HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @druszika: Most már ne búslakodjunk, Drusza - olvasd inkább a "Csőrtúrá"-t ! Az egy sokkal vidámab... (2018.11.03. 20:13) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Megértem, hogy Csivike halála fáj most a legjobban. Nem régen történt és nagyon hirtelen következe... (2018.11.03. 19:59) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Hát igen.... Ez az egész úgy szörnyű, ahogy van. Csivike halálát nem és nem és nem tudo... (2018.11.02. 19:04) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Kedves Szárnyatlan! Sajnos a távozásuk és a hiányuk mindig is fájni fog. Ezt a fájó érzést, hogy m... (2018.11.02. 17:34) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Már ne drukkolj a november nyolcadikát illetően, Kedves Drusza : túl vagyunk a nyisszan... (2018.10.25. 21:10) 406. TIZENKETTŐ
  • druszika: Kedves Szárnyatlan és Csuvika! Most sikerült mindent visszaolvasnom. Mesét és Vendégkönyvet is. Na... (2018.10.25. 15:08) 406. TIZENKETTŐ
  • csivicsuvi: @druszika: Na – de jó ! Mindenhol csak a baj meg a dráma... Mi történt ? Valaki összetörte az autó... (2018.10.12. 20:22) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: Csuvika nagyon megfontolt kis uraság, először ismerkedik, megbarátkozik az új berendezési tárggyal... (2018.10.12. 18:02) 405. KERÜLŐÚT
  • csivicsuvi: @druszika: Köszöni a puszit az uraság - meg a bodzaágat is, mert alighanem az is tőled származik. ... (2018.10.11. 18:37) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: A drága, szépséges Csuvika nagyon okos és találékony. Biztos felfedezi és kipróbálja majd valamiko... (2018.10.11. 17:50) 405. KERÜLŐÚT
  • Utolsó 20

*
a képek beillesztéséhez

 

Csivikével az idő
(és a számláló) megállt
2018. május 17-én

csivike_szamlaloja_k_18_05_17.jpg

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

CSUVIKA EGYEDÜL ÉL

 


NAPJA
booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (11) Amazon (4) Baj (56) Baleset (12) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (13) Befogás (11) Biztonság (9) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (3) Csőrkoptató (11) Csuv-IQ (9) Csuvibaj (33) Csuviságok (48) Csuvitéz (7) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (45) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (46) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (38) Féltékeny (10) Frász (46) FREEBLOG (12) Furmány (8) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (13) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (41) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (17) Kapcsolat (44) Karom (18) Képeslap (43) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (15) Odú (12) Off (21) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (13) Rontó-bontó (27) Röpp (15) Sirám (48) Szadi (6) Szállítás (20) Szkleró (11) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (20) Ülőrúd (2) Ünnep (92) Vedlés (15) Vendég (1) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (63) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő

 

13.12.13. 031.jpgKarácsonyig ugyan még tizenegy napunk hátra van, de én már most elmondhatom, hogy tegnap megkaptam életem legszebb és legbecsesebb ajándékát, aminél még soha nem adott nekem senki drágábbat és kedvesebbet. Illetve nem is egészen így, hiszen az ajándékot nem én kaptam, hanem a galambocskáim, karácsonyra.
A galambocskák, akik igazában nem az enyémek, csak én gondoskodom róluk, lehetőségeimhez képest, lévén újabban ellenségnek kikiáltott, megvetett és üldözött kis páriák. Pedig a galamb maradt ugyanaz, ami volt : mit sem változott, miközben csodált és tisztelt, szent állatból közutálatnak örvendő szörnyeteggé vált. A világ lett gonosz, az ember lett indulatos és lelketlen – a szegény galamb meg nem érti, hogy mi baj van vele, miért nem remélhet irgalmat és segítséget lassan már senkitől. De azért akad néhány bolondnak elkönyvelt, szintén megvetett vénasszony, aki nem nézi tétlenül a galambkák számkivetettségét, és ugyanúgy próbál rajtuk is segíteni, legalább télen, mint a többi kis szárnyas teremtményen. Én is egy vagyok a bolond banyák közül, ha felnégyelnek, kerékbe törnek érte, akkor is etetem a galambokat.

Névtelen 2.jpg

Blogos barátnőnk, Andi ezt pontosan tudja. Tudja, hogy igazában a papagájaimat is a galambkáknak „köszönhetem”, hisz épp azért adtam a fejem „benti” madarazásra bő hét évvel ezelőtt, mert az erkélyeimen fészkelő és randalírozó galambsereget egyre nehezebben viselték a szomszédaim. Andi nincs oda a galambokért, haragszik rájuk, mert eleszik a magocskákat a gerlék meg az énekesmadarak elől, akiket ő is rendszeresen etet. Viszont rólam tudja, hogy a galambok az igazi szerelmeim, és épp úgy hozzám tartoznak szegények, mint az „igazi” madárkáim, Csivike és Csuvika.

SAM_0047 jav.JPGTegnap meglátogattam Andiékat délután, hogy elhozzam végre a régen szóban forgó venyigéket és bodza ágakat, meg persze boldog karácsonyt is kívánjak nekik, ha már ott vagyok. Mi is megkaptuk a madárkákkal a karácsonyi meglepetésünket, és (bár nem leskelődtem a névre szóló csomagokban) a szépséges karácsonyi szatyorban találtam egy doboz fekete szotyit is, sok más egyéb mellett. „Ez a galamboké – mondta Andi – Donikával küldjük nekik karácsonyra.”

Hát ez volt az a pillanat, amikor engem tényleg megtalált a karácsonyi angyal…
Életemben ajándéknak nem örültem ennyire, mint ennek a doboz szotyinak !

13.12.13. 011.jpgA többi ajándékról még nem mesélek (majd eljön annak is az ideje), de azt már most elárulhatom, hogy Csivike és Csuvika külön csomagban, külön ajándékot kaptak – amivel a feladó megint csak a szívem-lelkem közepébe talált, elég rendesen. Több mint hét éve vannak madárkáim, több mint hét éve ők a mindenem – és ennyi rengeteg idő alatt most fordul elő talán másodszor, hogy valaki rájuk is gondolt így az ünnepek előtt, nem csak rám. Úgy öt évvel ezelőtt volt az első eset : akkor egy tanítványom anyukája ajándékozta meg Csipikééket egy édes kis hintával. Pár éve meg Andibandi (aki szintén blogos ismerős) hozott nekik néhány, masnival átkötött fűzfaágat karácsonyra. Na jó… akkor ez most nem a második, hanem a harmadik alkalom. De mindenképpen ritkaság – nekem pedig elmondhatatlanul nagy öröm. Hogy mi van a csomagban, az már mindegy is teljesen : a lényeg itt az, hogy VAN csomag, Donika és Andi gondoltak a picinyeimre is karácsony előtt.

Pedig hát a karácsonyfa alá oda lehetne tenni a (méretre) még nagyobb ajándékot is : azt a hatalmas kukás zacskót, amiben végül is nem én hoztam haza a venyigéket és bodzaágakat, hanem Andi segítője fuvarozott haza engem is, zsákostul. A távoli telekről is ő hozta, ő gyűjtötte nekem az ágakat. Andi otthon járókerettel, házon kívül kerekes székkel közlekedik (de van remény, hogy ez nem marad örökre így), azért van szüksége segítőre. A segítője a druszám, aki pedig egy vagány és jópofa macska-kisasszony tulajdonosa. Soha jobb társaságot, mint ez a tegnap délutáni : egy kutyás, egy macskás, egy madaras – és mind imádja a maga kincsecskéjét. Részemről nem csak a magamét, hanem immáron Donikát is, aki egy bűvös-bájos ebecske. Mártikát (a druszám cicáját) még csak képen láttam.

13.12.13. 021.jpgAz ágakat egyelőre még nem volt módom alaposabban megnézni : nagyon zsúfolt ez a hét, minden napra van valami soron kívüli programom, az új kincseket szétválogatni, megvagdosni, elrámolni majd csak vasárnap lesz időm, ha Isten is úgy akarja. De nagy csalódás nem érhet velük, mert mind bodza vagy venyige, a többi jellemzőjük meg már nem olyan fontos. Bármilyen vastagságban és hosszúságban válogatta őket a druszám, valamire minden darab jó lesz, hisz a picike rágicsáktól a nagy ülő- vagy mászóbotokig bármit tudok kreálni belőlük, és mindre szükség van. Alig várom a vasárnapi mustrát

13.12.13. 016a.jpgDrága pincurkáim kissé meg vannak bolondulva az időjárástól megint (vagy ha nem attól, akkor valami mástól) : Csuvi Lovag tavaszt érez, olyan hangerővel udvarol és ordít reggeltől estig, hogy nem is nagyon csodálkoznék, ha egyszer csak beállítana valamelyik szomszéd, és minden magyarázat nélkül kitekerné a nyakát. Sokszor egyáltalán nem értem, hogy mi baja van szegénykémnek, mikor nincs is Csivi közelében, csak úgy ül magának az ágakon vagy a mászókán, és torkaszakadtából veszekszik a világgal. Talán ő is esőt érez vagy havat… bár közben éjjel-nappal teszi a szépet Csivikének, mintha már a tavasz jönne, nem pedig a tél. De legalább már látnám ! Nem a tavaszt, a telet. Sosem ér ide az imádott havacskám, mindig csak a madárkáim jósolják, de folyton becsapnak.

Azt meg még nem is meséltem, hogy újabb szárnyas családtaggal bővült a csapat : hetek óta van egy legyünk. A Rozi. Még valamikor november végén találtam őt a kád szélén egy reggel – a fürdőben, aminek nincs is ablaka ! Hogy honnan került oda, el nem tudom képzelni. Nem láttam legyet legalább tíz-tizenöt éve. Mindenesetre nem sok élet volt szegénykében, én meg (csak úgy reflexből) első körben bele akartam őt zuhanyozni a lefolyóba. Szerencsére nem sikerült : a legyem a veszélytől kicsikét föléledt, én meg elszégyelltem magam, hogy miért is akarnám kivégezni, hadd éljen.

13.12.13. 034.jpgKirepült utánam a konyhába, de nyilvánvaló volt, hogy a végét járja szegény feje, mint ahogy rendes őszi légyhez illik, november végén. Mászkált a konyhaasztalon, míg én bagóztam, de annyi ereje se maradt, hogy elrepüljön jó messzire, ha hessegettem. Gondoltam, befogom egy tejfölös pohárral és kidobom az ablakon – de beláttam, hogy odakint is csak meghal szegény a hidegben, legföljebb nekem lesz jobb annyival, hogy nem látom. Végül oda lyukadtam ki, hogy nem döntök a további sorsáról, hanem csak elfogadom azt, ami tőlem függetlenül bekövetkezik. Ha elpusztul szegényke, hát ne miattam tegye, ha meg sikerül áttelelnie velem a konyhában, akkor majd tavasszal kiengedem az ablakon, és büszke leszek rá, hogy megmentettem egy legyet. A Rozit

Rozika azóta szépen kigömbölyödött, erőre kapott, tud már rendesen röpködni, nem csak olyan ímmel-ámmal és erőtlenül, mint első nap. Nem értek a legyekhez, de nem úgy néz ki, mint aki halni készül. Jól megvagyunk együtt a konyhában – csak azt nem szeretem, mikor reggel mindenáron velem akar kávézni. Ha semmi másra, de erre az egyre (kettőre) mindig előjön : a kávéra meg a narancslére. Úgy látszik, neki is kedvencei. Ezen mindennap összeveszünk, mert a saját bögrémből és poharamból mégse szívesen itatnám Rozikát, bármennyire is az én legyecském. Valamelyik nap tettem neki külön narancslét egy pudingos pohárba, de az persze nem kellett, akkor is csak az én adagomat kerülgette. Ma meg direkt nem dobtam ki rögtön a kiürült tejfölös poharat, hadd örüljön a Rozi, míg én vacsorázom – és örült is ! Jó félóráig elnyammogott szépen a tejfölben, nagyon ízlett neki. Talán csak nem pusztul éhen.

13.12.13. 042.jpgAzt viszont nem szeretem, ha bejön a szobába… Valamelyik nap megtette, és kiderült, hogy betoji madárkáim FÉLNEK tőle. Meg se mertek moccanni a kalitkában (már öreg este volt), csak bámulták a röpködő legyecskét, és keservesen sírtak, hogy ez kicsoda és mit keres nálunk. Úgyhogy Rozikának a szoba tiltott terület. Amúgy se szeretem (nappal se), ha zümmög a fülembe, éjjel megőrülnék tőle.

De azért (most már) elveszíteni se akarnám a Rozit. Idáig kétszer csavargott ki a konyhából, eltűnve egész napra : mindkétszer azt hittem, hogy mégiscsak elpusztult szegényke, és bizony sajnáltam. Pedig hát a fenének se hiányzik egy légy…
De hát ez nem közönséges légy, ez a Rozi. Ha már ilyen szépen összeszedte magát mellettem, milyen jópofa dolog volna megőrizni őt a tavaszig. Ha ugyan egyáltalán lehetséges ilyesmi… fogalmam sincs, meddig él egy légy, ki tudja-e húzni tavaszig.

 

(2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :

 






7 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

R Andi 2013.12.14. 10:13:54

Még mindig jobb lakótárs egy légy a lakásban, mint az én egerem. Babos-hegyen se örültem túlságosan egérnek a háznál, de itthon borzasztóan kellemetlen. Márpedig most kénytelen - kelletlen együtt élek vele. Remélem, nem fog szaporodni. A csapdát csak körbejárja,látszik a potyadékból, de még véletlenül se menne bele.Még hogy a rókát nevezik ravasznak. Az én egerem az igazi ravaszdi:))

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.12.14. 10:31:52

Ez vicces...
Az új kommentek között ott van a kommented eleje, Andi,
értesítés is jött róla, az admin oldalon végig is tudtam olvasni -
itt meg még mindig nem látszik, pedig vagy ötször frissítettem az oldalt.
Lehet, hogy nem is tegnap volt a péntek tizenhárom, hanem ma van ???

Igazi egered van ???? Zuglóban ?
Hát az se semmi !
Az egér egy tündéri kis állat - kár, hogy nemigen lehet barátkozni vele.
(Kivéve, ha az ember Donikának születik. :-)))

R Andi 2013.12.14. 12:50:32

Idáig csak a garázst tisztelték meg egerek. Régebben egy egész kis család költözött be anyu irhamellényének a zsebébe. Aztán, mióta egyedül lakom itt is volt egér. Rengeteg könyvet megrágott, és a kutyakajákkal táplálkozott Mire észrevettem,egy 3 kilós zsákkal szinte teljes egészében végzett.
Most a spájzban krumplival, meg száraz zsömlékkel lakott jól, édességnek meg aszalt gyümölcsöt nassolt. De hogy a szobában a bárszekrény tetején mit kereshetett, az rejtély. Múlt héten Zoli hozott egy elektromos egérriasztót. Napok óta nem találkozunk újabb bogyókkal, és rágott dolgokkal. Lehet, hogy az hatásosan elriasztotta?

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.12.15. 00:53:54

Van ízlése az egerednek, egyem a pici szívét ! :-))
Nagy pusztítást tud csinálni, erről vannak emlékeim,
mert az eredeti munkahelyemen, Csobánkán, sok volt a suliban az egér.
Én világéletemben gyűjtögető életmódot folytattam,
mert az a halálom, ha kitalálok valamit, és nem tudom azonnal megvalósítani :
ilyen voltam a suliban is, sőt ott voltam csak igazán ilyen.
Rengeteg pénzt költöttem papírokra, fonalakra, kongrékra meg egyéb anyagokra :
az osztálytermek egyik fala csupa beépített szekrényből állt, volt hol tárolni őket.
Nyugodtan nyithattam volna ÁPISZ-t vagy RÖLTEX-et, mert nálam minden volt.

Gyűjtögető életmódomat aztán az egérkék roppantul díjazták :
volt olyan szeptember, amikor kis híján sírva fakadtam,
látva áldásos működésük eredményét.
De emlékszem olyan esetre is, hogy reggel az egyik fiacskám kihúzta a fiókját,
és hopp - kiugrott belőle az egér !
Szegény gyerek majd' lepottyant a székről ijedtében.

Ez az elektromos riasztó biztos nagyon hatásos, mert elég durva dolog :
olyan hangot ad ki (ha jól tudom), amit az emberi fül nem érzékel,
az egér viszont megőrül tőle, és a világból is kimenekül, csak ne hallja.
Állandó rettegésem tárgya, hogy valamelyik szomszéd majd beszerez ilyet,
ugyanis létezik madaras változatban is,
és az udvarunkban tényleg borzasztóan sok a szarka,
aki egy nagyon kellemetlen és hangos madár, bár gyönyörűnek gyönyörű.
A picinyeim valószínűleg belehalnának, mert ők elmenekülni nem tudnak -
és még csak nem is tudnám, hogy mitől pusztultak el hirtelen. :-((

R Andi 2013.12.15. 16:30:42

Szarka itt is van bőségesen. Gyönyörködöm is bennük, csak ne lenne olyan ocsmány hangjuk.
Efféle madár riasztóról még nem hallottam. Az én seregélyriasztóimat, amit gyümölcs-és szőlőérés idején teszek föl, jól hallani. Madárvergődés hangját utánozza, úgyhogy a seregély nem mer leszállni. A kisebb, 3-4 dekás madarakat, nem vettem észre, hogy zavarta volna. A sólyom, a karvaly valószínűleg nem rájuk vadászik. De rigót sem láttam gyümölcsérés idején. Ilyen emberi fülnek hallhatatlan szerkentyűből csak vakond, és rágcsáló riasztóval találkoztam. A molyokra, legyekre kitalált szerkezet viszont teljesen hatástalannak bizonyult. Ez az egeres, ami a falban, a villanyvezetékeken keresztül az egész lakást védi, meglepően hatásosnak bizonyult. Akkor vették Zoliék, mikor Ági lakásában szaporodtak el az egerek. Annyian voltak már, hogy hiába fogtak a csapdák szorgalmasan, nem tudták kiirtani. Úgy tudom, nem volt olcsó. Ha jól emlékszem 50 ezer fölött volt az ára, viszont garanciát vállaltak, hogy 1 hónap alatt rágcsálómentessé válik a lakás. Tehát nagyon megérte nekik.

Kíváncsi leszek, hátha kiírtja a molyokat is. Mert az én pár ezresemet "körberöhögték".

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.12.15. 18:48:30

A szarkával nem az a bajom, hogy ronda hangja van
(aki erre érzékeny, költözzön a kődzsungelbe, a város közepére),
hanem az, hogy gonosz és kegyetlen madár.
Nyilván nem tehet róla - de akkor is.
Tudod, hány kisgalambomat megölte ???
És hány galambtojást feltört !
Nem ám azért, hogy megegye - azt legalább érteném, hisz neki is élnie kell.
De nem... A szarka nem eszi meg a kisgalambot, nem issza ki a tojást,
csak elpusztítja és RÖHÖGVE elvonul.
Van egy olyan hangja, ilyen esetekre, ami kifejezetten kárörvendő röhögésnek hat.

Az udvarunk egy hatalmas, zöld dzsungel :
élt itt rigó, galamb, gerle, harkály, veréb, cinke,
meg még mit tudom én, ki mindenki -
viszont mióta fölbukkantak a szarkák, az összes többi madár eltűnt.
A galambok és a cinkék még kitartanak, de belőlük is egyre kevesebb van.

R Andi 2013.12.15. 21:19:43

A szarkáknak ezt a szokását nem ismertem, de akkor meg még unszimpatikusabbnak tűnnek. Azt hittem, azért rabolják a tojást, meg az épphogy kikelt fiókát, hogy megegye. Mondjuk, még sosem láttam ezen tevékenység közben. Csak a hangját utáltam eddig. Szerintem már a kődzsungelben is elszaporodtak. Nálunk 6-7éve bukkant föl az első pár. De már a következő ősszel 13-at figyeltem meg egyszerre a kis téren a fák ágain.
Megjött Zoli. Majd még jövök.