HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő
Egész biztos, hogy nem vagyok normális (bár nem is vádolt senki ilyesmivel) :
örömmel jelentem, hogy szerdán ismét gazdagodtunk egy karácsonyfával,
szám szerint a kilencedikkel, ha mindegyik eszembe jutott. (Plusz két picike.)
Egyáltalán nem szándékoztam újabb karácsonyfát vásárolni,
annál kevésbé, mivel pár héttel ezelőtt, valamikor november elején döntöttem el,
hogy idén gyönyörű karácsonyfánk lesz, még a gyönyörűnél is gyönyörűbb,
ugyanis fel fogom avatni a négy-öt évvel ezelőtt hazahozott IKEÁ-s fácskát,
amit már megvenni is azzal a tudattal vettem meg, hogy használni sose fogom
(legalábbis addig biztos nem, míg madárkák vannak a háznál),
ugyanis nincs hova tenni, túl nagy, csak a mászóka helyére tudnám fölállítani.
Viszont ANNYIRA gyönyörű és ANNYIRA igazi, hogy egyszerűen muszáj volt megvenni.
Azóta is búslakodom utána minden karácsonykor – de csak úgy az ábrándozás szintjén,
ahogy a lottó ötösre gondol az ember, hisz nem vitás, hogy a madárkák fontosabbak.
 
Na – hát ezt a csoda-karácsonyfát kurkáltam elő (nem először az évek során),
hogy megvizsgáljam, tényleg nem lehetséges-e odapasszírozni valahogy a komódra.
Teljes magasságában több mint másfél méter, és terebélyesnek is elég terebélyes -
de ha sikerülne kihagyni a legalsó “emeletét” (mivel három részből van összerakva),
akkor talán tehetném a fának járó sarokba, csak stabil talpat kéne találni hozzá.
Ezzel a feladattal jól el is voltam napokig – és a megoldás nem tűnt reménytelennek.
Van bombabiztos, nagyon erős, nagyméretű talpam (nem olyan, mint a mostaniak),
az biztosan elbír nehezebb karácsonyfát is, felborítani pedig talán nem is lehet.
Faesztergályos ismerős hiányában WC-papír és papírtörlő gurigák kérdése az egész.
Pompásan fölhízlaltam a karácsonyfám “törzsét” a gurigákba való burkolással,
olyan biztosan és mozdulatlanul áll a nem neki való tartóban, hogy öröm nézni.
Én pedig úgy kezdtem várni az idei karácsonyt, ahogy talán csak gyerekkoromban :
annyira örültem előre a világszép fácskámnak, mintha tényleg a Jézuska hozná.
Hirtelen felindulásból vettem hozzá csodaszép (vagy inkább csodaédes) égőket is :
tündér kicsi gyertyácskákat, amiket föl lehet csíptetni a fára,
de nem tekereg körülöttük semmiféle vezeték, mert külön elem van mindegyikben.
Ennek talán még a fánál is jobban örültem (bár egyik a másik nélkül mit sem ér),
mert évek óta vágytam ilyen vezeték nélküli gyertyákra,
de idáig csak külföldi portálokon láttam, vagy esetleg gyanús webáruházakban.
Most viszont árulja szépen az OBI – hát naná, hogy rohantam megvenni !
Aztán csak vártam álmaim karácsonyát, ami majd szebb lesz az összes eddiginél.
 
Mindez még november első felében zajlott, borongós, esős, téli hangulatban,
amitől én kivirulok és föléledek, akár hegyeket lapátolnék odébb kiskanállal.
Csakhogy jött aztán az átkozott novemberi tavasz, és én rögtön tudtam,
hogy elhagy a szerencsém, mert a melegfront és a napsütés miránk csak bajt hozhat.
Így is lett.
Kidőltem előbb én, aztán sorban a madárkák,
az ünnepi várakozás meg úgy elszállt a sok baj között, mintha nem is lett volna.
Én pedig valahogy összekötöttem a kettőt :
Csuvika nehéz napjaiban a fejembe vettem, hogy baj lesz a csoda-karácsonyfából,
mert ha azt meghozza a Jézuska, majd elviszi fizetségül valamelyik madárkámat.
Elmebaj ? Az. De félni kezdtem (előre) a világszép karácsonyfámtól.
Valahogy nem illik hozzánk... nem jár nekem ilyen szépséges karácsonyfa.
(A madárkáknak járna, de hát ők így is, úgy is félnek tőle.)
 
Mindez csak úgy bizonytalanul gomolygott bennem,
akkor fogalmazódott meg világosan, amikor megláttam ezt a legújabb fánkat.
Könyvtárba mentem szerdán, és a könyvtár után mindig vásárolgatok is,
mert igen jó kis üzletek vannak ott egy kupacban, nagyon kedves emberekkel.
Egészen másért mentem be egy kínai vegyesboltba – és milyen jól tettem !
Még be se kellett menni : a fácskám testvérkéje ott díszelgett az üzlet előtt.
 
Ennek is története van...
Tavaly ilyenkor az ÁRKÁD egyik optikai üzletében állt egy hasonló a kirakatban,
és nekem annyira tetszett, hogy be is mentem megkérdezni, honnan származik.
Pont azt az eladót szólítottam meg, aki aznap hozta otthonról :
mondta, hogy a TESCO-ban vették, de már sok évvel ezelőtt.
Mivel azt is említette, hogy nekik már nincs szükségük rá,
kérdeztem, nem volna-e hajlandó esetleg eladni nekem – de hát sajnos nem.
Én pedig tudtam, hogy sok év után reménytelen ugyanilyet találni.
Elég jól ismerem a karácsonyfa-kínálatot, ilyen kis formásat nem láttam még sehol.
Azóta is sokszor eszembe jutott ez a tündér kis karácsonyfa,
de a TESCO nem kínál hasonlót, meg a többi áruház sem.
De igenis kínált a kínai boltocska !
Kicsit magasabb kiadásban, de formára alighanem ugyanolyat,
mint amit én tavaly képes lettem volna használtan megvenni, ha sikerül.
 
El sem akartam hinni, hogy ekkora szerencsém lehet !
Gagyinak kétségtelenül gagyi ez a kis fa (még a gagyinál is gagyibb),
viszont a maga kategóriájában verhetetlen, annyira formás.
Hogy is magyarázzam ?
Az benne a különleges, hogy nem olyan kövér és tömött,
mint a többi gagyi karácsonyfám, hanem valahogy “szellősebb”,
messzebb vannak egymástól az ágai, van helyük a díszeknek rendesen lógni.
Ettől valahogy jobban is hasonlít egy igazi fenyőfára...
(Persze csak a formája – mert a minősége tényleg nagyon ócska, nagyon MŰ.)
 
Itthon mindjárt összeszereltem szegénykét – és azonnal a szívembe zártam.
Elvileg még nem dőlt el, hogy melyik is lesz fölállítva –
de a lelkem mélyén már tudom, hogy ez a kis ócska.
Ezt rögtön a sajátomnak éreztem, a másikat meg le se merem tegezni. 
Jó lesz ez nekünk... valahogy jobban illik hozzánk, mint a tökéletes példány.
 
Szerdán egész este itt állt a drága a leendő helyén, a komódon a sarokban :
nem mertem bevinni a kisszobába, míg a madárkákat le nem fektettem aludni,
mert frászt kaptak volna, ahogy elhúzok a karácsonyfával, közvetlenül mellettük.
Szétszedni meg már nem akartam a fácskát –
valahogy olyan jól sikerült elrendezni az ágait, nem volt szívem elrontani.
Fölállítva dekkol most a (leginkább raktárként működő) kisszobában,
és tegnap föl is öltöztettem szépen szemetes zacskókkal, hogy ne porosodjon.
Úgyhogy pillanatnyilag egy kísértet-karácsonyfa díszeleg a másik szoba asztalán.
*
16_12_02_03.JPG
 
Már csak azért is megérdemli ez a kis filléres karácsonyfa,
hogy idén ő legyen az ünnep főszereplője, mert csodát tett a madárkákkal :
közel kétheti mosolyszünet után épp szerda este,
az új karácsonyfa jelenlétében békültek ki végre egymással szegénykéim.
Pedig borzasztóan meg voltak sértve, mikor nekiálltam összeszerelni a fácskát :
bizonyára úgy találták, hogy többórás távollét után velük illene foglalkoznom,
nem pedig valami félelmetes vasrudakkal, amikre én azt mondom, hogy karácsonyfa.
Szó se róla : eléggé belefeledkeztem a karácsonyfa rendezgetésébe,
mígnem egyszer csak feltűnt, hogy Csivike aléltan nyüszög.
Csak neeeem ??? Csak de !
Úgy volt, ahogy látatlanban is gondoltam, a szoba közepéről :
ültek a pincurkáim egymás mellett, az egyik középső boton,
és Csuvika lelkesen vakizta Csivike vedlő fejecskéjét,
ő meg csukott szemmel élvezte a kényeztetést, és nyüszített a gyönyörűségtől.
 
Hála Istennek !
Angyal szállt le szerdán a kalitkára, mintha máris karácsony lenne.
Majdnem két hete nem láttam ilyen bűbájos jelenetet, de még csak hasonlót se :
mióta hazajöttünk a doktor bácsitól, és Csuvika folyamatosan gyengélkedett,
Csivi Banya nyeste-vágta, ahol érte, egyáltalán nem tűrte meg maga mellett.
Hogy most már elfogadja szegény kis lovagjától a kényeztetést,
annak meg van kedve udvarolni, az alighanem annak a jele, hogy Csuvika rendbe jött.
 
Vagy legalábbis sokkal jobban van – mert azért még mindig nem tökéletes.
 
Az etetés beindult szépen már akkor este, a karácsonyfa alatt -
feltűnt viszont, hogy csak a boton ülve etet Csuvika,
nem ugrik rá a kezemben tartott edénykére, amikor Csivit etetem,
noha máskor onnan szeret a legjobban etetni,
mert ott éri el legkényelmesebben Csivike csőrét.
Szerdán viszont még nagyon hamar leugrott a tálkák pereméről,
pedig már akkor is próbált onnan etetni, és éppen Csivike se zavarta el.
Figyeltem csütörtökön is : akkor se kezdődött újra az etetés szokott módja.
Tegnap (pénteken) viszont már igen.
Vagyis csak tegnapra jutott el odáig szegény Hercegem a boldogtalan lábával,
hogy már hosszabb ideig képes az etetők szélén is állni.
Tizenegy nap...
Eddig tartott, míg (talán) helyre jött szegénykém a karomvágás után.
 
Bár azért teljesen még mindig nincs rendben az a lábacska,
mert újabban probléma Csuvikának a kakasülőre való feljutás esténként.
Az ő oldalán nincsenek lépcsők, mint Csivikének a kakasülő másik végén :
neki csak egyetlen kölescsipesze van, amire rálép a kis lábával,
ügyesen fölhúzza magát, és a következő lépcsőfok már maga a kakasülő.
Csivi ezen az oldalon nem is tud fölmászni, mert ő nem olyan magas, mint Csuvika.
Most viszont Csuvika se tud, és a kis lábára gyanakszom, hogy azzal van a baj,
mert nem látom, hogy a kakasülőn bármi is megváltozott volna.
Annyira nem megy ez az esti fölmászás,
hogy szegény madár már nem is akar a helyén aludni.
Tegnap is meg ma is hosszasan könyörögnöm kellett, hogy azért mégis próbálja meg.
Úgy látom, nem tartja meg őt az a lába (talán a bal),
amivel a kakasülőre kéne lépnie, illetve oda felhúzódzkodnia.
Idáig ez sose volt gond, mindig nagyon flottul ment, most viszont nem megy.
Ijedtében rásegít a szárnyával, hogy le ne pottyanjon – de fájhat is neki,
mert látom, hogy kifejezetten fél az esti lefekvésektől.
Napközben viszont semmilyen gyanús vagy aggasztó jelet nem észlelek.
Csuvika kifejezetten vidám és eleven, a lábain se látom, hogy kímélné őket.
(Bár enni változatlanul a botokról eszik, nem az etető pereméről, ahogy szokott.)
*
16_12_03_007.JPG
 
Nem bánnám én, ha nem a kakasülőn éjszakázik, alhatna az imádott sarokbotján,
ahonnan újabban alig tudom elimádkozni esténként – csak hát attól félek,
hogy ha rosszat álmodik vagy valamitől hirtelen fölébred,
nem fogja tudni, hogy hol van, mert nem ahhoz a hálóhelyhez van szokva,
és akkor jön megint a szokásos éjszakai pánik, ami néha sajnos megtalálja őt.
Meg a sarokboton a levegő is kevesebb éjjel, mint a kakasülőn,
mert a takaróból kreált barlang oldalsó fala eléggé eltakarja.
 
Próbáltam segíteni szegénykémnek tegnapelőtt este :
kicsit lejjebb tettem a megszokott csipeszét, hogy könnyebben rá tudjon lépni,
ugyanakkor tűztem be mellé egy másikat is, kicsit magasabbra,
hogy neki is meglegyen a két lépcsője kényelmesen, mint Csivinek a túloldalon.
Sajnos azonban ezúttal oktondinak bizonyult az én okos kis madaram :
nem értette meg, hogy mire megy ki a játék, csak azt látta, hogy valami változott,
és ettől úgy megrémült, hogy közelébe se mert jönni a szép új lépcsőjének.
Kénytelen voltam visszaállítani az eredeti állapotot,
mert még a botra se mert ráugrani, amiről indulnia kell fölfelé, a hálóhelyére.
Létrát meg oda nem tudok neki fölszerelni – bár lehet, hogy attól is megijedne.
 
Mindebből csak annyi a lényeg, hogy mégse tökéletes még az a lábacska.
Bár az sincs kizárva, sőt nagyon könnyen meglehet,
hogy egyszerűen csak a kampós, hosszú karmai hiányoznak Csuvikának,
amiket pompásan be tudott ide-oda akasztani a kapaszkodásnál.
Most meg ugye nincs mit beakasztani, mert némelyik ujján alig maradt karom.
Az ujjacskáival nyilván másképp tud kapaszkodni, de ezt még tanulnia kell.
(Mire meg megtanulja szegény feje, addigra újra kinőnek a karmai.)
 
Mindenesetre kicsit csalódott voltam, hogy Csuvika nem kérte az új lépcsőt.
Azt hittem, pillanat alatt át fogja látni, hogy minek raktam oda.
Törhetem a fejem, hogy mit találjak ki neki, amit hajlandó lesz használni.
*
16_12_03_041.JPG
 
Amúgy teljesen jól van a kis drágám,
éjjel-nappal elszántan udvarol, és tűri Csivike rigolyáit.
Pedig közben vedlik is az istenadta, de már talán ennek is túl van a nehezén,
kezd egész csinos lenni az új frizurája, és a pocakja is kevésbé foltos.
Szegény banyácskámnál meg most jön a java : lassan nincs mit billegtetnie,
mert a szépséges farkincájából már alig maradt valami, a java kihullott.
De talán amúgy se billegtetné (vagy legalábbis nem annyira) :
úgy látom, hogy ha olyan hűvös a szoba, hogy én már megfagyni készülök,
Csivi Pipi alig vagy egyáltalán nem billegteti a farkát.
Nem ismerek rá a fagyos madaramra, hisz világéletében imádta a meleget.
*
16_12_03_002.JPG
 
Tegnap érdekes dolgot vettem észre, és nem mondhatnám, hogy nagyon örültem neki :
a nagy enyelgés közben egyszer csak azt láttam,
hogy nem csak Csuvika eteti Csivikét, hanem Csivi is Csuvikát.
Maga a megfogalmazás ismerős, hogy a hullámos párocskák “etetik egymást”,
ám én eddig ilyet sose tapasztaltam, se Csipikénél, se Csivikénél.
Őket mindig csak a lovagjaik etették,
egyszer se láttam, hogy tojó etetett volna hímet.
Maga a mozdulat is fura volt számomra, hogy Banyácskám ugyanúgy öklendezik,
ahogy Csuvika szokott, amikor fölvarázsolja a begyéből a Csivinek szánt falatot.
Rögtön az jutott eszembe, hogy Jézusmária, csak nem gyakorol pici tündérem -
ugyanis ha születnének fiókái, azokat az első időkben ő etetné egyedül,
Csuvika csak később venné át a nevelésüket, etetéssel együtt.
Csivike pedig még sose próbált etetni – most láttam ilyet tőle először.
Csak nem akar tojni nekem vénségére ?
Szegénykém már közelebb van az öt évhez, mint a négy és félhez
(de ha elhisszük – nem hisszük –, amit a tenyésztője mondott, már el is múlt öt) :
régen öreg az első tojáshoz, nagy baj lenne, ha most akarná kipróbálni.
Arról nem beszélve, hogy pillanatnyilag egyik madárkám sem alkalmas szülőnek,
hisz mindketten elfelejtettek repülni - ki tanítaná meg helyettük a kicsiket ?
Úgyhogy remélem, nem tojáskákat kapok tőlük karácsonyra -
de Csivinek ezt az etetgetős manőverét nem tudom hova tenni, mert ez nekem újdonság.
Mellesleg Csuvikának is az lehetett, mert nagyon elcsodálkozott -
elvégre ő akarta etetni Csivikét, nem arra készült, hogy őt etesse az asszony.
A végén majdnem összevesztek azon, hogy ki etessen kit,
mert mind a kettő adni akart, nem pedig befogadni.
Ma is láttam ugyanilyen jelenetet,
és ma sem örült Csuvika, hogy most akkor ő lesz a kisbaba.
Bánom is én, hogy kettőjük közül ki a baba és ki a szülő,
csak igazi szülőkké ne akarjanak válni szegénykéim, ha már eddig nem tették !
 
Volna még mit mesélnem (ha másról nem, Csivike gonoszkodásairól),
de egyelőre érjétek be ennyivel, mert megint reggel lesz, mire ágyba kerülök.
Repülni sajnos változatlanul nem repül senki, sőt Csivike ki se jön a kalitkából.
Szegénykémet nagyon földhöz vághatta a múlt heti kudarc.
Kalitkán belül viszont nem tűnik betegnek, Csuvika kínzásához sose fáradt.
Majd a Mikulástól azt kérjük, hogy hozzon egy kis kedvet nekik a kimozduláshoz.
*
16_12_03_048.JPG
 
 
(2016)

 






2 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildi701 2016.12.04. 14:03:19

Kedves Ági néni!

Végre Csivike és Csuvika megint úgy viselkednek egymással, mint régebben:)
Azzal a különbséggel, hogy már Csivi pipi is etetni akar, és hogy ez összefügghet a tojásrakási szándékkal. Én azt is olvastam, hogy a farokbillegetés is összefügghet vele, de én laikus vagyok ez ügyben, szerintem ezekről Tamás dokit és a Nagy Szakértőt is érdemes lenne megkérdezni.

Csuvika karomvágásáról nekem az jutott az eszembe, hogy nem lehetne, hogy Tamás doki csak egy kicsit csippentsen le a karmocskák végéből? Mert már mióta fáj Csuvicseknek.

Kiváncsi vagyok a karácsonyfádra, biztos nagyon szépen fogod feldíszíteni.

Szép napot a Csicsu-családnak!
Ildi

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.12.04. 15:00:56

@Ildi701: Hogy a farokbillegetés összefügghet-e a tojásrakási szándékkal,
arról nincs mit kérdezni, Ildikém, mert ha netán úgy van, nem tehetek semmit ellene.
Szerencsére az odú továbbra sem érdekli Csivikét, úgyhogy remélem, megússzuk.

A karomvágás egyáltalán nem olyan egyszerű művelet, mint amilyennek hinné az ember.
Ugyanis a madárnak is megvan róla a maga külön véleménye, és erősen tiltakozik ellene.
Nem olyan könnyű ám úgy vágni a karmot, ahogy szeretnéd,
miközben az áldozat tiszta erőből rúgkapál és szabadulni igyekszik.
Tamás is, Miklós is asszisztens nélkül vágnak karmot :
egyik kezükben a ficánkoló madár, másikban az olló.
Én azért vagyok mindig egy frászban, mert attól félek,
hogy az ujja is áldozatul esik Csuvikának, vagy netán a kis lába.
Ehhez képest az a kisebbik baj, hogy most ilyen fájdalmasan rövidre sikeredett két karmocska.
El se hiszed, mennyire mozgékony egy ilyen kismadár :
a másodperc tört része alatt már egész máshol van minden alkatrésze, mint ahol addig volt.
Bár valamelyik tojócskámmal előfordult, hogy úgy tartotta a kezecskéjét Miklósnak,
mint az igazi úriasszonyok a manikűrösnek. :-))
Meg se kellett fogni a lábát vagy az ujjacskáit, gyönyörűen tűrte, hogy Miklós vagdossa.
(Azért én ennyire nem bíztam volna benne, de szerencsére nem lett semmi baj.)

Úgyhogy a karomvágásnak igenis megvan a maga kockázata,
még ha nem is tűnik komoly beavatkozásnak.
Hogy némelyik karmocska túl rövidre sikeredik, az benne van a pakliban -
csak ennél nagyobb baj ne történjen !

Egyébként állítólag a túl rövid karom nem fájhat a madárnak.
Hát nem tudom... Ez vagy nem igaz, vagy más baj is érte közben Csuvikát.
Az utóbbi a valószínűbb, mert voltak már máskor is nagyon rövidek a karmai,
sőt olyan is volt, hogy mind a nyolc vérzett - és abból se lett semmi baj.
Még a karomvágás napján se volt nagyon oda, másnapra meg rég elfele4jtette.
Valami más is történhetett most a lábacskájával - talán megrándította.
Vagy mit tudom én... Annyi biztos, hogy így még eddig sose jártunk.

A csúf kis karácsonyfámon nincs nagyon mit várni - viszont már most várom a következőt. :-))
Jövőre talán szerencsésebben alakul az advent, nem lesz ennyi bajunk,
és akkor igenis meghozza nekünk a Jézuska a gyönyörű karácsonyfát, gyönyörű gyertyákkal.
(Idén a gyertyákat se fogom használni, mert erre a fára nem illenek, el se bírná őket.)

Viszont én alig várom már, hogy a ti karácsonyfátokat láthassam ! :-))
Nálatok biztos igazi szokott lenni, és biztos nagyon szépséges.
süti beállítások módosítása