A mai mesémtől se lesz vidámabb senki, aki szívén viseli a madárkáim sorsát -
hogy mi jöhet még és fogok-e valaha vidámabb meséket írni, már tényleg nem tudom.
Részemről totálkár – bár persze sajnálni nem engem kell, hanem a picinyeimet.
Mindenesetre erőim végén járok, hiába nem én vagyok beteg.
*
Tamás doktorhoz ma délelőttig megvolt a délutánra szóló, érvényes időpontunk.
Nem mondtam a múlt héten (volt annyi minden más mesélnivaló).
pedig szöget ütött a fejembe,
hogy a karomvágás utáni búcsúzásnál Tamás azt kérte,
ne mondjam még le a mai hétfőre szóló időpontunkat, hátha szükség lesz rá.
Nem kérdeztem meg, hogy melyik madárkámra gyanakszik és mi lehet a probléma,
de azért később többször eszembe jutott, hogy vajon mit látott, amit nem közölt.
Mindenesetre szót fogadtam, és az időpontunkat tartottam, egészen ma délelőttig.
Talán tíz óra körül mondtam le, hogy délutánig még biztosan elkeljen a helyünk.
Előre vigyorogtam, ismerve a formánkat, hogy majd most jönnek a bajok.
Így is lett - és akkor már nem volt kedvem vigyorogni.
Csivikém csak azt várta, hogy lemondjam a doktor bácsit,
és utána sürgősen gondoskodott róla, hogy kezdjem is megbánni.
Bár orvoshoz szaladnom nem kellett volna vele
(azt egyébként is megtehetném bármikor, sürgősséggel, ha vészhelyzet van),
de azért azt megmutatta szegény Banyácskám,
hogy igenis szüksége lehet még a doktor bácsira,
csak ne képzeljem azt, hogy erre az évre már letudtuk a dokis programokat.
Ugyanis kirepült a kis drágám – és zutty : lepottyant.
Ő is ! Akinek eddig a világon semmi gondja nem volt a repüléssel !
Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek :
mikor hallottam, hogy a hátam mögött valaki repül, aztán pottyan,
biztos voltam benne, hogy Csuvika az illető – ki is lehetne más ?
Pedig lehetett...
Nem Csuvika kelt útra, és nem ő pottyant a padlóra, hanem Csivike.
Már itt totyogott a székem mellett, keresve a visszafelé vezető utat,
és én még mindig nem hittem el, hogy Csuvi helyett Csivikét látom,
pedig fél méterről azért csak meg tudom különböztetni a két madárkám színét.
Igenis Csivike volt az áldozat (csak tudnám, minek az áldozata),
én pedig azt se csodáltam volna, ha ránk szakad a plafon,
mert ez az újabb csapás se sokkal kisebb tragédia.
Azóta se tértem magamhoz (meg Csivike se), pedig már este van.
Csak láttátok volna a halálra rémült, értetlen kis képét,
amikor nagy nehezen (de önerőből) visszaküzdötte magát valahogy a kalitkába !
Ennyire kiborulva még sose láttam szegénykémet.
Lihegett is rendesen, de azt hiszem, inkább a lelke sérült :
alig túltengő önbizalmával és önérzetével nem lehet egyszerű elfogadnia,
hogy vele is megtörténhet ugyanaz a csúfság, ami eddig csak Csuvikával szokott.
Nem győztem vigasztalni szegénykémet, de nem lehettem túlságosan hiteles,
hisz engem is földhöz vágott az élmény, és ezt Csivike pontosan érezte.
Kudarcos kis tündérem voltaképpen túlrepült a mászókán
(ezt nem tudom, hogyan csinálta), mert az ablaknál kötött ki, a függöny alatt.
Vagy az már a második eset volt ? Nem is tudom.... talán igen.
Az első landolását inkább nem láttam, mert azonnal megpróbált hazajönni -
csakhogy az se sikerült, itt téblábolt a székem körül, a padlón.
Innen repült újra a mászóka felé, és akkor érkezett az ablakhoz.
*
Ott elég sokáig pihegett és tétovázott, hogy ilyenkor mi a teendő,
végül mégis rászánta magát, hogy próbáljon fölmászni a mászókára,
ahogy Csuvikától számtalanszor láthatta.
Csakhogy most nem volt ott Csuvika, hogy mutassa az utat,
Csivike pedig nem olyan talpraesett, nem is tud eléggé tájékozódni,
neki nem sikerült fölfedeznie Csuvika bejáratott útvonalait.
A mászóka oldalsó vázán indult fölfelé,
de persze az egyáltalán nem kényelmes útvonal, nem is jutott messzire.
Hosszas kínlódás árán fölért talán a fele magasságig (inkább még addig se),
ott pedig leült pihenni, és láthatóan feladta a küzdelmet.
Nem volt képes megtalálni, hogy min mászhatna még följebb.
Jó darabig búslakodott, egy helyben ülve,
aztán összeszedte minden erejét, és inkább hazarepült.
Elég alacsonyról indult, de nem pottyant a padlóra,
sikerült elérnie a kalitka alatti tálcát, a célon túl, a sarokban.
Eddigre már szinte magán kívül volt szegénykém a rémülettől, hogy mi van vele,
így nem is találta meg az ajtót és az ajtóhoz vezető létrácskát,
hanem teljesen lehetetlen helyről ugrott föl a ketrec oldalára, ahogy sikerült.
Ment a rácson kapaszkodva, mint egy kis tank, neki mindennek -
de végül csak elért az ajtóig, és úgy futott be Csuvikához,
mint aki a biztos halál torkából menekült éppen.
Csuvika meg indult volna máris kifelé, hogy ő se maradjon ki semmiből.
Nekem azonban elég volt az izgalmakból mára, plusz muszáj volt vásárolni mennem,
így Csuvika kénytelen volt lemondani a csavargásról.
Pedig nagyon kéredzkedett, hogy majd ő megmutatja Csivikének...
Csivike viszont amúgy se volt tanulékony hangulatban,
teljesen magába roskadt szegény, hogy megeshetett vele ekkora szégyen.
*
Hogy mi lehet itt a baj, azt már nem is kérdezem -
bár tudom, hogy egy rendes madármami ilyet nem mondhat.
De hát Csuvikánál se bírt kiderülni semmi, pedig vele épp a születésnapján,
június kilencedikén voltunk először Tamásnál ezzel a problémával.
Pont ezért hiába gyanakszom a fűtésre meg a rossz levegőre is Csivike esetében
(mert arra gyanakszom) – hisz Csuvika is potyogott egész nyáron,
pedig akkor folyton nyitva volt az ablak, nem lehetett rossz levegő.
Csivikének változatlanul billeg a farka (hol jobban, hol kevésbé),
de hát ma egy hete hallgatta meg őt Tamás, nem talált nála semmi bajt.
Marad az, hogy Csuvikát olyan kórság gyötri, amivel mára megfertőzte Csivikét is.
De hát eddig miért nem ? Hiszen ő már tavasz óta beteg !
És mostanában nem is érintkeznek... Csivike nem hajlandó csőrözni egyáltalán.
Pont most kapott el valamit, mikor nyalták-falták egymást, akkor meg nem ?
Számomra ez is eléggé hihetetlennek tűnik.
Marad a függöny, mint a bajok forrása – de hát lehetséges ilyen ?
Lökött pici Tündérem november nyolcadika óta biztosan nem volt kint a kalitkából,
mióta kicseréltem a nyári függönyt télire az ablakon.
Ennek holnap lesz három hete. Lehetséges, hogy elfelejtett repülni ?
El tud egy madár felejteni repülni három hét alatt ?
Ez se hangzik túlságosan valószínűnek...
De ha sem ez, sem az, akkor mégis mi a baj ?
Mi történt az én vagány pindurkáimmal,
hogy most már mind a kettő ilyen selejtes ?
A szívem szakad meg értük – és nem bír kiderülni a megoldás.
*
(2016)
Ildi701 2016.11.28. 23:47:09
Csivike 3 hétig nem volt kinn?
Lehet, hogy a függönycsere miatt nem repült ki eddig?
Azt tudom, hogy idő kell a madaraknak, amíg az új környezethez hozzászoknak. A kacsáimnál is látom, hogy ha valamit változtatok pl. a kacsapalotában, idő kell nekik, amíg megbarátkoznak az új helyzettel. Volt olyan is, hogy alig akartak bemenni, pedig csak a régi műanyag tálca helyett egy annál magasabb peremű kis műanyag ládába került a kacsatápos tál és az ivóvíz. Úgyhogy szerintem elképzelhető, hogy a másik függöny az oka a nem kirepülésnek.
De a lepottyanás oka vajon mi lehet? Talán a 3 hét kiesés alatt gyengébb lett az izomzata. Ha valakinek ugye pl. be van gipszelve a lába, elvékonyodik, elgyengül az a láb.
Volt már ilyenre példa, hogy Csivike nem repült ki ilyen sokáig? Ha még nem, akkor szerintem lehet, hogy a sok nem repüléstől kicsit gyengébb lett az izomzata, és nincs komolyabb baj. Nagyon remélem, hogy a mai lepottyanás nem vette el a kedvét, bátorságát Csivikének a kirepüléshez, és holnap is útra kel.
Mielőbbi gyógyulást kívánok Csivikének és Csuvikának!Jóéjszakát a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.29. 00:16:20
Bár az azért furcsa, hogy a három hét nagyobbik részében egyáltalán nem jött ki a ketrecből.
Még az oldalára sem, ahol máskor szívesen ücsörög. Pedig onnan messze van a függöny...
Ilyesmiben Csivike nagyon gyáva. Ő csak ahhoz bátor, hogy Csuvikát kínozza.
Tavaly is nagy cirkusz volt a függönycseréből, napokig nem repültek rá a mászókára,
csak sírtak, mert hiányzott nekik, az a kedvenc tanyájuk.
Csak a szekrény tetejére repültek, de abból is a távolabbira, minél messzebb a Félelmetes Függönytől.
(Ebben az a vicc, hogy életük első három évében nem is láttak más függönyt, csak ezt.)
Végül persze Csuvika volt a Hős Vitéz, aki odamerészkedett mégis a mászókára, lesz, ami lesz.
Most viszont Csuvika már nem repül, egyedül pedig Csivike még jobban félhetett az "új" függönytől.
Ma végre összeszedte a bátorságát szegénykém - de hát hiába, mert rossz vége lett.
Vele ilyen még sosem fordult elő - sőt még csak hasonló se.
Igaz, idáig nem is ítélte raboskodásra saját magát...
Nem tudom, mi lehet szegénykémmel.
Azért az elég hihetetlen, hogy az új függöny miatt dekkolt a kalitkában három hétig.
Talán az időjárás vágta a földhöz őt is.... ez az istenverte novemberi tavasz.
Most estére (éjszakára) szokatlanul élénk és jókedvű volt mind a kettő -
talán nekik is jót tesz a hidegfront meg a jobb levegő.
Kíváncsi vagyok én is a holnapi napra.... Meg persze félek is tőle.
Bár nincs kizárva, hogy egy ideig most nem mer majd kijönni megint szegény kis tündérem.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.29. 00:17:28
Ildi701 2016.11.29. 20:14:45
Mi történt ma? Csivike ki mert repülni a tegnapi lepottyanás után?
Szép estét Neked és a kis szárnyasaidnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.29. 20:20:16
Legalábbis úgy nagyjából....
Nem, sajnos Csivike nem repült ki, sőt elég bágyadt volt egész nap.
Majd valamikor éjjel még jövök, de most muszáj fölállnom innen, ne haragudj !
Lassan kezdődnek az esti szertartásaink, de előbb még ennem is kéne gyorsan valamit.
De majd jövök, ha már alszanak a madárkák. :-))
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.29. 23:45:48
Mégse most jövök, Ildikém, mert már nem akarok sokat zörögni a billentyűkkel.
Majd valamikor elmesélem holnap az esténket. (Nem kell nagy dolgokra gondolni.)
Annyit mondhatok, hogy Csivike állapota felől nagyjából megnyugodtam,
mert annyit gyötörte szegény Csuvikát az esti szertartásaink közben,
és olyan furmányosan utálatos volt, hogy szerintem nincs a világon semmi baja. :-))
Vagy legalábbis halni nem készül - hacsak az irigységtől és féltékenységtől szét nem durran. :-))
Ildi701 2016.11.30. 09:31:36
Akkor most kimondottan örülhetünk Csivike banyáskodásának:)
Csak kiderül hamarosan, hogy mivel függ össze a kis drágáid repülési kedve és képessége.
A Nagy Szakértőt is meg lehetne szerintem kérni, hogy nézze meg a videót Csivikéről és Csuvikáról, hátha van valami elképzelése az alapján, mi lehet a baj.
Jóéjszakát a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.11.30. 10:30:25
hanem tegnap éjjel, amikor én már nem voltam itt a gépnél, kivételesen.
Sajnos a beengedés, nem pedig a megírás dátumával jelennek meg a kommentek.)
Ildikém - Legszakértőbb Szakértőmet nem szívesen zavarom (van elég dolga nélkülem is),
de azért Csuvika röpképtelenségéről már kikértem a véleményét annak idején.
Oda nyilatkozott, hogy a kövér madarak egy idő után ellustulnak és abbahagyják a röpködést.
Hát nem tudom...
Csuvika egy viszonylag nagyméretű madárka, és alig több, mint négy deka.
Csupikám az élete vége felé már hosszú ideig bőven túl volt az öt dekán,
mégse hagyott fel a röpködéssel, utolsó percéig.
Csipikének voltak hasonló problémái, a hasán növekvő zsírdaganat miatt.
Ez sajnos Csuvikánál is megvan (bár még fele akkora sincs, mint Csipikéé volt) :
írtam már valahol, hogy talán ez borítja fel a kis teste egyensúlyát.
Vagy mit tudom én...
Most már szeretnék nyugalmat karácsonyig (bár persze teljesen mindegy, hogy mit szeretnék),
komolyabb vizsgálatokba nem akarnék kezdeni, ha nem muszáj.
Elvégre az utóbbi fél évben se bírt kiderülni semmi, hiába hordom őket orvoshoz.
Majd jövőre belevágunk újra, és kifejezetten kérni fogom például az aspergillózis kizárását,
bár arról Tamás azt mondta még régebben, hogy az én madárkáimnál kevés az esélye.
Nagy baj lenne, ha mégis az lenne, mert abba belehal a madár, mégpedig nagy kínok között.
De valaminek csak lennie kell, ha most már mind a kettő ilyen kis béna lett.