HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

KATT IDE,
HA SZERETSZ MINKET

 

profil_button_felirat.bmp

Új kommentek

  • druszika: Nahát, újabb okossága Csivikének! Nem is gondoltam volna, hogy a gép látványa miatt pislog, fél, h... (2017.10.18. 21:05) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: Majd kifaggatjuk Dágit, mi is az a reklám-blokkoló. Bár nem tudom, hogy ha a hirdetések... (2017.10.17. 18:44) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: Mindjárt jövök, Drága Drusza - remélem, még nem vagy itt. :-)) (2017.10.17. 18:21) 341. TÜSKEBÖKI
  • druszika: Drága kis Tüskeböki. Látszik,hogy szenved szegény kis Csuvika a vedléstől. Ahogy próbálja vakarni ... (2017.10.16. 20:36) 341. TÜSKEBÖKI
  • csivicsuvi: @druszika: A strandolás ma reggel volt, Drusza, a verekedés meg tegnap. Ma kezdtük megint a B-vita... (2017.09.23. 20:30) 340. ZAKKANT
  • druszika: Igazad van, teljesen egyetértek Veled. Nekem sem kell olyan dolog, -főleg ennivaló- amiben találta... (2017.09.23. 20:04) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Jaj, szegény Csuvika. Mit vétett ennek a kis boszorkánynak? Nekem feltűnt már a fürdéskor, hogy Cs... (2017.09.23. 20:03) 340. ZAKKANT
  • csivicsuvi: @druszika: A hullámoson nemigen látszik a kora, Drága Drusza, csak ha nagyon öreg vagy nagyon fiat... (2017.09.23. 01:57) 339. PUNNYADUNK
  • druszika: Olyan aranyos Csuvika, hogy próbálja megtartani a megszokott rendet, és hogy ragaszkodik a szertar... (2017.09.22. 20:02) 339. PUNNYADUNK
  • csivicsuvi: @druszika: Csuvika világéletében rendmániás volt, nem csak vénségére lett az. Mindig is ő volt nál... (2017.09.21. 20:34) 339. PUNNYADUNK
  • Utolsó 20

Vendégkönyvek

*
a képek beillesztéséhez

 

Blogforgalom

 

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

-3
°
C
-5°
-14°
Pest
Szerda, 18
7 napos előrejelzés

INDA ízelítő

 

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (7) Ajándék (47) Alma (4) Almafigurák (15) Almás tojás (15) Alvás (10) Amazon (4) Baj (44) Baleset (11) Bánat (7) Banyamadár (35) Barkács (8) Befogás (11) Biztonság (8) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (47) Csőrkoptató (10) Csuv-IQ (8) Csuvibaj (32) Csuviságok (46) Csuvitéz (6) Csuvi Lovag (26) Cuki (4) Doki (36) Durci (3) Eleség (10) Enyelgős (9) Evés-ivás (40) Evőgép (3) Ezermester (22) Faxni (5) Felszerelés (24) Féltékeny (8) Frász (37) FREEBLOG (12) Furmány (6) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (10) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Hőség (9) Időjárás (37) Irigy (2) Játék (20) Juszt se (4) Kalitka (13) Kapcsolat (40) Karom (16) Képeslap (36) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (11) Makranc (6) Mászóka (23) Más madárkák (6) Mindennapok (5) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (13) Odú (11) Off (19) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (5) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (14) Rigor (12) Rontó-bontó (22) Röpp (11) Sirám (43) Szadi (6) Szállítás (15) Szkleró (8) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (18) Ülőrúd (2) Ünnep (76) Vedlés (13) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (54) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

06.
április

314. SZURI

csivicsuvi  |  1 komment
Akkor most elmesélem a tegnapi kirándulásunkat,
bár túl sok mesélnivaló nincs rajta, hála Istennek.
Az egésznek az átkozott időjárás volt a legérdekesebb része,
mert hiába tudom, hogy nálam pechesebb banya a világon nincs,
azért ekkora orrbavágásra nem számítottam,
sőt ha más mesélné ugyanezt, valószínűleg el se hinném.
*
17_04_06_004.JPG
 
Pedig igaz.
Délután háromra volt időpontunk a dokihoz :
egész délelőtt esett, kifejezetten hideg volt,
nagyjából télies gúnyát készítettem magamnak a csavargáshoz,
fenntartva a jogot, hogy esetleg taxival megyünk, ha nagyon zuhog,
mert a madárkák egészségét nem lehet kockáztatni a spórolás végett.
 
Mire viszont eljött a készülődés, öltözködés ideje,
meggondolta magát az időjárás-felelős,
és ragyogó napsütést küldött ránk, teljesen váratlanul.
Akármerről néztem, odakint hirtelen meleg lett,
én meg semmit sem utálok jobban, mint izzadni, pláne cipekedve.
Kezdhettem rohamtempóban alkalmazkodni a műsorváltozáshoz,
garbó helyett pólót keresni, bakancs helyett kevésbé meleg cipőt mosdatni.
Nem hittem ugyan a tartós napsütésben,
de úgy voltam vele, hogy fázni még mindig jobb, mint izzadni.
 
Magamra aggattam a tavaszias cuccokat, fogtam a madárkákat, és elindultunk.
A kapuban nem hittem a szememnek : odakint szakadt az eső.
De úgy, mintha dézsából öntenék – noha pár perccel előbb még ragyogott a nap.
Igazában nem tudtam, mi volna most a helyes lépés, de rám jött az őrület,
és úgy döntöttem, hogy nem engedek hülyét csinálni magamból :
ha már egyszer elindultunk, megyünk is tovább.
A madárkáknak van “esernyőjük” a szatyorban,
egy hatalmas JYSK-ös zacskó személyében,
én meg nem vagyok cukorból, csak nem ázom szét az Örs vezér térig.
*
17_04_06_007.JPG
 
Szét tényleg nem áztam, de ronggyá igen, dzseki és kapucni ellenére.
(Esernyő szóba se jöhet, mikor kétpercenként cserélgetem
a dög nehéz szatyrot, egyik kezemből a másikba.)
Egyszerűen szakadt az eső, ömlött ránk, mint az özönvíz.
És mit gondoltok, meddig ?
Na ez az, ami hihetetlen : pontosan addig, míg föl nem értünk a térre.
Ha hiszitek, ha nem : az aluljáróba még esőben mentünk le,
és a buszmegállók oldalán napsütésben bukkantunk ki belőle.
Pontosan (de szinte percre pontosan) addig szakadt az eső,
amíg én legyalogoltam a magam negyedórácskáját a kapunktól az Örsig.
 
Mit lehet erre mondani ?
A véleményem kevéssé szalonképes, úgyhogy inkább megtartom magamnak.
 
A váróban kellemes üresség fogadott : alig volt páciens rajtunk kívül,
remélhettem, hogy hamar sorra kerülünk.
Míg vártunk, megismerkedtünk egy másik hullámos papagáj nagyon kedves gazdáival :
ezt már elmeséltem tegnap, a képes vendégkönyvben, nem írom le még egyszer.
 
Tamás doktor (úgy tűnt) nem nagyon örült a programváltozásnak,
hogy nem szeretnék vérvételt, csak D-vitamin injekciót,
mert féltem Csuvikát az altatástól, és nem találom annyira betegnek,
hogy érdemes legyen vállalni a kockázatot ; kaptam egy példabeszédet arról,
hogy sokszor semmi köze a valós veszélyekhez annak, hogy az ember mitől fél.
(Az angol szülők többsége a kábítószer-túladagolástól jobban félti a gyerekét,
mint a kocsmázástól, noha évente tizennégy gyerek hal meg túladagolásban,
és tizenvalahány ezer alkoholmérgezésben. Ez volt a példabeszéd.)
 
Azt mondja Tamás, hogy maga a vérvétel tényleg nem veszélytelen,
de az altatástól nem kell félni : most is van olyan madárka a kórházban,
akit naponta kétszer altatnak, mert úgy egyszerűbb elvégezni rajta a kezeléseket.
Hát nem tudom.... Biztos így van, ha Tamás mondja, de nekem úgy rémlik,
eddig mindig altatás előtt hívták fel a figyelmemet arra, hogy az kockázatos.
 
Csuvika pillanat alatt megkapta a szuriját
(itthon láttam a kórlapon, hogy nem csak D-vitamin volt benne, hanem A és E is),
és Tamás elmondta róla, hogy ha lesz hatása, az majd úgy két hét múlva várható.
A napoztatással kapcsolatos lelkesedésemet alaposan lehűtötte :
ezt is elmeséltem már a vendégkönyvben, keressétek a tegnapi dátumnál.
Le is lett mérve az én kis elefántom : 48 gramm, nemigen változott a súlya.
 
A köszvényről azt mondta Tamás,
hogy annak megvannak a maga tünetei, de ő ilyeneket nem lát.
Alaposan megnézte Csuvika lábacskáit,
annál is inkább, mert a befogása nagyon szerencsétlenre sikeredett :
gyorsan a markomba került szegénykém,
de beleakadt a karma a kalitka hátsó takarójába, ami egy pelenka.
El nem tudom képzelni, hogyan volt képes pont a takaróba kapaszkodni.
Több mint tíz éve pelenka a hátsó takaró, de még sose akadt bele senki,
noha kétségtelenül veszélyes ilyen szempontból, mert laza a szövése.
De pont ezért alkalmas hátsó takarónak :
ha vászon lenne, az nagyon lesötétítené a kalitkát.
Azért majd kipróbálok újra valami fehér vásznat,
mert most már félek a pelenkától.
Tegnap végül nem lett belőle baj, de lehetett volna, mégpedig nem is kicsi.
 
Tündérbanyácskám magánszámát szintén leírtam már tegnap,
hogy milyen édesen veszekedett a dokival, mikor ki merte venni mellőle Csuvikát :
ezt csak azért említem itt most külön, mert vicces volt az esti folytatása.
Ugyanaz a Hős Amazon, aki akár neki is ment volna Tamásnak
(ha ki tud jönni a ketrecből), hogy kiszabadítsa Csuvikát a doktori marokból,
este már vígan kínozta szegény lovagját, akiért délután még az életét adta volna.
 
Sose felejtem el, milyen kis tündér volt a rendelőben, ahogy harcolt Csuvikáért -
este viszont már úgy találta, hogy azért a zabot jobban szereti, mint Csuvikát,
és ha netán Csuvika is eszik belőle, neki esetleg nem marad elég a tálkában.
Épp ezért ráugrott a kis etető peremének a közepére (ahol sose szokott ülni),
hogy Csuvika egyik oldalról se tudja megközelíteni a csemegét,
hanem ő még időben fejbe kólinthassa, ha mégis próbálkozni merészelne.
Csuvi zokogott, Csivi meg röhögve zabált, abba se hagyta vagy félórán keresztül.
Bizonyára úgy volt vele, hogy itthon már biztonságban van Csuvika, lehet kínozni.
Különben is : NEKI lehet kínozni, mert Csuvi az övé, de mindenki mástól megvédi.
 
Hamar hazaértünk tegnap (nálunk még négy óra se volt),
de csak Csivike röpködött, egészen megmámorosodva a szabadságtól,
Csuvikát nem sikerült kicsalogatnia.
Mármint a kalitkából nagyon is kijött szegénykém,
de a repüléssel nem próbálkozott. (Sajnos eddig még ma sem.)
 
Megint letudtunk tehát egy nehéz napot, nagyjából szerencsésen, baj nélkül.
Arany Boszikámat megviselhette a dolog (pedig őrá rá se nézett a doktor bácsi),
ugyanis estére rájött valami sajátos szeretetroham :
nem akart elengedni a kalitka mellől, és avégett, hogy biztosan ott maradjak,
annyit evett a kezemből egyhuzamban, amennyit eddig még soha életében.
A lábam már elzsibbadt, a karom meg a derekam majd’ letört,
ahogy álltam ott kitekert pózban, tartva neki a zabocskás edényt -
de ez még csak hagyján, igazában attól féltem, hogy Csivike szét fog durranni.
Ő nagyon keveset eszik, hiába gömbölyű, egyszerre meg pláne nem sokat.
Legtöbbször könyörögni kell neki, hogy hajlandó legyen táplálkozni -
most meg zabálta a zabot egy félórán keresztül
(ami szerintem önmagában is félelmetes teljesítmény),
utána pedig egyértelműen jelezte, hogy mást is kérne, adjak még valamit.
Későn kapcsoltam, hogy szegénykém talán nem is enni akar,
csak nem bírt más módot kitalálni arra, hogy sokáig ott tartson maga mellett.
Talán attól félt, hogy ott hagyom a doktor bácsinál,
és így köszönte meg, hogy mégse.
 
Tündér pici boszorkányom.... végül a Nagy Zabálástól nem lett semmi baja,
és később azért Csuvika is megkapta a maga kényeztetés-adagját,
mikor a Banya már degeszre tömve pihegett a kakasülőn.
 
 
(2017)
 
 





A kommenteléshez sajnos regisztrálnod kell – ez nem az én döntésem.
Ha nem szeretnéd megtenni, de van mondanivalód, használd a vendégkönyvünket.
Megtalálod itt jobb oldalon, az új kommentek doboza alatt.
Írhatsz levelet is, Csivike és Csuvika nevére, a csivicsuvi@indamail.hu címen.

1 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN







visszavarunk