Az alábbi szöveget Druszának írtam az éjjel a vendégkönyvben.
ám onnan ki fogom venni, mert túlságosan hosszúra sikeredett,
és félek, hogy az üzemeltetők kidobják, ha észreveszik,
engem meg esetleg kitiltanak a saját vendégkönyvemből. (Volt már ilyen.)
Bemásolom tehát ide, minden változtatás nélkül -
még képet se teszek be többet, csak azt az egyet,
ami a vendégkönyvben is szerepel.
Hogy mellesleg ez volt a Szent Iván-éj, az csak ma reggel jutott eszembe.
Úgy látszik, nem rajong értünk szegény Szent Iván.
*
*
Na itt vagyok végre, Drága Drusza, hogy elmeséljem a napunkat -
kissé a vártnál is később, mert az esténk túlságosan kalandosra sikeredett.
De azért csak menjünk szépen sorjában !
Hogy Csivike jobban bírja a meleget, mint Csuvika,
azt mindig arra magyaráztam, hogy őt egy olyan üzletből hoztam el,
ahol kicsi kis üveg dobozban (vagy miben) senyvedtek a madarak,
közvetlen közelről megvilágítva erős lámpákkal -
tehát ő pici korában meleghez volt szokva.
Csuvikát viszont egy hobbi-madarastól vettem,
ahol eléggé sportosak voltak a körülmények,
a madárkák a szabadban voltak, amikor csak lehetett, akkor is, ha hűvös volt.
Az csak ma jutott eszembe, mikor már készülődtem neked a válaszra,
hogy Csipikém is jobban bírta a meleget, mint Csupika,
pedig ők egy helyről jöttek (kifejezetten hidegből).
Ezen elméláztam egy kicsit, és oda lyukadtam ki,
hogy talán a tojók eleve úgy vannak kitalálva, hogy tűrjék a hőséget,
elvégre nekik kell hetekig dekkolniuk
a szűk és levegőtlen, meleg kis odúban, amikor költenek.
A hullámos asszonyság egyedül kotlik,
férjeura nem segít neki (mint a galamboknál),
ő csak eteti az asszonyt, de legtöbbször evégett se megy be az odúba,
csak a kis fejét dugja be az ajtón.
(Csupika speciel nem is igen mehetett, mert Csipike ritkán engedte meg neki.)
Vagyis a tojó egyedül főcsörög a tojásain, a hím ebben nem vesz részt.
Logikusnak tűnik, hogy emiatt van "melegre tervezve",
a hím pedig nem, mert ő nem kotlik.
Nem biztos, hogy helyes a feltételezésem, de elfogadhatónak tűnik.
Bár persze véletlen egybeesés is lehet,
hogy nálam a hímecskék nemigen bírják a meleget,
de talán inkább oka van - ki tudja.
Mutatom a nap képét - kitalálhatod belőle, hogy ma se mentem vásárolni.
Se tegnap, se tegnapelőtt nem repült ki Csuvika -
na de nem is akartam igazán elmenni !
(Tegnap ugyan már illett volna,
ám a viharos szél miatt nem mertem magukra hagyni a madárkákat.)
Úgy meg nincs a kirepülésben semmi érdekes,
ha nekem nem borul általa semmilyen programom.
Csuvika pontosan érezte, hogy ma viszont már TÉNYLEG csavarogni szeretnék -
épp ezért úgy döntött, hogy fityisz az orromra, inkább ő csavarog egy kicsit.
Így megy ez, kérem : a hülye Murphy sose alszik.
Abszolút nem voltam fölkészülve Csuvika kirepülésére :
gondoltam, Csivike hadd fussa le a szokásos köreit,
de aztán majd úgyis rájuk csukom az ajtót, hogy el tudjak menni.
Nem is tártam ki az erkélyajtót, csak bukóra volt nyitva a függöny alatt,
nem is szereltem föl Csuvika szekrényre vezető hidacskáját,
mondván, hogy ő most úgyse jön ki, majd fölteszem délután, ha hazajöttem.
Elég macerás föltenni, és ugye a mászókát se lehet mozgatni, amíg fönt van.
Tegnap meg tegnapelőtt fönt volt egész nap a hidacska,
de Csuvika persze nem repült ki.
de Csuvika persze nem repült ki.
Kell-e mondanom,
hogy ma viszont annál inkább szüksége lett volna rá, mikor nem volt fönt ?
Megint lepottyant szegénykém, a mászóka tetejéről,
mert megint át akart repülni az ágaira.
Vagy nem tudom, mit akart :
látni nem láttam, csak hallottam, hogy koppant a padlón.
És ott koppant, nem máshol :
azon a részen, ahol a hidacskájának kellett volna lennie.
Ez a mi formánk, nincs mit tenni.
Ha százszor fölszerelem a hidacskát, százszor rá se néz, vagy eleve ki se repül -
ha százegyedszer nem szerelem föl, akkor meg naná, hogy kéne.
A lepottyanásból nem lett semmi baj,
a kedve se romlott el Csuvikának, kint volt jó sokáig.
(A hazavonulásáról a filmecskét
megtalálod az előző üzenetemben, itt, a vendégkönyvben.)
Érték aztán este sokkal nagyobb csapások is szegénykéimet, mint a lepottyanás.
Illetve miket is beszélek...
úgy helyes, hogy este következtek az igazi, veszélyes potyogások.
Gyönyörűen lefektettem őket, simán és békésen, viszonylag korán -
ám alig ültem le a géphez, hogy írjak neked,
berepült valami nagyobbacska ufó, vélhetően poloska.
Sajnos a hiper-szuper, méregdrága szúnyogháló csak arra jó,
hogy ne repülhessenek ki a madárkák, arra nem, hogy ne jöjjenek be a bogarak.
Ennek a dögnek nagyon erős hangja is volt (úgy berreg, mint valami kis motor),
meg nagyokat is koppant, ahogy itt-ott nekiütődött valaminek.
Persze rögtön rám vetette magát, mihelyst leültem
(nyilván vonzza a monitor fénye, hisz amúgy sötét a szoba),
én meg megijedtem, hiába számítottam rá, és megugrott a kezem az egérrel.
Gondolhatod...
Nekiütöttem az egeret a monitor sarkának, aztán meg vissza az asztalra -
hát naná, hogy frászt kaptak a madárkák !
Lepottyant mind a kettő a kakasülőről a sötétben.
Legalább félórába telt, míg úgy-ahogy megnyugtattam őket
és visszaimádkoztam mindkettőt a helyére - de ezzel még nem volt vége, sajnos.
A hülye poloskát (vagy mit) közben már sikerült elkapnom (a lábamon),
de elbénáztam a dolgot idegességemben, és újra kiszabadult.
Szentül elhatároztam, hogy történjen bármi, nem ijedek meg - hát nem a fenét !
Előadtuk még egyszer ugyanazt, szinte szóról szóra, bár kicsit talán halkabban.
Az egér megint kiesett a kezemből,
a madárkák megint szanaszét potyogtak a kalitkában.
Most már totálkárosak szegénykéim (velem együtt),
Csuvika nem is ment föl a helyére,
az egyik sarokboton reszket, és várja, hogy mi jöhet még.
A hülye poloskát meg nem találom.
Mese nincs : míg tart ez az átkozott nyár,
éjjel nem ülhetek ide a géphez, bármennyire is szeretnék.
Ha olvasok a rekamién, akkor nem itt van nyitva az ablak,
hanem a konyhából szellőztetek -
pont azért, hogy ne jöjjenek be a fényre a bogarak.
De ha a gépnél ülök, ezt nem tehetem meg, mert belelógok a kisszoba ajtajába,
és jön rám a huzat, hiába van csukva az ajtó meg a kisszobában az ablak.
Én meg a huzatot nem bírom, még hőségben sem.
Úgyhogy nyári éjszakákra marad az olvasás,
csukott ablaknál, a rekamién, ahol nincs huzat.
Azt nem tehetem meg, hogy sehol ne legyen nyitva semmi, mert akkor megfulladunk.
Iszonyatosan sajnálom szegény madárkákat,
de hát az idegroncs mivoltomon nem tudok segíteni.
Ez az egyik oka annak is, hogy ki van kapcsolva nálam minden csengő és telefon :
azoknak a hangjától is megijedek, megugrik a kezem -
és képzeld el, ha pont bent matatok a kalitkában,
vagy éppen etetek, és ott ülnek a picinyeim a kezemen !
Más se hiányozna...
De azért ez a mai este földhöz vágott rendesen.
Fogalmam se volt róla, hogy ENNYIRE kripli vagyok, és elbír velem egy poloska.
Hogy a madárkákat mennyire sajnálom, azt meg már el se tudom mondani.
Úgyhogy a mai se lett a mi napunk,
pedig egész végig jó volt - mégis ilyen lett a befejezése.
(2017)
Lilcsicsi 2017.06.28. 10:07:00
Hazajöttünk :) Te jó ég, nagyon fáradtak vagyunk. Szombat délután óta dolgozunk a házacskánkban. Hétvégén nagy rokoni összeröffenés lesz, arra készülünk. Egyedül Napsugi ért rá, ő csak lógott a fán, fel-le. Kivéve amikor bevittem, mert - ahogy írtad - esett is sajnos. Ami azért volt szerencsétlenség, mert épp a kútházat mostuk le és akartuk festeni. A nagy zápor után kezdhettük előlről...
Szép éjszakát drága Szárnyatlan!
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.28. 11:12:50
Mintha valaki azt ígérte volna, hogy hétfőre lesznek... :-))
Bár tudnám, hogy mi van Csuvikával !
Ha lenne diagnózis, talán lenne terápia is.
De nincs.
Tavaly júniusban, pont a negyedik születésnapján esett át szegénykém az első komolyabb vizsgálaton
(májusban kezdett egyre sűrűbben potyogni - ő, aki a világ legvagányabb madara volt),
de nem derült ki semmi, sem akkor, sem azóta.
Minden lelete jó, repülni meg mégse tud, illetve egyre kevésbé.
Elmesélni a több mint egyéves kálváriánkat kissé hosszú lenne.
Rég jártál nálunk, sok mindenből kimaradtál.
Bocsánat a késedelmes beengedésért
(sajnos a BLOG.HU van olyan buta,
hogy nem a megírás, hanem a beengedés dátumával jeleníti meg a kommenteket) :
mint olvashattad a poloskás mesében, újabban éjjel már nem nyitom ki a gépet,
miután lefektettem a madárkákat, nehogy megint pánik törjön ki egy hülye bogár miatt.
Különben se volt mostanában olyan olvasóm, aki éjszaka látogatott volna.
(Pedig az az igazi - akkor a legjobb a neten beszélgetni.)
Ez sajnos azt jelenti, hogy valamikor este kilenc és tíz között eltűnök innen,
és csak másnap délelőtt kerülök elő.
Mégpedig elég későn, mert sokáig alszunk.
Kilenc körül szoktunk ébredni, de másnál akkor már tíz óra van,
mert mi nem használjuk a nyári időszámítást.
Úgyhogy éjjel sajnos nem számíthatsz rám, ameddig bogárveszély van. :-((
Lilcsicsi 2017.06.28. 18:26:06
Hozok képet. Igaz, hétfőre ígértem, de nem jöttünk haza csak kedden, mert annyi dolog volt ott. Viszont elég macerás feltenni a gépre a képet (telefonról meg nem engedi feltölteni), de természetesen nem felejtettem el, csináltam is sokat, lesz majd miből választani. Most viszont a nagy melegben nem csináltam semmit. Nem tudtam. Délelőtt volt az évzáróm (akkor kaptuk meg az év végi bizonyítványt, muszáj volt utolsó alkalommal bemenni) utána pedig itthon pihegek azóta is. Most, hogy kicsit beborult és ki mertük nyitni az ablakot vagyok képes leülni a géphez. Tetőtérben van a számítógép, itt meg most van "kellemes" 34 fok... Úgyhogy én épp most döntöttem el, hogy éjjeli bagoly leszek. Lefekszem olyan éjfélkor, majd reggel négykor felkelek, mert akkor a legjobb az idő, majd olyan délelőtt tízkor elmegyek aludni... Nem tudom, hogy működni fog, de ötletnek jó :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.28. 18:29:18
Hamarosan lesz új mese, majd utána jövök, most nagyon el vagyok foglalva.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.28. 20:04:09
de annyit nem ér a blog, hogy 34 fokban ücsörögj a gépnél !
Isten ments ! Inkább sose legyen komment ! (Bár nagyon hiányozna.) :-))
Ez a hajnali móka jó ötletnek tűnik - én sokszor olyankor szoktam lefeküdni. :-))
Csuvikának bizony nehéz sors jutott - amint azt az új meséből is láthatod. :-((