HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Jaj, szegény Csirip - te egy igazi hős vagy ! Én tegnap délelőtt jártam így, hogy elsz... (2017.07.20. 21:12) 331. SZERELÜNK
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Hamarosan jövök, Csirip ! :-)) Nem akarom elkapkodni a választ. :-)) Addig nézd a vend... (2017.07.20. 19:07) 331. SZERELÜNK
  • Lilcsicsi: Hát ezt nem hiszem el. Mikor már éppen azt írtam, hogy végre visszajött az internetem, és amikor ... (2017.07.20. 19:03) 331. SZERELÜNK
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Míg el nem felejtem : nálam most FIREFOX-ban épp nem lehet kommentelni. Ha másnál is í... (2017.07.04. 18:12) 330. LÁMPOCSKA
  • Lilcsicsi: Hű, van itt mire reagálni :) Lámpa ügy: Persze, nem az esztétika a fontos ebben az esetben, de h... (2017.07.04. 17:47) 330. LÁMPOCSKA
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Az időjárást még mindig tudnám ragozni, de most nem teszem. Elromlott a napunk, most í... (2017.06.29. 19:57) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Igenis! Már csak ideírok. :) Elvileg mára még jöhet valami zápor zivatar... Némáá milyen időjárás... (2017.06.29. 13:14) 329. POTTYANÓS
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Írni sehova se KELL, csak kívánatos. :-)) Most már a GELLER-hez talán tényleg ne írj, ... (2017.06.29. 12:52) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Akkor megnyugodtam! :) Nos, mi remekül viseltük a vihart! Erős lányzók vagyunk, minket egy kis dö... (2017.06.29. 12:35) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Oh, jelenlegi tendenciát nézve, nekem nyugdíjam se lesz :) De ki tudja hol leszek akkor, valóban. ... (2017.06.29. 12:34) 327. GELLER
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (3) Baj (43) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (34) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (46) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (44) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (23) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (9) Enyelgős (8) Evés-ivás (36) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (4) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (36) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (2) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (8) Időjárás (36) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (12) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (10) Makranc (6) Mászóka (22) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (14) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (4) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (11) Rontó-bontó (18) Röpp (11) Sirám (42) Szadi (5) Szállítás (15) Szkleró (7) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (75) Vedlés (12) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (52) Zakkant (11) Zsandár (10) Címkefelhő

22.
március

226. FOGYTUNK

csivicsuvi  |  6 komment
Jaj, de nagy volt az öröm nálunk tegnap délután !
Legalább akkora, mint délelőtt az elkeseredés.
Ugyanis meglátogattuk a Jász utcát és benne Tamás Doktort -
ami ugye azzal jár, hogy reggel nem lehet kirepülni,
raboskodni kell, míg el nem indulunk.
Délután háromra kaptunk időpontot : fogságban telt az egész délelőtt.
Meg persze a délután jó része is, hisz még haza is kellett érnünk.
 
Múlt szerdán telefonáltam a rendelőbe,
miután ugyanaz nap küldtem egy levelet is a Doktor Úrnak,
mert aggódtam, hogy a karomvágáson kívül talán más dolgunk is lesz egymással.
Szerencsére tévedtem – de azért idemásolom a levelet :
*
16_03_21_055.JPG
 
Kedves Doktor Úr, Kedves Tamás !
 
Csuvi Gyerek karmocskái megint nagyon megnőttek,
eljött az ideje az újabb nyisszantásnak.
Attól tartok azonban, hogy más baj is van,
és ezzel kapcsolatban küldöm a mellékelt képeket, meg egy videó linkjét is.
 
Tiszta szégyen, hisz tizedik éve vannak madárkáim,
mégse tudom eldönteni, hogy amit Csuvikám bal szárnyán látok,
az csupán a vedlés, vagy valami egészen más.
Mindenesetre tartok tőle, hogy az utóbbi.
Tegnap este vettem észre, hogy valahogy lóg az a szárnyacska.
Idáig csak annyi tűnt fel, még valamikor a múlt héten,
hogy másképp csattag Csuvika szárnya (más a hangja), nem úgy, mint szokott.
De ezt is csak egyszer-kétszer észleltem,
látni meg nem láttam semmi különöset,
röpködni ugyanúgy röpköd Ő Urasága, mint máskor.
Mindenesetre az is jól látható a múlt heti képen,
hogy valahogy nem úgy illeszkedik Csuvika testéhez a bal szárnya, ahogy kellene.
Nem simul szépen a helyére.
 
Tegnap este eléggé feltűnő volt ez a lelógó szárny,
így jobban kezdtem figyelni, és egy alkalommal úgy láttam,
hogy reszket a bal szárnya szegény madárnak, mintha fájna neki.
Csak pár pillanatig tartott a dolog, később nem láttam újra.
Amúgy Csuvika egyáltalán nem elesett, nem tűnik betegnek –
bár az tény, hogy mostanában volt néhány nap,
mikor a kalitkában töltötte a délutáni sziesztáját, ami egyáltalán nem jellemző.
*
16_03_16_221.JPG
 
Kérem tehát szépen, hogy a Doktor Úr nézze meg a mellékelt képeket,
és döntse el, hogy okozhatja-e a vedlés a szegény szárnyacska állapotát,
vagy valami baleset érte Csuvikát, amit én nem vettem észre.
Csivi Banya sajnos sokszor bántja őt,
nagyon is elképzelhető, hogy nem ártatlan ebben a dologban.
Meg azt is el kéne dönteni, hogy várhatunk-e a jövő hétig a találkozással,
vagy Csuvikának jobb lenne, ha minél hamarabb túl lennénk rajta.
Mondom : én nem látom rajta, hogy bármi baja volna –
de hát a madarak nagy színészek.
*
(A dokinak küldött többi képet megnézhetitek ITT )
 
Azt is kérem szépen, hogy nézze meg a Doktor Úr az alábbi videót,
mert Csivikével kapcsolatban is van egy kedvenc fóbiám.
Nem sok látszik belőle ezen a filmen, de az a problémám,
hogy Banyácskám evés közben gyakran azt a benyomást kelti,
mintha nehezére esne a nyelés. Mintha nem akarna lemenni a torkán a falat.
Itt a filmen is látszik egyszer-kétszer,
hogy megvonaglik vagy megbicsaklik (vagy mit csinál) az egész kis teste,
leginkább olyan, mintha csuklana.
Hogy a kezemből evett a kalitkán kívül (ezért is filmeztem le),
az neki egy szokatlan állapot, nagy hőstett és nyilván stressz –
de a nehézkes nyelés állandó műsorszáma, nem kell hozzá semmi izgalom.
Lehet, hogy csak nagyon kapkodva eszik ?
Mert az bizony jellemző a Kisasszonyra.
 
A filmecske itt látható : MÉGIS RÁBESZÉLTÉL
 
Ha a Doktor Úrnak is megfelel,
a jövő héten szeretnénk tiszteletünket tenni a Jász utcában.
Nekünk legjobb volna kedden vagy szerdán,
de bármelyik nap alkalmas, ha tudjuk előre.
Majd később telefonálok az időpont egyeztetése végett.
A Doktor Úr csak akkor válaszoljon erre a levélre,
ha úgy ítéli meg, hogy Csuvika szárnya miatt jobb volna hamarabb találkozni.
 
Köszönöm, hogy végigolvasta a sirámaimat.
Szép napot kívánunk szeretettel :
 
Csivike, Csuvika és B.Á.
*
16_03_21_003.JPG
 
Mivel sürgető levelet vagy telefont nem kaptunk, maradt a hétfő.
Huszonegyedike – amitől külön frászt kaptam,
mert ránk a szerencseszámok inkább bajt szoktak hozni.
De ennyire sötét nem lehetek, azzal vigasztaltam magam,
hogy legalább hamarabb túl leszünk ezen a kis kalandon.
Meg is úsztuk a huszonegyedikét annyival,
hogy odafelé pontosan az orrunk előtt ment el a harminckettes busz.
Visszafelé viszont nem vártunk rá fél percet sem,
úgyhogy az állás döntetlen a pech meg a szerencse között.
De mégis inkább a szerencse győzött,
hisz a közlekedés a legkisebb gondja egy ilyen dokis napnak.
A többi pedig igazán szépen alakult – sokkal szebben, mint vártam.
 
Reggel ugyan volt nagy óbégatás, hogy nem lehet kijönni a kalitkából,
de végül sokkal hamarabb és simábban beletörődtek szegény kis áldozataim,
hogy most ezt találta ki nekik a csúnya Mami, mint más csavargós napokon.
Sírdogáltak egész délelőtt, de csak úgy szép csöndesen, indulat nélkül.
Túl nagy meglepetés nem érhette szegénykéimet,
mert már tegnapelőtt kihoztam a fűtetlen kisszobából a nagy szatyrot,
részben, hogy kicsit átmelegedjen,
részben, hogy lássák, milyen csapásra számíthatnak.
Ki is vettem belőle a kis ketrecet, félreértések elkerülése végett,
hogy az is szem előtt legyen, mert azt aztán biztosan jól ismerik.
Reggel pedig áttettem mindjárt a nagy asztalra, a kalitka elé,
hogy megértsék szegény kis foglyaim, mire ez a nagy raboskodás.
 
Nekem se volt sokkal könnyebb a délelőtt, mint nekik,
mert iszonyúan féltem a befogástól, napok óta tört a frász miatta.
Mindig azt mondom, hogy ennyire még sose féltem – hát így volt most is.
Ehhez képest viszonylag könnyedén abszolváltuk a feladatot :
majdnem azt mondhatnám, hogy Banyácskámmal volt nehezebb dolgom,
pedig ő legtöbbször csak illemből menekül a kezem elől,
hagyja megfogni magát, szinte első nekifutásra.
Hát most nem hagyta –
viszont Csuvikával sokkal könnyebb dolgom volt, mint amire számítottam.
Igaz, a bal kezem kisujja bánta :
úgy vettem ki a kalitkából, és úgy raktam át a kis ketrecbe Ő Uraságát,
hogy közben végig a csőrében dekkolt az ujjam.
Nagy élmény volt :
mintha olyan satu szorította volna, aminek mind a két pofája tű.
De végül is így volt igazságos : ez a minimum, amit megérdemeltem,
ha egyszer volt lelkem előbb rabosítani,
aztán meg marokra fogni szegény kis védtelen pindurkáimat.
 
Csuvitéz aztán a doktor bácsit is kóstolgatta rendesen,
úgy látszik, nem lakott jól a kisujjammal.
De végül Tamás győzött, és a karmocskák le lettek nyisszantva.
Csivikének is (legalábbis a két legnagyobb ujján),
bár nála Tamás is úgy látta, ahogy én, hogy nem is muszájna vágni.
 
Csuvika szárnya az utóbbi napokban már rendesen állt,
a rendelőben se látszott rajta semmi különös,
pedig külön is kértem a búcsúzkodásnál,
hogy vessen rá még egy pillantást a Doktor Úr.
Nem láttunk semmit, sem ő, sem én -
bár nekem ennél az utolsó szemlénél megint úgy tűnt,
mintha reszketne az a boldogtalan szárnyacska.
De Tamás szerint ez inkább az izgalom jele lehetett.
Ehhez képest itthon megint azt láttam estefelé, hogy lóg Csuvika szárnya.
Biztos rosszkor jött neki a kalitkában való kergetőzés meg a karomvágás -
de hát azt se lehetett már tovább halogatni.
És mondom : a rendelőben nem lógott (csak picit reszketett),
pedig akkor is túl voltunk már a befogáson meg a nyisszantáson.
 
Különösebben nem bánt a dolog, mert Tamás úgy nyilatkozott a képek láttán,
hogy nemigen lehetne csinálni semmit azzal a gyanús szárnyacskával :
eltörve nyilván nincs, ha Csuvika röpköd vele ; esetleg megrándulhatott,
de azzal meg nincs mit kezdeni, majd helyrejön magától.
 
Azóta eszembe jutott (sajnos már csak itthon, így Tamásnak nem mondtam),
hogy esténként, a kakasülőn, Csivi Banya felé esik az a boldogtalan szárnyacska.
Csuvika pedig napok óta nyüszítve sír minden áldott este,
amint eljutunk odáig, hogy rájuk terítem a takarót.
Előtte semmi baja, de amint meglátja a takarót a kezemben, rögtön sírni kezd.
Arra gyanakodtam, hogy talán sok neki a takaró,
melege van éjjel, azért tiltakozik.
Pedig nagyon is meglehet, hogy nem erről van szó,
hanem fél a Banyától szegény gyerek, mert már tudja, mire számíthat.
Háromszor is előfordult az utóbbi egy-két hétben,
hogy Csivike a takaró alatt nekiesett Csuvikának -
valami olyan méreggel és indulattal, hogy attól én is megrémültem.
De neki se kell esnie : Csuvika már attól sírva fakad, ahogy Csivi ránéz.
Nevezzetek bátran bolondnak, és ne higgyétek el, mégis igaz :
annyi gyűlölet van ilyenkor Banyácskám szemében,
hogy azt én csak döbbenten bámulom, Csuvika pedig sírva fakad tőle.
Meg se mozdul rusnya boszorkánya, csak meredten nézi Csuvikát -
de a pillantásától engem a hideg is kilel.
*
16_03_16_005.JPG
 
Két alkalomra emlékszem az utóbbi tíz-tizenöt napból
(a pontos dátumot nem jegyeztem meg),
amikor sikerült megakadályoznom Csuvika leverését a kakasülőről.
Banyácskámnak sajnos van annyi esze,
hogy mindig olyankor esik neki Csuvikának, amikor nem látom.
Kivárja azt a pillanatot, amikor elfordulok a következő takaróért
(az esti szellőztetés miatt elég sokat pakolok rájuk),
és akkor támad, mikor én pont nem nézek oda.
Ha időben észlelem, hozzá se kell nyúlnom, elég, hogy rászólok :
rögtön visszalép a saját oldalára (közben majd’ szétveti a méreg),
mert pontosan tudja, hogy mi bajom a viselkedésével.
Egyszer azonban nem sikerült időben közbelépnem :
akkor sérülhetett Csuvika szárnya, ha igaz a teóriám.
Mire észleltem, hogy mi történik,
szegény Csuvicsek hanyatt fekve, alulról kapaszkodva lógott a kakasülőn,
Csivike pedig fölülről csépelte, teljes erővel.
 
Lehet, hogy Csuvikának mégis van valami baja, amit én nem látok ? 
Mert azt már régen tudom (Csipikémnél is így volt),
hogy a hullámos tojócskák nem tűrik meg maguk mellett a beteg hímet.
Mással végképp nem tudom magyarázni,
honnan van ennyi harag és gonoszság egy ötdekás kis madárban.
*
15_11_01_025.JPG
 
Aki egyébként nem is ötdekás...
A tegnapi nap legnagyobb öröme és meglepetése, hogy mindkét madárkám fogyott :
Csivikét 43, Csuvikát 41 grammnak mérte Tamás.
Tavaly szeptember 30-ról találtam a legutóbbi adatokat :
Csuvika akkor 43 gramm volt, Csivike pedig elérte az ötdekás horrorhatárt.
Akkor is Tamás mérte őket, ugyanezen a mérlegen.
Ehhez képest hatalmas öröm, hogy most a négy dekához vannak közelebb.
Erre már Tamás is azt mondta, hogy rendben van a súlyuk.
Meg amúgy is meg volt elégedve mind a kettővel.
 
Borzasztó jólesett, és egészen meghatódtam tőle,
hogy Tamás rákérdezett a galambkáimra is, hogy ővelük mi van.
Röviden elsírtam neki a híreket, ő pedig azzal vigasztalt,
hogy mesélt nekem egy illetőről, akinél odáig fajult a galambok szeretete,
hogy végül már havi két mázsa eleséget cipelt nekik haza,
és gyakorlatilag átengedte a lakását a galamboknak.
Ha jól meggondolom.... én is negyven-ötven kiló magot etettem föl havonta,
és tényleg elég rémisztő volt a létszám az erkélyemen minden délben.
Ki tudja, mitől mentett meg a szomszéd Andris ?
Tamás azt is mondta tegnap, hogy az amerikai (?) pszichiáterek
már fölvették a kezelendő függőségek közé a túlzott mértékű állatimádatot.
Nemigen vitatható, hogy én is errefelé haladtam a galambkáimmal.
Úgyhogy még hálás is lehetek Andrisnak, amiért időben “kikúrált”.
*
16_03_21_030.JPG
 
Az előszobában pont négyet jelzett a falióra, amikor hazaértünk délután.
Szegény kis foglyaim boldogan vették birtokba az ágaikat meg a mászókát,
hisz egész nap be voltak zárva, aminél nagyobb csapás nem érheti őket.
Estére eléggé elpilledtek, korán hazavonultak a kalitkába -
én pedig nem győztem ámulni azon,
hogy sem a vacsoraosztásnál, sem a lefekvésnél nem menekültek előlem,
kicsit se féltek attól a kéztől, ami kora délután megmarkolta őket.
Annyira okos kis madárkák !
Pontosan tudják, hogy túl vagyunk a doktor bácsin,
és most egy darabig nem kell félniük az újabb befogástól.
 
Legalábbis remélem, hogy nem...
Az imént Csuvika haza akart repülni a kalitkába (nyilván éhes),
ám elvétette szegénykém az irányt, és az asztal alatt landolt, a padlón.
Onnan repült vissza a mászókára, és most értetlenül magyarázza a világnak,
micsoda szokatlan szégyen érte őt.
Volt már egy másik ilyen eset is mostanában :
akkor a kalitka alatti tálcára pottyant, a megcélzott ülőrúd helyett.
Sajnos sosem a kalitka tetejére akar érkezni (ami nyilván egyszerűbb volna),
hanem mindig valamelyik botot veszi célba, az ajtó közelében.
Annak a múltkori esetnek nem tulajdonítottam jelentőséget,
de most azért megrémültem egy kicsit,
hogy hátha mégse működik rendesen az a gyanús bal szárnyacska.
 
Lehet, hogy még nem meséltem el mindent, de abbahagyom,
mert attól félek, túl sok lesz a szöveg, és nem fogja benyelni a BLOG.HU.
 
 
 
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
 

 
 
 





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

6 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN









gyere_vissza_3.jpg