HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • druszika: Nahát, újabb okossága Csivikének! Nem is gondoltam volna, hogy a gép látványa miatt pislog, fél, h... (2017.10.18. 21:05) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: Majd kifaggatjuk Dágit, mi is az a reklám-blokkoló. Bár nem tudom, hogy ha a hirdetések... (2017.10.17. 18:44) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: Mindjárt jövök, Drága Drusza - remélem, még nem vagy itt. :-)) (2017.10.17. 18:21) 341. TÜSKEBÖKI
  • druszika: Drága kis Tüskeböki. Látszik,hogy szenved szegény kis Csuvika a vedléstől. Ahogy próbálja vakarni ... (2017.10.16. 20:36) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: A strandolás ma reggel volt, Drusza, a verekedés meg tegnap. Ma kezdtük megint a B-vita... (2017.09.23. 20:30) 340. ZAKKANT
  • druszika: Igazad van, teljesen egyetértek Veled. Nekem sem kell olyan dolog, -főleg ennivaló- amiben találta... (2017.09.23. 20:04) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Jaj, szegény Csuvika. Mit vétett ennek a kis boszorkánynak? Nekem feltűnt már a fürdéskor, hogy Cs... (2017.09.23. 20:03) 340. ZAKKANT
  • csivicsuvi: @druszika: A hullámoson nemigen látszik a kora, Drága Drusza, csak ha nagyon öreg vagy nagyon fiat... (2017.09.23. 01:57) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Olyan aranyos Csuvika, hogy próbálja megtartani a megszokott rendet, és hogy ragaszkodik a szertar... (2017.09.22. 20:02) 339. PUNNYADUNK
  • csivicsuvi: @druszika: Csuvika világéletében rendmániás volt, nem csak vénségére lett az. Mindig is ő volt nál... (2017.09.21. 20:34) 339. PUNNYADUNK
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (4) Baj (44) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (35) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (47) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (46) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (26) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (10) Enyelgős (9) Evés-ivás (40) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (5) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (37) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (9) Időjárás (37) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (13) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (11) Makranc (6) Mászóka (23) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (5) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (12) Rontó-bontó (22) Röpp (11) Sirám (43) Szadi (6) Szállítás (15) Szkleró (8) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (76) Vedlés (13) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (54) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő
Ne higgyetek a mászókás képecskéknek : igaz ugyan, hogy Csuvika kirepült,
mégis annyira peches napunk volt, hogy nincs is kedvem elmesélni.
Megszakad a szívem tündér pici hercegemért, aki ma legalább háromszor lepottyant
(ennyit láttam), de alighanem volt egy negyedik pottyanás is, amiből kimaradtam.
(Nem a padlón való, minden baj nélküli landolást nevezem lepottyanásnak,
hanem a tényleges leeséseket, amikor valószínűleg meg is üti magát szegénykém.)
*
17_06_28_001b.JPG
 
Ilyenből volt ma (legalább) három : egy az én hibámból,
egy Csivike miatt, egy meg csak úgy magától,
talán az izgalom vagy a fáradtság okán.
 
Mielőtt sírva fakadnátok, megnyugtatásul közlöm,
hogy a Nap Hőse már szerencsésen megérkezett a biztonságos kalitkába :
remélem, több kalandja ma nem lesz – de azért nincs szívem rácsukni az ajtót.
Úgy tűnik, őt nem viselték meg annyira az események, mint engem -
de azért biztos neki se mindegy szegénykémnek mindaz, amit ma ki kellett állnia.
 
Fél tizenegykor döntött úgy a kis drágám, hogy mégiscsak kirepül :
Csivi akkor már egy órája kint ült a mászókán, és szünet nélkül hívogatta őt.
Csuvika viszont tétovázott, nem mert nekivágni a kockázatos útnak.
Végül a legrosszabb pillanatot választotta a próbálkozáshoz :
én éppen kimentem a szobából, és mire visszajöttem,
Csuvikát hamarjában nem láttam sehol : nem volt se a mászókán, sem a kalitkában.
Nem ám – mert a kötéllétráján mászott éppen fölfelé – már majdnem célhoz is ért.
Ebből gondolom, hogy mindjárt az elején is lepottyanhatott szegénykém :
nem voltam kint két percnél tovább, ennyi idő alatt nem járhatta meg a mászókát,
csak az történhetett, hogy már a startnál lepottyant.
és ijedtében úgy döntött, hogy inkább visszamászik a kalitkába.
*
filmbol_lopva_2.jpg
 
Én viszont nem akartam, hogy feladja, ha már egyszer nekidurálta magát :
most már azt mondom, hogy nagy marha voltam,
de hát tudtam, hogy vágyik a mászókára, és ha ott lesz, örülni fog neki.
Meg azt is tudtam (sejtettem), hogy ha most ijedtében hazamegy,
többször már nemigen fog próbálkozni, és megint nem mozdul ki egész nap.
(Pedig lehet, hogy ilyen hőségben ez egyáltalán nem lett volna baj.)
 
Nem tudom, mit képzeltem – mindenesetre nyújtottam neki a kezemet,
hogy “gyere Csuvika, segítek, megyünk a mászókára”.
Csakhogy Csuvika nem a kezemben óhajtott a mászókára érkezni :
megijedt szegénykém és lepottyant – valószínűleg másodszor.
Ezt egyértelműen nekem köszönhette – azóta is átkozom magam érte.
 
Ment volna újra a kötéllétrájához a boldogtalan,
én azonban a mászóka felé terelgettem, amire ügyesen föl is mászott,
egészen az utolsó lépcsőfokig - de csak addig, mert az utolsó lépést elvétette.
Nézzétek az ócska (fénnyel szemben készült, leginkább árnyképes) videót,
és fakadjatok sírva szegény kis hősöm madárfeletti erőfeszítésein !
*

 
Akármilyen szerencsétlenül, de végül mégis megérkezett a vágyott célba,
és nem látszott rajta, hogy bármi baja volna,
az izgalmakon meg a kifáradáson kívül.
Láthatóan örült neki, hogy végre ott ül Csivikéje mellett -
aki aztán persze faképnél hagyta szinte azonnal, alighogy megérkezett.
Mindig ezt csinálja rusnya banyája : míg egyedül van kint,
addig csalogatja Csuvikát, aztán ha odavergődik hozzá szegény kis lovagja,
Őnagyságának rögtön eszébe jut, hogy neki most a kalitkában van sürgős dolga.
Csuvika meg persze keservesen sír, hogy nem ezért küszködött annyit,
nem úgy képzelte, hogy a mászókán is egyedül kell majd lennie.
 
Első körben még valahogy rábeszéltem Csivikét, hogy menjen vissza Csuvihoz,
de nem sokáig tartott az idill, Csivikére hamar rájött megint a honvágy.
Még egy órája sem volt kint Csuvika, mikor a banyagáj ismét hazarepült,
és úgy tűnt, hogy egyhamar nem is óhajt újra visszamenni sírdogáló lovagjához.
 
Ezt Csuvika is így érezhette, mert gondolt egy merészet és hazarepült.
Egész jól sikerült a dolog, a fotel előtt landolt, és ment szépen a létrájához,
hogy fölmásszon rajta Csivikéhez, aki bizonyára szintén unatkozik nélküle.
Drága kicsi kincsem !
A csalódásért szinte még jobban sajnáltam, mint az újabb lepottyanásért...
Ami történt, azt el sem akartam hinni (még jó, hogy itt a dokument),
mert ennyi gonoszságot nem néztem volna ki szeszélyes Banyácskámból.
Ne is mondjátok, hogy nem direkt csinálta !
(A film végét, ahol ugrál a kezemben a kamera, szándékosan hagyom benne.
Nem teszem nyilvánossá ezeket a filmeket, csak innen, a blogból érhetők el.)
*

 
Ugye, hogy szóhoz se tudtok jutni ?
Nem tudtam én sem, mert ennyi csapás már kicsit sok egy napra.
 
Szerettem volna, ha agyongyötört vitézem végre biztonságba kerül,
ő azonban másképp döntött : talán félt most már a létrájától is,
így inkább visszagyalogolt a mászókához,
és újra fölmászott érdemtelenül imádott arája mellé – ezúttal baj nélkül.
Nem győztem vizslatni szegénykémet, hogy megvan-e minden alkatrésze,
de nem láttam rajta semmi gyanúsat, talán csak csöndesebb volt a szokásosnál.
Meg az egyik lábacskáját rágcsálta elég sokáig,
de ez lehetett a napi toalett része, talán csak én láttam hozzá rémeket.
Később már nem vettem észre, hogy baj lenne a lábával – de majd még figyelem.
 
Ez a Csivis horror úgy fél tizenkettő körül esett meg,
és utána még bő három órát kint ücsörögtek a mászókán a picinyeim,
ezúttal már újabb kalandok nélkül, békében és biztonságban.
Csak nekem lett kalandos a reggelim : kettőig őriztem Csuvikát,
nem mertem hosszabb időre kimenni a szobából -
ám kettőkor már úgy éreztem, hogy beesem a gép alá, ha nem eszem,
így mégiscsak megkockáztattam a kissé megkésett reggelit – de hogyan ?
Imádok enni, de ma szinte azt se tudtam, mi van a számban,
ugyanis (szó szerint) ötpercenként rohangáltam be a szobába,
hogy megvan-e még Csuvika, nem kell-e valahonnan megmentenem őt.
(Bár szegény madár vélhetően nem kért volna a segítségemből.)
 
De nem kellett.
Már pár perce olvastam a rekamién,
amikor Csuvika nekidurálta magát és hazarepült,
elsőként, hogy Csivike ne tudjon megint ráijeszteni.
Újra sikerült egészen a fotel lábáig repülnie,
és onnan gyönyörűen odatalált a létrájához, meg föl is mászott rajta sikeresen.
 
Azóta pihenjük a fáradalmakat.
Nem tudom, Csuvika hogy van vele :
én úgy érzem magam. mint aki egész nap kapált a napon.
*
17_06_28_004.JPG
 
 
(2017)
 
 





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

6 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN







visszavarunk



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lilcsicsi 2017.06.28. 23:34:08

Ejnye Csivi, van neked lelked?? Hogy bánhatsz így az uraddal?
Jaj, rossz ötlet volt megnézni a videót, nekem fájt amikor láttam az ügyesen mászó és ugráló Csuvit lepottyanni az utolsó pillanatban. Legszívesebben odemennék, s megnézném jól van-e a drága. De ügyes volt, hogy visszamászott. Az én lánykám -habár ügyes és kreatív ő is -nem viseli jól a kudarcot, de vehetjük megfontoltnak is, mibel ha valamit elront azt nem próbálja újra.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.29. 00:08:54

@Lilcsicsi: Jaj, Csirip... ha Csuvika se próbálkozna újra,
mert tartana a kudarctól, több mint egy éve raboskodna a kalitkában !

Biztos nem mindegy szegénykémnek, biztos nehéz elfogadnia, hogy ilyen kis béna lett
(ő, aki a világ legvagányabb, legügyesebb, legmozgékonyabb madara volt),
de annyi benne a kitartás és az akarat, hogy az ember csak ámul.
Igazi kis hősként viseli ezt a nehéz sorsot, ami jutott neki.

Jöhetsz megnézni : kutya baja. :-))
Ezt elég pontosan meg lehet állapítani, mert ha nincs jól, csöndben marad.
Márpedig az esti vihar előtt ő volt az egyetlen hármunk közül, aki bírta a gyűrődést.
Csivike magába roskadtan kókadozott, rólam szakadt a víz és készültem megfulladni -
Csuvika meg egyfolytában vigasztalta Csivikét, magyarázott neki és vakizta a fejecskéjét.
Még a dörgés-villámlás idején is kitartott jó sokáig,
pedig pici korában borzasztóan félt a vihartól.
Most meg vagy tizenöt-húsz percen keresztül tudomást se vett róla.
Végül azért mégiscsak megriadt ő is, amikor jött egy hatalmas csattanás -
vagy talán inkább attól, hogy egy pillanatra pislákolni kezdtek a lámpák.
Vagy hogy is mondjam.... Lehetett egy másodpercnyi áram-kimaradás.
Én épp a konyhában voltam, és mire bejöttem, bizony Csuvika is elhallgatott,
rémült képpel, a falnak fordulva harapdálta a kis csőrét, ami nála a totális pánik jele.
De aztán sikerült megvigasztalnom a vacsorával.
Elképesztő mennyiséget zabált (nem is csoda, mert nehéz napja volt),
és minden ugyanúgy zajlott egész este, ahogy máskor.

A vihar amilyen nehezen érkezett meg, olyan durván indult :
kisebbfajta orkán ordított az udvaron, mese nem volt, be kellett csuknom minden ablakot.
Még így is féltem, hogy egyszerűen benyomja a szél az üveget.
Szerencsére ez nem tartott sokáig, de épp elég volt rémületnek, hogy mi lesz belőle.
Félni azonban csak én féltem (meg talán Csivi) :
Csuvika ekkor még gőzerővel udvarolt, tudomást se vett a viharról.

Remélem, megúsztátok ti is, és nem lett semmi baj.

Mint látod, mégiscsak itt vagyok a madárkák lefektetése után :
reménykedem, hogy az eső talán elverte a bogarakat, és nem jönnek a poloskák.
Meg azt is sejtettem, hogy várnak itt a kommentecskék. :-))
Meg még más oka is volt a műsorváltozásnak, de azt már nincs türelmem leírni :
majd holnap biztos elmesélem Druszának a vendégkönyvben.
(Nézegesd ám azt is néha, mert hozzád is szóltak már a többiek is.)

Lényeg a lényeg : Csuvika szépen aluszkál, nincs semmi baja.
Remélem, nem kiabálom el...

Lilcsicsi 2017.06.29. 12:35:03

Akkor megnyugodtam! :)

Nos, mi remekül viseltük a vihart! Erős lányzók vagyunk, minket egy kis dörrenés-villámlás még nem fordít le az ülőrúdról, szerencsére. Sőt! Miután a kezdeti orkánok elmentek, s csak az eső esegetett még, gyorsan ki is nyitogattuk az ablakokat, és nem bánva, hogy egyébként beesik az eső, vártuk a lehűlést a szobában. Én olvasgattam az ablak mellett, Napsugika pedig szerintem már alukálgatott. Ő az, akit őszintén nem érdekel semmi, ha ő aludni akar, akkor tud, bárhol és bármikor. Ezt nagyon irigyelem benne. Főleg mert nekem a napokban volt pár átvirrasztott éjszakám, amikor akárhogy próbálkoztam, nem tudtam elaludni.

Rohanok is a vendéggkönyvbe, a délutánra pedig igyekszem hozni képecskét. Nem tudom te hogy vagy vele, de néha elveszítem a fonalat, mit mikor hova kell írjak! :)

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.29. 12:52:02

@Lilcsicsi: Írni sehova se KELL, csak kívánatos. :-))
Most már a GELLER-hez talán tényleg ne írj, mert csak ugrálunk össze-vissza. :-))

A vendégkönyv azért lett, mert nem mindenki szeretne regisztrálni az INDÁ-ba,
meg én se vagyok híve az ilyenfajta erőszaknak.
Továbbá ugye kommentben képeket se lehet mutogatni, márpedig akadhat, aki szeretne.
(Mikor beállítottam a képes vendégkönyvet, akkor éppen voltak ilyen fotós olvasóim.)

Itt megint kezdődik valami haddelhadd : nem is tudom, mi volna a helyes lépés,
alighanem be kéne csukni az ablakot teljesen, de akkor meg megfulladunk.
Iszonyúan fúj a szél, félek, hogy benyomja a bukóra állított erkélyajtót.
Teljesen kinyitni meg megint csak nem merem (pedig úgy biztonságos, ha bezárom a madárkákat),
mert elég hideg van, félek, hogy megfáznak szegénykéim.
Most Csivike is hazavonult, nyilván megijedt a nagy széltől.

A nem-alvás miatt fogadd őszinte részvétemet : az borzasztó lehet.
Talán a változékony időjárás szórakozik veled, meg az izgalom is sok volt mostanában.
Talán most a tetőtérben is elviselhető a hőmérséklet.
Legyen szép napotok - Napsuginak is meg neked is ! :-))
Én meg megyek reggelizni. Jobb későn, mint még később. :-))

Lilcsicsi 2017.06.29. 13:14:55

Igenis! Már csak ideírok. :)

Elvileg mára még jöhet valami zápor zivatar... Némáá milyen időjárás-jelentésbe mentünk át :D

Igen, biztos hogy az időjárásnak is köze van hozzá, mivel elég frontérzékeny vagyok. Tegnap délután-kora este is megéreztem a vihart, mert majd széthasadt a fejem. A stressz a másik. Tény való, hogy egyik érettségi előtt se (írásbeli, szóbeli) aludtam semmit.

Jó étvágyat Neked, én nemsokára ebédelek! :)

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.06.29. 19:57:21

@Lilcsicsi: Az időjárást még mindig tudnám ragozni, de most nem teszem.
Elromlott a napunk, most írtam le pár szóban Druszának a vendégkönyvben.

Most meg el vagyok maradva mindennel, úgyhogy majd később jövök, bocsi és pussssz.