Egész biztos, hogy nincs ki a négy kerekem, pedig az időjárásra most nemigen szólhatok semmit : ha engem kérdezett volna az időjárás-felelős, akkor is pont ugyanilyen idő lenne, mert ez a borongós, kicsit már hidegebb ősz a kedvencem, ilyenkor szoktam csúcsformámat futni. Ma valahogy nem futom – ki tudja, miért.
Reggel óta egyfolytában hajszoltnak érzem magam és túlterheltnek (hahaha), hogy vásárolnom is kell, meg a blogba is muszáj ma új mesét írni, ami ugyebár legalább hatórás munka, mindennel együtt – és erre mit csináltam ? Délután négyre jutottam odáig, hogy végre le tudtam tottyanni a géphez – és négytől hatig a CSIVICSUVI blog vadi új vendégkönyvét színezgettem ájultan, mert nem találtam elég szépnek. Vagy inkább nem bírtam betelni a lehetőséggel, hogy bármilyenre alakíthatom.
Jókor jutott eszembe ez a vendégkönyv : még véletlenül sem akkor, amikor szükség lett volna rá. Majdnem hét hónapig voltam kénytelen a másik blogot használni, hét hónapig keseregtem, hogy nehézkes ott a kommentelés, mert regisztrálni kell hozzá, és erre nem mindenki hajlandó – de hogy kikerülhetném a problémát egy szépséges vendégkönyvvel, az csak most bírt eszembe jutni, mikor egyáltalán nincs rá szükségünk.
Így aztán sikerült megint hajnali háromkor kerülnöm ágyba tegnap (azaz ma), mert a vendégkönyv hiába sikerült egész hamar egész jóra, sose volt ELÉG JÓ – és szerintem nincs is rá esélye, hogy valaha is az legyen. Bizonyára még napokig születnek majd újabb és újabb ötleteim, hogy mit kéne rögvest változtatni rajta.
*
FILMECSKE : Banyagáj 13.11.01.
http://indavideo.hu/video/Almacska_131101
Mindenesetre elvileg már működik…
Ha valaki szeretne nagggyon nagy örömet szerezni nekem, sétáljon át a CSIVICSUVI blogba (itt van az elérhetősége oldalt, a linkek közt), keresse meg a vendégkönyvet az oldal jobb oldalán, az új kommentek alatt, és hagyjon nekünk valami helyes kis üzenetet. Borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy tényleg működik-e a drága, és hogyan néz ki a gyakorlatban, amit elterveztem.
*
Ha beválik a dolog, akkor már semmilyen kifogásom nem lehet a BLOG.HU ellen, mert ez volt az egyetlen, igazán komoly fenntartásom velük kapcsolatban : hogy nem lehet rendesen kommentelni. Most viszont kifogtam rajtuk : ha megint oda kényszerülök, ennyivel szívesebben fogok váltani. Ámbár… ahogy a saját formámat ismerem : a FREEBLOG számára vélhetően ez a legjobb életbiztosítás, hogy picit most már vágyom a BLOG.HU-ra, szívesen írnék ott is, ha úgy hozná a kemény sors.
Igazán nem szép tőlem, hogy ilyesmivel van tele a fejem, és más portál felé kacsintgatok, más portál világszép vendégkönyvéről ábrándozom – miközben épp azért volt ma mindenképpen muszáj új mesébe fognom, mert ha jól emlékszem (és alighanem jól emlékszem), ma van Blogocska IGAZI születésnapja. A hetedik.
Igaz, hogy Csipikét és Csupikát október huszadikán hoztuk haza Gyálról, az ottani tenyésztőjüktől, ám hogy blogot írhatnék róluk, az meg se fordult a fejemben – már csak azért sem, mert azt se tudtam, mi az a blog. Két hetébe telt a barátnőmnek, míg rábeszélt a firkálásra, illetve a neki szóló levelek nyilvánossá tételére. Mivel hogy másról úgyse lehetett beszélgetni velem akkoriban, csakis és kizárólag madárkákról.
Így indult a BABAGÁJ-BLOG, pontosan hét évvel ezelőtt, november negyedikén. Addigra engedtem rábeszélni magam, hogy talán tényleg meg kellene próbálni… Az első két hét levelekből lett összeollózva : volt bőven miből, mert félóránként, óránként születtek a helyzetjelentések. Sokáig nem is nagyon írtam külön a blogot : a mesék általában a levelekből álltak össze. Munka mellett másképp nem is lett volna rá időm.
Isten éltesse tehát a hétéves Blogocskát !
Sajnos, már nem az IGAZIT írom – de azért a jelenlegit is szeretem. Csivike és Csuvika pedig nem tehetnek semmiről… Ők nem tudják, hogy ez már nem az igazi életünk – hisz nekik csak ez az egy van, és számukra ennek kell igazinak lennie.
Annyira sajnálom szegénykéimet, hogy azt elmondani nem is tudom : mind a ketten vedlenek (Csivike nem olyan látványosan, de azért ő is megszenvedi), plusz az imádott esőcském is nagyon ellenére van szegény kis tündéremnek. Alighanem most is esőt jósol : csücsül a kalitkában és veszekszik a világgal. Még a fejecskéjét is bólintgatja hozzá, hogy ez már tényleg borzasztó, nem elég a vedlés, ráadásul jön még az eső is.
Csuvikáról meg már ne is beszéljünk !
Idáig sose volt fehér fejű madaram, de ilyet még képen se láttam sehol : napok óta olyan az a gyönyörű fejecske, mintha véres lenne a kis homloka. A pocakján meg a kék tollak hiányoznak : komolyan mondom, úgy néz ki ez a szegény madár, mint aki halni készül. Ránézni is rossz, az embernek sírni támad kedve, ha látja.
*
FILMECSKE : Nem szeretek vedleni 13.11.02.
http://indavideo.hu/video/Nem_szeretek_vedleni_131102
*
Ehhez képest Csuvicsek jön-megy, röpköd, szónokol, eszik-iszik, mint máskor – néha még udvarol is, bár kétségtelenül kevésbé lelkesen, mint boldogabb időkben. Nem győzöm csodálni, hogy micsoda egy derék legényke, mert hiszen ránézésre azt hinné az ember, hogy a végét járja, olyan szakadt lett hirtelen szegényke.
Van még egy nagyon szomorú hírem : elkiabáltam az új barátainkat az egyik múlt heti mesében. Tartottam is tőle, hogy így lesz, de épp nem történt semmi különös, hát elmeséltem az ígérkező új barátokat. Sajnos azonban halottak napjának reggelén meghalt az az említett kismadár, aki eddig is gyengélkedett – vélhetően már túl későn érkezett meg hozzá a segítség. Elsirattam, mintha tényleg ismertem volna szegénykét.
Csivinek tehát eggyel már biztos kevesebb barátnője lesz – ha lesz. A másik most készült élete első kirepülésére, a gazdi pedig fényképeket is ígért róla – viszont egész hétvégén nem jelentkezett. Mint ahogy nem jelentkezett a két kis kék fickó anyukája sem, aki pedig szintén nagyon lelkesen nyilatkozott a blogunkról meg a barátkozásról. Náluk már rá sem merek kérdezni, hogy miért tűntek el hirtelen.
Pedig annyira örültünk volna mind a hárman a szárnyas kis barátoknak ! Lettek viszont szárnyatlan új barátaink – és nekik is nagyon, de nagyon örülünk.
*
*
*
(2013)
(A rövid időre föltámadt FREEBLOG-ból átmentve)
Új kommentek