HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • druszika: Nahát, újabb okossága Csivikének! Nem is gondoltam volna, hogy a gép látványa miatt pislog, fél, h... (2017.10.18. 21:05) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: Majd kifaggatjuk Dágit, mi is az a reklám-blokkoló. Bár nem tudom, hogy ha a hirdetések... (2017.10.17. 18:44) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: Mindjárt jövök, Drága Drusza - remélem, még nem vagy itt. :-)) (2017.10.17. 18:21) 341. TÜSKEBÖKI
  • druszika: Drága kis Tüskeböki. Látszik,hogy szenved szegény kis Csuvika a vedléstől. Ahogy próbálja vakarni ... (2017.10.16. 20:36) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: A strandolás ma reggel volt, Drusza, a verekedés meg tegnap. Ma kezdtük megint a B-vita... (2017.09.23. 20:30) 340. ZAKKANT
  • druszika: Igazad van, teljesen egyetértek Veled. Nekem sem kell olyan dolog, -főleg ennivaló- amiben találta... (2017.09.23. 20:04) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Jaj, szegény Csuvika. Mit vétett ennek a kis boszorkánynak? Nekem feltűnt már a fürdéskor, hogy Cs... (2017.09.23. 20:03) 340. ZAKKANT
  • csivicsuvi: @druszika: A hullámoson nemigen látszik a kora, Drága Drusza, csak ha nagyon öreg vagy nagyon fiat... (2017.09.23. 01:57) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Olyan aranyos Csuvika, hogy próbálja megtartani a megszokott rendet, és hogy ragaszkodik a szertar... (2017.09.22. 20:02) 339. PUNNYADUNK
  • csivicsuvi: @druszika: Csuvika világéletében rendmániás volt, nem csak vénségére lett az. Mindig is ő volt nál... (2017.09.21. 20:34) 339. PUNNYADUNK
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (4) Baj (44) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (35) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (47) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (46) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (26) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (10) Enyelgős (9) Evés-ivás (40) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (5) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (37) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (9) Időjárás (37) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (13) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (11) Makranc (6) Mászóka (23) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (5) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (12) Rontó-bontó (22) Röpp (11) Sirám (43) Szadi (6) Szállítás (15) Szkleró (8) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (76) Vedlés (13) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (54) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

21.
június

327. GELLER

csivicsuvi  |  16 komment
Jaj, de sajnáltam ma, hogy hallgattam Csivikére !
Ha nem teszem, Csuvika nem pottyant volna le a szekrény tetejéről,
és nem került volna a szoba legtávolabbi, ajtó felőli sarkába,
mint valami kis bumeráng vagy gellert kapott lövedék.
*17_06_21_032_jav.JPG
 
Ugyanis kirepült a mászókára szegénykém, hosszas készülődés után,
de mire fölért a legfölső botokra, Csivike faképnél hagyta őt,
és a szekrény tetejéről, az ágak magasából csalogatta még följebb.
Hős Vitézem pedig elhitte neki, hogy ő már erre is képes :
oda akart repülni Csivikéhez, nagyon meredeken, nagyon magasra.
Hát persze, hogy nem sikerült !
Legalább egy éve nem is próbált ilyesmit szegény feje,
de ma valahogy úgy képzelte, hogy ő még a régi, egészséges Csuvika.
Épp elkezdtünk egy újabb B-vitamin kúrát, talán attól lett ilyen nagylegény.
 
Nagyon megrémültem, mikor láttam, hogy pottyan
(kezemben a fényképezőgéppel, mert éppen videóztam),
ám Csuvika nem ijedt meg annyira, mint én : nem is értem, hogy csinálta,
de nem huppant a szekrény előtti padlóra,
hanem esés közben valahogy szárnyra kapott,
és úgy három-négy méterrel arrébb landolt, minden baj nélkül,
a szobaajtó és a kalitkától távolabbi fotel között.
Azon a részen talán még sose járt (bár a közelében igen),
mégis úgy tűnt, hogy nagyjából tudja, hol van :
kicsit ijedten, de elég határozottan totyogott hazafelé,
a kalitka sarkának irányába, mint aki föladta a küzdelmet.
 
Én viszont nem akartam, hogy föladja (bár nagyon sajnáltam szegényt),
ezért közbeléptem, és kezdtem őt újra a mászóka felé terelgetni.
Tudtam, hogy sok lesz a két fölmászás egymás után (ijedséggel fűszerezve), 
de azt is tudtam, hogy ha mégis sikerül, annak később nagyon fog örülni.
Így is lett.
Szegény kicsi drágaságom másodszor is föltornázta magát a mászókára
(addigra már Csivike is kegyeskedett lerepülni hozzá),
és nyilván nem bánta meg, mert fél ötig haza se jött a kalitkába.
Kirepült úgy fél tizenkettő körül, és kint volt egész délután, Csivikével együtt.
Még nézni is jólesett őket : mögöttük a kitárt ablak és a friss levegő,
ők pedig boldogan csiviteltek, fúrtak-faragtak, bóbiskoltak, sétálgattak -
ugyanolyan jól érezték magukat, mint a kalitkatakarítás délutánján, tegnapelőtt.
*
17_06_21_016.JPG
 
És hogy miben nem kellett volna Csivikére hallgatnom ?
Hát abban, hogy tüntessem el sürgősen Csuvika új kis járdáját,
amit a születésnapjára kapott szegénykém (bár kissé megkésve),
és ami nem is volt fölszerelve többször, csak egyetlen egyszer
(plusz az elkészítés délutánja – hát akkor másfélszer),
ugyanis Csivike nem volt hajlandó kirepülni egyáltalán,
míg látta a szokatlan kis ágat a mászóka és a szekrény teteje között.
Az volt az az eset a múlt héten, mikor egyikük se repült ki egész nap...
Banyácskám úgy találta, hogy az új ágacskával életveszélyessé vált a mászóka.
Sőt nem csak a mászóka, hanem a szekrény teteje is : jobb azt is elkerülni.
Én meg szót fogadtam, bár nem szívesen, és másnap már nem szereltem föl az ágat,
mert más se hiányozna, mint hogy ijedtében Csivikém is leszokjon a röpködésről.
*
17_06_19_005.JPG
 
Pedig nem volna rossz az a kis járda a szekrény és a mászóka között...
Ha eljutna Csuvika a szekrény tetejéig,
onnan már föl tudna mászni a játszó kalitkára,
arról meg át tudna röppenni az imádott ágaira, ahol egy éve nem járt.
Amilyen okos madárka, szerintem fölfogná, hogy mire való az új kis járdája.
És talán nem félne végigmenni rajta.... legalábbis remélem.
 
Emlékszem, milyen rosszul esett és milyen megalázónak tartottam Csuvikára nézve,
mikor a doktor bácsija javasolt hasonló megoldást -
igazában nem is tudtam eldönteni, hogy viccből vagy komolyan.
Akkor még elején voltunk a repülési problémának, azt hittem, lesz rá megoldás.
De hát nem lett, hiába telt el közben egy teljes év -
én pedig elfogadtam, hogy Csuvikának ez jutott, neki ezt dobta az élet.
Rég nem tekintem már a büszkeségét, csak a kényelmét és a biztonságát.
Illetve nem is így mondanám, inkább úgy, hogy ma már másra lehet büszke.
Elvégre a suliban is agyondicsértük a gyerekeket,
ha ügyesen használtak egy új járókeretet vagy elektromos kocsit...
Akkor Csuvika miért ne lehetne büszke a segédeszközök helyes használatára ?
 
De hát ma nem volt mit használnia.... Jaj, de bántam !
Bár persze nincs rá garancia, hogy elnyerte volna a tetszését :
a másik, padlóra való, meredek járdáról például kiderült, hogy nem kéri.
Pedig mennyit dolgoztam vele, és milyen pompásnak találtam !
Csuvika viszont fél tőle – vagy egyszerűen nem értette meg, hogy mire való.
Vagy csak azt nem értette, hogy minek oda MÁSIK följáró,
mikor mögötte lifeg az ismert és jól bevált kötéllétrája.
Kétszer is megszemlélte közelről a partvisnyél-járdáját, de rálépni nem mert,
ment hátra a sarokba, hogy a kötélhágcsón érjen haza, ahogy eddig is tette.
Meg is nézhetitek, bár a film nagyon ócska -
de azért látszik rajta, hogy nem a kényelmes rúdon mászik Hős Vitézem.
*

*
Arra az egyre jó volt az újabb följáró, hogy mögötte könnyen megtalálta a régit.
Most már föl se kötözöm az újat, ha kint van, de megtanult a padlón tájékozódni,
nem tétovázik, célirányosan totyog be a sarokba, a köteléhez.
És úgy szalad föl rajta, mint akit zsinóron húznak.
Pont azért találtam ki a másikat, hogy ne legyen olyan fárasztó a hazafelé út -
ő meg, mintha csak mutatni akarná, hogy egyáltalán nem is fárasztó,
pillanatok alatt fölszalad a tüskés kis létráján, a kényelmesre rá se néz.
Hiába : nem könnyű nálunk újításokat bevezetni.
De azért ezzel a szekrényre vezető kis híddal majd még próbálkozom.
Remélem, nem lesz belőle baj.
 
Ahogy már említettem : ma kezdtük az e havi B-vitamin kúrát.
Csuvika megint valósággal vedeli – pedig napok óta figyeltem, hogy alig iszik.
Csivike meg azonnal meg is fürdött benne – ami nála a legnagyobb elismerés jele.
Érdekes, mert áprilisban ugyanígy örültek neki, de májusban nem nagyon itták.
Lehet, hogy elég volna kéthavonta adni ?
Sajnos a doki is ugyanazt mondta, amit én magamtól is látni véltem :
hogy ezek a csodalötyik csak addig hatnak, míg használjuk őket,
de tartós hatásuk nincs, nem épülnek be a szervezetbe, ahogy kellene.
(Tamás ennél értelmesebben fogalmazott, de ez volt a lényege.)
Viszont túladagolástól szerinte nem kell tartani – hát akkor legyen a kúra havonta.
Mindenesetre most boldogan isszák – azért valami kis hatása talán csak lesz.
 
Továbbá a tollváltó rudacskákat is boldogan kopasztják,
pedig most pont nem vedlik egyikük sem.
A rudacskák még valamikor május közepe táján érkeztek,
talán Csivike ötödik évfordulójára, mert akkor bizony vedlettek,
gondoltam, most legyen inkább ilyen nasi, a szokásos tojásos rúd helyett.
(Nem mintha hinnék a vedlést segítő hatásában, de amúgy is guszta volt.)
*
17_06_21_029.JPG
*
17_06_21_005.JPG
 
Aztán a rudacskák csak lógtak a kalitkában hosszú hetekig, érintetlenül.
A madárkák vedlettek, a tollváltó rudak meg unatkoztak.
Már épp készültem kidobni őket (hátha meg is romlottak a melegben),
amikor szeszélyes pindurkáim egyik napról a másikra úgy döntöttek,
hogy ők ezt imádják, sőt létezni se bírnak nélküle, ez a kedvenc nasijuk.
Puff neki ! Egy jó hónapig rá se néztek, most meg napok óta rajta lógnak.
Igazán mi sem egyszerűbb nálunk,
mint a madárkák kedvére tenni és eltalálni a gusztusukat.
*
17_06_21_003.JPG
*
Ráadásnak pedig kaptok még egy filmecskét, amin nem történik a világon semmi,
mert Csivike megsértődött és szoborrá merevedett a kamera láttán -
viszont megcsodálhatjátok rajta Csuvika igazi színét,
ami ilyesmi kék, nem pedig türkiz, mint a vakus képeken.
*

 
 
 
(2017)
 
 





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

16 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN







visszavarunk



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lilcsicsi 2017.06.22. 11:33:55

Napokig??? Nálatok napokig lógnak rajta? Ráadásul ketten? Azonnal tárgyalnom kell a mi zabagépünkkel. Azt hittem ezek a rudak egynaposak, nálunk legalábbis így működik, ugyanez van a kölesnél - habár azt ritkán adok - mert amilyen fincsimincsi, úgy hallottam, nem a legegészségesebb, elég csak néha nasizni belőle.

Régen mindent eltanultam tőled, én is kreatívkodtam mindenféle kis játszóteret, csak Napsugikám nem értékelte soha. Mondhatni soha nem odarepült ahova "kellett volna", pedig egyik építményem csinikébb volt mint a másik. Hát most mit csináljak. A fejtetőmnek nincs párja, illetve a kalitkatetőjén lehet szerinte a legjobban napozni. Emlékszem amikor "készültem" Napsugár fogadására szinte minden lehetséges szakirodalmat végigbújtam. Egy volt a gond, Napsugi egyiket se olvasta, ezért ő nem tudta, hogy elvileg mit szeret, vagy mit kellene csinálnia. Hát, ez nálunk nem jött be, néha már abban se vagyok biztos, hogy madár... :)

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.22. 12:56:10

@Lilcsicsi: Igen, Csirip . ez ismerős.
Nálunk is gyakran gond, hogy a picinyeim nem olvassák a szakirodalmat. :-))

Az pedig világos, hogy minél inkább kínálgatsz valamit, annál kevésbé kell.
Az a jó játék, ami tilalmas - szerintem ezt minden kis papagáj így gondolja.
Főleg a hullámos hölgyek... mert azért a legénykék nem ilyen furmányosak.

A fürtös köles nálunk állandó műsorszám, de túlságosan nem népszerű.
Illetve megvan az ideje, mégpedig este. Napközben nemigen érdekli a madárkákat.
Kivételt képez az az eset, amikor Csivikére rájön a rombolhatnék,
és pont a kölest nézi ki áldozatnak.
Imádja szanaszét dobálni róla az apró kis fürtöket, főleg porszívózás után. :-))
De komolyabb mennyiséget ritkán esznek belőle - talán pont azért, mert mindig elérhető.

Én is tudom, hogy a fürtös köles hizlal - más baj nemigen lehet vele,
hisz a hullámosnak alapelesége a zab meg a köles.
Mindenesetre többet biztos nem árt (hiszen ez mégiscsak növény, természetes eleség),
mint a különféle jutalomrudak, amikről ugye nem tudjuk, hogy mi van bennük.
Utóbbiakat én csak ünnepi alkalmakra szoktam adni,
vagy ha Csuvikának túl nagy már a karma, és félek, hogy beleakad a lifegőbe.
Ilyenkor inkább valami rudacskát akasztok a lifegő helyére,
mert valaminek muszáj ott lógnia, másképp bánatosak a madárkák. :-))

Látod : néha a rudak is lógnak hetekig érintetlenül
(nem a mostani az első ilyen eset),
máskor meg úgy rontanak rá, mintha egész életükben csak erre vártak volna.
Úgy figyeltem meg, hogy inkább télen örülnek a rudaknak, melegben nemigen kérik.
De ez se mindig igaz, hisz most például odáig vannak a két kis tollváltó rúdért.
Bár azokat is inkább csak este eszik (ha eszik), napközben mással vannak elfoglalva.

Hány éve ígértél nekem olyan képet, amin Napsugár a fejeden ül ? :-))
Lassan jár a posta, mert még mindig nem érkezett meg.
De változatlanul várom !!!

Lilcsicsi 2017.06.22. 21:30:15

Szerinted a Nacccvságosasszony engedi, hogy olyankor fotózzam. Ha tudnád hányszor tettem már rá próbát? Emlékszem, Neked akartam csinálni. Alap, hogy amikor ő megtiszteli a fejtetőmet egy mozdulatot se tehetek, mert az Úrnő éppen fészket épít (én ennek tulajdonítom a hajam birizgálását), amikor pedig bárki más a szobámban van akkor meg nem jön. Küldök képet!!!

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.23. 02:35:30

@Lilcsicsi: Csiripkém, neked már csak holnap válaszolok, ne haragudj !
(Azaz ma, mert hiszen már bőven holnap van.)

Addig nézegesd a képes vendégkönyvet, mert már ketten is küldtek neked üdvözletet.
Két Ági. Nálunk egy Ági-fészekbe pottyantál. :-))
Amúgy is a vendégkönyvben zajlik az élet, ott értesülhetsz a napi dolgokról.

Millió puszi Napocskád gyönyörű kis fejére !
Majd valamikor jövök - de nálad addigra már minimum ebédidő lesz. :-))

Hogy mindig PONT AZT nem sikerül lefényképezni, amit a legjobban szeretnél, az ismerős.
Hajjaj, de mennyire ! :-))

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.23. 22:59:59

@Lilcsicsi: Sajnos, ide még mindig nem született meg a válasz, Csirip -
viszont találsz egy kis meglepetést a vendégkönyvben.
Mentségemre szolgáljon, hogy azon ültem egész nap. :-))

Remélem, jól mulattál és baj nélkül hazaértél a bankettről.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.24. 14:41:00

@Lilcsicsi: Na itt vagyok végre, Csirip.
Itt válaszolok a régebbi meséhez írt kommentedre, hogy ne kelljen ide-oda ugrálni.

Pontosan egyformán érettségiztünk : én is csak matekból kaptam négyest,
és én is úgy mentem vizsgázni, hogy a matekon BÁRMI megtörténhet. :-))

A Wekerle miatt borzasztóan irigyellek : bárcsak ott lakhatnék én is !
De nem úgy, hogy vén fejjel költözöm oda
(dehogy költözöm : hároméves korom óta ugyanabban a lakásban élek),
hanem úgy, hogy ott nőttem volna föl, és maradtam volna egész életemre.
Nem is tudod, milyen szerencsés vagy, hogy ilyen csodás hely adatott neked !
(Én ugyan sose jártam ott, csak olvastam és képeket láttam róla.)

Nem tudom, miért képzeltelek Dél-Budára : talán a CAMPONA miatt.
Mert úgy emlékszem, azt mondtad, hogy Napsugit ott vettétek.
(Bár persze esküdni már erre sem mernék.)
Én meg nyilván úgy gondoltam, hogy ha oda jártok vásárolni, biztos arrafelé laktok.

Az állatorvos-probléma általad elképzelt megoldásától a szívemhez kaptam :
Isten ments, hogy egy AKÁRMILYEN doki kezébe add Napocskádat !
Nem létezik, hogy nem tudod :
madárhoz madárspecialista kell, amiből sajnos nagyon kevés van.
Tisztességes állatorvosok eleve nem is vállalják madarak vizsgálatát,
hanem megmondják becsülettel, hogy nem értenek hozzá, és szakorvoshoz küldenek.
Madarakat KIZÁRÓLAG egzotikus állatok szakorvosa vizsgálhat és gyógyíthat -
de még az ilyen végzettséggel rendelkezőknél is meg kell nézni alaposan,
hogy tényleg van-e gyakorlatuk a madarazásban,
vagy inkább csak az egyéb egzotikus állatokhoz értenek.
Sajnos manapság kevesen tartanak madarat (még kevesebben költenek a gyógyíttatására),
úgyhogy a dokiknak nem könnyű gyakorlatot szerezni a velük való foglalkozásban.

A mi házunkban is van állatorvos, még hozzá elég rokonszenves figura -
mégis a világ végére hordom a madárkáimat szükség esetén, mert ez a közeli nem madaras.
Te se gondold azt, hogy a doki, aki kellemes partner a zumba-órákon,
feltétlenül megfelel Napsugi orvosának is - mert az NEM ELÉG, hogy állatorvos !
Ha netán magabiztosan kijelenti, hogy ő ehhez is ért, akkor pláne óvakodj tőle !
Valamit nyilván tanul a madarakról minden állatorvos az egyetemen,
de más egy általános áttekintés (gyakorlat nélkül), és más egy komoly szakvizsga.
Csakis gyakorlott, igazoltan szakorvos doki kezébe adhatod a tündérkédet !

Pestimrén van egy csodás kis rendelő, két szuper jó galamb-specialistával :
én javaslom, hogy írj a kettőjük nevére a rendelőnek (a levél kevésbé zavaró, mint a telefon),
mutatkozz be szépen, mutasd be Napsugit is (kiemelve, hogy még sose látta orvos),
és kérdezd meg tőlük, hogy szükség esetén fordulhatsz-e hozzájuk a madárkáddal.
Ha pedig nem, akkor legyenek szívesek olyan madárspecialistát javasolni,
aki hullámosokkal is foglalkozik.
(Vélhetően ugyanazokat fogják mondani, akiket én - de azért csak kérdezd meg !)
Nekem a két madaras doki közül az egyik (talán Zöldi Tamás) segített már galamb-ügyekben,
teljesen ismeretlenül : egy nagyon kedves, értelmes, a lelke velejéig madaras férfiú.
(A nevében azért nem vagyok biztos, mert én Zöldi Krisztiánra emlékeztem -
ehhez képest nem Zöldi, hanem Berki doktort hívják Krisztiánnak.
Így most már nem tudom biztosan, hogy melyikükkel beszéltem, sok évvel ezelőtt.)
De nem csak ő : az egész rendelő egy nagyon jó hangulatú, csodás kis hely.
(Onnan ismerem őket, hogy ott dolgozott Csipikéék eredeti "háziorvosa",
aki sajnos volt olyan bátor (és tisztességtelen), hogy elvállalta ezt a tisztséget,
noha egyáltalán nem volt madárspecialista.
Én akkor még nem tudtam, hogy a madarakhoz specialista kell :
a neten találtam ezt a nőt, aki egy borzasztó helyes, rokonszenves,
abszolút állatbolond hölgyemény - csak épp a madárkáimmal nem tudott bánni,
bár mindig nagyon okos és hasznos tanácsokat adott.
Az első karomvágásnál derült ki, hogy súlyosan melléfogtam,
de azért a barátság még fennmaradt egy ideig,
mert AMÚGY tényleg kiváló orvos és nagyon értelmes, szerethető ember.
És látod : még ő se volt képes fölmérni, hogy mit vállalhat és mit nem.)

Szóval a rendelő Pestimrén van : a térképen úgy látom, hogy nem túl messze a Wekerlétől.
Kisfaludy utca 55/a : fontos a cím, mert úgy tudom, létezik másik Szent Bernát is,
meg másik állatorvosi rendelő, valahol a közelben.
Megpróbálom belinkelni a honlapjukat : ezen megtalálod mindenki elérhetőségét.
De szerintem úgy volna a legjobb, ha a rendelő címére írnál,
a levél címében (tárgyában) jelölve meg, hogy a két galambász dokinak szánod.
Annyira helyes emberek, egész biztos válaszolnak.

www.szentbernat.hu/web/

Remélem, működik majd a link - és azt is remélem, hogy hallgatsz rám.

Lilcsicsi 2017.06.28. 09:39:24

Rendben rendben, utánuk nézek!

Lilcsicsi 2017.06.28. 09:39:29

Oh, és hogy ne hagyjalak kétségek között, Napsugikát itt vettük a szomszédban, az EUROPARK-ban. Mára sajnos már az állatos bolt sincsen meg, pedig nagyon jó kis kereskedés volt. Sajnos azonban itt mindig váltják egymást a boltok... viszont mögötte egy-két éve nyílt egy Fresnaps (így írja a nevét talán), amit nagyon szeretek, mivel hatalmas a választék, de gondolom Te is jártál már ott párszor.

Wekerlét én sem hagynám el soha, talán mert én se ide születtem, hanem panelba. Gyere, gyere, költözz bátran, mi szeretettel várunk :) Nagyon kellemes kis lakások vannak mostanában eladók. De ha nem is költözöl, a Wekerle-napokra érdemes kikunntani :)

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.28. 10:39:22

@Lilcsicsi: Hát ennyit a memóriámról, Lilikém.
Ennyi idő után már fogalmam sincs, miért raktalak Dél-Budára.

Valószínűleg az EUROPARK-ot képzeltem oda (mivel arról se tudom, hogy hol van),
aztán meg a név kiesett, csak az általam elképzelt hely maradt meg.
A CAMPONÁ-t (amit szintén nem ismerek) később társíthattam hozzá
amikor annyit már tudtam, hogy az Budán van.

Igen, sajnos a boltok váltakozása ismerős : ugyanez megy az ÁRKÁD-ban is.
Ott sem az az állatos bolt működik már, ami eredetileg volt - bár azért nem kár,
mert nagyon sanyarú körülmények között tartották a szegény állatkákat.
FRESSNAPF sajnos nincs a közelemben, ami hatalmas bánatom.
Ami a legközelebb van, a Kerepesi út külső részén,
az sajnos annyira szerény kis üzlet, mintha nem is FRESSNAPF lenne.
De hogy ezt a kis ócskát elérjem, ahhoz is buszra vagy HÉV-re kell szállnom.
A zuglóit meg az óbudait szeretem nagyon, de sajnos mindkettő igen messze van.
Szinte hihetetlen, hogy az Örsön nincs FRESSNAPF - de hát nincs. :-((

Költözni én már nem fogok, Lilikém - sem a Wekerlére, se máshova.
(Legalábbis ha rajtam áll a döntés.)
Ez se rossz környék, ahol én lakom - és gondold el : hároméves korom óta !
Ráadásul a picit távolabbi környékünk nagyon kikupálódott :
mikor ideköltöztünk, az Örs vezér tér helyén még kukoricaföld volt,
a másik irányban meg bolgárföldek, leginkább krumpli nőtt körülöttünk.
Mára meg itt az ÁRKÁD, a SUGÁR, az IKEA, egy elég nagy (bár vacak) piac,
amarra meg TESCO, OBI : ezek is gyalog elérhetők kényelmesen.
Ezekhez én már ragaszkodom, megszoktam, hogy minden itt van körülöttem.
Amúgy meg bele is pusztulnék, ha le kéne bonyolítanom egy költözést. :-))

Az állatorvos-problémát vedd nagyon komolyan !
Hidd el, az nem csak az én flúgom, hogy madarakhoz specialista kell !

Lilcsicsi 2017.06.28. 12:51:04

Hidd el, a memóriagondok nem korfüggőek, mivel én is képes vagyok mindent elfelejteni... vagy már én is öregszem?

Az EUROPARK itt van a Határ úti megállónál, bár épp most nevezték át SHOPMARK-ra, mivel tulajváltás volt. De nekünk mindig EUROPARK marad. Az állatosbolt itt sem volt éppen nagy, de az állatkákra nagyon odafigyeltek, és ismerték is őket. Látszott, hogy nem akárkit vettek oda fel, mivel mikor megvettem kis ugrabugri madaramat (már akkor kiverte a balhét a tobbi madár között), mindenről felvilágosítottak. Lehet, hogy ez alap, de akkor is.

Rendben, megértelek :) Zugló egyébként is jó hely ahogy hallottam. De azért még elnézhetsz hozzánk néha!

Nem veszem félválrról. Nővéremet is megtelefonáltam, aki szintén hullámostartó volt, hogy a kisállatdoki akihez járt (Manóka nem koptatta a csőrét, ezért vinni kellett csőrmanikűrözni) és ahol én is megfordultam az elején (Napsugi állandóan tollászkodott azt hittem baj van, de persze nem csak én aggódtam túl magam) valóban madársepcialista. És azt hiszem az általad említettek egyike. Budán van, te is odavitted madárkáidat szerintem. Pontos nevet és címét majd írok délután!

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.28. 13:09:41

@Lilcsicsi: Na - ez a kommented meg kétszer jött be. A kis szorgos !
Én meg kétszer be is engedtem, mert nem szoktam előre elolvasni. :-))

Ha Graf doktorhoz viszed Napocskádat, az remek döntés !
Nála kedvesebb, kedélyesebb, barátságosabb dokit nemigen találhatsz.
Meg olyat sem, aki jobban szeretné a pácienseit.
Neki mindig van egy kedves szava a madárkához (sőt nem egy, hanem sok) :
szépen elbeszélget vele, míg a markában tartja.
Az egész rendelő hangulata abszolút családias és kedves :
minket mindig úgy fogadtak, mintha egyfolytában ránk vártak volna, az utolsó találkozás óta.
Sajnos én már nem tudok hozzájuk járni, túlságosan messze vannak.
(Hogy ez miért baj, azt itt nem szeretném részletezni.)

Kíváncsi vagyok, hogy tényleg rájuk gondolsz-e.
Hogy nővéred is van, azt meg nem is tudtam. :-))

Lilcsicsi 2017.06.28. 18:59:23

Igen, azt hittem egyszer már elküldtem, de úgy tűnt, mégsem. Ezek szerint de... mindenesetre inkább kettő, mint egy se, nem igaz? :)

Igen ő az! A fehérvári úton! Ugye jól emlékszem, hogy van ott egy nagy szép Ara? Amikor mi jártunk ott, még volt. Csak hogy nevess egy jót, amikor Napsugi nevecskéjét bevitték a gépbe, a kedves madarantyú megtisztelt és lepottyantott...

Érdekes hogy nem beszéltem róla. Igazából a féltestvérem és jóval idősebb is (van egy drága unokaöcsim is már). Neki lett egy kis madara - Manó. Azonban ő már sajnos nincs meg, mivel mikor az unokaöcsémet várták elvitték egy állatkereskedésbe, attól tartva, hogy esetleg mivel ott van, árthat majd a babának. Ki tudja, talán ideje előtt allergiás lesz vagy csak pusztán óvatosságból. Meleg van...

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.28. 20:22:16

@Lilcsicsi: Szegény Manócska....
Csak ilyesmitől mentsen meg minden kis kedvencet az Ég ! :-((

Már most ígérd meg, Csirip, hogy ha Napsugi itt hagy téged, nem vállalsz új madarat !
Ki tudja, hogyan alakul az életed, meddig és mennyi időd lesz a madárkáddal foglalkozni.
Annál nagyobb csapás pedig nem érheti szegényt,
mint hogy egy szerető gazdi után egyik napról a másikra "állami gondozott" legyen.
Persze ha a szüleid is szeretik és szívesen foglalkoznak vele, az más -
de akkor meg eleve úgy kell nevelni, pici korától, hogy ne csak hozzád kötődjön.
Bizony, egy kisállat is van akkora felelősség, mint egy gyerek, csak rövidebb az élete.

Ha van kocsitok, és azzal tudjátok vinni Napsugit Miklóshoz, akkor ő remek választás.
Ha viszont BKV-val vinnéd,
akkor talán érdemes volna érdeklődni abban a pestimrei rendelőben is,
mert az utaztatást nem biztos, hogy élvezni fogja szegény madár.
De még egyszer mondom : ha már eddig nem látta orvos,
én a helyedben nem vinném most se, pusztán kivizsgálásra,
hanem csak akkor, ha valami gyanúsat észlelsz rajta, és úgy tűnik, hogy valami baja van.

A Grafoknál nem ara van, hanem jákó. Doktor Csőr. (Régebben Csőr Mester.)
A belépőket hellóval vagy jó napottal köszönti, ha pedig valami rosszat csinál,
mindjárt meg is feddi saját magát, hogy "ostoba madár".
Tündéri édes, barátságos jószág. És hát igen : potyogtatni ő is szokott. :-))

A kommentekkel kapcsolatban egyetértünk : inkább duplán jöjjenek, mint sehogy ! :-))

Lilcsicsi 2017.06.28. 23:34:12

Nem, nem lennék rá képes. Nekem ő az egyetlen és örök.
Szerencsére apára ebben számíthatok, amikor elutaztunk nyaralni vagy síelni, mindig kocsival vittük nővéremhez Napsugit megőrzésre (és fordítva) és a dokihoz is ő vitt minket. Isten ments hogy BKV-ra tegyem a nagysasszonyt! :)

Vagy úgy. Hát a helló rémlik, de hogy pl. elnézést kért volna az illetlenségért arra nem :D
M
Esik végre!!!

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.29. 00:27:57

@Lilcsicsi: Nem, Csirip : nem Napsugi az egyetlen és örök.
Leszel még te is boldog nyugdíjas - hamarabb, mint gondolnád. :-))

Majd akkor jöhet a következő madárka :
emlékezni fogsz Napsugira, és annál jobban fogod szeretni a kis utódját.

Ezt onnan tudom, hogy az egyik madárunokámat egy olyan nő fogadta örökbe
(idősebb valaki, bár még nem volt nyugdíjas), akinek gyerekkorában volt madara,
és a lelke mélyén egy életen át vágyott rá, hogy ismét legyen.
Aztán mikor a lánya már felnőtt, és egy kicsit üresnek találta az életét,
befogadta az én hatodik unokámat, Csőr Úrfit.
(Ő volt Egyeske, a második fészekaljból.)
Nem tudom, megvan-e még, de nyolc évet biztos élt (legtovább az unokák közül),
megtanult a gazdi nyelvén beszélni, és tökéletesen boldog madárka volt, a ház ura.
Így lesz majd nálad is, ha Isten is úgy akarja - és Napsugi nem fog érte haragudni. :-))

Lilcsicsi 2017.06.29. 12:34:49

Oh, jelenlegi tendenciát nézve, nekem nyugdíjam se lesz :) De ki tudja hol leszek akkor, valóban. Bár jómagamat nyolc macska társaságában képzelem el, és kis otthonkában. Csak azt nem tudom hogy hol. De biztosan nem itt. :( Kicsi koromtól kezdve macskás voltam, macskát is akartam. Azért lett nekem is madárkám, mert a nővéremnél volt Manó, s végül úgy döntöttek a szüleim, hogy akkor tanulópénznek legyen egy madárka. Egyébként is mély depresszióban voltam akkor, mivel a halacskám meghalt (Ficánka herceg volt a becses neve). Azonban Napsugika nagyon kitartott, és szerencsére még mindig velem van, ha rágondolok, hogy elvileg 6-7 évig élnek, kicsit megijedek, mert mi már túlhaladtuk azt a kort. Viszont madárkámra nézve azt látom, nem szükséges mindig az átlagot figyelni. Bárkit kérdezek, azt mondja, Napsugár jól tartja magát. Hát mit mondjak; egy kis szárnyfelvarrás itt, egy kis csőrbotox ott.
Azonban nem hiszem, hogy lesz még egy madaram, ahogy halam sem lett még egy. Ha lesz valamilyen állatom, akkor az biztos macska lesz, mellé pedig nem fér meg egy kalitka. Ráadásul Napsugi nekem nem csak egy társ, hanem a kamaszkorom. Ha ránézek nem csak őt, hanem megannyi emléket látok, és nem akarom, hogy azt egy másik csiripelő elnyomja. Én ezt így látom. De lehet hogy neked lesz igazad!

Irigyelem őt! Amikor Napsugit elhoztuk, hónapokon át próbálkoztam esténként, hogy megtanítsam beszélni (este nyolckor, állítólag az az ideális, bár már ebben sem vagyok biztos, mivel Napsugi van hogy hatkor elmegy aludni, de mint mondtam nem olvasta a szakirodalmat), de egy idő után felhagytam vele, mert nem volt rá "túlságosan" fogékony. Sőt, úgy tűnt, mintha hülyének nézne, miután vagy tízszer elismételtem hogy "szia". Tipikus "megkattantál?" tekintettel illetett. :)