Jaj, de sajnálom, hogy tegnap este elég csúnyán összevesztem szegény kis Boszitündéremmel !
Emberevő (illetve madárevő) hangulatban volt a kis drágám : szétlógatta a kakasülőn azt a rengeteg három és fél dekáját, hogy Csuvika még véletlenül se tudjon fölugrani mellé, a megszokott hálóhelyére.
Minden este egymás mellett alszanak, kizárólag a kakasülőn, soha sehol máshol. De most Csivi Banya hosszában terült rá a botra, mert úgy döntött, hogy egyedül kívánja tölteni ezt az éjszakát, elég neki társaságnak a három szépséges, kövér kölesfürt.
Csuvi persze keservesen ordított, és tanácstalanul szaladgált a kakasülő két vége között, a lejjebb lévő botokon, keresve a lépcsőt és az alkalmat, hogy valahogy mégiscsak föllopakodjon Csivikéje mellé. Nagyon erősködni nem mert szegény, mert már a vacsoránál tapasztalta, hogy leendő asszonykája házsártos kedvében van, ilyenkor pedig nemigen tanácsos ujjat húzni vele, mert könnyen kap az ember egy hatalmas kokit az elővigyázatlan kobakjára.
Végül aztán lecsapott rá Csivike csőre így is, hiába próbált vigyázni magára szegény kölök. Akkorát kapott a gyönyörű fejére, hogy még én is fölszisszentem, pedig nem nekem fájt. Azaz dehogynem – csak másképp.
Mindig nagyon elbúsít, ha (számomra) érthető ok nélkül bántják egymást a madárkák – az meg még jobban, hogy nem tudom megvédeni őket egymástól, még akkor sem, ha véletlenül épp ott állok a kalitka előtt, és látom a harcot.
Megszidtam Csivikét, nem nagy hangon, de őszinte döbbenettel és felháborodással – amit ő egy sértett anyacsászárnő képével vett tudomásul, olyan elkeseredetten, mint aki meg van győződve róla, hogy az egész világ összeesküdött ellene, és nem remélhet már se megértést, se vigasztalást senkitől. Lám, most még a Mami is ellene fordul, nem elég, hogy nem győzi odébb hessegetni folyton ezt a kelekótya és minden lében kanál Csuvikát.
Nem jártam tegnap az időjárás-portálokon, régebbről meg úgy emlékeztem, hogy kicsit későbbre ígérték a havat. Még mondtam is szegény kis Banyámnak, hogy tudtommal most nem készül hó vagy eső, semmi nem indokolja, hogy ennyire hisztis és utálatos legyen. Ugyanis Csivike ebben rám hasonlít, csak én pont imádom az esőt meg a havat, inkább a napsütéstől szoktam emberevő hangulatba kerülni. Hogy Boszikám mindig az eső előtt bolondul meg, azt már rég megfigyeltem, most mégse hittem el neki, hogy jön a hó.
Úgy aludt el szegény kis drágaságom, hogy haragban voltunk : még a vízcseppeket is csak ímmel-ámmal nyalogatta az ujjamról villanyoltás előtt, mint akinek semmi kedve hozzá, de tudja, hogy ez a dolga. Pedig máskor épp csak meg nem eszi a kisujjamat a rácson keresztül : azt se tudja, hogy szórja rá a puszikat, nagy szeretet-rohamában.
Reggel aztán láttam, hogy gyönyörű fehér az erkély meg az udvar. Ezt érezte az én kis tündérem, csak a buta Mami nem volt eléggé tájékozott, a várható időjárást illetően. Szegény Csivikémnek meg nem hittem, pedig ő az én saját, külön kis meteorológusom. Csapadék-ügyekben megbízhatóbb, mint az összes időjárás-jelentő portál együttvéve.
*
(2013)
Új kommentek