Szöveg – reményeim szerint – nem sok lesz ehhez a meséhez,
viszont szeretném megmutatni nektek az utóbbi napok legédesebb filmecskéit.
Talán nem is az utóbbi napok, inkább az utóbbi egy-két hét...
Sose jutottam hozzá, pedig már eddig is nagyon meg akartam osztani őket.
Nem tudom, hány filmet hajlandó benyelni egy bejegyzés :
a biztonság kedvéért némelyiknek majd csak a linkjét teszem be.
*
Hogy nekiültem éjnek éjszakáján mozit szerkeszteni nektek,
ahhoz az adta meg a végső lökést és a kellő lelkesedést,
hogy olyasmit láttam az este, amit legutóbb öt éve volt módom látni,
és amire azóta is vágyakoztam, azóta is igyekeztem rábeszélni Csivikét.
Mindeddig hiába.
Őnagysága mindig csak tűri (és persze élvezi) Csuvikája kényeztetését,
de viszonozni sose viszonozza a gyöngéd figyelmességet,
pedig Csuvinak is jólesne, ha néha valaki megvakargatná a viszkető fejecskéjét.
Csuvika azonban sose sértődik meg emiatt, ő csak kényezteti Csivit rendületlenül.
Erről készült az utóbbi napok legédesebb videója, amit feltétlen látnotok kell :
*
Most pedig próbáljátok meg elképzelni ugyanezt fordítva !
Hogy nem Csuvika vakizza Csivike fejét, hanem Csivi az övét.
Pontosan ez történt az este – és én nem akartam hinni a szememnek !
Hányszor könyörögtem Csivikének valami hasonlóért,
hányszor pirongattam finoman, hogy Csuvikának is jól jönne a kényeztetés !
Elkapatott kis tündérem rám se hederített, sose vakarta Csuvika fejét.
Az este pedig igen ! El sem akartam hinni, hogy jól látom !
Csuvika se nagyon : igazság szerint nem is tűrte sokáig.
Kénytelenek vagytok a fantáziátokra hagyatkozni ez ügyben,
mert a fényképezőt elővenni nem mertem, nehogy megzavarjam az idillt.
Viszont – hogy mégse fakadjatok sírva – mutatok valami hasonlót,
öt évvel ezelőttről, 2012 augusztusának végéről.
A madárkák szinte fele akkorák voltak, mint most,
Csuvika tizenkilencedik napját töltötte itthon – és Csivike imádta őt.
Nézzétek csak !
És miután így kienyelegtük magunkat, térjünk át az evés-ivásra !
Előbb az ivásra, mert az is hatalmas öröm volt pár nappal ezelőtt,
hogy végre sikerült egy iszogatós videócskát lencsevégre kapnom.
Azt hittem, tökéletesre sikeredett (a pici kis monitoron annak látszott),
ám ebben sajnos tévedtem, a minősége nem valami szuper.
De talán így is látjátok majd, amin én folyton ámulok és nevetek :
hogy úgy ízlelgetik (szinte rágják) a vizet az én kis ínyenceim,
mint két komoly bor-szakértő, akik épp a nedű minősítéséről döntenek.
Már nagyon rég szerettem volna ezt megörökíteni, de sose sikerült.
*
És ha már iszunk, akkor persze eszünk is : mégpedig kölest nassolunk.
Itt megint elégedjetek meg a linkekkel,
mert félek, hogy a túl sok videótól összeomlik az egész oldal.
Előbb Csivikét, aztán Csuvikát csodálhatjátok, az esti nasijukkal.
Csuvika persze nem csak nassol, hanem röpköd is szegénykém,
amennyire tőle telik, ha éppen nincs rabosítva, a kötelező csavargásaim miatt.
A kalciumos kúra mindig a hónap első öt napján esedékes, és most csodát tett.
Augusztusban összesen háromszor repült ki Csuvika,
szeptemberben pedig már kétszer, noha még csak az elején vagyunk.
Ebben a hónapban boldogan vedelte a CALCIUM COLUMBÁ-t mindkét madárkám,
múlt hónapban meg két nap után felfüggesztettem a kúrát,
mert egyszerűen nem voltak hajlandók fogyasztani belőle, inkább nem ittak.
Gyanakodtam is, hogy talán megromlott a lötyi (elvileg még egy évig jó),
de szerencsére nem, mert most meg imádták megint. Sőt !
A kúra utáni első napon nem is igen ittak, nem tetszett nekik a tiszta víz.
Úgy látszik, ők nagyon pontosan tudják, mikor mire van szükségük.
Ott tartottunk tehát, hogy Csuvika e hónapban már kétszer kirepült.
Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, itt az újabb rejtély :
mindkét alkalommal hosszasan tétovázott, hogy fölmásszon-e a létráján,
sőt már azon is, hogy egyáltalán akar-e odamenni a hazafelé vezető sarokba.
Megörökítettem mind a két esetet, de az elsőt mutatom, mert az nézhetőbb.
Hogy mi a problémája szegény kis hősömnek, nem tudom.
Mintha valamitől megijedne, mielőtt beér a sarokba,
vagy mintha nem tudná, hogy hol van és merre kell mennie.
Ugyanígy keveredett haza pár nappal később is, mint ezen a filmen.
*
Megpróbálkozom még egy negyedik filmecskével is, ami szintén a szívem csücske.
Rémlik, hogy máskor is tettem már négy filmet egy mesébe, és működött.
Csivi Pipi – mi mást csinálna – vadul dolgozik, Csuvika viszont ezt nem szereti.
Ő csak azt szereti, ha vele foglakozik Csivike, nem holmi madzagokkal.
Épp ezért mindent elkövet, hogy szíve hölgye rá figyeljen, ne a spárgára.
Csodálatosképpen nem lesz a dologból veszekedés,
hanem találnak olyan elfoglaltságot, ami mindkettőjüknek (bármikor) megfelel.
*
Akinek pedig még mindig van kedve és ideje a további mozizáshoz,
annak ajánlok egy korábbi enyelgős filmecskét, még a karomvágás előtti napról.
Itt az enyelgés sajnos veszekedésbe torkollik – feltehetően miattam,
pontosabban a fényképezőgép fölfedezése miatt.
De azért így is nagyon aranyos – és kivételesen egész élvezhető minőség
Itt a vége, fuss el véle !
Remélem, kellőképpen kimoziztátok magatokat.
(A belinkelt filmecskék teljes képernyőre vetítve is egész jók, sőt jobbak.
Legalábbis 1024x768-as felbontásnál... Lehet, hogy nagyobbnál már nem.)
(2017)
druszika 2017.09.15. 19:57:25
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.09.15. 21:04:12
Megdolgoztunk érte rendesen, hogy itt legyél !
De az a lényeg, hogy végül sikerült !
Majd csinálok neked helyes kis avatart is, csak találd ki, hogy mi legyen !
Azt feltölteni már nem lesz olyan nagy durranás, mint a regisztrációt nyélbe ütni.
Most már olyan INDÁ-s vagy, hogy csak na !
De azért a vendégkönyv jobb.... kivéve, ha direkt a mesékhez szólsz hozzá. :-))
druszika 2017.09.18. 19:12:42
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.09.18. 19:22:58
Mégpedig jó sokat. :-))
Nemigen fogunk megfázni, mert a Mami fűt, hol jobban, hol kevésbé.
Bár délután sikerült egy kicsit megijesztenünk, mert Csivikém tátogni kezdett,
ahogy inkább csak én szoktam, ha megijedek valamitől.
A Mami persze mindjárt azt hitte, hogy nem kap rendesen levegőt, és jól megrémült,
pedig csak a szomszédban fúrtak és kopácsoltak, attól ijedt meg szegény Csivikém.
Azóta se győzöm vigasztalni, pedig már rég nem fúrnak.
Elfogyott a gyilkolni való spárgája szegénykének, azért nem sikerül jobb kedvre derítenem.
Pedig már a lelkemet is kibeszélem, hogy felviduljon egy kicsit.
Millió puszit küldünk neked, Drusza Néni, mind a ketten, sőt hárman :
Csuvika
druszika 2017.09.19. 22:37:25
Sok puszi Nektek, Drusza
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.09.19. 22:45:56
mert a Maminak pont most jutott eszébe ágyba parancsolni minket.
Idáig bezzeg hiába ordítottam, hogy már ideje volna lefeküdnünk,
a füle botját se mozdította, mert újságot olvasott.
Most meg már nem akarja írni, amit diktálok, mondván, hogy késő van.
Pedig még az ajtó legkülső lépcsőjére is kiültem a tiszteletedre,
hátha így jobban hallja a Mami, hogy mit üzenek neked.
De azért most már tényleg álmos vagyok...
Neked is szép álmokat, Drága Drusza Néni !
Csuvika
druszika 2017.09.20. 20:26:15
Megkaptam az üzenetedet. Nem baj,hogy a Mami írás helyett újságot olvasott. Úgy jobban tud pihenni. Csuvika,Te még 22:45-kor ébren vagy? Elhiszem,hogy már nagyon elálmosodtál.
U.i. A Maminak üzenem,hogy a vendégkönyvbe véletlenül küldtem el kétszer a beírást.
Aludjatok jól Drága Madárkák, puszi, Drusza
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.09.21. 16:03:51
így az üzenetem nem háromnegyed tizenegykor ment el, hanem háromnegyed tízkor.
Persze az is elég késő... de hát mit csináljak, ha a Mami nem hallgat rám ?
Pedig én mindig szólok, hogy mikor kell kezdeni a készülődést a lefekvéshez.
Fél kilenckor. De már olyan régen kezdtük el időben, hogy lassan elfelejtem, mikor van fél kilenc.
Tegnap is jó későn kerültünk ágyba, mert a Mami új mesét írt, és várnunk kellett, míg befejezi.
Aztán meg még hajnalig világított itt nekünk a monitorral, mire a képekkel meg filmekkel is elkészült.
Nem könnyű ám rendszerető kismadárnak lenni egy ilyen kelekótya Mami mellett !