HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @druszika: Most már ne búslakodjunk, Drusza - olvasd inkább a "Csőrtúrá"-t ! Az egy sokkal vidámab... (2018.11.03. 20:13) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Megértem, hogy Csivike halála fáj most a legjobban. Nem régen történt és nagyon hirtelen következe... (2018.11.03. 19:59) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Hát igen.... Ez az egész úgy szörnyű, ahogy van. Csivike halálát nem és nem és nem tudo... (2018.11.02. 19:04) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Kedves Szárnyatlan! Sajnos a távozásuk és a hiányuk mindig is fájni fog. Ezt a fájó érzést, hogy m... (2018.11.02. 17:34) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Már ne drukkolj a november nyolcadikát illetően, Kedves Drusza : túl vagyunk a nyisszan... (2018.10.25. 21:10) 406. TIZENKETTŐ
  • druszika: Kedves Szárnyatlan és Csuvika! Most sikerült mindent visszaolvasnom. Mesét és Vendégkönyvet is. Na... (2018.10.25. 15:08) 406. TIZENKETTŐ
  • csivicsuvi: @druszika: Na – de jó ! Mindenhol csak a baj meg a dráma... Mi történt ? Valaki összetörte az autó... (2018.10.12. 20:22) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: Csuvika nagyon megfontolt kis uraság, először ismerkedik, megbarátkozik az új berendezési tárggyal... (2018.10.12. 18:02) 405. KERÜLŐÚT
  • csivicsuvi: @druszika: Köszöni a puszit az uraság - meg a bodzaágat is, mert alighanem az is tőled származik. ... (2018.10.11. 18:37) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: A drága, szépséges Csuvika nagyon okos és találékony. Biztos felfedezi és kipróbálja majd valamiko... (2018.10.11. 17:50) 405. KERÜLŐÚT
  • Utolsó 20

*
a képek beillesztéséhez

 

Csivikével az idő
(és a számláló) megállt
2018. május 17-én

csivike_szamlaloja_k_18_05_17.jpg

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

CSUVIKA EGYEDÜL ÉL

 


NAPJA
booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (11) Amazon (4) Baj (56) Baleset (12) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (13) Befogás (11) Biztonság (9) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (3) Csőrkoptató (11) Csuv-IQ (9) Csuvibaj (33) Csuviságok (48) Csuvitéz (7) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (45) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (46) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (38) Féltékeny (10) Frász (46) FREEBLOG (12) Furmány (8) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (13) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (41) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (17) Kapcsolat (44) Karom (18) Képeslap (43) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (15) Odú (12) Off (21) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (13) Rontó-bontó (27) Röpp (15) Sirám (48) Szadi (6) Szállítás (20) Szkleró (11) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (20) Ülőrúd (2) Ünnep (92) Vedlés (15) Vendég (1) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (63) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

13.06.17. 011.jpgHidegben se szeretünk doktor bácsihoz menni - hát még kánikulában !

Ha hiszitek, ha nem : ma egész komolyan tartottam attól, hogy Csipike és Csupika után Csuvikámat is eltemethetem. Nem hittem, hogy odaérek vele élve a doktor bácsihoz – pedig amikor indultunk, szegény madárnak nem volt még semmi baja, a hatalmasra nőtt karmain kívül. Aztán útközben lett – hála a melegnek, meg annak az őrültnek, aki kitalálta, hogy a sok embert szállító járműveken épp úgy jó ötlet a légkondi, mint a magánautókban, ahol ugye csak egy-két ember használja a levegőt.

13.06.13. 011.jpgIdáig gyanakodtam, hogy csak az én bolondériám a légkondis járművek utálata, mióta egyszer kis híján megfulladtam a harminckettes buszon – de ma kiderült, hogy lehet valami alapja a lesújtó véleményemnek, mert Csuvika biztos nem hisztis, és kényszerképzetei sincsenek, még ha esetleg az öreganyjáról mindez el is mondható. Mégis azt hittem, hogy nem éli túl a metrózást, pedig csak az Astoriáig mentünk az Örstől, ami időben bőven tíz perc alatt van, nem egy szörnyű távolság.

Szó se róla : mire a metróig értünk, gyalogoltunk már vagy negyedórát a napon – de ezt még bírta Csuvika, mert a hőség mellé levegőt is kapott, a szatyor pedig elég jól árnyékolta a benne lévő szállító ketrecet. Nem is lett volna semmi baj, ha járnak még az öreg metrókocsik, amiket épp mostanában vontak ki végleg a forgalomból. Azokban öröm volt nyáron az utazás, mert az alagút jó hűvös, a kocsikban meg járt a levegő, lévén minden ablak nyitva. Az új szerelvények viszont hűtve vannak, minek következtében az ablakaik gondosan bezárva : nem is tudom, egyáltalán ki lehet-e nyitni őket. Nyilván nem, mert másképp alighanem fütyülne a nép a légkondira, és inkább a levegőt választaná, amiből bizony alig jut ezekbe az átkozott fehér kígyókba.

A légkondit ugyebár úgy kell beállítani, hogy ne legyen pár foknál nagyobb eltérés a kinti és a benti hőmérséklet között, mert másképp nem egészséges : ez viszont azt jelenti, hogy kánikulában bent is meleg van, nem csak kint. Levegő meg egy szál se… Pedig most még szerencsénk volt, mert szép lazán és kényelmesen utaztunk – de milyen lehet mindez csúcsforgalomban, és mondjuk a teljes vonalon végigzötyögve, ami legalább húsz perc, de inkább több ? Volt szerencsém próbálni egy alacsony padlós buszon : hát az maga a halál ! Csuvikának ez a pár perc is majdnem az lett, amennyit kénytelen volt ma a metrón tölteni. (Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy Csivike nem lett rosszul : ő mindig is jobban bírta a meleget, mint Csuvika.)

13.06.17. 024.jpgTalán a második megállónál jártunk (összesen ötöt mentünk), amikor Csuvika csukott szemmel oldalára dőlt a kis szállító ketrec fenekén. Hogy az alélt kis test látványa mit váltott ki belőlem, azt nehéz volna megfogalmazni – legyen elég annyi, hogy pontosan úgy feküdt és úgy nézett ki szegény, mint Csupika, amikor meghalt. Hiába szólongattam, hiába húzkodtam le körben a szatyor oldalát, hogy minél több levegő jusson a kis ketrecbe : Csuvika maximum a szemecskéjét nyitotta ki egy-egy pillanatra, de egyébként nem mozdult és nem reagált semmire. Próbáltam elfogadni az elfogadhatatlant : hogy egy élő meg egy halott madárral fogok ma megérkezni a Grafokhoz. (Többek között pont azért választottam őket a kirándulás céljául, mert el akartam kerülni a harminckettes buszt, amivel a másik dokit lehet megközelíteni. Amikor bejelentkeztem karomvágásra, még nem tudtam, hogy a metró vonalán már kizárólag új kocsik járnak – vagyis a busznál még van esélyünk régi típust kifogni, légkondi nélkül, a metrónál viszont már nincs. Erről csak később olvastam valahol.)

Csuvikáért nem volt mit tennem : a sorsra bíztam magunkat, más ötletem nem lévén. Biztos nem álltam a helyzet magaslatán (bár most, utólag is úgy tűnik, maximum kiszállhattam volna vele valamelyik állomáson, egy kicsit hűsölni – mást nem tudtam volna tenni érte), de hát én se voltam egészen észnél : eleve utálom a nyarat meg a meleget, az éjjel pedig aludtam vagy három órát, annyira féltem a befogástól meg ettől az egész kirándulástól. Vacilláltam is délelőtt erősen, hogy belevágjunk-e, félig kómában, ebbe a kis kalandba – de hát sok választásom nem volt, mert a következő napokra még szörnyűbb hőséget ígérnek, a jövő hétre meg viharokat. Június végén pedig kezdődnek a vágány-felújítások, egyszerre az ÖSSZES dél-budai villamos vonalán : a Grafokat legközelebb majd szeptemberben lehet megközelíteni BKV-val. Márpedig karmot Miklóssal szívesebben vágatok, mint a másik (egyébként kiváló) orvosunkkal, mert az ő kezében kisebb tortúra a madárkák számára ez a művelet. Vagyis nem lett volna mire várni : amíg még járnak a villamosok arrafelé, biztos nem lesz a mainál alkalmasabb napunk a látogatásra, mert nem jósolnak enyhülést addig.

13.06.17. 010.jpgNagyot nem tévedhetek a metró ártalmas mivoltát illetően, ugyanis amint kiszálltunk végre az Astoriánál, Csuvi rögtön magához tért : ha mást nem is csinált, de legalább lábra állt a kis ketrec fenekén. Az áldott negyvenhetes villamos pedig jó szellős és hűvös volt : itt az én drága kis haldoklóm mindjárt fölkapaszkodott a rácsra (mert a botokra ülni egész úton nem volt hajlandó egyik madárkám sem), és magyarázta nagy hangon az úri közönségnek, hogy a metrón mennyit kellett szenvednie. Mire Újbudára értünk, egész jól föléledtünk mind a hárman – bár Csivi addig se jelezte, hogy bármi kifogása volna a hőség és az oxigénhiány ellen. Igazi túlélő-bajnok ez a banyalány !

A váróban meglepően sokan voltak (azt hittem, a rendelési idő elején még nemigen kell sorban ülnünk) – de ezt nem is bántam, mert legalább volt időnk kissé lehűlni és kipihenni az utazás izgalmait. Semmiképp sem szerettem volna, ha Csuvikám rögtön Miklós kezébe kerül, miután megérkeztünk. Csupika is egy ilyen (sőt még ilyenebb), iszonyatosan meleg napon halt meg tavaly : talán az ő keringése sem omlott volna össze, ha van alkalma kicsit pihegni és lehűlni a váróban, mielőtt marokra fogja őt a doktor bácsi. De hát ki gondolt akkor ilyen veszélyre ? Most viszont már ennyivel okosabb vagyok, sajnos - úgyhogy kicsit se bántam a várakozást. Épp az lett volna kínos, ha nem vár rajtunk kívül senki, és úgy kell kérnem némi kis időt a lehűlésre.

13.06.17. 001.jpgCsuvika derekasan harcolt Miklós kezében (már a befogásnál is úgy csípett itthon, mintha nem is hím lenne, hanem tojó), de azért valahogyan csak le lettek vágva az óriási karmocskái. Sajnos most is nagyok, pedig vágott belőlük Miklós rendesen. Többet nemigen lehetett volna, mert így is vérzett vagy két körme szegény madárnak. Csuvika peches kis szárnyas : sajnos végig erek futnak a karmaiban, látni a színükről. Életében először a másik doktor bácsink manikűrözte őt, és akkor tényleg rövidre lettek vágva a körmei – na de vérzett is mind a nyolc !
Azért az se túl nagy öröm – bár állítólag nem fáj a madárnak.

Csivilány még annyira se bírt örülni a karmocskái szépülésének, mint Csuvika : ő nem akarta megcsipkedni a doktori kezet, hanem inkább huss ! – kiszökött belőle. Előbb körülnézett a rendelő két oldalát elválasztó polcon, aztán fölrepült a galériára is – nem először életében. Ember most épp nem volt ott, sajnos, volt viszont egy kutya : alighanem az egyik asszisztensnőé. Legalábbis ő kiabált föl neki, hogy nem szabad bántani a madárkát. Mi történt, mi nem, azt nem tudom (hála Istennek), de az tény, hogy Miklós hatalmasat ordított és csattintott (tán tapsolt vagy dobbantott), mikor fölért. Biztos voltam benne, hogy Csivikémet a kutya szájában találta, és talán nem is hozza le másképp, csak darabokban. Hisz hogy ő is megijedt, azt lehetett hallani.

13.06.17. 020.jpgTévedtem, szerencsére – de valami köze lehetett a kutyusnak a dologhoz, mert Miklós AZONNAL hozta a madárkámat. Ezt én leginkább úgy tudom elképzelni, hogy a kutyi szolgálatkészen megfogta helyette. Hogy mi történt pontosan, az Csivi titka meg a kutyáé : Miklós jobbnak látta nem beavatni a részletekbe. Mindenesetre egy darabban került elő pici Tündérboszorkányom, sőt még csak az se látszott rajta, hogy nagyon megviselték volna az események. Én meg hirtelen föl se fogtam, hogy egy órán belül másodszor süvített el mellettünk a halál szele. Csak most kezdek rémüldözni, utólag, hogy akár mindkét kincsecskémet elveszíthettem volna ma délután. Bele sem akarok gondolni, hogy bizony ám, lehetett volna úgy is…

Miklós amúgy meg volt elégedve a madárkáimmal. Csuvikát se találta túl soványnak, Csivikét se túl kövérnek. (Hogy esetleg mázsálást kérjek, ahhoz túl sokan voltak a váróban.) Csiviben nem tapintott egyelőre tojást, és a kis pocakján se talált semmi gyanúsat – noha én időnként attól félek, hogy az élet ismétli önmagát, és Csivikén is zsírdaganat készülődik, mint korábban szegény Csipikémen. Jó néhány fényképen gyanús a kis pocakja, pici korától kezdve. De talán csak képzelődöm… reméljük !

13.06.09. 016.jpgHazafelé a négyes villamossal jöttünk, hogy kevesebbet kelljen metrózni. Igaz, hogy az is légkondis, de elég sűrűn megáll, én pedig direkt ajtó mellé ültem a madárkákkal, hogy jöjjön rájuk egy kis levegő, amikor kinyílik. Nem mondom, hogy Csuvika csúcsformáját futotta útközben, de nem is kezdett ájuldozni szegénykém. Pedig ekkorra már tényleg nagyon meleg volt, alig vártam, hogy hazaérjünk – mert bizony az ikerszállító ketreckénk jó nehéz így is, hogy nincs körülötte a millió pokróc és hálózsák a szatyorban.

Azt hittem, itthon majd Csuvika először is letámadja az itató edénykét és egy szuszra kiissza a benne lévő vizecske felét – de persze nagyot tévedtem. Nem ért rá enni-inni a drágám, mert sürgős szónokolnivalója volt az ágakon : még csak be se nézett a kalitkába. Csivike szaladt mindjárt az itatóhoz meg az etetőkhöz, de Csuvinak eszébe se jutott, hogy bármi hiányozhat még a komfortérzetéhez, ha végre fönt trónolhat az imádott ágain. Pedig azt hittem, jártányi ereje se marad, mire hazaérünk… Tévedtem, hála Istennek.

A délelőtti befogásról (ami iszonyatos tortúra volt mindhármunknak, én meg napok óta rosszul voltam, ha csak eszembe jutott, hogy mi vár ránk) el kell mondanom, micsoda szívmelengető meglepetéssel szolgált arany pici Tündérboszorkányom, miközben én gonoszul kergettem őt a kalitkában, és könyörögtem neki, hogy hagyja magát megfogni. (Csuvika akkor már a szállító ketrecben ordított, magából kikelve, mert ő volt az első áldozat.) Fölkészültem rá, hogy Csivikétől (tojóhoz illően és az eddigi gyakorlatnak megfelelően) majd még nagyobb csípéseket kapok, mint Csuvitól - ezzel szemben EGYÁLTALÁN nem csípett az én kis angyalkám, hanem többször is elkapta a kezemet, amikor  megült valahol egy kicsit pihegni, és finoman puszilgatta az ujjaimat, ahogy etetéskor szokta, mintha csak kérné, hogy ne akarjam bántani. Komolyan mondom : még a befogás izgalmában is meghatódtam, szinte könnyekig. Este meg megint csak nem győztem csodálni, hogy micsoda bizalommal és magától értetődő természetességgel jönnek a madárkáim ugyanarra a kézre, amely délelőtt gonoszul marokra fogta őket. Csuvika csak evett a tenyeremből, mint máskor, de Csivike elhasalt benne, fúrta a kis fejét az ujjaim közé, szórta rám a csőrpuszikat számolatlanul : azt se tudta, hova bújjon és simuljon, hogy minél közelebb legyen a Mamihoz. Talán azt gondolta szegénykém, hogy valahova elviszem és ott is hagyom, azért hálálkodott este, hogy mégiscsak helyreállt a világ rendje, nem adtam örökbe őt a doktor bácsinak. Pedig vele aztán tényleg sokszor voltam már orvosnál, sajnos – de úgy látszik, azt már elfelejtette. Édes kicsi kincsem… az se jó, hogy ennyire ragaszkodik hozzám – de hát nincs szívem elvadítani magamtól... Hogy is tehetném. ?

13.06.17. 015.jpgDélután fúrtam egy-egy kampót a kisszoba meg a nagyszoba ajtajának keretébe (ezek nagyjából szemben állnak egymással), mert jobb ötletem nem akadt arra, hogy hogyan tudnám elsötétíteni nyáron a kalitka sarkát, hogy ne kelljen leterítenem a madárkákat semmilyen takaróval, amikor nagy a hőség. Ugyanis Csuvika már huszonöt fokban is tárogatja a szárnyait, és sír, hogy melege van : nem szereti a takarót. Csivike jól tűri a meleget (ő meg nagyon is fázékony), de Csuvi Gyereket bizony féltem a nyártól. Aggódom, hogy talán szívbeteg ez a szegény madárlegény, mert az semmiképp sem rendes dolog, ha sima nyári estén (nem kánikulában) melege van egy hullámosnak. Valahol olvastam erről, hogy a szárnyak gyakori tárogatása szívbetegségre utalhat. A két ajtó közé feszített madzagon lógó takaró valamennyire fölfogja a monitor fényét, nem kell letakarni magát a kalitkát. Így biztos több a levegő – de az ötletem még nem végleges, mert Csivikém viszont nagyon meg volt riadva attól, hogy nem kap a feje fölé barlangot. Majd apránként kialakul, hogy mi lesz a legjobb megoldás

Légkondit mindenesetre nem veszünk, az biztos.

13.06.17. 018.jpg

 (2013)






6 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szoffy 2013.06.20. 04:33:14

Jesszus micsoda történet!!! Vajon csak a levegőtlenségtől lett Csuvi rosszul vagy esetleg légnyomás különbség is közrejátszott?? Olyan érzékenyek tudnak lenni ezek a kis madarak. Nem kérdezted meg a dokit?

Szoffy 2013.06.20. 04:34:22

Hmmm moderálva vannak a kommentek vagy csak eltűnt amit az előbb írtam???

Szoffy 2013.06.20. 04:34:41

Ja most már látom... :)

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.06.20. 10:30:47

Nincsenek moderálva a kommentek, de néha ez a portál is tud meglepetésekkel szolgálni. :-))
Szerencsére ritkán.

Nem hinném, hogy a légnyomás-különbség volt Csuvika problémája,
mert voltunk a Grafoknál már február végén is, és akkor semmi baja nem lett a metrózástól.
Pedig emlékszem, hogy hazafelé 41-es villamost fogtunk ki, ami a Batyira visz -
vagyis jóval hosszabb időt töltöttünk az alagútban, mint most.

Csipikével és Csupikával pedig százezerszer jártunk a Grafoknál,
és sose okozott semmi gondot a metrózás.
Na de nem is ez a rusnya fehér kígyó járt még, hanem a csotrogány kék kocsik!

Csuvikára nagyon kell vigyázni, úgy tűnik.
Csivinek most se volt semmi kifogása az utazás ellen,
de Csuvika nehezebben tűri a megpróbáltatásokat.

A tenyésztőjének van igaza (aki levélben reagált, nem kommentben):
extra hőségben nem viszünk orvoshoz madarat. Pont.
Ilyen egyszerű.

Szoffy 2013.06.21. 05:08:15

@csivicsuvi: Nem is igazán a metróra gondoltam, hanem a légkondi okozta légnyomás-különbségre. Borasztó lehetett...akkor inkább legyenek nagy karmai :)

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.06.21. 10:36:08

A légkondi is csinál légnyomás-különbséget?
Erről még sose hallottam...
Igaz, nem is érdekeltek soha ezek a berendezések - fizikából meg nem vagyok jó.

A hőgutához képest persze, hogy inkább legyenek nagy karmai Csuvikának -
de azért az se jó. Itt nem látszik rendesen,
de nézd meg a CSICSU-blogban, február végén, a BÁTOR című mesében :
ott jobban láthatod a problémát az egyik képen.
Most még talán az akkorinál is rosszabb volt a helyzet.
(A CSICSU-blognak bal oldalon, legalul van a tartalomjegyzéke, abban megtalálod.)

Az utazás még csak hagyján - de mit csináljak velük itthon ???
Most ébredtünk (nálunk nincs átállítva az óra, és kilencig simán elalszunk mindennap),
de a madárkák vagy negyedóráig meg se szólaltak, meg se mozdultak a ketrecben.
Pedig már nincsenek közvetlenül letakarva, sőt eltakarva sem, hogy járjon a levegő.
Csak addig lóg mellettük a "függöny", míg én olvasok vagy itt ülök a gépnél,
utána odébb húzom a szoba közepére, hogy érje őket éjjel a levegő.
Magán a kalitkán már csak egy normál méretű pelenka van, kettéhajtva,
mert úgy vettem észre, Csivike ragaszkodik éjszakára valamiféle barlanghoz.
Az este már vizesen kapták a fejük fölé ezt a pelenkát - de nem sokat segített.

Hiába van tárva-nyitva az erkélyajtó, reggelre is csak 28 fokig bír "lehűlni" a szoba...
Úgy látom, Csuvikánál kezd betelni a pohár hőség-ügyben - de nem tudok rajta segíteni.
Ráadásul ő inni is nagyon ritkán és keveset iszik,
hiába látja Csivitől, hogy az vedel, mint egy gödény, akárhányszor kínálom.

Állítólag még két nap lesz ilyen szörnyű... Nem tudom, túléljük-e.