HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Míg el nem felejtem : nálam most FIREFOX-ban épp nem lehet kommentelni. Ha másnál is í... (2017.07.04. 18:12) 330. LÁMPOCSKA
  • Lilcsicsi: Hű, van itt mire reagálni :) Lámpa ügy: Persze, nem az esztétika a fontos ebben az esetben, de h... (2017.07.04. 17:47) 330. LÁMPOCSKA
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Az időjárást még mindig tudnám ragozni, de most nem teszem. Elromlott a napunk, most í... (2017.06.29. 19:57) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Igenis! Már csak ideírok. :) Elvileg mára még jöhet valami zápor zivatar... Némáá milyen időjárás... (2017.06.29. 13:14) 329. POTTYANÓS
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Írni sehova se KELL, csak kívánatos. :-)) Most már a GELLER-hez talán tényleg ne írj, ... (2017.06.29. 12:52) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Akkor megnyugodtam! :) Nos, mi remekül viseltük a vihart! Erős lányzók vagyunk, minket egy kis dö... (2017.06.29. 12:35) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Oh, jelenlegi tendenciát nézve, nekem nyugdíjam se lesz :) De ki tudja hol leszek akkor, valóban. ... (2017.06.29. 12:34) 327. GELLER
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Nem, Csirip : nem Napsugi az egyetlen és örök. Leszel még te is boldog nyugdíjas - ham... (2017.06.29. 00:27) 327. GELLER
  • csivicsuvi: @Lilcsicsi: Jaj, Csirip... ha Csuvika se próbálkozna újra, mert tartana a kudarctól, több mint egy... (2017.06.29. 00:08) 329. POTTYANÓS
  • Lilcsicsi: Nem, nem lennék rá képes. Nekem ő az egyetlen és örök. Szerencsére apára ebben számíthatok, amiko... (2017.06.28. 23:34) 327. GELLER
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (3) Baj (43) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (34) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (46) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (44) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (23) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (9) Enyelgős (8) Evés-ivás (36) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (4) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (36) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (2) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (8) Időjárás (36) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (12) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (10) Makranc (6) Mászóka (22) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (14) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (4) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (11) Rontó-bontó (18) Röpp (11) Sirám (42) Szadi (5) Szállítás (15) Szkleró (7) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (75) Vedlés (12) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (52) Zakkant (11) Zsandár (10) Címkefelhő

Megmutatom nektek a madárkáim doktor bácsijának küldött,
tegnapról mára virradóra született levélben a hétfői orvos-látogatásunk végét.
Bár sok értelme nincs naprakésznek lenni,
mert a szörnyű keddi napunkat is hiába meséltem el frissiben a vendégkönyvben,
egy szó biztatás vagy együttérzés nem érkezett hozzá senkitől.
Nekem pedig tudomásul kellett vennem (nem először),
hogy hiába íródik hűségesen ez a nyomorult blog,
a bajban magamra maradok a félelmeimmel.
 
De azért itt van a hajnali levél -
ha másnak nem, hát magamnak, a történeti hűség kedvéért.
*
16_11_23_013.JPG
 
Kedves Doktor Úr, Kedves Tamás !
 
Örömmel jelentem (dél körül már megüzentem az asszisztenssel),
hogy Csuvika jobban van, remélhetőleg túl vagyunk a nehezén.
Azt hiszem, rá is jöttem ma reggel, hogy mi lehetett a baj.
 
Mint mondtam tegnap délelőtt a telefonban,
szegénykém nagyon rossz állapotban volt a hétfői karomvágás után.
Nem evett, nem ivott, jószerivel meg se mozdult, csak ült magába roskadtan,
és a hangját se hallottam délután öttől lefekvésig.
Ilyen eddig még sose fordult elő :
Csuvika csőre be nem áll reggeltől estig, mert vagy csipeget vele, vagy szónokol.
Most meg teljes volt a csönd – nem csak hétfőn este, hanem kedden is, egész nap.
Már ennyitől is halálra rémültem volna,
de hát nem csak ennyi volt, hanem enni sem evett, az én kis evőgépem.
Pedig éhes volt az istenadta, de hiába próbált segíteni magán,
egy-két falat után csalódottan otthagyta az etetőket.
A szívem szakadt meg érte, ahogy többször is végigjárta sorban a tálkákat,
remélve, hogy a következőből majd sikerül ennie, de nem sikerült egyikből sem.
Közben a kis farka is teljesen szokatlanul állt,
a testéhez képest nagyjából derékszögben, behúzva a feneke alá.
Nézni is rossz volt, hogy mennyire odavan.
 
Mivel a nem-evés volt a legfeltűnőbb (és legijesztőbb) tünet,
mi másra gondolhattam volna, mint valami belső sérülésre ?
Gyanakodtam magamra is,
hogy talán a befogásnál tönkretettem szegény madarat,
gyanakodtam a Doktor Úrra is,
hogy talán túl mélyre szaladt az injekciós tű a vitaminokkal,
és valamit megszúrt, amit nem kellett volna,
de gyanakodtam Csivikére is,
hogy talán megharapta vagy elharapta Csuvika nyelvét.
Mert hát valami oka csak van annak, hogy nem bír enni az én éhes madaram !
 
Viszont a kölesfürtöt azért szemezgette szegénykém, már hétfőn este is,
sőt a homokot és fénymagot is elfogadta a kezemben tartott etetőből – de mást nem.
Igaz, hogy ezekből is nagyon keveset evett, de azért valami kicsit mégis.
Nem értettem a dolgot, mert ha a fénymag lecsúszik a torkán,
akkor a PRESTIGE eleségekből miért nem tudja kiszedegetni a kölesszemeket –
hiszen a köles még kisebb is, mint a fénymag.
Márpedig Csuvika kedden sem evett semmi mást egész nap
(már amennyit egyáltalán evett),
csak fürtös kölest, homokot és fénymagot – utóbbiakat kizárólag a kezemből.
 
Kedden délutánra nagyon rossz állapotba került, azt hittem, itt a vége.
(Nyilván addigra az éhségtől is legyengült.)
Kétségbeesve hívtam újra a rendelőt, hogy ha a Doktor Úr nincs is bent,
talán lesz más madaras orvos – de hát pechünk volt, mert nem volt.
Mivel Csuvika szinte alig élt, megszavaztam neki az Egyetemet –
ám az se sikerült, mert az Egzotikus Osztályon senki se vette föl a telefont,
hiába hívogattam őket, több mint félórán keresztül.
Bizonytalanra meg nem akartam útnak eredni a totálkáros madárral.
A héten Miklós doktor se  rendel, mert továbbképzésen van –
bele kellett törődnöm, hogy nincs mit tenni :
Csuvika itt fog elpusztulni az orrom előtt, ha az van neki megírva,
mert nem vagyok képes orvost szerezni hozzá.
Iszonyú érzés volt tehetetlenül nézni szegény kicsikém szenvedését.
 
De aztán estére kiderült, hogy mégiscsak velünk volt a Papagáj-Gondviselés,
és megmentette Csuvikát egy fölösleges kergetőzéstől a kalitkában
(amit nem is tudom, hogyan élt volna túl, az akkori állapotában),
meg egy újabb utazástól és vizsgálattól, ami megint csak fölösleges lett volna,
hisz az általam észlelt panaszok alapján
bármelyik orvos nyilván a tápcsatornában kereste (és nem találta) volna a bajt.
Így most már nagy szerencsének tartom, amitől tegnap kétségbe voltam esve :
hogy nem találtam elérhető orvost Csuvikának.
 
Szegénykém kedd estére magától is jobban lett.
Sírósan és “haloványan” ugyan, de elkezdett végre csiporogni,
szemezgetni is többet szemezgetett az eleségekből
(bár a kedvenc magkeverékeit még mindig kerülte),
és a farka is kezdett valamennyire kiegyenesedni.
Mire a lefekvésig eljutottunk,
már majdnem olyan volt, mint egy egészséges madár –
én pedig csak reménykedni mertem,
hogy a javulása nem a halál előtti, utolsó nagy “feltámadás”,
hanem tényleg jobban van, és ma reggelre is így marad.
Nemhogy így maradt, de még javult is :
ma (szerda) reggel már egész rendesen csipegette végre az “igazi” eleségeket is,
nem érte be fénymaggal, homokkal meg fürtös kölessel.
*
16_11_23_009.JPG
 
Nekem pedig úgy jött a megvilágosodás, mint valami sugallat :
hirtelen úgy tudtam, mintha valaki megsúgta volna,
hogy nem volt Csuvika szájával vagy bélésével eddig se semmi baj –
egyszerűen nem tudott ráállni az etetőkre a boldogtalan.
Ugyanis a PRESTIGE eleségek úgynevezett “nagy patkókban” laknak nálunk,
és azokból a madárkák úgy esznek, hogy ráugranak az edényke peremére.
Elérnék ugyan mindegyiket a mellette lévő botról is, de nem úgy szokták meg.
Küldöm is egy régebbi képen az egyik nagy etetőt, rajta Csuvikával.
Így szokott enni, ahogy a képen látható – csakhogy erre most nem volt képes,
mert iszonyúan fájhatott a kis lába, valószínűleg mind a kettő.
Észleltem is tegnap, hogy sántikál szegénykém,
de ez apróságnak tűnt ahhoz képest, hogy nem bírt enni.
Hogy a kettő között összefüggést keressek, az meg se fordult a fejemben.
 
Pedig nagyon is valószínű, hogy ez lehetett a baj.
Talán mégiscsak fájnak neki a túlságosan rövidre sikeredett karmocskái,
meg talán megrándította a kis lábát (vagy ki tudja, mit csinált vele),
ahogy harcolt a Doktor Úrral, karomvágás közben.
Eltörve vagy kificamodva talán nincs egyik lába sem,
mert úgy látom, a botokra rendesen ráfog mind a kettővel
(kivéve talán a jobb lába nagyujját),
de valami mégiscsak fájhatott neki, mégpedig nagyon,
ha majdnem másfél napig koplalt és hallgatott a szenvedéstől.
*
kis_eteto.JPG
 
Ennek fényében azt is megértettem,
miért pont a fénymagot és a homokot fogadta el a kezemből :
mert azok keskeny kis etetőkben vannak (küldök képet egy ilyenről is),
és akkor is elér a csőrével akár az etető túlsó oldaláig,
ha nem támaszkodik rá a lábával a szélére.
Az is csak utólag tűnt fel, hogy bizony :
ha önkéntelenül rátette valamelyik lábacskáját az etetőre szegénykém,
akkor azonnal abba is hagyta a falatozást.
Vagyis valami nagyon fájhatott neki, a puszta érintésre is –
ezért gyanakszom a túl rövid karmocskákra.
A nagy etetők meg eleve szóba se jöhettek, hisz azokra rá is kell nehézkedni,
és a keskeny peremük nyilván vágja a talpat,
azt meg már végképp nem bírták elviselni a boldogtalan lábacskák.
 
De talán túl vagyunk a nehezén...
Már tegnap estére is javult valamennyit a helyzet
(pedig délután még temetni készültem Csuvikát),
ma reggelre meg majdnem olyan volt a madaram, mint fénykorában.
Azért felhőtlenül még nem merek örülni,
mert délutánra megint jött egy kis visszaesés –
de most már legalább remélni lehet, hogy előbb-utóbb rendbe jön szegény,
és megszűnnek teljesen a fájdalmai.
Hogy mi van a lábaival, azt persze nem tudom -
de akármi légyen is, biztos nem akkora baj,
mint ha a szájában, torkában vagy bögyében lenne valami probléma.
 
Még egyszer köszönöm, hogy fogadott minket hétfőn a Doktor Úr,
és bocsánatot kérek, hogy odaerőszakoltam magunkat soron kívül –
sajnos az Égiek Csuvikát büntették meg érte, pedig egyedül én voltam a bűnös.
*
16_11_23_003_jav.JPG 
 
 
(2016)

 






A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

2 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN









gyere_vissza_3.jpg