HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • druszika: Nahát, újabb okossága Csivikének! Nem is gondoltam volna, hogy a gép látványa miatt pislog, fél, h... (2017.10.18. 21:05) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: Majd kifaggatjuk Dágit, mi is az a reklám-blokkoló. Bár nem tudom, hogy ha a hirdetések... (2017.10.17. 18:44) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: Mindjárt jövök, Drága Drusza - remélem, még nem vagy itt. :-)) (2017.10.17. 18:21) 341. TÜSKEBÖKI
  • druszika: Drága kis Tüskeböki. Látszik,hogy szenved szegény kis Csuvika a vedléstől. Ahogy próbálja vakarni ... (2017.10.16. 20:36) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: A strandolás ma reggel volt, Drusza, a verekedés meg tegnap. Ma kezdtük megint a B-vita... (2017.09.23. 20:30) 340. ZAKKANT
  • druszika: Igazad van, teljesen egyetértek Veled. Nekem sem kell olyan dolog, -főleg ennivaló- amiben találta... (2017.09.23. 20:04) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Jaj, szegény Csuvika. Mit vétett ennek a kis boszorkánynak? Nekem feltűnt már a fürdéskor, hogy Cs... (2017.09.23. 20:03) 340. ZAKKANT
  • csivicsuvi: @druszika: A hullámoson nemigen látszik a kora, Drága Drusza, csak ha nagyon öreg vagy nagyon fiat... (2017.09.23. 01:57) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Olyan aranyos Csuvika, hogy próbálja megtartani a megszokott rendet, és hogy ragaszkodik a szertar... (2017.09.22. 20:02) 339. PUNNYADUNK
  • csivicsuvi: @druszika: Csuvika világéletében rendmániás volt, nem csak vénségére lett az. Mindig is ő volt nál... (2017.09.21. 20:34) 339. PUNNYADUNK
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (4) Baj (44) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (35) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (47) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (46) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (26) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (10) Enyelgős (9) Evés-ivás (40) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (5) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (37) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (9) Időjárás (37) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (13) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (11) Makranc (6) Mászóka (23) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (5) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (12) Rontó-bontó (22) Röpp (11) Sirám (43) Szadi (6) Szállítás (15) Szkleró (8) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (76) Vedlés (13) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (54) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

01.
június

244. CSICSU

csivicsuvi  |  2 komment
Tele vagyok jó hírekkel – csak el ne kiabáljam a legfontosabbat !
*
16_06_01_013.JPG
 
Csuvikának tegnap már biztos nem maradt rossz élménye a kirepülésről,
ugyanis résen voltam, és segítettem neki lepottyanás nélkül hazaérni vacsorára.
Úgy láttam ezen a néhány problémás napon,
hogy az odafelé utat még viszonylag sikeresen megteszi a mászókáig
(ha nem is a tetejére érkezik, hanem valamelyik alsóbb szintjére),
ám visszafelé már sehogy se sikerül eltrafálnia a kalitkát,
feltétlenül lepottyan valahova, többnyire a cél közelében.
 
Tegnap is baj nélkül elérte szegénykém a mászókát délelőtt
(attól már egyáltalán nincs kértségbe esve, hogy a közepe táján landol,
mert gyönyörűen mászik aztán fölfelé, a bejáratott útvonalain),
viszont a délutáni kudarcot mindenképpen szerettem volna megspórolni  neki.
A tegnapelőtti cirkusz nagyon megviselte az érzékeny kis lelkét,
órákig tétovázott másnap délelőtt, hogy bele merjen-e vágni a repülésbe.
Végül mégiscsak megpróbálta, és nem is lett belőle semmi baj.
Én meg nagyon igyekeztem, hogy visszafelé se legyen.
 
A szokásos hétfői bevásárlást megint elhalasztottam
(hétfőn azért, mert Csuvika gyógyszeréért kellett mennem) :
jó lesz az a hétfő szerdán is, Csuvika biztonsága ezerszer fontosabb !
Bezárni meg nem volt lelkem megint őket, hisz hétfőn muszáj volt megtennem.
Így magamat ítéltem fogságra, és őriztem Csuvikát.
Roppant érdekesen történt minden (mosogatás, evés, ilyesmi),
amit nem lehet a szobában csinálni : rohangásztam be kétpercenként,
mert ha kiabált valamelyik, attól estem pánikba, ha csönd volt, akkor meg attól.
De mindannyiszor csak rémeket láttam, hála Istennek.
Csuvika baj nélkül eltöltötte a mászókán az egész délutánt.
 
Most az egyszer nagyon ügyeltem arra, hogy pontban fél hatkor érkezzen a vacsora,
sőt arra is, hogy vacsoraidőre Csuvika már otthon lehessen a kalitkában, ha akar.
Ugyanis ő szinte mindennap hazarepül vacsorázni, percre pontosan,
és dühödten óbégat nekem, ha nem ugrom azonnal, hogy menjek a friss magokért.
 
Hogy tegnap önszántából megpróbált volna-e hazaérni fél hatra, azt nem tudom -
de hogy nem ért haza hatra sem, az úgy körülbelül biztos.
(Nem néztem az órát, de vagy félórácskát biztos tartott a hazafelé út.)
 
Ugyanis mindenképp el akartam kerülni a lepottyanást,
ezért a mászókát megint behúztam a szoba közepére, úgy öt perccel fél hat előtt. 
Rajta ült éppen Csivike is – és meglehetős rémülettel vette tudomásul,
hogy megmozdult alatta a mindeddig stabilnak gondolt mászóka.
De kitartott és pánikba sem esett : nem hagyta ott Csuvikát
(vészhelyzetben mindig nagyon szolidárisak egymással),
hanem együtt ámultak és tanakodtak, hogy mi lehet ilyenkor a helyes lépés,
ha egyszer a Mami megbolondult, a világ eddigi rendje pedig felborult.
*
16_06_01_002.JPG
 
Mikor már vagy tíz perce nem történt a világon semmi,
kicsit még közelebb húztam a mászókát a kalitkához
(ahhoz képest, ami a fényképen látható),
bár féltem attól is, hogy nekirepülnek majd a falnak,
mert rosszul mérik fel a szokatlanul kicsi távolságot.
(Csivikével esett már meg ilyen – igaz, hogy még pici korában.)
 
Továbbra sem történt semmi egy jó darabig : én le is ültem olvasni,
hogy ne zavarjam szegény kis vándoraimat a jelenlétemmel,
ne legyenek kínban attól, hogy láthatóan várok tőlük valami Nagy Produkciót.
Igazam is lett : alig helyezkedtem el a rekamié sarkában, már ugrottam is föl.
Mégpedig csilingelő csengettyűszóra.
Ettől külön frászt kaptam, és eleve a padlón kerestem valamelyik kis áldozatomat,
mert a csengőcskék eléggé a kalitka szélén lifegnek,
aki velük ütközött, az nagyon nem találta el az ajtót,
hanem lepottyanhatott a padlóra, de legalábbis a kalitka alatti tálcára.
*
16_04_06_048a.JPG
*
Futottam megmenteni – de nem találtam sehol senkit.
Meg voltam rémülve : beletelt pár másodpercbe,
míg fölfedeztem őket a kakasülőn, teljes létszámban, egyben és épségben.
Hogy hogyan tudtak a csilingeléshez képest egy pillanat alatt bemenni az ajtón,
meg még a kakasülőre is fölmászni, azt egyszerűen azóta sem értem.
Vélhetően ami nekem egy pillanat, az nekik nem egy, de nem is kettő.
Lényeg az, hogy bent voltak, akárhogy is csinálták :
Csuvika megúszta az újabb rossz élményt, nem pottyant a padlóra tegnap egyáltalán.
 
Ennél nagyobb öröm már csak az volt, hogy este láttam őt inni a csodalöttyből.
Nem mondom, hogy vedelte – de legalább kortyolt belőle végre.
Nem lehet rossz íze, mert Csivike borzasztó lelkesen issza.
Az is neki köszönhető (egyem a pici szívét), hogy Csuvika belekóstolt.
Ugyanis akkora örömmel ízlelgette (én meg akkora örömmel dicsértem ezért),
hogy közös erővel sikerült fölkeltenünk Csuvika érdeklődését.
Látta, hogy itt most valami különös lelkendezés folyik az itató körül,
és nem akart kimaradni belőle, hátha őt is megdicséri a Mami.
De meg ám !
Volt annyi eszem, hogy csöndben kivártam, míg iszik néhány kortyot,
utána viszont annál lelkesebben örvendeztem,
és magyaráztam,
hogy ettől a csoda-vizecskétől meg fog gyógyulni,
erősebbek lesznek a szárnyacskái, mint új korukban voltak.
 
A mai napra már nem vagyok annyira büszke,
de azt elmondhatom, hogy (eddig még) ezt is megúsztuk lepottyanás nélkül.
 
Hogy délelőtt raboskodniuk kellett a madárkáknak, azon nem tudtam segíteni.
Iszonyúan sajnáltam őket, mert ordítva követelték a szabadságot -
de hát muszáj volt vásárolni mennem, hétfő és csütörtök helyett szerdán.
Ami rajtam állt, azt megtettem értük : kettő előtt hazaértem délután,
noha máskor örülök, ha elindulnom sikerül ebben az időpontban.
Eddigre persze már elmúlt a reggeli lelkesedés :
szegénykéim beletörődtek sorsukba,
továbbá pont akkor nyitottam ki végre a ketrec ajtaját,
amikor más napokon megkezdik rendes délutáni sziesztájukat.
Keletkezett is ebből némi tanácstalanság, hogy most akkor mi legyen -
de végül csak nem bírtak ellenállni a mászóka csábításának.
Csivike repült ki elsőnek, de rögtön követte Csuvika is -
bár ő meg se próbálkozott a szekrény tetejével, ahol Csivi landolt :
örült, hogy a mászókáig eljutott.
De oda igenis eljutott !
Mégpedig nem is a mostanában szokásos, alulról második emeletre,
hanem a bodza-szívecske kellős közepére,
ami már csak egy arasszal van alacsonyabban, mint a mászóka teteje.
*
16_05_30_008.JPG
*
Hurrá !
Ezek szerint mégiscsak issza a kalciumot Szépséges Hercegem,
még ha nem is köti az orromra, hogy mikor kortyolgat belőle.
 
Rém boldog volt drága kis gazfickóm a mászókájával -
nála jobban már csak én örültem annak, hogy ilyen ügyesen odarepült.
Később viszont elkövettem egy hibát, és ez nagyon bánt azóta is.
 
Csivike hazarepült, Csuvika pedig nem nagyon szeret egyedül kint tanyázni.
Pontosabban sehol se szeret lenni, ahol nincs mellette Csivi.
Egy darabig tétováztam, hogy beavatkozzak vagy sem,
de aztán Csuvika olyan nagy hangon kezdett kiabálni,
és annyira HELYEZKEDETT a mászókán, hogy azt hittem, hazafelé vágyik,
és keresi azt a pontot, ahonnan a legnagyobb biztonsággal el tud rugaszkodni.
 
Mivel nem akartam, hogy esetleg lepottyanjon, mégiscsak közbeléptem :
kezdtem húzni a mászókát, Csuvistul, a szoba közepe felé.
Csuvika ettől már nem ijedt meg, hisz próbálta tegnap és tegnapelőtt is -
viszont alig mozdítottam el a mászókát a helyéről,
talán fél méterrel se kerültünk közelebb a kalitkához, és ő huss.... elrepült.
Mégpedig rá a kalitkára, gyönyörűen, minden baj nélkül !
Igaz, nem a tetején érte el a lakosztályát – de hát máskor sem ott szokta.
Az elülső fal egyik botjára érkezett, valamivel az ajtó fölött.
El sem akartam hinni !
Hisz megrepülte baj nélkül majdnem a teljes távolságot !
Ilyenre napok óta nem volt példa – pláne nem a visszafelé úton, délután.
 
Látszólag győzelem – ám a sikernek csak én örültem, szegény Csuvika kevésbé.
Ő szófogadóan hazarepült, ha egyszer húzni kezdtem alatta a mászókát -
ám magától még eszében se lett volna ott hagyni a szabadságot.
Legalábbis erre következtettem abból, hogy nem akart bemenni Csivikéhez,
megült a tornácon, és ott búslakodott, hogy még nincs is vacsoraidő.
*
16_06_01_009.JPG
*
Később eleredt az eső, két jó kis zápor is megtalált minket egymás után :
ezt érezhette Csuvika, a készülődő esővel veszekedett,
amikor én azt hittem, hogy szeretne már hazarepülni.
Sok mindent megértünk már egymás jelzéseiből,
de azért néha borzasztó, hogy nincs közös nyelv, amin beszélhetnénk.
 
Annyira sajnáltam Csuvikát, hogy hazaűztem a kelleténél majd’ egy órával hamarabb,
mikor úgyis be volt zárva szegénykém egész délelőtt !
Ráért volna vacsorára hazajönni.... olyankor mindig hazajön.
Azóta meg nem repült ki újra, bár megtehetné bármikor.
Előbb azt hittem, nem érez magában elég erőt az újabb repüléshez,
de most már inkább az esőre gyanakszom :
Csivike is őrzi a házat hűségesen, eszében sincs kirepülni neki se.
Borús, esős időben mindketten a kalitkában érzik biztonságban magukat.
Legalábbis remélem, hogy nem tévedek túl nagyot.
 
Mindenesetre drukkoljatok továbbra is,
hogy Csuvikának az (és csak az) legyen a baja, amire én gondolok,
és segítsen rajta ez a kalciumos csoda-lötyedék !
*
calcium_columba.jpg
 
Végül pedig essen szó arról is, ami a bejegyzés címét adja.
*
Örömmel jelentem,
hogy az éjjel befejeztem végre a CSICSU-blog rendbetételét.
Ha már úgyis ki kellett cserélnem a régi tartalomjegyzék linkjeit
(a ONE DRIVE megújulása miatt), akkor nem értem be ennyivel,
hanem kicsit át is alakítottam az oldalak kinézetét.
Keskenyebbre vettem az idáig túl széles margókat,
így sokkal csinosabb lett az egész,
és könnyebben is olvasható.
Használati utasítást is kreáltam a tartalomjegyzékhez,
már úgy hajnal felé, félig kómában :
remélem, gond nélkül eligazodik benne mindenki, akit érdekel.
 
Ha ráértek és aranyosat akartok olvasni, mars a CSICSU-CSALÁD-ba !
Az eleje még szomorú, hisz Csupika nagyon hamar itt hagyta szegény Csivikét -
de Csuvika megérkezésétől olvashatjátok nyugodtan,
abban már nem találtok semmi sírni és búsulni valót.
Nekem borzasztó jólesett végigolvasni a madárkáim gyerekkorát...
annyira édesek voltak picinek !
*
Hát csak rajta !
Itt van a CSICSU CSALÁD elérhetősége fönt, a jobb oldali sávban.
Vár benne titeket Pici Csivike és Pici Csuvika, FREEBLOG-ból átmentve.
*
12_08_28_majd_en_vigyazok_rad_csuvika.jpg
 
 
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
 

 
 





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

2 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN







visszavarunk