Címek azt is írhattam volna, hogy “Herdálás hete”.
Mert bizony egész héten mást se csináltam
(a rengeteg aggódáson és a Gácsi miatti búslakodáson kívül),
csak dobáltam kifelé a pénzt az ablakon.
*
Időrendben az utolsó, de pocséklásban kétségtelenül első a CALCI-LUX volt,
a PRESTIGE termékek gyártójának kalciumos csodapora,
amely vízben oldható, és amit Péter doktor írt elő a madárkáimnak.
Jó sokat vártunk rá, végül pénteken sikerült beszereznem végre,
háromezer forintért a tizenöt dekás adagot.
Az árával nem is lenne baj, hisz jó sokáig elég az a tizenöt deka :
ha működne és használna, szívesen fizetném akár a dupláját is érte.
Sajnos azonban (nálunk) nem működik, így vélhetően használni sem fog.
Rögtön megkínáltam a madárkákat egy próba-itókával,
amint hazaértem tegnapelőtt az újabb elixírrel :
alig vártam, hogy adhassam már nekik, mert úgy képzeltem,
a kalciumos vizecske is ugyanolyan sikertörténet lesz, mint a máriatövis,
és akkor már idő kérdése csupán, hogy tökéletes szárnyaskáim legyenek :
zabálják (mert zabálják) a máriatövist, vedelik a kalciumot -
mi kellhet még ahhoz, hogy csúcsformájukra turbózzam őket ?
Finnyás kis ínyenceim azonban nem akartak csúcsformába lendülni a CALCI-LUX-tól.
Olyannyira nem, hogy mindketten csak az első kortyig jutottak vele,
a másodikat már nem bírtam beléjük imádkozni :
annyira nem, hogy még az itató edénykét is kerülték órákig,
miután megkóstolták a szépreményű kalciumos csoda-vizecskét.
Már rég nem CALCI-LUX volt az itatóban, de menekültek tőle, mint a tűztől.
Pedig nem is készítettem olyan sűrűre az oldatot,
mint ahogy a használati utasítás előírja, kalciumhiány esetére.
Csak láttátok volna Csivike döbbent és elkeseredett képét, amikor megkóstolta !
Sose fogom elfelejteni – kár, hogy nem volt kezemben a fényképezőgép.
Minden rajta volt azon a rémült kis pofán : hogy ez valami förtelem,
egész biztos, hogy nem madárcsőrbe való, és ő igazán nem érti,
miért akarom megmérgezni, hisz ez a lötyi maga a halál.
*
Csuvika nem olyan válogatós, mint Csivike : gondoltam, ha ő esetleg megissza,
akkor előbb-utóbb majd csak megbarátkozik vele Banyácskám is.
De nem itta meg. Ugyanúgy az első kortyig jutott csak, mint Csivike.
Ő nem lövellt rám értetlen és szemrehányó pillantásokat, megijedve se volt -
viszont fente a kis csőrét az ülőbothoz vadul és igen hosszan,
hogy még az emlékét is kiirtsa a szája környékéről ennek a valaminek.
Az itató edénytől pedig menekült egész este, még jobban, mint Csivike.
*
Puff neki !
Buktunk háromezer forintot – így mulat egy magyar nyugger !
Önthettem ki az új elixírt, és készíthettem helyette a jó öreg CALCIUM COLUMBÁ-t,
amit szívesen isznak a madárkák, és mindjárt a D-vitamin is benne van,
nem kell külön gondoskodni róla, a kalcium jobb felszívódása végett.
Az utolsó kúra után bőven eltelt tíz nap, kaphatják újra a picinyeim.
Most úgy döntöttem (egyelőre még csak saját hatáskörömben),
hogy minden hónapban csinálunk egy-egy ötnapos kúrát a CALCIUM COLUMBÁ-val,
a közbeeső időben pedig majd próbálgatom a CALCI-LUX-ot
(amire Péter doktor azt mondta, hogy kaphatják állandóan),
de sokkal hígabb kiadásban, mint ahogy tegnapelőtt akartam adni nekik.
Mert hogy kéne beléjük kalcium, az biztos -
és sajnos az is biztos, hogy folyékony állapotban, nem por formájában,
mert ugye Csivike fehér pottyantmányai miatt az ilyesmitől el vagyunk tiltva.
Tegnap bizony megszegtük ezt a szabályt – nem vagyok rá büszke, de megtörtént.
Csivike nagyon el volt foglalva este egy frissen fölszerelt kölesfürttel,
Csuvika pedig sorra járta az etetőket, de egyikkel se volt megelégedve,
keserűen méltatlankodott, hogy egyikben se találja azt, amit keres.
Rögtön tudtam, hogy mi baja van szegénykémnek,
és lenyúltam a jobb hátsó sarokba a homokért,
bízva abban, hogy Csivi nem veszi észre, hisz bele van veszve a kölesfürtjébe.
Hatalmasan tévedtem, ezt talán mondanom sem kell.
Szegény Csuvicsek boldogan vetette rá magát a homokra (ő nincs eltiltva tőle),
viszont két másodpercig sem élvezhette, mert Csivi bombaként csapódott a tálba,
a kalitka túlsó végéből átrepülve - amit nem is igazán értettem,
mert a szárnya fesztávolsága biztos nagyobb, mint a ketrec szélessége.
De Csivike megoldotta.
Úgy vetette ő is magát a homokra, mint valami mennyei mannára -
de ebből persze az lett, hogy pár pillanat után elvettem mindkettőjüktől.
Visszatettem a tálkát a mostani helyére, a kalitka jobb alsó sarkába,
ahol akár meg is találhatnák, ha vagányabb madárkák lennének.
Ám emiatt egy percig se fáj a fejem, mert nincs az a hatalom
és nincs az a csemege, ami a földszintre bírná parancsolni vagy csalogatni őket.
De hogy mindkettőjüknek nagyon hiányzik a homok, az nyilvánvaló -
Csivike pottyantmányai pedig továbbra is (jórészt) fehérek, hiába a sok nélkülözés.
*
Ott tartottunk tehát, hogy a CALCI-LUX (egyelőre) fölösleges pénzkidobásnak tűnik -
de sikerült mást is hoznom faxnis madárkáimnak a héten, ami nem vált be.
Szerdán bekeveredtem a SUGÁR állatos boltjába, és nagy örömmel láttam,
hogy gyönyörű szép most náluk a PANZI fürtös kölese,
amit tavaly egész évben nem mertem venni egyszer sem,
mert előzőleg dohos volt, többször is egymás után,
és gondoltam, addig nem próbálkozom vele újra, míg el nem fogy a hibás széria.
A pénztárcám viszont erősen bánta ezt a döntést,
mert a SUGÁR ZOO-ban száznyolcvan forint a PANZI köles,
az INTERSPAR-ban meg háromszáz az ott árult névtelen, ami csak egy dekával több.
Gondoltam, már eltelt több mint egy év a dohos köles óta,
az eladók állítják, hogy mostanában sose volt probléma a minőséggel,
megpróbáljuk újra a PANZI-t, hátha beválik, és akkor olcsóbban jövünk ki.
Ránézésre pedig még szebb is volt a PANZI köles, mint az INTERSPAR-os.
Hogy mi lett a nóta vége, már nyilván tudjátok :
nagy boldogan szervíroztam az új szerzeményt a célszemélyeknek,
hogy most húúúú de finom, gyönyörű köleskét fognak kapni -
ők meg udvariasan megkóstolták, nem nyilatkoztak,
de másnap reggel láttam, hogy alig ettek belőle, majdnem hogy semmit.
Én meg persze mindjárt hoztam öt csomaggal, mert hogy olyan szép volt...
Nem egy nagy érvágás, de itt is buktunk majdnem egy ezrest -
hacsak később nem térnek jobb belátásra a madárkáim.
Mert az is elő bír fordulni néha, hogy amit egyik alkalommal nem kérnek,
másik alkalommal boldogan megeszik – vagy legalábbis elfogadják.
Mindenesetre másnap már az INTERSPAR kölesét adtam nekik újra,
ők pedig boldogan zabálták, mintha csak mondanák, hogy na látod, ez az igazi.
Aztán (ha már így benne voltam a herdálásban)
még pénteken is hazahoztam egy fölösleges kölest az ismerős boltból :
rám tukmálta a boltos az egyetlen csomag PRESTIGE kölesét.
amit rajtam kívül nemigen vesz senki, mert horror ára van,
én is csak ünnepekre szoktam adni a madárkáknak.
Most egyáltalán nem volt szándékomban ilyet is beszerezni,
de megsajnáltam a boltost, és gondoltam, hadd legyen,
jó lesz Valentin-napra, amit egyébként nem tekintünk ünnepnek.
Vagy Csivike ötödik születésnapjára..... mert az is itt van nemsokára.
Úgyhogy kölessel most meglehetősen jól állunk – pénzzel már kevésbé.
A máriatövis változatlanul hatalmas népszerűségnek örvend :
mióta bele van keverve a PREMIUM eleségbe,
a többi tálkából szinte egyáltalán nem fogy a hami.
Majd holnap megkérdezem Tamás doktort (ha sikerül), hogy nem lehet-e túladagolni.
Ugyanis Csivikém viselkedése nem nagyon tetszik nekem :
olyan kis bánatos egész héten, nem is repült ki hat napig egyáltalán.
Ma végre futott egy kört az ágakon meg a mászókán,
de Csuvikát nem sikerült kicsalnia, így ő is nagyon hamar visszajött.
Egyáltalán ki se jön a kalitkából, még a külső falra sem.
Igaz, hogy rumlis volt a hetem, sokat szaladgáltam ide-oda,
a madárkák pedig olyankor be voltak zárva ;
az is igaz, hogy Ildi Gácsijának eltűnése nagyon megviselt,
Csivike pedig mindig átveszi a hangulataimat -
de azért mégse tetszik nekem, hogy szegénykém ilyen kis punnyadt.
Úgy látom, inni is kevesebbet iszik, mióta eszi a máriatövist,
pedig valahol azt olvastam (lehet, humán oldalon),
hogy a máriatövishez sokat kell inni.
Ma már a nap is szépen sütött, de erről se nagyon jutott eszébe semmi.
Öt percre föléledt, kirepült, boldogan és nagy hangon csivitelt az ágain -
de aztán, hogy Csuvika nem követte, visszament a kalitkába, és azóta is hallgat.
Talányos egy nőszemély.... voltak már máskor is ilyen hervatag korszakai.
Aztán meg egyik napról a másikra föléled, mintha sose búslakodott volna.
Hogy ez min múlik (akár az éledés, akár a hervadás), arra még nem jöttem rá.
*
(2017)
*
*
Új kommentek