amit meg mégis, azt nem merem megvalósítani -
ráadásul még az ünnepi négyese sem készült el időre,
amit betehetnék ide a blogba, hogy kellően díszes legyen az oldal.
*
Pedig a jó szándék megvolt : vacakoltam vele órákig délelőtt,
de nem vagyok formában, nem jutottam a végére -
sőt attól se vagyok elragadtatva, ami már készen van belőle.
Nem tudom, milyen front van fölöttünk, de legyen elég annyi,
hogy délután még az aktuális szendvicsem is kiesett a kezemből,
beborítva szépen az alkatrészeivel nem csak a méretes tálcát,
de az asztalterítő és a konyhai pad jelentős részét is.
Rögtön tudtam, hogy jól teszem, ha Csuvika ajándékán nem is agyalok tovább,
mert ma talán nem volna hasznos bármilyen szerszámot a kezembe vennem.
*
Az eddigi napok se voltak sokkal jobbak mostanában :
elárasztottak a saját bajaim, se időm, se kedvem nem volt ünnepre készülődni.
Pedig azért igyekeztem – de hát hiába.
Nem bírtam kitalálni semmit Szépséges Hercegemnek.
Talán egy létra vagy kötélhágcsó jól jönne neki a kalitka alá,
arra az esetre, ha véletlenül a padlóra érkezik, mikor igyekszik hazafelé -
de félek bármit odaszerelni a sarokba (amint kommentben írtam is már valahol),
mert vak is vagyok, szkleró is vagyok,
megfeledkeznék az új berendezési tárgyról,
és ha rálépnék vagy nekimennék, nagyobb bajt csinálhatnék,
mint amekkorát Csuvikának okoz a padlón való landolás.
*
Egyébként mostanában nem is láttam őt padlóra érkezni – csak el ne kiabáljam !
A legutóbbi beszámolóhoz képest sokat javult a helyzet :
július utolsó tizenöt napjában összesen kétszer repült ki Csuvika,
ebben a hónapban viszont mindössze kétszer nem.
Igaz, még csak kilencedike van, de a kilenc napból hétszer szárnyra kelt.
Ahhoz viszont tartja magát szegénykém, hogy egy nap csak egyszer repül ki,
függetlenül attól, hogy több órát vagy csak pár percet tölt a mászókán.
Csivike közben százszor is hazarepül meg vissza,
de Csuvikát nem sikerül többször kicsalogatnia, csak naponta egyszer.
A röpködését nem tudom kötni semmihez :
azt hittem, nagyrészt időjárás-függő, de nem egyértelmű a dolog.
Annyiban talán, hogy a nagy hőségben nem is igen próbálkozott -
viszont a nagyjából egyforma napokon is hol kirepül, hol nem.
*
Ott tartottunk tehát, hogy szegény kicsikémnek nincs ajándéka az évfordulójára.
Bánt is a lelkiismeret rendesen – de nem bírtam kitalálni semmi értelmeset.
Pedig Csivike a bodza-szívecskét kapta a negyedik évfordulójára,
ami egy eléggé mutatós és méretes ajándék
(azóta se használta soha, Csuvika viszont gyönyörűen alkalmazza létrának) :
ehhez képest különösen szomorú és fájdalmas,
hogy Banyácskám ilyen nagy ajándékot kapott, Csuvika meg semmit.
Pedig igyekszem igazságos lenni, és már rég nem igaz az sem,
hogy a lelkem mélyén azért mégiscsak Csivike a kedvencem.
*
Természetesen a tojásos rúd megvolt, ami nélkül nem ünnep az ünnep,
és kapott az ünnepelt finom kis almás tojást is az este,
ami szintén hozzátartozik a jeles napokhoz, bár azért máskor is előfordul néha.
Továbbá kapott egy zacskóval a kedvenc nasijából (PRESTIGE SNACK),
bár ez most nem olyan nagy durranás, mert még az előző adag se fogyott el.
Majd Mikuláskor lesz nagy öröm belőle, mert az lesz a legközelebbi ünnep,
és addig egész biztos nem tart ki ez a másfél zacskó, ami most itthon van.
Habár újabban ez a nasi sem olyan népszerű már, mint korábban volt.
Szerintem változhatott az összetétele, mert ránézésre is más egy kicsit,
és bizonyára nem előnyére, mert nem imádják annyira a madárkák, mint régen.
*
*
Csivike is megünnepelte Csuvikát a maga módján az este :
kegyesen hagyta magát etetni és kényeztetni,
aminél nagyobb örömet semmivel se tudna szerezni lánglelkű lovagjának.
Tündéri jelenetek tanúja voltam, ám ebből most sajnos kimaradtok,
mert nem vitt rá a lélek, hogy a masinámmal tönkretegyem az idillt.
(Mégse maradtok ki teljesen, mert másnap este lőttem néhány képet.)
Hiába látom szinte naponta, mégis minden alkalommal újra elolvadok tőle,
milyen bájos tud lenni ez a négydekás kis Rómeó,
és mennyi szeretet fér el abban az icipici kis szívében.
Órákig el tudnám nézni, ahogy szeretgeti az ő szíve hölgyét.
*
Az illető hölgy pedig érezhette az este,
hogy valamiért különleges nap elébe nézünk,
és egész kivételesen nem lökte le Csuvikát a kakasülőről,
sőt a helyét sem foglalta el, egy pillanatra sem.
Szegény Csuvicsek el sem akarta hinni, hogy mászhat egyenesen a bal sarokba,
nem kell megvárnia, míg én előbb kiimádkozom onnan Csivikét.
*
Ma délután meg
– körülbelül akkor, amikor négy évvel ezelőtt hazaértünk Csuvikával -
odaálltam a kalitka elé, és kezdtem nekik mesélni,
hogy is volt az első napunk, amikor találkoztunk Csuvikával :
hogyan választottam ki őt a testvérkéi közül,
hogyan zötyögtünk hazafelé Mátyásföldről az iszonyatos melegben,
milyen keserves féltékenységgel fogadta Csivike az ismeretlen Csuvikát,
később meg milyen szívszorító önfeláldozással,
milyen hűségesen őrizte őt éjjel-nappal, a kis kalitka rácsaira tapadva,
amíg még nem lakhattak együtt a nagy ketrecben.
*
Annyira édesek voltak : úgy néztek rám és úgy figyeltek
(különösen Csivike), mintha tisztán értenék minden szavamat.
Tündér volt a pontosan kéthónapos Csuvi Gyerek,
tündér volt Csivike a féltő és gondoskodó anyáskodásával -
mégis nehéz időket éltünk, nagyon jó, hogy már nem ott tartunk.
De ha akartok egy pillantást vetni a pici Csuvikára,
megtaláljátok őt a CSICSU blogban, 2012 augusztusánál.
(Itt van fönt, a jobb oldali sávban -
hisz tulajdonképpen ennek a blognak a CSICSU az eleje.)
*
Azt meg már el se hiszem, hogy azóta eltelt négy év...
A zötykölődés hazafelé a buszon ma is olyan, mintha tegnap történt volna.
Pedig bizony nem tegnap volt...
Remélem, lesz még következő négy évünk is,
és az is ugyanolyan észrevétlenül elszalad, mint ez az első négy.
*
*
UTÓIRAT, MÁSNAP ESTE
****************************
****************************
*
Csuvika nem lazsál -
avagy a tojásos rúd pusztulási sebessége :
*
*
*
*
*
*
*
(2016)
Ildi701 2016.08.11. 19:23:05
Szép lett az oldal, a kék Herceg a virágkoszorú díszítéssel pedig igazán gyönyörű:)
A kis szárnyasaidnak már annyi mindene van, hogy már tényleg nehéz lehet valami új ajándékot kitalálni nekik. De olvastam a Vendégkönyvben, hogy már van ötleted. Ahogy elnéztem, azért Csuvika a finom falatoknak is nagyon örült:) Láthatóan nagyon ízlett neki a tojásos rúd, nagyon édes, ahogy elszunyókált mellette.
Jó hallani, hogy Csuvicsek végre újra gyakran szárnyal, bár, ahogy írtad, tegnap éppen nem repült ki. Azért remélem, a szárnyalásáról érkeznek majd még jó hírek.
Tényleg egy ilyen kis hullámos is mennyire tudja szeretni a társát. Csivi pipi valóban érezhette, hogy egy jelentőségteljes nap volt, hogy még a kakasülőre is odaengedte szerelmes lovagját.
Örülök, hogy ilyen boldog élete van a picinyeidnek:)
Szép napot a Nagys'asszonynak, hős lovagjának és Neked, drága Ági néni!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.08.11. 19:59:44
Annyira jólesik olvasni a csupa szív kommentjeidet !
Éljen a WIN 10 meg a MICROSOFT fórum, mert azok nélkül sose találtunk volna egymásra !
Csuvika hol szunyókál ? Az utolsó képen ?
Nem szunyókál, csak a vaku miatt csukta be a szemét.
Amúgy meg nyújtózkodik, mert elzsibbadtak a lábacskái a Nagy Zabálásban.
Elvégre nyolc perc alatt elpusztította a fél tojásos rudat, kemény munkával.
:-))
Ma megint kirepült Ő Urasága, ha nem is túl nagy sikerrel.
Elég messze volt még a mászókától, amikor padlót fogott - de aztán szépen odasétált.
Nyilván nem volt elég levegője szegénykémnek, mert iszonyú hideg van,
nem lehet nyitva tartani az ablakot, csak éppen résnyire.
Azt is csak Csuvika miatt, mert neki mindig kevés a levegő.
Így viszont mi Csivikével megfagyunk.
Most éppen őmiatta aggódom, hogy talán máris megfázott,
mert hosszabb ideje bóbiskol a tükrös virág levelén, még vacsorázni se jött le.
De korábban ő is kint volt : órákig karattyoltak Csuvikával a mászókán.
A visszautat megint nem láttam, mert akkor repült haza Csuvika,
amikor pont nem voltam a szobában. (Szinte mindig ezt csinálja.)
Egy frászban vagyok a téltől (amit egyébként imádok - már ha igazi tél),
ugyanis szegény Csuvicsek már most is keservesen ordít,
amikor fölterítem a zöld lepedőjüket a kalitka mellett-fölött kifeszített spárgára,
hogy ne zavarja őket a monitor fénye lefekvés után,
illetve hogy ne fújjon rájuk közvetlenül a szél, a mostani hidegben.
Érted ? Nem is a kalitkára terítem a lepedőt, és még így is sok neki !
Illetve (gondolom) nem a lepedő sok, hanem a friss levegő kevés.
Na de mi lesz télen, amikor muszáj nem csak leterítenem,
de jól be is bugyolálnom a kalitkát, legalább a szellőztetések idejére ?
Csuvika egyszerűen meg fog fulladni...
De hát a mínuszokban nem nyithatom rájuk közvetlenül az ablakot, takaró nélkül !
Komolyan aggódom, hogy mi lesz ennek a vége,
mert szinte biztos vagyok benne, hogy Csuvika problémái valahol itt kezdődtek :
tönkretettem szegényt a féltésemmel és a túl sok takaróval a télen.
Ordított a boldogtalan minden este, ha csak meglátta a kezemben az éjszakai takarót -
én meg Csivikére fogtam az ordítását : azt hittem, azért visít,
mert tudja már előre, hogy a takaró alatt a Banya le fogja lökni.
Ez is igaz volt - de most már tudom, hogy szegény gyerek a takaró ellen (is) tiltakozott.
Így most nagyon félek az imádott telecskémtől, mert Csivike meg kifejezetten fagyos.
Mit találjak ki, hogy mindkettőjüknek jó legyen ?
Egész biztos, hogy nincs ilyen megoldás.
Mindegy - egyelőre örüljünk annak, hogy Csuvika ma kirepült !
Ezen a héten ritmikus sort játszik : egyik nap kirepül, másik nap nem.
A naptárban meg olyanok a plusz és mínusz jelek egymás mellett, mint valami sorminta. :-))
Ildi701 2016.08.13. 10:40:25
Köszönöm szépen, amit írtál, nagyon aranyos vagy:)
Én is nagyon örülök, hogy megismerhettem egy ilyen kedves, csupaszív Szárnyatlant, mint amilyen Te vagy:) Hát igen, ha nincs a Microsoft fórum, és Te nem frissítesz Windows 10-re, nem tudom, hogy találkoztunk volna-e valaha.
Én sem tudom, hogyan lehetne megoldani a kis szárnyasaidnál ezt a takaró-kérdést. Esetleg szellőztetéskor lepedő helyett valami paravánfélét kellene a kalitka elé tenni, hogy közvetlenül ne érje a hűvös levegő. Lehet, hogy nem kellene nyitva tartani sokáig még résnyire sem az ablakot, ha Te és Csivi pipi fáztok. Inkább többször kellene rövid ideig szellőztetni. Ezt olvastam is valamikor, hogy hűvösebb időben, pláne télen a kb. ötperces, többszöri szellőztetést ajánlják.
Remélem, Csuvicsek ma is ki fog repülni. Ha nem is mindennap történik meg ez, de azért nagy javulás ahhoz képest, hogy nemrégiben még 2 hét alatt kétszer ha szárnyalt.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.08.13. 11:40:50
mégpedig ijedtében, már délután.
Ma eddig még őrzi a házát, és közben ordít, mint a veszedelem.
A tegnapit nagyon szívesen elmesélném, most rögtön,
de azt hiszem, inkább csinálok belőle új bejegyzést, majd valamikor a nap folyamán.
Addig csak izgujjjjáááá, hogy mi üldözte őt a mászókára ! :-))
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.08.14. 12:05:56
mert el voltam foglalva az új mesével - bocsánat.
Pedig a szellőztetési javaslataidat nem illik szó nélkül hagyni. :-))
Pontosan úgy van, ahogy mondod : "valami paravánféle" védi a kalitkát.
Csak nem a saját lábán áll, hanem kötélre van föllógatva egy félbehajtott lepedő.
Télen ez kevés (még a kevésnél is kevesebb), mert a hidegtől nem véd.
A gyakori szellőztetés is stimmel : úgy szoktam megoldani télen,
hogy a kisszobában nyitom ki az ablakot,
és résnyire nyitva hagyom a két szoba közötti ajtót.
Ez mindig csak pár perc : addig tart, míg elszívok egy cigit a konyhában.
Ennyi pont elég is, naponta kétszer-háromszor.
A gond nem ezzel van, hanem a lefekvés előtti szellőztetéssel,
ami alaposabb (következésképpen hosszabb ideig tart),
ugyanígy a kisszobából, de sarkig kitárt ajtóval.
Muszáj reggel és este rendesen kiszellőztetni.
Ilyenkor szükséges, hogy a madárkák nagyon jól be legyenek takarva,
hisz jön rájuk a mínusz, kábé negyedórán keresztül, ha nem is közvetlenül.
Ettől félek most, hogy Csuvika hogyan fogja elviselni.
Pedig erre nincs megoldás : muszáj őket letakarnom.
Sőt aludni is takaró alatt szoktak télen -
ezt se tudom, hogy a továbbiakban menni fog-e.
Mert ha Csuvika miatt olyan melegben kell aludnunk,
hogy a kalitka maradhasson takaró nélkül, abba én fogok belepusztulni.
(A gázszámla meg igencsak meghízik - de nem ez a legnagyobb baj.)
Úgyhogy tényleg nem tudom, hogyan oldjuk meg a telet egy ilyen oxigénhiányos madárral.
Ha nem takarom le őket, meg fognak fagyni, ha meg letakarom, Csuvika megfullad.
Egyik lehetőség jobb, mint a másik. :-((