HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • druszika: Nahát, újabb okossága Csivikének! Nem is gondoltam volna, hogy a gép látványa miatt pislog, fél, h... (2017.10.18. 21:05) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: Majd kifaggatjuk Dágit, mi is az a reklám-blokkoló. Bár nem tudom, hogy ha a hirdetések... (2017.10.17. 18:44) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: Mindjárt jövök, Drága Drusza - remélem, még nem vagy itt. :-)) (2017.10.17. 18:21) 341. TÜSKEBÖKI
  • druszika: Drága kis Tüskeböki. Látszik,hogy szenved szegény kis Csuvika a vedléstől. Ahogy próbálja vakarni ... (2017.10.16. 20:36) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: A strandolás ma reggel volt, Drusza, a verekedés meg tegnap. Ma kezdtük megint a B-vita... (2017.09.23. 20:30) 340. ZAKKANT
  • druszika: Igazad van, teljesen egyetértek Veled. Nekem sem kell olyan dolog, -főleg ennivaló- amiben találta... (2017.09.23. 20:04) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Jaj, szegény Csuvika. Mit vétett ennek a kis boszorkánynak? Nekem feltűnt már a fürdéskor, hogy Cs... (2017.09.23. 20:03) 340. ZAKKANT
  • csivicsuvi: @druszika: A hullámoson nemigen látszik a kora, Drága Drusza, csak ha nagyon öreg vagy nagyon fiat... (2017.09.23. 01:57) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Olyan aranyos Csuvika, hogy próbálja megtartani a megszokott rendet, és hogy ragaszkodik a szertar... (2017.09.22. 20:02) 339. PUNNYADUNK
  • csivicsuvi: @druszika: Csuvika világéletében rendmániás volt, nem csak vénségére lett az. Mindig is ő volt nál... (2017.09.21. 20:34) 339. PUNNYADUNK
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (4) Baj (44) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (35) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (47) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (46) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (26) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (10) Enyelgős (9) Evés-ivás (40) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (5) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (37) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (9) Időjárás (37) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (13) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (11) Makranc (6) Mászóka (23) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (5) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (12) Rontó-bontó (22) Röpp (11) Sirám (43) Szadi (6) Szállítás (15) Szkleró (8) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (76) Vedlés (13) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (54) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

Jaj, Kedveskéim..... ha én azt el tudnám értelmesen mesélni,
min mentünk ma keresztül az egyik Kisgoncival !
Valószínűleg Gonciöcsivel, az én kis születésnapi ajándékommal,
akinél bájosabb képű galambgyereket én még életemben nem láttam.
*
15_09_19_002yyyxxxkkk.jpg
*
Azt hittem, temethetem szegénykémet...
Hogy nem így lett, és most az egyszer szerencsénk volt,
azt még mindig el se merem hinni, pedig órák teltek el a baleset óta.
Ennél nagyobb ajándékot biztos nem kaptam mostanában (vagy talán soha),
hogy föltámadt (illetve el se pusztult) az én kis halottam.
*
15_10_22_027a.JPG
*
Gyanútlanul mentem ebédet osztani délidőben,
nem számítottam semmi rosszra, hisz a kicsikéim már majdnem kész galambok.
Nyugtáztam is örömmel, hogy üres a fészek,
sőt nem csak a fészek, hanem az erkély betonja is.
Pompás – gondoltam én –, akkor ezek szerint Gonciöcsi is kirepült végre.
Hogy a húgocskája röpköd szépen, azt már láttam napok óta,
de az én kis szülinapi Öcsimnek valahogy nem akart sikerülni a repülés.
Ő mindig csak a fészekben búslakodott, míg a kicsi csavargott a szüleivel.
*
15_10_22_046.JPG
*
Az örömöm most se tartott tovább az első pillanatnál :
ahogy körülnéztem jobban, a fészek fölötti régiókban is,
mindjárt megláttam drága kis ügyetlen pincurkámat,
meg az anyukáját, fölötte jajveszékelve :
Gonciöcsi beakadt az erkélyrács két rúdja közé,
és számomra nyilvánvaló volt, hogy nem élte túl ezt a balesetet.
*
15_10_22_015a.JPG
*
Hogy hogyan történhetett és hogyan szorulhatott be oda,
azon hamarjában nem is méláztam - bár azért átszaladt rajtam a gondolat,
hogy lehetetlen, oda nem szorulhat be egy kismadár,
simán el kellett volna férnie a két rúd között.
De bármit is gondoltam erről, a madár ott volt – én meg az infarktus határán.
*
15_10_22_015.JPG
*
Ám most az egyszer megszántak minket az istenek.
Mielőtt végképp belehergeltem volna magam az újabb tragédiába,
az én kis halottam fölemelte a fejecskéjét,
sőt egyéb alkatrészeit is próbálta mozgatni szegénykém,
bár ez láthatóan nehezére esett, és nem is nagyon sikerült.
De hát akkor él !!!
Nincs még veszve semmi !
Legalábbis reméltem, hogy nem tévedek túl nagyot a reménnyel.
*
15_10_22_016.JPG
*
Várjál kicsikém, jövök és megmentelek – mondtam én,
és szuper sebességgel papucsot váltottam, gumikesztyűt húztam.
Drága kicsi kincsem nem rémült meg és nem tiltakozott :
gyönyörűen megült a bal kezemen, hogy kiemeltem a rács rúdjai közül,
és várta nyugodtan, türelmesen, hogy ennél tovább is jussunk.
Ugyanis oda voltunk kötözve a rácshoz...
Szegény Kisgonci szárnyacskájának a vége beleakadt valami damilszerű huzalba,
ami nyilván a viharvert gyékény felvető szála lehet.
Hogy hogy csinálta, nem tudom, de valahogy rátekeredett a damil a szárnya csücskére.
Vacakoltam vele vagy két percig, míg sikerült kiszabadítanom,
mert baromi erős ez a szál, nem tudtam eltépni, olló meg nem volt nálam.
Nem csoda, hogy szegénykém nem tudott mit kezdeni a bajával,
hisz még nekem se volt egyszerű leszedni róla ezt az átkozott huzalt.
Éppen csak a szárnya legvégét tartotta – de azt aztán erősen !
*
15_10_22_017.JPG
*
Isteni szerencse, hogy nem a fejével, nyakával tekeredett bele szerencsétlen jószág,
mert akkor már tényleg nem lett volna kit megmentenem.
Továbbá az is nagy szerencse, hogy pont “jókor” történt a dolog.
Nemigen járok be a kisszobába (éppen azért, hogy ne zavarjam a galambkákat) :
ha pár órával előbb éri Gonciöcsit a baleset,
talán komoly sérüléseket szerzett volna magának a szabadulási kísérleteivel -
ha meg csak félórával történik később, mondjuk mindjárt ebéd után,
várhatott volna szegénykém a megmentőre, hisz vacsoráig itthon se voltam.
Természetesen nem tudom, hogy meddig volt fogságban a madaram,
de vélhetően nem sokáig, mert nem volt sem elcsigázott, se különösebben riadt.
Annyira édes volt, mikor már kivettem őt a börtönéből, és ott ült a kezemen !
Egyáltalán nem próbált menekülni, nem is verdesett a másik szárnyával :
szorította erősen az ujjaimat a lábacskáival, és várta szép türelmesen,
hogy kiszabadítsam valahogy azt a foglyul ejtett szárnyacskát.
Aztán meg sírt az anyukája után, és rögtön tollászkodni kezdett,
amikor végre letettem őt a fészekláda tetejére.
*
15_10_22_018.JPG
*
Kiosztottam a kissé kalandosra sikeredett ebédet,
aztán sürgősen kivonultam a konyhába, hogy a madárkák nyugodtan örüljenek egymásnak.
Továbbá épp ideje volt reggeliznem is (azt akkor szoktam, amikor más már ebédel),
mert tudtam, hogy a szokásosnál hosszabb vásárlás elébe nézek,
és sajnos időhöz vagyok kötve, éppen a galambkák miatt.
Négykor már sötétedik (én ugye nem használom a nyári időszámítást),
a tubikáim pedig elülnek, és vacsora nélkül maradnak, ha nem érek haza időben.
*
15_10_15_013.JPG
*
Elkészítettem az első szendvicsemet, de megkezdeni már nem volt kedvem,
mert közben eszembe jutott, hogy félmunkát végeztem :
Gonciöcsit megmentettem, de nem szüntettem meg a baleset-veszélyt.
Szaladtam vissza a kisszobába – ám a galambkák még nem fejezték be az ebédet.
Na jó – akkor jöjjön mégis a saját reggelim !
De csak nem hagyott nyugton a rémület, hogy megint baj lesz :
az első fél zsömle után úgy döntöttem, hogy cselekednem kell.
Így is lett.
Megint papucsváltás, megint gumikesztyű, továbbá az erkélyes olló :
gondoltam, levagdosom a kilógó felvető szálakat a rozzant gyékényből.
Csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű : annyira ócska már szegény gyékény,
hogy végül kivágtam belőle egy jó nagy darabot, nem bírtam jobbat kitalálni.
(Erről sajnos nem készült fénykép, mert tudtam, hogy nagyon csúszom az idővel.)
*
15_10_22_026p.jpg
*
Mentem vissza enni, mint aki jól végezte dolgát.
Ám nem sokáig tartott a dicsőség :
megint csak piszkált a gondolat, hogy a nyomorult gyékény még így is veszélyes,
hisz most meg ott meredeznek belőle a kis vesszők csonkjai a levágott részen.
Azok biztos szúrnak is, meg nem is valami stabil az egész.
Ott a polifoam másik fele, amit eddig nem használtam el :
azt kéne felkötözni a rácsra, hogy eltakarja az egész, veszélyessé vált gyékényt.
(Egyébként a konyhai ülőke hasában négy darab vadonatúj gyékény unatkozik,
várva, hogy föl legyen szerelve – de hát mikor szereltem volna fel őket,
ha egyszer április óta folyamatosan foglalt volt az erkély ?
A gyékények cseréje nem félórás munka, azt nem lehet akkor megejteni,
amikor kotló szülők vagy felnövekvő fiókák ücsörögnek a fészekben.)
*
15_10_21_008.JPG
*
Lényeg a lényeg : az éppen aktuális szendvicsem megint félbe lett hagyva.
És milyen jól tettem, hogy így tettem !
Kalandos kedvű Kisgoncim pontosan ott ücsörgött, ahol a legkevésbé kellett volna :
az amputált gyékény szúrós kis vesszőin, kifelé nézegetve,
megint a rács két rúdja között. Úgy látszik, a rács teteje még magas neki.
(Sajnos fénykép itt se készült – most már borzasztóan bánom.)
Mire egyáltalán kinéztem, hogy hol is van a kis drágám,
már kilyuggattam a polifoam maradékát, és belefűztem a lyukakba a spárgákat is,
hogy odakint csak kötözgetni kelljen, a lehető leggyorsabban.
Szegény kis porontyomat így is muszáj volt visszapakolnom a fészekbe,
a láda tetején nem maradhatott, mert lesodortam volna őt a polifoam-mal.
Nagyon el volt keseredve szegénykém, az anyukája meg pláne,
hisz már vagy harmadszor bukkantam föl az erkélyen, abszolút soron kívül -
de nem értem rá a lelkecskék állapotjával foglalkozni,
gyorsan felkötöztem az újabb védőlepedőt, ahogy tudtam,
aztán rohantam a saját dolgaim után, mert reménytelenül el voltam késve mindennel.
Gonciöcsit ott hagytam a fészekben, Isten nevében,
hogy előbb-utóbb majd csak megtalálja szegénykét az anyukája.
*
15_10_22_028.JPG
*
A vásárlás tényleg jó sokáig tartott, amint azt tudtam is előre :
hazafelé valósággal rohantam (a dugig tömött kerekes szatyorral, hahaha),
szakadt rólam a víz, mire megérkeztem.
Éppen csak sikerült négy órára beesnem az ajtón : át sem öltöztem,
futottam mindjárt az erkélyre, kissé félve, hogy mi vár ott megint.
De nem várt semmi baj, csak a két kis tündérem : egyik a rácson, másik a betonon.
A polifoam vidáman virít és láthatóan nem zavar senkit -
legföljebb szegény Gonciöcsit, hogy most vagy magasra repül, vagy sehova.
Jól is van ez így :
legalább addig biztosan nem hagyja el az erkélyt,
míg nem tud megbízhatóan, rendesen repülni.
*
15_10_22_044.JPG
*
A felbukkanásomra persze a nagyok mind elrepültek
(pedig voltak itt szép számmal, várták a vacsorát, körben ülve a rácson),
a két kicsinek viszont eszébe se jutott menekülni.
Tartottam tőle, hogy Gonciöcsi esetleg majd félni fog tőlem,
hisz ma többször is kézbe fogtam szegénykét – de épp ellenkezőleg !
Édes pici drágaságom !
Szaladt hozzám a csöpp kis lábain, megállt előttem, nézett föl rám nagy szemekkel,
és nekem sírt, nekem verdesett a szárnyacskáival, ahogy a szüleinek szokott,
hogy adjam már gyorsan azt a vacsorát, hisz láthatom, hogy ő nagyon éhes.
*
15_10_22_032.JPG
*
Utólagos megjegyzés : a képeket elnézve
(amiket csak később szedtem ki a gépből, amikor már kész volt a szöveg),
végül is nem mernék esküdni rá, hogy Gonciöcsi volt ma az áldozat.
Talán mégis inkább Goncihugi - aki viszont már jól tud repülni.
Ha így volna, az jó hír lenne,
mert hogy a másik kicsi nem volt itthon,
amíg én a gyékény foglyát mentettem, az teljesen biztos.
Vagyis ez azt jelentené, hogy már mind a ketten repülnek szépen.
De biztosat mondani nem merek, mert igazában nem tudom megkülönböztetni őket.

*

15_10_22_029a.JPG
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN







visszavarunk