(Ez a mese nem itt kezdődik.
Az elejét megtalálod a FIRHANG 1. című bejegyzésben.)
*
A kalitkába repülés lehetőségét tehát gyorsan és simán megszüntettem,
viszont az éjszakai neszezést továbbra is hallottam, és nem örültem neki.
Tetszett vagy sem (nagyon nem), muszáj volt rávennem magam
egy komolyabb kutakodásra, mert mégiscsak attól tartottam
(bármennyire is valószínűtlen), hogy egér van a lakásban.
Túl sok búvóhelyet nem talál magának (legalábbis a nagyszobában),
de a szekrény sarkában tornyosuló IKEÁ-s dobozok nagyon nyomasztottak.
Azok tele vannak fonalakkal, anyagokkal, papírokkal,
a rövidebb oldalukba pedig jó kis rés van vágva fogónak :
ideális, puha és meleg búvóhelyek egy egérke (sőt egércsalád) számára.
*
*
Tegnapelőtt nekiálltam...
Nem kívánom az ellenségemnek se, ha van olyanom.
Fényképezni elfelejtettem (volt elég bajom anélkül is), pedig kár,
mert a csatatér, amit a szobából több órára varázsoltam,
igazán méltó lett volna a megörökítésre.
Nem elégedtem meg annyival, hogy ránézésre rend van és tisztaság :
kiborítottam egyenként minden dobozt a szoba közepére
(előtte porszívó, utána porszívó),
és átvizsgáltam alaposan minden motring fonalat, minden anyagot,
minden papírt, hogy biztosan nincs-e bennük vagy rajtuk valami helytelenség.
De nem volt.
Egérnek nyomát se láttam,
pedig az aztán elég jellegzetes névjegyeket hagy maga után,
olyan nincs, hogy ne lehessen azonnal észrevenni, ha valahol jelen van.
Életem kockáztatásával leporoltam, lemostam a karnis dobozát is,
amennyire tőlem telt (de azért elég rendesen),
nehogy esetleg denevér csücsülhessen rajta valahol
(bár pici gyerek korom óta sose hallottam, hogy denevér lenne a környéken),
így most elmondhatom, hogy ebben a szobában biztosan nem lakik senki,
csak a madárkák meg én, mert több rejtekhely nem adódik.
Lenne még a rekamié fiókja, de hát az állandó használatban van,
nem egy nyugalmas szállás, normális egér vagy denevér oda nem költözik.
Úgyhogy nem járt eredménnyel a nagy felfordulás tegnapelőtt,
de ezt nem nagyon bántam,
mert más se hiányozna, mint valami négylábú társbérlő.
Mit csinálnék vele ? Meg nem ölném, az biztos.
*
*
A madárkák nagyon zokon vették ezt a csatateres-porszívózós délutánt,
mivel ugye közben ők be voltak zárva, nehogy baj legyen.
Később meg, mikor már kijöhettek volna, kicseréltem a függönyt az ablakon,
akkor meg attól estek mély depresszióba, és nem mertek kirepülni.
Csuvika egyébként is meg van őrülve napok óta :
fogalmam sincs, mi leli, de ordítva veszekszik, minden érthető ok nélkül.
Pici korában volt ilyen : évek óta nem láttam őt még csak hasonlónak se.
Szegény Csivi tegnapelőtt egész nap csak sírt és menekült előle,
mert olyan durván és olyan indulattal ordít a lovagja,
hogy a frászt hozza szegény kis tündéremre.
Ugyanakkor az ártatlan tündérke is megéri a pénzét :
csak ámultam (szintén tegnapelőtt), hogy este meg Csuvika volt az áldozat.
Banyácskám a lefekvésnél elterpeszkedett hosszában a kakasülőn,
és hiába magyaráztam neki, hogy bármennyi almás tojást tömött is magába,
azért ő még mindig csak EGY madár, nem ér KÉT helyet foglalnia.
Makrancos boszikám rám se hederített,
és nem volt hajlandó átengedni a helyét Csuvinak - bár annyit azért megtett,
hogy kicsit összébb húzódott és rendesen ült, nem feküdt.
Csuvika meg nagy bátortalanul fölmerészkedett Csivike helyére,
láthatóan számítva arra, hogy úgyis le lesz lökve onnan.
Sokáig nem is mert föllépni a kakasülőre Csivi mellé,
csak meghúzta magát az utolsó csipeszlépcsőn.
Ám végül mégse lett lelökve (kísérlet se történt erre),
hanem ott aludt Csivike helyén, ami évek óta nem fordult elő vele.
*
*
Reggel a frászt hozta rám, mert nem láttam sehol a pottyantmányait.
Még le is fényképeztem a kakigyűjtő szalvétát, de tudtam, hogy hiába.
Meg voltam rémülve, hisz előző este ő is rengeteg almás tojást evett,
és ha az nem jött ki belőle az éjjel, akkor nagy baj van.
Mindegy - a madáron nem látszott, hogy beteg, gondoltam, majd figyelem.
Jóval később vettem észre, hogy megvannak azok a potyadékok,
csak nem ott, ahol én kerestem őket : Csuvika feneke máshova ér, mint Csivié,
és az én kis célbapottyantó művészem telepakolt egy kölescsipeszt,
ami az ajtón díszeleg, és Csivikének soha nincs útban, ő nem dekorálja ki.
*
*
Csuvika célbapottyantásban verhetetlen :
már pici korában is született erről egy mese,
mikor még a beszoktató kalitkában lakott, nem együtt Csivikével.
(Keressétek a CSICSU CSALÁD-ban a BILI című mesét, 2012 augusztusában.)
*
*
Csivike a kétezredik napjára egy finom, puha, jó nagy és meleg takarót kapott,
mert ezek a kis polár pokrócok kevesek lesznek a kalitka tetejére télen.
Kép még nincs róla, mert idáig nem volt alkalmam kimosni,
összetekerve búslakodik a papírjában, ahogy hazahoztam.
De pompás lesz a téli szellőztetésekhez, mert ez két méterszer másfél méteres,
a kis polár takarók pedig jóval kisebbek. (170x130)
Szegény Csivi.... ő valahogy mindig takarókat kap az ünnepeire.
A meglévő három fürdőlepedőjükből is kettő az ő ajándéka.
*
*
Kapott még helyes kis szív alakú csőrkoptatót is, hogy valaminek örüljün -
ám eddig nem örült, mert valószínűleg föl se fedezte.
Csak a kalitka külső falára mertem fölakasztani,
ott is olyan helyre, ahol garantált, hogy nem jár alatta Csuvika.
Ugyanis a felfüggesztése valami hihetetlenül pocsék ennek a szívecskének.
*
*
Pedig pár évvel ezelőtt még remek volt : két kis drót állt ki belőle,
műanyaggal beborítva, elég hosszan ahhoz,
hogy biztonsággal föl lehessen szerelni a rácsra.
Most meg ez a szerencsétlen, semmire se jó kis akasztó van helyette.
*
*
Átfúrni meg nemigen hagyja magát a szívecske,
többnyire kettétörik, bármilyen óvatosan is fúrom.
Hát most itt lifeg a kalitka külső falán, és várja, hogy fölfedezze végre valaki.
Szoktak arrafelé kószálni a madárkák, most viszont nem kószálnak.
Vélhetően pont azért, mert ott díszeleg a szívecske, ami eddig nem volt ott.
*
*
*
*
(2017)
druszika 2017.11.12. 21:15:50
A képek megint nagyon aranyosak, főleg amelyiken Csuvika szégyenkezik, mert a pottyantmányáról "pletykálsz". Az utolsón tényleg mintha Csivike fülébe súgna valamit, és Ő figyelmesen hallgatja. Tündéri felvétel mind a két kép. Imádni való két kis Drágaság. Puszi a kis fejbúbokra.
Drusza
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.11.13. 17:50:28
Pedig ő régebben nem volt érzékeny az esőre, csak a dörgéstől félt, de attól nagyon.
Úgy látszik, nem csak helyet cseréltek (egyre gyakrabban alszanak "fordítva"),
hanem szerepet is : Banyácskám most inkább kókadt, Csuvika meg mérges és agresszív.
Pici korában volt ilyen kis durva és szófogadatlan, mostanában már nagyon régen nem.
Szinte minden közös étkezésnél úgy fejbe csapja Csivit, hogy szegény lány fölmenekül a kakasülőre.
Napok óta nem láttam rendesen enni, mert Csuvika elüldözi a tálka mellől.
De azt hiszed, utána elterpeszkedik, és tömi a saját bendőjét ?
Hát nem !
Ha Csivi otthagyja (mivel fejbe lett csapva), még ő van megsértve :
elkeseredetten bámul Csivi után, ordítva veszekszik, és nem hajlandó tovább falatozni.
Lélekbúvár legyen a talpán, aki kitalálja, hogy mit szeretne tulajdonképpen.
Mi ehhez Csivikével nem vagyunk elég okosak, eddig még nem jöttünk rá.
A Felfüggönyzött kalitkába nem kell bemenniük (nem is tudnának), hisz eleve ott vannak.
De az valóban nagy csoda, hogy békésen tűrik, kezdettől fogva.
Pedig egy virágos lepel, közvetlenül az orruk előtt, sokkal ijesztőbb, mint az ablakon az új függöny.
De hát nem vagyok madár, nem tudom, milyen szempontok alapján rangsorolják a rémségeket.
Egyébként nem csak a téli függönyt utálják : májusban ugyanilyen cirkusz van a nyárival.
Akkor meg ezt siratják napokig, amitől most halálra vannak rémülve.
Szegény Csivi elég sokat röpköd azért kínjában, de mindig csak oda-vissza,
még véletlenül se repül rá a mászókára, az életveszélyes függöny elé.
Pedig mennyivel jobb képeket tudnék csinálni róla, mint a fehér háttérrel ! :-))
Úgyhogy nagy a búslakodás.... Ennél nagyobb már csak akkor lesz, ha megyünk a doktor bácsihoz.
Mert bizony hamarosan az is elkövetkezik. Kéretik vadul drukkolni !
druszika 2017.11.14. 21:09:54
Biztos vagyok benne, hogy nem passzióból csinálja, de magyarázatot találni nem lehet. Szerintem még az orvos sem tudja megmondani, többnyire Ők is csak találgatnak. Van ebben nagy tapasztalatom. Drága Csuvika majdcsak jobb kedvre derül, nagyon kívánom Neki.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.11.15. 01:43:56
ide most már inkább nem, mert mindjárt reggel van. Pussssz !