HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • druszika: Nahát, újabb okossága Csivikének! Nem is gondoltam volna, hogy a gép látványa miatt pislog, fél, h... (2017.10.18. 21:05) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: Majd kifaggatjuk Dágit, mi is az a reklám-blokkoló. Bár nem tudom, hogy ha a hirdetések... (2017.10.17. 18:44) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: Mindjárt jövök, Drága Drusza - remélem, még nem vagy itt. :-)) (2017.10.17. 18:21) 341. TÜSKEBÖKI
  • druszika: Drága kis Tüskeböki. Látszik,hogy szenved szegény kis Csuvika a vedléstől. Ahogy próbálja vakarni ... (2017.10.16. 20:36) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: A strandolás ma reggel volt, Drusza, a verekedés meg tegnap. Ma kezdtük megint a B-vita... (2017.09.23. 20:30) 340. ZAKKANT
  • druszika: Igazad van, teljesen egyetértek Veled. Nekem sem kell olyan dolog, -főleg ennivaló- amiben találta... (2017.09.23. 20:04) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Jaj, szegény Csuvika. Mit vétett ennek a kis boszorkánynak? Nekem feltűnt már a fürdéskor, hogy Cs... (2017.09.23. 20:03) 340. ZAKKANT
  • csivicsuvi: @druszika: A hullámoson nemigen látszik a kora, Drága Drusza, csak ha nagyon öreg vagy nagyon fiat... (2017.09.23. 01:57) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Olyan aranyos Csuvika, hogy próbálja megtartani a megszokott rendet, és hogy ragaszkodik a szertar... (2017.09.22. 20:02) 339. PUNNYADUNK
  • csivicsuvi: @druszika: Csuvika világéletében rendmániás volt, nem csak vénségére lett az. Mindig is ő volt nál... (2017.09.21. 20:34) 339. PUNNYADUNK
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (4) Baj (44) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (35) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (47) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (46) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (26) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (10) Enyelgős (9) Evés-ivás (40) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (5) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (37) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (9) Időjárás (37) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (13) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (11) Makranc (6) Mászóka (23) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (5) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (12) Rontó-bontó (22) Röpp (11) Sirám (43) Szadi (6) Szállítás (15) Szkleró (8) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (76) Vedlés (13) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (54) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

14.05.01 (13)w.JPGMegint csak mellékvágányról indulunk (szokás szerint) : mielőtt megtudnátok, mi az a BISOLVON és mi közünk hozzá, előbb azt kell elmesélnem, hogy kis híján ma is kútba esett a grafomániám, ugyanis egy pillanat alatt az élettől is elment a kedvem, nemhogy az írástól, amikor kiderült, hogy alighanem tönkrement a leggyakrabban használt fényképezőgépem átjátszó kábele, nem tudom kiszedni belőle az utóbbi napok képeit. Igazában már meg se lepődtem, mert napok (vagy hetek) óta ez megy. Akármihez nyúlok, az gallyra megy a kezem között. A kábel valahogy az utolsó csepp volt a pohárban : totális depresszióba estem, és beletörődtem, hogy jó, hát akkor ma sem lesz mese – meg semmi más se, hisz kinek van kedve bármibe fogni, amikor úgyse sikerül semmi.

Bánatomban (természetesen) kimentem bagózni, és az öngyújtó lángja alighanem megvilágosította elborult elmémet : jött az ötlet, mint egy sugallat, hogy kártyája is van annak a nyomorult gépnek, meg a többinek is, amikből ki tudom szedni a képeket. Alig volt türelmem végigszívni a cigit, annyira megörültem a lehetőségnek – csak persze azt nem tudtam, illeszkednek-e egymás helyére a kártyák. Volt már annyi fényképezőgép ebben a lakásban, annyiféle kártyával, hogy ebben távolról sem lehettem biztos. De most az egyszer szerencsém volt, hála Istennek : igenis bevált az ötletem, egy SAMSUNG nevű béranya szülte meg a gyengélkedő NIKON kisasszony kép-gyerekeit. Vagy két órát elvesztegettem ugyan a búslakodással meg az új pótkábel lehetséges beszerzési helyének keresgélésével – de meglettek a képek, helyreállt a lelkem békéje. Csak most már sajnos késő van a firkáláshoz, mert amúgy is eltötyögtem az időt mindenféle butasággal, még mielőtt kiderült volna a baj. Alvás megint nem lesz.

14.05.01 (57)w.JPGA baj persze lehetne sokkal nagyobb is - ezt nem győzöm magyarázni magamnak. Hol van a mai bosszúság a tegnapi őrülethez képest ? Mit nem adtam volna érte tegnap, ha csak a fényképező masinám miatt kell aggódnom !
De hát nem amiatt kellett, hanem Csivikémet cipeltem orvoshoz. És ha már őt, akkor Csuvit is, mert nem mertem itthon hagyni egymagára szegény kis bolondomat. Csuvi csak egyszer maradt egyedül életében (legalábbis én úgy emlékszem), még egész pici korában : akkor is orvoshoz vittem Csivikét, és mire jó sokára hazaértünk, Csuvika annyira kiborult, hogy félórákig nem volt hajlandó szóba állni velünk, ránk se nézett, elfordította a kis fejét. Mostanság meg amúgy is meg van kergülve, nem vitt rá a lélek, hogy itthon hagyjam, noha tudtam, hogy a dögnehéz ikerszállító cipelésébe bele fogok pusztulni. (Ez kis híján így is lett, a vihar előtti, iszonyatos, fülledt melegben.)

14.05.01 (49)w.JPGTegnap szerda volt, Csivikém pedig már a hétvégén kezdett tüsszögni. Vagyis kattogni, csettegni – de nagyjából ilyen hangokra mondta Sátorhelyi doktor még tavaly, hogy Őnagysága prüszköl. Szombaton és vasárnap még nem volt egyértelmű, hogy baj van : fűtöttem ezerrel (mi Csuvikával majd’ megfőttünk), hogy Csivike jó melegben legyen : bíztam benne, hogy ha kicsit megfázott, ettől talán helyrejön. Először úgy tűnt, hogy igazam van : hétfőn egész nap lestem Csivikét, de nem prüszkölt egyáltalán. Már kezdtem remélni, hogy talán megússzuk az orvoslátogatást, amikor aztán úgy vacsora körül rákezdte újra, de most már sokkal erősebben, mint a hétvégén. Semmi más tünete nem volt, kicsit se tűnt bágyadtnak vagy elesettnek, evett-ivott rendesen, a szárnyát, farkát se lógatta – de azért ez az állandó kattogás nem tetszett nekem. Mivel már este volt, másnapra kellett halasztanom a megoldást : gondoltam, majd meglátjuk reggel, mire ébredünk. Bár ekkor már sejtettem, hogy nemigen ússzuk meg doki nélkül.

Hogy kedden reggel megint kutya baja sem volt Csivikének, azt talán mondanom se kell. Kirepült, élénk volt, jött-ment, mint máskor – kattogni pedig délelőtt nem is hallottam. Ehhez képest délután meg azt hittem, hogy máris temethetem szegény kis tündérkémet.

14.05.01 (3)w1.jpgFönt ült a szekrény tetején, a legmagasabb ág hegyén (újabban ez a legkedvesebb tartózkodási helye), és hirtelen annyira vadul és hosszan kezdett kattogni (vagy inkább csettegni), ahogy addig még sose hallottam tőle. Közben a farka is járt le-föl, a kattogás ritmusára : ez se normális, ilyet egy egészséges madárnak nem szabad csinálnia. Gyorsan videóra vettem szegénykét, amennyire sikerült : naná, hogy épp lemerült a gépben az elem, mielőtt Csivi befejezte volna a kattogást. De talán jobb is így... Ami utána jött, azt nem akarnám újra látni és hallani : szabályosan sírt szegény, egészen furcsa, félelmetes hangon – nekem meg tisztára az volt a benyomásom, hogy itt a vége, most fog elpusztulni a madaram. Mit a madaram ?! A mindenem, az én kis tündérem, angyalkám – akinél drágább élőlény az én számomra nem létezik a világon !
De nem volt mit tenni : ha az lett volna megírva, nem bírtam volna segíteni pici kincsecskémen, hisz nem tudtam, mit tehetnék érte.

Azaz hogy mégis... Bár nem látok föl rendesen a szekrény tetejére, szerencsére mégis észrevettem, hogy szegény drágaságom tátog és kapkodja a levegőt. Tény, hogy hőség volt a szobában : pontosan őmiatta, mert úgy figyeltem meg, hogy jó melegben kevésbé kattog. (Vagy legalábbis fordítva : ha nincs elég meleg, mindjárt kattogni kezd.) Most viszont már nemigen volt vesztenivalónk : gyorsan levettem a fűtést, kitártam a másik szobában az ablakot, és résnyire nyitottam a két szoba közti ajtót, hogy jöjjön be friss levegő. Úgy tűnik, ráhibáztam : a fagyos és melegimádó Csivikének ezúttal az lehetett a baja, hogy már az ő ízléséhez képest is túlfűtöttem a szobát. Elég hamar jobban lett – legalábbis a sírást és a levegő után való kapkodást abbahagyta. A kattogás persze nem szűnt meg, de az csak időnként jön elő, nem szenved tőle folyamatosan, mint a filmen.
(Csuvika ott szövegelt közvetlenül mellettem, a mászókán, így az ő hangja sajnos jobban hallatszik - de azért Csivit is hallhatjátok, ha jól figyeltek. Főleg a film elején csetteg.)

 

 

Az mindenesetre eldőlt, hogy muszáj orvoshoz mennünk – nem bántam volna, ha azonnal.

14.05.01 (37)w.JPGElőször a Jász utcát hívtam : közelebb van, sokkal kényelmesebben elérhető, mint Újbuda, és tavaly is Sátorhelyi doktor kezelte ki Csivit a hasonló bajából. Bár valami nagy kezelést nem igényelt a dolog, sőt komoly gyógyszert sem – de helyes volt a diagnózis, Csivike szépen meggyógyult. Gondoltam, most is így lesz – ám az istenek másképp gondolták, sajnos. Hiába hívtam a Jász utcát, egymás után többször is, hosszabb-rövidebb szünetekkel : mindannyiszor bemondta az automata, hogy a hívott szám jelenleg nem elérhető. Ráadásul nem működött a honlapjuk se – én meg csak álltam hülyén, hogy mi van ilyenkor : csak nem szűnt meg az EXO-PET ??? Már a puszta gondolatra is eléggé magamba roskadtam, mert (bár a Jász utcát ritkábban látogatjuk) ennek a rendelőnek a létezése nagy biztonságot ad nekem, mivel az itteni doktor bácsink maga is madaras, én pedig (bár érdemben nem tudom megítélni) sokra tartom a tudását.

Álltam tehát a telefon mellett, Csivike (akkor még) egyre rosszabbul volt, a Jász utca pedig nem felelt. Ezt az élményt se kívánom senkinek... A Papagáj-Gondviselés bizonyára úgy találta helyesnek, hogy ne akarjak hűtlenkedni, Angyalföld helyett menjünk szépen Újbudára Csivikével, a sokkal régebben ismert és szeretett Miklós doktor bácsinkhoz. Hozzá sikerült bejelentkeznünk, sőt mehettünk volna akár azonnal : pusztán csak az volt a kérdés, Csivike mikor hajlandó alább szállni az ágai magasából. Mindenesetre kaptunk időpontot szerdára is, mindjárt délre, arra az esetre, ha nem sikerül kedden elindulnunk.

14.04.24 (8)w.JPGKérdeztem, melyik az a legkésőbbi időpont, ameddig még megérkezhetünk : azt mondta az asszisztens hölgyike, hogy fél nyolc. Én ezt a magam számára hét órára fordítottam : az is iszonyú késő, mert messze van Újbuda, de azért még belefér, elvégre nálunk akkor még csak hat óra van. Legkésőbb ötkor el kellett volna indulnunk, hogy hatra odaérjünk. Ugye, kitaláljátok magatoktól is, hogy Csivike mikor kegyeskedett hazarepülni az ágairól ? Úgy van, ahogy gondoljátok : PONT öt órakor, egy perccel sem előbb. Akkor kezdhettük volna még a kergetőzést (bár ez vele legtöbbször hamar megvan), és nekem is akkor kellett volna még menetkészre varázsolnom magam, hisz potyára nem öltöztem föl előre. Vagyis a dolog reménytelen volt : fél hatkor sem igen tudtunk volna elindulni, hogy mikor értünk volna haza, arról meg már jobb nem is beszélni. Csivike közben amúgy is jobban lett egy kicsit, már nem féltem (annyira) attól, hogy másnap talán késő lesz orvoshoz futni vele.

14.04.24 (10)w.JPGFutásról aztán szó se volt a verőfényes Kerepesin : örültem, hogy elvánszorogtunk a metróig. Sajnos pontosan egy kilométert kell gyalogolni, tűző napon, kezemben a hatkilós, ügyetlen szatyorral. Ráadásul a hátizsákomban még a dzsekimet is cipeltem, plusz a galambkák délutáni ellátmányát (az is van vagy másfél kiló), mert tudtam, hogy nagyjából pont akkor fogunk hazaérni, amikor más napokon indulni szoktam vásárolni, és szegény kis éhes kosztosaim követelik majd a hamit, ha meglátnak. Eddigre már amúgy is eléggé elfáradtam, mert Csuvika befogása nem volt egy sikertörténet : harcolt szegénykém derekasan, legalább tíz percig kergetőztünk, mire mégiscsak a markomban kötött ki. Boldogan itthon hagytam volna (hisz a szimpla kis szállító kalitka pehelykönnyű, szinte nincs is súlya), de az se lett volna jó : ki tudja, mit művelne itt magában szegény kis bolondom. Neki ugyan látszólag semmi kapcsolata nincs velem, de ha eltűnök időnként a konyhában, úgy tízpercenként be kell szaladnom megmutatni magam, mert Csuvi keservesen ordít, ha nem lát. Csivikével persze elvan, de ha még őt is elvinném mellőle, Csuvi abba végképp belebolondulna. Így aztán mentünk sétálni mind a hárman. Csivikét egyébként úgy fogtam be, hogy odanyúltam és kivettem. Drága kicsi tündérkém – egyáltalán nem is tiltakozott.

14.05.01 (11)w.JPGMire végre letottyantunk a metróban, annyira szakadt rólam a víz, hogy nem mertem a kis ketrec fölé hajolni, mert szépen csöpögött be a verejtékem a madárkákra. Vihar előtti, igen fülledt hőség volt, én meg amúgy is utálom a napfényt és a meleget. Tényleg nem is hittem, hogy odaérünk élve a dokihoz, de igyekeztem nem gutaütést kapni, mert ugye akkor mi lett volna a madárkáimmal. Kipróbáltuk a négyes metrót : mire átvergődtünk a Keletinél az új vonalra, kicsit magamhoz tértem a huzattól. Csuvika most sem örült a metrózásnak : nem először figyeltem meg, hogy az alagutat ő kifejezetten rosszul tűri. A négyesen már nem magamért, hanem őérte aggódtam, mert elterült szegényke a sarokban, mint akiben már nincs is élet, és hiába szólongattam, még csak a szemecskéjét se nyitotta ki. A villamost jobban viseli – és nem is hiszem, hogy átpártolnánk a metróhoz, mivel semmi előnyét nem tapasztaltam a villamossal szemben. Csak annyival jobb, hogy nem süt be a nap – viszont a levegő se jár, a villamoson meg igen. Gondoltam, legalább hamarabb célhoz érünk, de ez sem olyan egyértelmű, mert a Keletinél az átszállás sokkal több kóválygással jár, mint ha a villamost választom a Blahán vagy az Astoriánál. Még csak az sem igaz, hogy várakozni nem kell annyit, mert bizony igencsak ritkán jár a szép új metró. (Én ugyan még szépnek se mondanám – de talán a többi megállója szebb.) Mindenesetre most már láttuk ezt is.

14.04.24 (17)w.JPGMiklós doktornak vittem a filmecskét, benne a gépben, hogy ne kelljen az ide-oda dugdosással, pendrive-val vacakolni. Megnézte a filmet, megvizsgálta a madarat – és láthatóan fogalma sem volt róla, hogy mi lehet a baj. Vagy inkább azt nem értette, hogy szerintem mi a baj, mert hogy teljesen egészségesnek találta Csivikémet. Talán egy kis enyhe hurut – mondta ő, és kamillateás inhalálást javasolt, inkább csak a biztonság kedvéért. Nekem viszont az inhalálás vörös posztó : sose mernék ilyesmivel próbálkozni, annál sokkal jobban féltem a madárkáimat. Az inhalálás tehát kilőve – akkor viszont mi legyen ? Csuvika kapott egy manikűrt, hogy mégis történjen valami, ha már ott vagyunk – de Csivike (aki persze a doktor bácsi előtt egyszer se prüszkölt) nem találtatott betegnek, hiába akartam temetni előző nap. Végül én javasoltam, hogy talán egy kis BISOLVON jót tenne neki, mert tavaly év elején is ettől jött rendbe, amikor hasonlóan kattogott. Ez a BISOLVON afféle “nesze semmi, fogd meg jól” : olyasmi, mint az embereknél az ACC. Ártani biztos nem árt, legföljebb nem is használ – viszont könnyen beadható gyógyszer, mert egy vízben oldandó por. Kaphatja Csuvika is, nem kell külön itatni vele a betegemet.

Miklós rábólintott a javaslatomra, viszont közölte, hogy éppen nincs BISOLVON-ja, csak injekcióban. Nem baj, mondtam én, csak írja föl, majd kiváltom. Elvégre használtunk már BISOLVON-t, és nem emlékeztem rá, hogy bármilyen gond lett volna a beszerzésével.

14.04.24 (31)bw.JPGNa persze... Azóta már tudom, hogy nyilván azért nem volt gond, mert a dokitól kaptuk, pici zacskóban, a megfelelő adagot. Most meg mentem hazafelé mindjárt a patikába, és azt hittem, elsírom magam, mikor a gyógyszerész hölgyike közölte, hogy ez állat-gyógyszer, ők ilyet nem tartanak, menjek érte állatpatikába.
De hova ??? Édes Istenem : hova ?
Miért volt az egész cirkusz, befogás, cipelés, csavargás, ha most végül mégse lesz a hosszú hétvégére gyógyszere Csivikének ? A patikus ajánlott egy helyet, de buszra vagy HÉV-re kellett volna szállnom, hogy odaérjek – vagyis szóba sem jöhetett, hogy a madárkákat is cipeljem magammal. Előbb szépen le kellett gyalogolni hazafelé is a kilométerecskémet, hogy aztán forduljak is vissza, ugyanerre az útra, madárkák nélkül. Szinte nem hittem el, hogy ez velem megtörténhet, mert ekkora pechem még nekem se lehet. Pedig volt. Azt hittem, kettészakadok, mire hazavonszoltam magunkat a hosszú úton – de pihegésről és elégedett vállveregetésről szó se lehetett : indulnom kellett rögtön a második menetre.

Persze nem indultam el ész nélkül : gyorsan benyomtam a gépet, és kezdtem elérhető állatpatikákat vadászni a neten. Sorban hívogattam őket (elsőként azt, amit az emberi gyógyszertárban ajánlottak), de hiába : a BISOLVON-ról vagy nem is hallottak még soha, vagy éppen nem volt náluk kapható. Már nem is csodálkoztam : ez az én formám. Viszont az nagyon elkeserített, hogy ezek szerint nem csak az én formám, hanem Csivikémé is.

14.05.01 (7)w.JPGNagy bánatomban végül eszembe jutott újból az EXO-PET. Elvégre ott is van állatpatika, és talán BISOLVON is, hisz tavaly ott kaptuk. Nem sok reményem volt a telefonhoz, mivel ugye előző délután nem működött, de azért tárcsáztam a számukat. Hatalmas örömömre ezúttal kicsengett, sőt nem csak kicsengett, de föl is vették, és az áhított gyógyszer is kapható volt náluk. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor közölte az ismeretlen állatorvos hölgyike a vonal másik végén, hogy előző nap is rendeltek, nem volt semmi baj, csak a telefont véletlenül rossz helyre tették le, ahol nem volt térerő, és emiatt nem hallották a hívásokat. Nem is tudtak róla, hogy órákig nem voltak elérhetők – mint ahogy arról sem, hogy a honlapjuk se működött. Vezetékes telefon nincs náluk, a mobilnak meg nem mindegy, hova teszik le, mert olyan az épület, hogy nincs benne mindenhol egyformán térerő. Csupán csak ennyin múlt, hogy nem tudtam a Jász utcába vinni orvoshoz Csivikét...

14.05.01 (21)w.JPGÍgy történt, hogy egy napon belül volt szerencsém találkozni a madárkáim mindkét doktor bácsijával. Szegénykéim el sem akarták hinni (de én se nagyon), hogy ez igaz lehet : ordítva tiltakoztak, mikor látták, hogy távozni készülök, noha még félórája sincs, hogy hazaértünk. Máskor az ilyen kirándulások után órákig becézgetem, kényeztetem őket, egekig magasztalva a bátorságukat és hősies helytállásukat – most meg csak leraktam szegénykéimet, mint valami csomagot, majd néhány izgatott telefon után már búcsúztam is tőlük. Keservesen sírtak, mert addigra már igencsak közeledett a vihar, és azt még egy nyugalmas napon is zokon veszik, ha viharban itt hagyom őket, nemhogy egy ilyen kalandos délelőtt után. De hát nem volt választásom, menni kellett, muszáj volt. Nálam jobban a madárkák se lehettek kiborulva emiatt.

14.04.24 (14)w.JPGMire fölértem megint az Örsre, már dörgött az ég, és szinte esti sötétség borult a térre. Majd’ megszakadt a szívem, mert tudtam, hogy Csuvi Gyerek mennyire fél az égzengéstől (Csivike a sima esőtől is), én meg legalább két órácskát messze leszek, senki se fogja szegény kis árváimat vigasztalni a viharban. Nekem viszont jól jött az eső, másképp ezt a második menetet talán túl sem éltem volna. Hogy odafelé esett-e, arra már nem is emlékszem (félig kómában zötyögtem a buszon), de visszafelé szabályos felhőszakadásban úszkált velünk a harminckettes, én pedig végre magamhoz tértem, sőt valósággal kivirultam a fekete égtől meg az özönvíztől.

Igaz, eddigre már az is doppingolt, hogy mégis sikerült időben megszereznem a hőn áhított gyógyszerünket. Kimérve várt egy pici zacskóban, és mikor kérdeztem, hogy mivel tartozom, a Doktor Úr közölte, hogy semmivel. Tíz forint grammja, ez itt négy gramm : negyven forint, nehogy már ki akarjam fizetni. Így aztán nem fizettem ki, csak szépen megköszöntem. Hogy ilyesmit nem szabad megköszönni, az nem jutott eszembe.

14.04.11-20 002w.JPGEz volt a kisebbik ajándék : a nagyobbik az, hogy amikor beléptem a rendelőbe, Sátorhelyi doktor ott ült a pult mögött az előtérben, és láthatóan éppen nem volt nála beteg. Ekkora szerencsére nem számítottam, de most az egyszer nem mulasztottam el kihasználni a váratlan alkalmat (kivételesen nem másnap jutott eszembe, hogy mi lett volna a helyes lépés), és egy hirtelen sugallattól vezérelve megmutattam neki is a filmecskét. Véletlenül maradt a táskámban a fényképezőgép : ha eszembe jut otthon, biztos kitettem volna, hogy ennyivel is könnyebb legyen a tatyóm. De szerencsére nem jutott eszembe – és ez most nagyon jól jött, mert így meg tudtam mutatni Csivit a másik doki bácsijának is. Több szem többet lát.

Tamás doktor osztotta Miklós véleményét : azt mondta, a film alapján nem lát okot aggodalomra, de ha mégis rosszabbra fordulna a helyzet, menjünk bátran az Egyetemre péntek délelőtt, mert ő bent lesz. Ez igen jó hír, mert így mégsem olyan hosszú ez az átkozott hétvége. Miklós is pénteken rendel, szintén délelőtt, így csak szombat-vasárnap nem szabad (még jobban) megbetegedniük a madárkáknak. Remélem, a hétvégi izgalmakat immáron letudtuk előre, és egyik pindurkámnak se jut eszébe gyengélkedni mondjuk majd úgy péntek délután.

Hát így jártunk... Csivikéről egy nap két orvos mondta ki, hogy semmi baja (nem is értem, hogy merészel szegénykém még mindig kattogni), nekem pedig abban az óriási örömben volt részem, hogy délelőtt tíztől délután négyig folyamatosan talpon és úton lehettem. Nagy élmény volt – mit mondjak...?

 (2014)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :






A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN







visszavarunk