HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Jaj, szegény Csirip - te egy igazi hős vagy ! Én tegnap délelőtt jártam így, hogy elsz... (2017.07.20. 21:12) 331. SZERELÜNK
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Hamarosan jövök, Csirip ! :-)) Nem akarom elkapkodni a választ. :-)) Addig nézd a vend... (2017.07.20. 19:07) 331. SZERELÜNK
  • Lilcsicsi: Hát ezt nem hiszem el. Mikor már éppen azt írtam, hogy végre visszajött az internetem, és amikor ... (2017.07.20. 19:03) 331. SZERELÜNK
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Míg el nem felejtem : nálam most FIREFOX-ban épp nem lehet kommentelni. Ha másnál is í... (2017.07.04. 18:12) 330. LÁMPOCSKA
  • Lilcsicsi: Hű, van itt mire reagálni :) Lámpa ügy: Persze, nem az esztétika a fontos ebben az esetben, de h... (2017.07.04. 17:47) 330. LÁMPOCSKA
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Az időjárást még mindig tudnám ragozni, de most nem teszem. Elromlott a napunk, most í... (2017.06.29. 19:57) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Igenis! Már csak ideírok. :) Elvileg mára még jöhet valami zápor zivatar... Némáá milyen időjárás... (2017.06.29. 13:14) 329. POTTYANÓS
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Írni sehova se KELL, csak kívánatos. :-)) Most már a GELLER-hez talán tényleg ne írj, ... (2017.06.29. 12:52) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Akkor megnyugodtam! :) Nos, mi remekül viseltük a vihart! Erős lányzók vagyunk, minket egy kis dö... (2017.06.29. 12:35) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Oh, jelenlegi tendenciát nézve, nekem nyugdíjam se lesz :) De ki tudja hol leszek akkor, valóban. ... (2017.06.29. 12:34) 327. GELLER
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (3) Baj (43) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (34) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (46) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (44) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (23) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (9) Enyelgős (8) Evés-ivás (36) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (4) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (36) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (2) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (8) Időjárás (36) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (12) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (10) Makranc (6) Mászóka (22) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (14) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (4) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (11) Rontó-bontó (18) Röpp (11) Sirám (42) Szadi (5) Szállítás (15) Szkleró (7) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (75) Vedlés (12) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (52) Zakkant (11) Zsandár (10) Címkefelhő

Az éjjel azt hittem, hogy reggelre temethetem Csuvikát.
De komolyan... Biztos teljesen agyatlan gazdi vagyok, mert csak álltam és keseregtem, illetve próbáltam szóval tartani szegény kis haldoklómat – ám érdemben nemigen tettem érte semmit. Képes lettem volna bénán végignézni, hogy meghal – és nincs kizárva, hogy meg is teszem, hisz állítólag jön még egy-két olyan gyilkos éjszaka, mint a tegnapi volt.
15_08_14_007ak2a_jav.jpg
 
Én most valahogy nem éreztem ANNYIRA szörnyűnek a meleget, mint a legutóbbi hőség idején – bár a hőmérők kétségtelenül megközelítették a harminc fokot a szobában, éjjel kettőkor, amikor azért már illene hűvösebbnek lennie. (Nálunk volt éjjel kettő, másoknál már hajnali három.) Úgy látszik, már hozzászoktam a meleghez, valahogy beletörődtem, hogy most ez van, ezt kell elfogadni. Csuvika viszont nem képes elfogadni, szegénykém.
 
15_07_22_082_08_15.jpgTermészetesen most nincs letakarva éjjel a kalitka – de úgy látszik, a mellette díszelgő lepedő-függöny is sok, mert kétségtelenül eltakarja a madárkák elől a friss (?) levegőt, amíg nyitva van az erkélyajtó. Később, amikor már én is alszom, a konyhából szellőztetünk : az jobb a kalitka szempontjából, mert pont szemből jön rá a levegő. A jeges flakonokat is odapakoltam a ketrec elé, hátha számítanak valamit (nem sokat), és tudomásul vettem, hogy Csuvikával nem tudok mit kezdeni : inni nem és nem és nem hajlandó, hiába kínálom neki ezerszer a vizet, és hiába látja Csivikét vedelni. Csuvika hőségben egyszerűen nem iszik, sem a rácsos labdáról, sem az itatóból. Egyedül a kakasülő fölötti kis ágról hajlandó lenyalogatni a vízcsöppeket : azt követeli is szegénykém, akár hosszú negyedórákig, hogy rakosgassam neki cseppenként az ágra a kisujjamról az innivalót. Sokra megy vele drága kis bolondom, hisz a cseppek általában lepottyannak, mielőtt lenyalhatná őket. De akkor is inkább a nedves ágat nyalogatja, az itató edénytől elhúzódik, még a fejét is elfordítja. Közben meg tátog a kis csőrével, és láthatóan ájuldozik. Nem tudom, mit tehetnék érte.
 
15_08_14_006a.JPGMivel az esti műsor eddig is így nézett ki hőségben, különösebben nem is sajnálkoztam vagy bosszankodtam rajta, hisz százszor ki lett próbálva, Csuvikám kánikulában így működik, sajnos. Ráadásul Csivi Őnagysága is rátett egy lapáttal a bajra, mert tegnap is meg tegnapelőtt is ragaszkodott hozzá, hogy ő alszik Csuvika helyén – márpedig szegény Csuvicsek a kakasülő jobb oldalán ülve végképp nem hajlandó inni az itató edényből, hiába tartom a csőre elé. Csak akkor kortyol (esetleg) belé, ha a saját helyén alhat, a bal oldalon.  Egy darabig itatgattam szegénykémet a rágicsa ágra pottyantott vízcsöppekkel, utána eloltottam szépen a villanyaikat, jó éjszakát kívántam nekik, mint máskor. Aztán (úgy két-három órával később) kimentem zuhanyozni. Addig nem észleltem semmilyen mozgást és semmilyen rendellenességet a kalitkában, noha itt ültem mellette.
 
Bezzeg, mikor visszajöttem !
Az első pillantás, amit a kalitkára vetettem, megint felért egy lórúgással – ugyanis Csuvika nem volt a helyén. Soha, de SOHA nem fordult még elő, hogy villanyoltás után elcsatangoljon ! Néztem mindjárt a kalitka fenekét, tisztára eszement állapotban – de ott nem volt, hála Istennek. Vagyis vélhetően él még – de hol ? Beletelt pár másodpercbe, míg a félsötétben (és teljes pánikban) megtaláltam Ő Uraságát : ki tudja, miért, elvonult szegénykém a jobb hátsó sarokbotra. Hogy miért pont oda, az nem világos, hiszen ott még kevesebb a levegő, és nyilván nagyobb a meleg. Mindenesetre ott csücsült : tátogatta a kis csőrét folyamatosan, lihegett, és láthatóan alig volt benne élet.
 
15_07_27_026a.JPGÚgy fél kettő körül járhatott az idő, de fütyültem rá : rögtön fölkapcsoltam az oldalsó kislámpákat, amik csak igen szolidan világítanak a kalitkára, és kezdtem kérlelni szegény Csuvit, hogy tartson ki még egy kicsit, most már biztos nemsokára hűvösebb lesz, csak még egy órácskát próbáljon meg kibírni. Kínáltam megint a vízzel, de hiába. Próbáltam legalább a kis lábát bevizezni egy kicsit : annyira odavolt, hogy simán tűrte az érintésemet. Mintha valamennyire magához is tért volna, mert elhúztam a kalitka mellől a lepedő-függönyt, így nyilván több lett a levegője. Annyit elértem a hízelgő szövegemmel, hogy átjött a hátsóról az első sarokbotra, amiről esténként enni szoktak. Itt egy kölescsipeszre próbáltam neki vizet csöpögtetni (más nem volt kéznél), és el is fogadta, szépen kezdte nyalogatni. Csak hát mi marad egy vízcseppből egy kölescsipesz hegyén ? Mondhatom, szinte semmi... Viszont mutogattam neki, hogy ha visszamászna szépen a kakasülőre, ott kaphatna vizecskét az ágról is, amiről inni szokott. Sikerült is őt visszacsalogatnom – annál is inkább, mert közben Csivike is rájött, hogy szomjas, és ő már régen élvezettel szopogatta az általam szervírozott vízcsöppeket, elterülve teljes hosszában a kakasülőn
 
Hogy így a közelembe csaltam Csuvikát, további csöppeket potyogtattam a lábacskájára (kicsit méltatlankodott, de alighanem jólesett neki, így végül hagyta), meg a fejecskéjét, szárnyacskáját is próbáltam kicsit benedvesíteni, de az már nem tetszett neki. Viszont a kicsi ágról szorgalmasan nyalogatta a vizet, úgy körülbelül fél kettőtől kettőig. Úgy tűnt, hogy valamennyire magához tért, hátat is fordított nekem, elhelyezkedett alvós pózba – én meg végre leolthattam másodszor is a villanyt. Ezúttal már magamnál is – de nemigen mondhatnám, hogy nyugodtan vonultam el aludni. Kicsit sok már a rettegésből mostanság.
 
Valami sokáig nem is tartott az alvás : kettőkor feküdtünk le, és hatkor arra ébredtem, hogy Csuvikám keservesen sír. Ez megint olyasmi volt, amit eddig még soha nem csinált : nagy ritkán fordul elő, hogy ha mondjuk még tízkor sem ébredek fel, akkor az én kis zsandárom átmegy vekkerbe. De hogy kora reggel fölverjen... hát ilyen még sose volt. Tudtam, hogy most sincs véletlenül : ugrottam ki az ágyból, mint akit darázs csípett meg.
 
15_08_14_007c2.jpgCsuvikámat ugyanott találtam, ahol az éjjel : megint a jobb hátsó sarokban ült szegénykém, és méteresre tátogatta a pici kis csőrét. Rohantam a konyhába friss vízért, kínáltam neki az itatóból – és bizony, most már elfogadta. Tényleg a végét járhatta szegény feje, mert úgy vetette magát az itatóra, mint aki világéletében erre a pillanatra vágyott, csak eddig sose kapott vizet. Hogy ivott, mindjárt jobban is lett : nagy hangon kezdett magyarázni, hogy szerinte már elég világos van, ideje volna fölkelni. Alig tudtam rábeszélni, hogy azzal azért még várjunk egy darabig. Közben megitattam Csivikét is, Csuvikát megint visszacsalogattam a kakasülőre, a lepedő-függönyt mégiscsak odébb húztam egy kicsit, hogy ne legyen olyan világos a kalitka – és visszakullogtam Isten nevében  az ágyikómba, hogy hátha sikerül még hozzátennem egy kicsit a négyórás alváshoz. Bár eddigre végképp annyira túlpörögtem, hogy nem  nagyon hittem a sikerben – de végül mégiscsak álomba aggódtam magam, aludtam is fél kilencig.
 
Reggelre Csuvikának kutya baja sem volt – kérdés csupán, hogy mi lesz majd ma éjszaka. Ígérik ugyan az esőt az időjósok, de egyelőre nyoma sincs – pedig már lassan este van. És állítólag még holnap is jön a hőség... talán nagyobb is. Drukkoljatok, hogy Csuvi túlélje !
 
15_08_15_020.JPGÉs hogy valami jót is mondjak a végén : kezdem hinni, hogy mégis galamb lesz az én kormos tündérkémből, drága kicsi Goncikámból. Azzal örvendeztetett meg ma délben, hogy az erkély betonján sétálva fogadott. Végre !!! Huszonöt napos ma az istenadta : illett volna már vagy egy hete kimerészkednie a piros ládájából. De hát ő mindent később csinál, mint a többiek... ilyen kis fogyatékos. Mert amúgy betegnek nem tűnik, és különösebben bánatosnak sem. Fénykép persze nem készült a Nagy Pillanatról : hoztam a szokott formát, pont nem vittem be a fényképezőgépet a kisszobába. Mire meg visszajöttem érte, Goncikát már eldugta anyukája a zöldséges rekesz mélyére. Nem is jött ki onnan egész nap, mert nyilván meg van neki tiltva. De azt azért így is meg tudom mutatni nektek, hogy magát a fészket már elhagyta legalább az én kis bice-bóca  szemem fénye.
-
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
Hit Counters
*
*
*





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN









gyere_vissza_3.jpg