HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @druszika: Most már ne búslakodjunk, Drusza - olvasd inkább a "Csőrtúrá"-t ! Az egy sokkal vidámab... (2018.11.03. 20:13) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Megértem, hogy Csivike halála fáj most a legjobban. Nem régen történt és nagyon hirtelen következe... (2018.11.03. 19:59) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Hát igen.... Ez az egész úgy szörnyű, ahogy van. Csivike halálát nem és nem és nem tudo... (2018.11.02. 19:04) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Kedves Szárnyatlan! Sajnos a távozásuk és a hiányuk mindig is fájni fog. Ezt a fájó érzést, hogy m... (2018.11.02. 17:34) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Már ne drukkolj a november nyolcadikát illetően, Kedves Drusza : túl vagyunk a nyisszan... (2018.10.25. 21:10) 406. TIZENKETTŐ
  • druszika: Kedves Szárnyatlan és Csuvika! Most sikerült mindent visszaolvasnom. Mesét és Vendégkönyvet is. Na... (2018.10.25. 15:08) 406. TIZENKETTŐ
  • csivicsuvi: @druszika: Na – de jó ! Mindenhol csak a baj meg a dráma... Mi történt ? Valaki összetörte az autó... (2018.10.12. 20:22) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: Csuvika nagyon megfontolt kis uraság, először ismerkedik, megbarátkozik az új berendezési tárggyal... (2018.10.12. 18:02) 405. KERÜLŐÚT
  • csivicsuvi: @druszika: Köszöni a puszit az uraság - meg a bodzaágat is, mert alighanem az is tőled származik. ... (2018.10.11. 18:37) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: A drága, szépséges Csuvika nagyon okos és találékony. Biztos felfedezi és kipróbálja majd valamiko... (2018.10.11. 17:50) 405. KERÜLŐÚT
  • Utolsó 20

*
a képek beillesztéséhez

 

Csivikével az idő
(és a számláló) megállt
2018. május 17-én

csivike_szamlaloja_k_18_05_17.jpg

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

CSUVIKA EGYEDÜL ÉL

 


NAPJA
booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (11) Amazon (4) Baj (56) Baleset (12) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (13) Befogás (11) Biztonság (9) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (3) Csőrkoptató (11) Csuv-IQ (9) Csuvibaj (33) Csuviságok (48) Csuvitéz (7) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (45) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (46) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (38) Féltékeny (10) Frász (46) FREEBLOG (12) Furmány (8) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (13) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (41) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (17) Kapcsolat (44) Karom (18) Képeslap (43) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (15) Odú (12) Off (21) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (13) Rontó-bontó (27) Röpp (15) Sirám (48) Szadi (6) Szállítás (20) Szkleró (11) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (20) Ülőrúd (2) Ünnep (92) Vedlés (15) Vendég (1) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (63) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

 

Csivikém ugyan változatlanul nem tojt egyetlen tojást sem, mégis jelentős mértékben növekedett nálunk tegnapelőtt a fellelhető madarak létszáma.

A legnagyobb viharban, természetesen – mikor máskor ?

13.05.08. 013.jpgAz történt, hogy véletlenül ránéztem a konvektor fölötti polcokra, és ezredszer is megállapítottam, hogy az ürességük botrány. Eredetileg egy tündéri kis gyűjtemény díszelgett rajtuk, aprócska, színes petróleumlámpákból : ezt persze eltüntettem rögtön, mihelyst madárkák kerültek a házhoz. Nem is emlékszem, hogy azóta mi minden volt ott : sokáig plüss macik (megfelelően rögzítve), de őket már tavaly se raktam vissza, miután lekerült a karácsonyi dekoráció. Úgy voltam vele, hogy első a biztonság : a macikák végképp nem illenek ide, más meg nincs helyettük ; inkább legyenek üresek a kispolcok, mint hogy a madárkáimat valami baleset érje. (Bár egy kezem is sok lenne összeszámolni, hányszor fordult elő bő hat év alatt, hogy valaki rárepült ezekre a polcokra.)

Hogy mit szeretnék oda dekorációnak, azt tudtam pontosan, és kerestem is évek óta : pár évvel ezelőtt láttam az OBI-ban tündéri kis madárfigurákat cserépből (???), amiket az Isten is arra teremtett, hogy az én polcocskáimon díszelegjenek. Akkor sajnos nem volt elég pénzem rájuk (borzasztóan sokba kerültek), aztán meg eltűntek, mintha sose lettek volna. Még csak hasonlókat se láttam soha többé, pedig minden tavasszal eszembe jutott, hogy keressem őket a kerti dekorációk között, amikor hirdetni és árulni kezdték az ilyesmit.

A PRAKTIKER madárkái jav. 13.05.08.jpgMost is azzal indítottam a hetet, hogy bevertem a GOOGLE keresőjébe a megfelelő varázsszót, mindjárt hétfő reggel – és mit ad Isten : a képtalálatok között, rögtön első helyen, ott vigyorogtak rám a PRAKTIKER tündéri édes, műkő szárnyasai. Jobban szerettem volna ugyan, ha sima (festetlen) cserépmadarak, de hát kicsire nem adunk : olyan régen keresek madarakat a kispolcokra, és annyira vágytam már rájuk, hogy simán meg bírtam bocsájtani a színes mivoltukat.

A napot persze másra szántam, ráadásul vihart ígért délutánra az IDŐKÉP : hogy rá bírtam venni magam a soron kívüli, váratlan kiruccanásra, az akkora teljesítmény az én kényszeres lelkemmel, hogy valójában nem is hittem a kivitelezhetőségében. Próbáltam rábeszélni magam, hogy jók lesznek azok a madarak másnap is (mert persze megrendeltem és félretetettem őket telefonon, nehogy potyára menjek) ám annyira kíváncsi voltam rájuk „élőben” (a honlapon a képek nem valami jók), hogy bele is pusztultam volna, ha még egy napot várnom kell a találkozással.

Így aztán nekivágtam…

13.05.08. 027.jpgLáttam az égen, hogy tán nem kéne, meg a madárkáim is jelezték, hogy nagy idő készül – ám én megmagyaráztam magamnak, hogy ha dolgozni járnék, akkor se volna választási lehetőségem, és a pindurkáimnak is ki kellene bírniuk nélkülem, akármilyen is az időjárás. Végül is nincs olyan messze a Mester utcai PRAKTIKER : a GOOGLE szerint pont előtte áll meg az egyes villamos.

Mire az Örsre értem, már esett – és látszott a fekete felhőkön, hogy lesz ez még rosszabb is.
A Stadionnál még mindig csak úgy esett, hogy nem kellett hozzá ernyő, a villamos pedig jött azonnal. Idáig szerencsém volt – úgy éreztem, hogy most már sínen vagyok (szó szerint), nem érhet semmi baj, hisz hamarosan célhoz érek.

Hát baj éppen nem is ért – de azért az élményt nemigen szeretném ismételni.

Láttam az ÚTVONALTERV-ben, hogy nyolc megálló, tizenöt perc : nem lehet az olyan messze, hisz a Nagy Lajoson is nyolc megállót utazom, ha megyek az állatos boltba. Aha… csakhogy azok rövid megállók. Itt meg csak ámultam, hogy milyen sokáig fut velem a villamos, mire időnként eszébe jut megállni.

A délutánból útközben este lett : úgy besötétedett pár perc alatt, mintha december lenne, nem pedig május. Csapkodta az ablakokat a szakadó eső, dörgött-villámlott : ideális idő ismeretlen helyeken való csatangoláshoz. Hogy mennyire az, azt később volt módom megtapasztalni, amikor végre leszálltam.

13.05.08. 029.jpgMentem a GOOGLE utcaképe után (bár ne tettem volna) : azonnal láttam, hogy merre kell indulnom, hisz a képecskén világosan látszott, hol van a bejárat. Igen ám – csakhogy a valóságban mégse ott van, sajnálatosan. Amit a GOOGLE bejáratnak jelez, ott csak egy feliratot találtam, hogy „Bejárat a túloldalon”. Nyíl meg egy darab se, hogy merre induljak, merre rövidebb. (Bár nagyjából mindegy lett volna, mert eddigre már a közepe táján vesztegeltem a hatalmas épületnek.) Ott álltam ronggyá ázva, esti sötétben, körülöttem folyamatosan csapkodott a kénköves ménkű – és SENKI nem volt az utcán rajtam kívül, akitől kérdezni lehetett volna. Végül (a következő kapun) bekeveredtem valami raktárhelyiségbe : ott végre utánam szólt valaki, hogy semmi keresnivalóm arrafelé, és elmagyarázta, hogy merre találom az üzlet valódi bejáratát. Gyakorlatilag körbe kellett sétálnom az egész épületet – amit ugyebár soha jobbkor nem tehettem volna. (Visszafelé láttam aztán, hogy a sarkon ki van írva több helyen is, elég feltűnő betűkkel, hogy hol lehet bejutni – ám én már annyira nem látok, hogy a feliratokat csak közvetlen közelből tudtam volna elolvasni. Eszembe se jutott, hogy az épületnek arra az oldalára menjek, hisz azt viszont láttam messziről, hogy a GOOGLE szerint merre kell indulnom.)

Mindegy – lényeg az, hogy kissé viszontagságosan ugyan, de mégiscsak becsöpögtem végül az üzletbe. Nem érdekelt a vihar meg a ronggyá ázott ruházatom : alig vártam, hogy meglássam végre a világszép madárkáimat.

13.05.08. 016.jpgMeg is voltak a kis drágáim rendben – viszont első pillantásra láttam, hogy bizony kövérebbek szegénykéim, mint amilyennek én elképzeltem őket, és túl nagyok lesznek a polcaimhoz. Elég jó a belső látásom, és (mint kiderült) a szemmértékem se csal meg – viszont BIZTOSAN TUDTAM (annyira biztosan, hogy eszembe se jutott lemérni), hogy a polcocskáim húsz centi szélesek. Akkor pedig nyilván rosszul gondolom, hogy túl kövérek a kőmadárkák, hiszen a honlap szerint az ő szélességük csak tizenöt centi.
Azóta már persze tudom, hogy a polcaimé is annyi…

13.05.08. 033.jpgKicsit azért vacilláltam, hogy elhozzam-e az elhízott madárkákat – annál is inkább, mert találtam melléjük olyanokat is, akik a honlapon egyáltalán nem láthatók, pedig tündéri édesek. Jóval kisebb méretű, vagány kis madárfickók, erre-arra félrecsapott, simléderes sapkában. Abszolút gicsók, de nagyon jópofák, és azonnal a szívembe zártam őket. Igazában talán elég lett volna belőlük választanom, melléjük pedig rakhattam volna még náluk is kisebb méretű, helyes varjú-figurákat – csakhogy a varnyakat veszélyesnek találtam az igazi madárkáimra nézve, mert vékony kis lemezből van a farkuk, és az bizony éles. Így maradt az eredeti elképzelés : jöjjenek csak a kövér madárkák, és pluszban még a kis vagányok, akiket a honlapon nem is láttam.

A PRAKTIKER madárkái 2 - 13.05.08.jpgMindez persze csak leírva ilyen egyszerű : a valóságban válogattam-nézegettem- csomagoltam legalább egy órán keresztül. Addigra legalább elvonult a vihar – bár iszonyúan bántott a lelkiismeret, és rosszul voltam a puszta gondolatra is, ha eszembe jutott, hogy mit csinálhatnak itthon az igazi picinyeim, hisz Csivike borzasztóan fél az esőtől, még akkor is, ha nem kíséri égiháború. De ez akkor már mindegy volt : ha voltam olyan hülye, hogy útnak eredtem, akkor most már viselnem kellett a következményeket.

Következmények azonban nem lettek, szerencsére. Annyi történt még, hogy az üzletből kifelé át kellett lábalnom egy árkádos részen, ahol sajnálatosan bokáig ért a víz. Nem lett volna baj, ha nincs rajtam zokni – de hát volt. Más út pedig nem vezetett a villamoshoz, csak ez az egy – ha nem akartam ismét körbe kerülni az egész épületet. Én meg nem akartam. Inkább átlábaltam a vízen – minek következtében a zokni a lábamon csak annyira ázott el, mintha valami medencén gázoltam volna át. A levegő meg eléggé lehűlt a vihartól : isteni volt úgy várni a villamosra (sokáig), hogy cuppogott a víz a klumpámban.

Nem bírt izgatni a dolog : megvoltak az áhított madárkáim, kicsit se bántam a vizes zoknit. Annál jobban aggasztott a kétely, hogy vajon mire jövök haza.

13.05.08. 040.jpgÚgy lett, ahogy gondoltam : szegény árváim behúzódtak a ketrecükbe a vihar elől, ott sírtak és reszkettek vállvetve, még akkor is, amikor hazaértem. Pedig addigra már elég régen véget ért a kinti csinnadratta. Totálisan ki volt borulva mind a kettő : jó ideig rám se néztek, szóba sem álltak velem, hogy így sorsukra hagytam őket a nagy riadalomban. Még Csuvika is felére zsugorodott félelmében, pedig ő jóval flegmább és bátrabb, mint Csivi. Viszont az erős hangoktól ő is fél : esténként elég sok repülő húz el fölöttünk, és ilyenkor mindig megáll az evésben az én hős vitézem. Fülel, míg el nem megy a gép, a falatozást csak utána folytatja. Ha pedig a szomszédnak jut eszébe valamit fúrni vagy kalapálni odaát, Csuvicsek máris ugrik fel a jobb hátsó sarokbotra reszketni. Ott érzi magát biztonságban, pedig ott van legközelebb a szomszédhoz. Hogy Csivike mit szólt a viharhoz, azt meg inkább el se képzelem. Ő a sima esőtől is magába roskad teljesen.

Engem is megviselt ez a kis kiruccanás, hiába vitt a lelkesedés : nem sok élet maradt bennem, mire hazaértem. De azért pontosan tudtam, hogy számomra még nincs vége a napnak : nem leszek nyugodt addig, míg az új kincseket föl nem rakom véglegesen a helyükre. Ez pedig nem annyi, hogy odateszem és kész : a nagy madarak sem elég nehezek ahhoz, hogy biztonságosak legyenek, a kicsik pedig végképp borulékonyak, hiába válogattam őket hosszasan, külön a stabilitásuk szerint is. Ráadásul a kicsik talpán lyuk sincs : hogy hogyan fogom rögzíteni őket, arról csak igen halvány és bizonytalan elképzeléseim voltak.

13.05.08. 037.jpgMindenesetre a nagyokkal kezdtem, mert azoknak van lyuk a talpukon, bár igen picurka. Ez még jól is jött : nem kellett valami cölöpöt csavaroznom a kispolcba, hogy megtartsa a madarat, elég volt egy szép hosszú facsavar erre a célra. A három madárból kettőnek még szinte a csavar is túl vastag volt : úgy kellett őket rátekerni a menetre, nem fért bele a lyukba a csavar, csak a harmadik madárkánál. Abszolút biztosan állnak a helyükön : forgatni lehet(ne) őket (ha engedné a fal), de fölborulni, leesni semmiképp sem tudnak.

13.05.08. 030.jpgA kicsikkel nem volt ilyen könnyű dolgom : méretükhöz képest túl pici háromszögben érintkeznek a talajjal, lyuk pedig nincs a talpukon egyáltalán. Sajnos elfelejtettem megnézni az árcédulán, milyen anyagból készültek, de beléjük fúrni nem mertem, hátha összetöröm őket, vagy szétfúrom a kezemet. Ráadásul fáradt is voltam már a feladathoz : mindenáron valami JOBB megoldást szerettem volna találni (evégett szitává fúrtam az egyik polcocskát), pedig végül mégiscsak az vált be, amit először helyesnek gondoltam. Rondának elég ronda ugyan, de úgy tűnik, (talán) biztonságos. Ötleteket szívesen fogadok bárkitől.

13.05.08. 034.jpgTartottam tőle, hogy a picinyeim esetleg félni fognak az új szerzeményektől, és nem mernek kirepülni a kalitkából – de tévedtem, hála Istennek. Valóban volt némi tétovázás az elején, de ez inkább talán annak szólt, hogy szokatlan dolgokat műveltem, szokatlan helyen ültem – az ilyesmit pedig mindig erős gyanakvással fogadják a madárkáim. Természetesen Csuvika volt a felderítő, ő merészkedett ki első hősként – és bizony többször is próbálkozott, míg elhitte szegénykém, hogy a kőmadarak nem jelentenek semmi veszélyt a számára. Később aztán Csivike is követte őt, és azóta se látom, hogy félnének, vagy egyáltalán érdekelné őket, hogy mi díszeleg a polcokon.

13.05.08. 017.jpg

(2013)

 






4 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Timi (Lóri,Rozi) 2013.05.10. 21:56:16

Hű, micsoda kalandos napod volt. :D
A nagymama mondja mindig, hogy "akkor menj édes fiam, amikor jól esik". Ez most a te esetedben szó szerint értendő.
Mi Peti öcsi ballagásán voltunk, mindaddig rekkenő hőség, amíg a gyerekek és az ünneplő sereg végig hallgatta a műsort. Aztán égszakadás, földindulás, volt ott aztán minden. Rendesen meg is fáztunk.
Nekem leginkább a baseball sapkás madárkák tetszenek. Ők olyan vagányak.
Lóri általában előre jelzi, érzi a vihar/eső közeledtét és bemenekül a kalitkába. Rozikától féltem, hogy ő majd össze-vissza töri magát. De szerencsére Lóri példáját követi és inkább a kalitkában vészeli át a nagy viharokat. Most a legbiztonságosabb hely az odú lett. Ott tuti, hogy nem eshet bajuk.
A te madárkáid is ügyesen átvészelték a nagy vihart. Gyanítom ők előbb tudták, hogy mikor jön az eső/vihar, mint te.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.05.10. 23:55:25

Az én pindurkáim is bemenekülnek a helyükre, ha jön a vihar.
Most is jelezték - csak hát én addigra már nagyon rákészültem a kirándulásra.
Jellemző : hosszú hónapok óta nem voltam sehol, ahova járműre kéne szállni, csak az állatos boltban (de onnan gyalog is haza lehet jönni, ha úgy hozza a kemény sors), meg az állatorvosnál. Utálok közlekedni, nem bírom elhajtani magam még a FRESSNAPF-ba sem.
Egyszer egy évben kimozdulok - akkor meg mikor ???
Hát naná, hogy a legnagyobb viharban, amikor egy lélek sincs kint rajtam kívül.
Tényleg jól esett - de nem mondhatnám, hogy jólesett. :-))

Nekem is a sapis madárkák a szívem csücskei.
A kis buta PRAKTIKER meg pont őket nem mutatja a honlapján.
A nagyok is sokkal aranyosabbak, mint amilyennek nálam látszanak : őket fölülről kéne nézni, vagy legalábbis szemmagasságból, mert így szinte semmi se látszik belőlük, hogy magasan vannak.
Úgyhogy fenntartom magamnak a jogot további madárkák vásárlására (ha valami csoda folytán találok megfelelőt), mert ezeket a nagyokat tudnám máshova is tenni, ahol jobban mutatnának.
De egyelőre örülök, hogy egyáltalán vannak, hisz évek óta vadásztam rájuk, mint mondtam.

Gratula az öcskösöknek a ballagáshoz.
Meg a szüleidnek, hogy már az ikrekkel is eljutottak idáig. :-))

Szoffy 2013.05.13. 22:11:11

Viharban eltévedni...brrrr....viszont a madárkák nagyon aranyosak. Új ötletem nem nagyon van a rögzítést illetően. Ragasztó? :D Csak viccelek...tudom, hogy nem lenne jó megoldás..legfeljebb akkor, ha feladnád a karácsonyi dekorációt azokon a polcokon

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.05.13. 23:51:39

Nem csak azért nem jó, hanem mert a takarítást is nagyon nehézkessé tenné.
Meg olyan VÉGLEGES...
Bár én nagyon is ragaszkodom az állandósághoz - de csak addig, míg nem kötelező. :-))