HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő
Itt most egy szép nagy hatosnak kéne lennie.
Egy csupavirág, csupacsivi hatosnak,
ami azt hirdetné és annak örvendezne,
hogy ma hat éve hoztam haza az én kis tündéremet a tenyésztőjétől.
De nincs hatos, nincs virág és nincs örvendezés – mint ahogy Csivike sincs már.
Egy nappal a hatodik évfordulója előtt elrabolta őt az a gonosz,
amit úgy hívunk, hogy sors, és ami mindig, mindenből a legrosszabbat méri ránk.
Nincs már pici tündérem, boszorkám, angyalkám, mindenem -
és hogy ez igaz lehet, azt egyszerűen nem bírom felfogni.
*
oie_oie_overlay_csivike.gif
*
Szerdán könyvtárba kellett mennem, ami elég hosszú program, mert messze van.
Indulás előtt feltűnt, hogy Csivike olyan helyen ücsörög, ahol máskor nem szokott :
a homokos edény mellett, egy emelettel lejjebb, mint ahol általában grasszálnak.
Meg valahogy olyan furán is ült, hogy csak bámult maga elé, és nem csinált semmit.
De elhessegettem a gyanakvásomat azzal, hogy biztos csak rémeket látok,
hisz a halál hetében vagyunk, tele fekete évfordulókkal, azért van bennem a frász.
Ám amikor hazaértem, jó két óra múlva, Csivi még mindig a homokos tálkát őrizte,
akkor már szárnya alá dugott fejecskével, vagyis gubbasztva.
Csipikém halála közelgő évfordulójának árnyékában
ez a látvány pont elég volt ahhoz, hogy halálra rémüljek és fölhívjam a rendelőt.
Természetesen nem volt bent madaras orvos :
miért is lett volna, egész nap iszonyú pechem volt mindennel, bármibe fogtam.
A recepciós kislány azonban rábeszélt, hogy azért mégis menjünk.
mert a szokásosnál lejjebbi helyen való gubbasztás rossz jel, nagyon rossz.
Nem volt nehéz rábeszélnie, mert nekem is mindjárt Csipike haldoklása ugrott be,
aki szintén jóval lejjebb ücsörgött a halála előestéjén, mint ahol máskor szokott.
Azt meg ugye próbáltuk már nemrég a szombati ügyeleten,
hogy milyen is az EXOPET-ben egy “nem madaras” orvos : azt hittem, mind olyan.
*
Ebben sajnos tévedtem.
Az egyébként nagyon rokonszenves doktornő megmondta becsülettel,
hogy ő csak a szőrös állatokhoz ért, madárban nincs gyakorlata.
Rendben – de akkor jobb lett volna azt hallani a telefonban,
hogy ezen a délutánon nem fogadnak madarakat, próbálkozzunk máshol.
Talán egy IGAZI madaras orvos még tudott volna segíteni Csivikén
(esetleg az Egyetemen), hisz akkor még nem volt ANNYIRA rossz állapotban.
*
Mindegy, ezen már nem lehet segíteni : aznap az orvossal is pechünk volt.
Csivike kapott gyulladáscsökkentőt a csőrébe
(én tüdőgyulladástól féltem, bár a doktornő nem hallott semmi gyanúsat),
és kaptt infúziót, a biztonság kedvéért, hátha nem eszik rendesen.
Én ezt most pont nem tartottam szükségesnek (ellentétben a múltkorival),
de nem tiltakoztam, mert nem tudtam, mi vár ránk, amúgy meg ártani nem árt.
Sose fogom megbocsájtani magamnak, hogy így gondoltam.
Nagyon nehezen került bele Csivikémbe az infúzió
(ilyen pici kis testnél ez látszatra olyan, mint egy közönséges injekció) :
végül már hárman is ügyködtek rajta,
én pedig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ebből lett később a nagy baj.
Talán rossz helyre ment az az infúzió, rossz helyre szaladt a tű.
Másnap (tegnap) megosztottam Péter doktorrl is ezt a gyanúmat,
és ő elmagyarázta, hogy amitől félek, az körülbelül lehetetlen :
nehéz a belet eltalálni és átszúrni a tűvel, mert jóval hátrébb van,
meg különben is rugalmas, a tű csak odébb tolná, de nem szaladna bele.
Biztos így van, józan ésszel el is fogadom a magyarázatot,
mégsem tudok túllépni az iszonyú kételyeimen és lelkifurdalásomon,
hogy ha nem engedem beadni az infúziót a máshoz értő doktornőnek,
talán minden másképp alakul, és ma boldogan ünnepelhetnénk Csivikémet.
*
Hogy tovább mi volt, azt leírtam már a vendégkönyvben, de talán beteszem ide is
(bár lehet, hogy végül túl sok lesz a szöveg), mert itt talán jobban megmarad.
Írom az estét és az éjszakát változtatás nélkül, ahogy frissiben megörökítettem.
(Az időpontok a jelenleg érvényes, nyári időszámítás szerint valók,
de mi azt nem használjuk, nálunk egy órával korábban értendő minden.)
*
*
Május 16., 23:16
 
Jaj, Kislányok.... nagyon szörnyű a helyzet.
Nem hiszem, hogy Csivike megéri a reggelt.
Úgy látom, mintha a lábacskájával is baj lenne,
valahogy biceg és imbolyog a botokon.
Ha jól látom, nem csak az egyensúlya miatt.
De persze amúgy is gyönge, folyton lepottyan.
 
Nem lehet igaz, hogy pontosan május 16-ról 17-re,
pontosan szerdáról csütörtökre halt mag Csipikém is hat évvel ezelőtt,
és megtörténhet, hogy Csivike most ugyanígy követi.
Én ebbe beledöglök, nem bírom ki,
elegem van ebből az egész rohadék, szemét világból.
*
*
Május 17., 02:53
*
Talán van remény - csak el ne kiabáljam !
 
Csivike este tizenegy körül alighanem elüldözte Csuvikát a piros etető mellől
/abban van Csuvi kedvence/ :
én Csuvika kétségbeesett ordítására rohantam be a konyhából,
mert azt hittem, Csivinek vége.
De nem volt vége : nagyon fura pózban ugyan, de ott állt az etető mellett,
és szinte mozdulatlanul, de mégiscsak eszegetett, nagyon lassan.
Igazában csak a ropogtatás hangjait hallottam
/Csuvika nem evett, tehát biztos, hogy Csivi csámcsogott/,
másképp el se hittem volna, hogy eszik,
mert egyáltalán nem mozgatta közben a kis fejét.
De mégiscsak evett - bár az evés miatt aggódtam a legkevésbé,
hisz kapott infúziót, éhen halni nem fog, biztos nem is éhes.
De azért persze nagyon örültem, hogy csipegetni látom.
 
Később viszont megint nagyon szerencsétlenül,
elanyátlanodva, borzolt tollakkal ült a boton,
és hosszú ideig meg se moccant.
El se mertem képzelni, mi lesz a lefekvésnél,
hisz látható volt, hogy fél még a boton arrébb lépni is.
Nagyon sokszor lepottyant, miután hazajöttünk.
 
Ehhez képest a megszokott esti cerkli csodát tett :
amint leoltottam a kalitka fölötti lámpát,
Csivike összeszedte minden erejét,
és szépen fölmászott a kakasülőre, mint más estéken.
Nem hittem, hogy képes lesz rá,
és persze félek nagyon, hogy nagyot esik, ha lepottyan.
De talán nem pottyan le....
hisz már azt se hittem, hogy önerőből fölmegy oda szegénykém.
 
Lehet, hogy teljesen fölösleges volt ez az egész mai cirkusz,
fölöslegesen tettem ki szegény madarat ekkora tortúrának és szenvedésnek - ugyanis mire végeztünk az orvosnál,
olyan elképesztő felhőszakadásba mentünk ki várni a taxit,
amilyet én évek óta nem láttam, de az is lehet, hogy soha.
Egyszerűen ömlött az eső, tényleg, mintha dézsából öntötték volna.
Itthon bőrig áztam azon a pár méteren, míg a kocsitól a kapuig szaladtam. Felhőszakadás volt a javából - és ha én ezt tudom,
ha számítok rá, ha megjósolják a hülye időjós portálok,
akkor valószínűleg hagytam volna szegény Csivit békésen gubbasztani és lihegni, hisz jóval kisebb esők előtt is azt csinálja, aztán magától rendbe jön.
De nem számítottam esőre, ilyen esőre meg pláne nem,
így a frász jött rám Csivi állapota láttán, amikor hazaértem délután a könyvtárból Nem mertem kockáztatni, hogy ne vigyem orvoshoz.
Pedig lehet /nem biztos, de lehet/,
hogy a készülő özönvízen kívül más baja nem volt,
és a fölösleges kínzásával én hoztam rá az igazán nagy bajt.
Lehet, hogy így van, mert este nem adott puszit az ujjamra.
 
Hát hiszen ha tudnám, mikor csinálok jót és mikor bajt !
De hát nem tudom, Csivike meg nem tudja mondani.
És holnap megint ugyanez a tortúra - lehet, hogy fölöslegesen.
Még jó, hogy a doktornő is aggasztónak találta Csivike állapotát -
így azért nem lesz akkora szégyen Tamás doktor előtt,
ha netán kiderül, hogy alapvetően nincs is semmi baja.
Bár azért az nem valószínű...
De abban talán lehet reménykedni,
hogy nem akkora a baj, amekkorának látszott.
Ezt is ki tudja...?
Reggelig még bármi megtörténhet - kár előre örülni és bizakodni.
 
Mindenesetre a drukkolást köszönjük mindenkinek.
Ránk fér még holnap is, azt hiszem.
*
*
Május 17., 05:42
*
csvike a bal tenyeremben haldoklik,
én meg jobb kézzel pötyögök, azért nincs nagybetű.
miután befejeztem az előző helyzetjelentést, kimentem bagózni,
aztán le is vetkőztem, hogy végre elmenjek aludni.
egy puffanás hangjára rohantam be, csivike leesett a kakasülőről.
a kezem csupa kaki lett, ahogy fölvettem -
de az bizony nem kaki volt, illetve nem elsősorban az, hanem vér. sok vér.
később láttam az egyik boton is azt a drága kis vért -
már amennyire látom, a letakart kalitkában.
kábé két órája dajkálom szegénykémet,
és könyörgök neki, hogy tartson ki reggelig, ne haljon meg.
illetve egyáltalán ne haljon meg, mert mi lesz velünk nélküle.
csivike nagy harcos, még mindig dobog a kis szíve, de egyre gyöngébben.
próbáltam itatni, de nem tud inni.
először az ujjamról lenyalt valamennyi vizet, és picit föl is éledt tőle,
de később már az ujjamról se kérte.
próbáltam sokszor visszatenni őt valamelyik botra,
de nem akar kimenni a kezemből. illetve nem tud.
szegény csuvi ül a jobb első sarokboton,
és amikor odaemeltem a közelébe csivikét, szemből, elmenekült.
közben csivit le kellett tennem, mivel akkor már egy órája dajkáltam,
egy szál bugyiban és atlétatrikóban, mezítláb -
a bepisilés határán voltam, sőt már kicsit túl is rajta.
rendbe raktam magam és újra felöltöztem - azóta meg itt ülünk.
csivike még él, ha igaz -
bár néha már nem tudom, hogy az ő kis szívét érzem lüktetni,
vagy a saját kezemet, ami persze rég elzsibbadt.
a szemecskéje nyitva van, ha jól látom -
de hát mit tudom én, hogy jól látom-e.
a halál már szinte bizonyos, de nem akar eljönni, hogy ne szenvedjen tovább.
 
ez nem lehet igaz - ez nem is velem történik.
pontosan hat évvel csipike után, pontosan ugyanúgy.
csipikével is orvosnál voltunk még az utolsó délutánon.
 
most meg lehet, hogy ha nem megyünk orvoshoz, nem is lenne semmi baj.
lehet, hogy a szakadó esőtől csivike szépen magához tért volna,
és most aludnánk mind a hárman.
de nem így lett - és ezen már nem lehet változtatni.
tök mindegy, hogy mit csinálok, úgyis pont az lesz a rossz.
és csivike még él.
mozgatja a kis fejét. biztos nagyon fáj valamije.
 
holnap, mármint pénteken lesz hat éve, hogy hazahoztam.
és már nem lesz kit ünnepelni....
legszívesebben mennék én is utána....
mert ebből, ami van, kezd nagyon elegem lenni.
 
iszonyú álmos vagyok, meg fázom is,
hisz ma kétszer áztam bőrig, plusz ez a hajnali dajkálás -
de nem tudom letenni csivikét.
illetve le tudnám, de akkor mindjárt meghal.
mikor letettem a klotyó miatt, mindjárt bekúszott a sarokba.
ott szoktak meghalni, sarokba bújnak.
biztos jólesik szegénykémnek a meleg tenyerem,
de most megint nem tudom, mivel teszek nagyobb rosszat -
lehet, hogy hagyni kéne végre meghalni.
csak tudnám, hogy neki mi a jobb, ő mit szeretne.
de nem tudom. csak azt tudom, hogy megszakad a szívem.
*
*
Május 17., 08:19
*
Azt hiszem, meghalt.
Most. Míg én a klotyón ültem.
*
*
Május 17., 08:34
*
Talán mégse halt még meg. Most mozog.
Rohanni kéne vele az orvoshoz /ha fogad/, de egyelőre nem merek elindulni,
mert bennem van a rengeteg Ferencz Jóska,
és attól egy darabig folyton pisilni járok.
Reggel meg nyilván dugó van...
Ha egyáltalán kapunk taxit...
De busszal nem merek nekivágni, hisz le se feküdtem éjjel,
remeg kezem-lábam, nem merem vállalni az utat.
Jaj, istenem.... még a végén rajtam fog múlni a halála.
Bár azt hiszem, már nagyjából mindegy :
megint nagyon sok vér van alatta,
és egy ilyen kismadárnak négy-öt milliliter vére van összesen.
Most futok harapni valamit, aztán meglátjuk, fogad-e a doki, kapunk-e taxit -
és Csivike mindezt túléli-e.
Fogalmam sincs, mit csináljak Csuvikával, de azt hiszem, itthon hagyom egyedül.
Az se jó - de az se, hogy ő is alig aludt az éjjel,
enni nem nagyon lesz alkalma, és ehhez jön a stressz, a befogás.
Jaj - legalább valakivel mindezt meg lehetne beszélni !
De hát nem lehet. Kész vagyok.
*
18_05_18_001.JPG
*
(Túl hosszú lett a beszámoló :
a végét keressétek a következő bejegyzésben !)
*
*
*
(2018)
*
*
.





Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása