HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 

online

 

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @druszika: Most már ne búslakodjunk, Drusza - olvasd inkább a "Csőrtúrá"-t ! Az egy sokkal vidámab... (2018.11.03. 20:13) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Megértem, hogy Csivike halála fáj most a legjobban. Nem régen történt és nagyon hirtelen következe... (2018.11.03. 19:59) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Hát igen.... Ez az egész úgy szörnyű, ahogy van. Csivike halálát nem és nem és nem tudo... (2018.11.02. 19:04) 408. MÁR HÁROM
  • druszika: Kedves Szárnyatlan! Sajnos a távozásuk és a hiányuk mindig is fájni fog. Ezt a fájó érzést, hogy m... (2018.11.02. 17:34) 408. MÁR HÁROM
  • csivicsuvi: @druszika: Már ne drukkolj a november nyolcadikát illetően, Kedves Drusza : túl vagyunk a nyisszan... (2018.10.25. 21:10) 406. TIZENKETTŐ
  • druszika: Kedves Szárnyatlan és Csuvika! Most sikerült mindent visszaolvasnom. Mesét és Vendégkönyvet is. Na... (2018.10.25. 15:08) 406. TIZENKETTŐ
  • csivicsuvi: @druszika: Na – de jó ! Mindenhol csak a baj meg a dráma... Mi történt ? Valaki összetörte az autó... (2018.10.12. 20:22) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: Csuvika nagyon megfontolt kis uraság, először ismerkedik, megbarátkozik az új berendezési tárggyal... (2018.10.12. 18:02) 405. KERÜLŐÚT
  • csivicsuvi: @druszika: Köszöni a puszit az uraság - meg a bodzaágat is, mert alighanem az is tőled származik. ... (2018.10.11. 18:37) 405. KERÜLŐÚT
  • druszika: A drága, szépséges Csuvika nagyon okos és találékony. Biztos felfedezi és kipróbálja majd valamiko... (2018.10.11. 17:50) 405. KERÜLŐÚT
  • Utolsó 20

*
a képek beillesztéséhez

 

Csivikével az idő
(és a számláló) megállt
2018. május 17-én

csivike_szamlaloja_k_18_05_17.jpg

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

CSUVIKA EGYEDÜL ÉL

 


NAPJA
booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (11) Amazon (4) Baj (56) Baleset (12) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (13) Befogás (11) Biztonság (9) Blog (18) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (10) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (3) Csőrkoptató (11) Csuv-IQ (9) Csuvibaj (33) Csuviságok (48) Csuvitéz (7) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (45) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (46) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (38) Féltékeny (10) Frász (46) FREEBLOG (12) Furmány (8) Galamb (55) Galambfióka (32) Gyász (13) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (41) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (17) Kapcsolat (44) Karom (18) Képeslap (43) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (15) Odú (12) Off (21) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (1) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (13) Rontó-bontó (27) Röpp (15) Sirám (48) Szadi (6) Szállítás (20) Szkleró (11) Szökős (2) Szülinap (8) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (20) Ülőrúd (2) Ünnep (92) Vedlés (15) Vendég (1) Vészmadár (4) Vihar (8) Viselkedés (63) Zakkant (12) Zsandár (10) Címkefelhő
Na nézzétek !
*
xsuvicsor_18_06_22.jpg
*
Ha kissé megkésve is,
de Csuvika Tamás doktortól kapta a legszebb szülinapi ajándékot :
egy vadi új, csinos, használható csőröcskét.
Mennyivel jobb ezzel falatozni, mint a régi, megnyúlt és megvastagodott lapáttal !
Este mindjárt kiderült,
hogy nem másznak hangyák sem a tojásos rúdon, sem a kölesfürtön :
a gyönyörűen lecsiszolt csőröcskéjével Csuvika boldogan zabálta mind a kettőt.
Így valójában csak most kapta meg a szülinapi tojásos rúdját,
hisz eddig nem nagyon tudott vele mit kezdeni, hiába nézegette vágyakozva.
Szegény kicsi kincsem !
Micsoda csalódás és micsoda érthetetlen kudarc lehetett számára,
hogy ott lóg az orra előtt a kedvenc csemegéje, és nem tud enni belőle,
pedig biztosan tudja, hogy mindent pontosan úgy csinál, ahogy máskor is szokta.
De tegnap este végre sikerült !
Hosszasan szemezgette a tojásos rudat, később az éjszakai kölest is,
és a kezemben tartott tálkákból is jóval tovább falatozott,
mint mostanában bármikor.
*
18_06_22_029.JPG
*
Hanem a kis szingli szállító nem vált be –
hogy mégis elejéről kezdjem a tegnapi nap krónikáját.
Elég szégyen, mert hisz magam is láttam a hibáit előre, de már későn.
Amikor előszedtem és használhatóvá tettem pár héttel ezelőtt,
akkor csak a legszükségesebb átalakításokat végeztem el rajta,
hogy szükség esetén bele lehessen pakolni Csuvikát -
aztán meg is feledkeztem róla, illetve azt hittem, hogy voltaképpen rendben van.
Hogy nem igazán jó az az ülőrúd,
amit kiválasztottam a sok közül, mert méretre stimmelt,
az csak tegnap jutott eszembe, utolsó pillanatban,
amikor már késő volt mást szerelni a helyére.
Bár szegény madárnak nyilván nem csak az ülőrúddal volt gondja :
kis híján frászt kapott attól, hogy nem ismerte ezt a ketrecet,
nem tudta, hol van és miért, meg hogy mi sül ki majd mindebből.
Az ülőrudat egyáltalán ki se próbálta,
fölmenekült a kis ketrec tetejébe, amire ez egyáltalán nem alkalmas,
mert függőlegesen futnak a drótjai.
Ott reszketett-kapaszkodott szegénykém az erre teljesen alkalmatlan rácson,
és nem volt hajlandó lemenni sem a ketrec fenekébe, sem a műanyag ülőrúdra.
Pedig a kalitkában és a kalitka külső falán is vannak műanyag ülőkék,
amiket évek óta használ - arra pedig direkt ügyeltem,
hogy olyan ülőrudat válasszak, aminek a keresztmetszete nagyjából kerek,
ne legyen éles pereme, ami vághatja a kis lábát.
Csuvikának ez mindegy volt : ő csak azt látta. hogy idegen helyre került.
*
18_06_22_010.JPG
*
Így már az indulásunk is zaklatott volt, útközben se találta helyét szegénykém,
bár addigra már belefáradt a sok kapaszkodásba, és leköltözött a ketrec fenekébe.
Alighanem túl nagy ez a kis ketrec szállítónak,
de hát nem olyan egyszerű aprócska méretű kalitkát szerezni.
Még nem adtam fel, de nem nagyon bízom a sikerben.
Inkább majd ezt kell jobbá varázsolnom, bár eddig is jó sokat vacakoltam már vele.
De a jelenlegi megoldás tényleg csak ideiglenes,
mert nem volt itthon megfelelő méretű hullámpapírom ahhoz,
hogy tisztességesen kibéleljem vele a kis ketrec fenekét.
Márpedig sajnos muszáj – más megoldást nem bírtam kitalálni arra a problémára,
hogy ezeknek a Cs.S.-féle kalitkáknak (a készítőjükről vannak elnevezve)
belülről körben igen éles a peremük, ahol találkozik az aljzat és a rács.
Míg hozzájuk nem szoktam,
bizony elvágtam velük egyszer-kétszer az ujjamat, zuhanyozás közben.
Isten ments, hogy Csuvika is elvágja a gyufaszál kis lábacskáit,
ahogy kapaszkodik fölfelé a kalitka fenekéből !
Hát ezt a peremet kellett valahogy eltüntetnem,
és erre nem tudtam jobb megoldást, mint az egész fenék kibélelését,
hogy jó stabil legyen, és a “padló” oldalai takarják el a veszélyes peremet.
Rondának ronda, de biztonságos - és ha egyszer majd eszembe jut,
hogy vásároljak valahol szép színes hullámpapírt, nem is lesz olyan ronda.
*
18_05_25_037.JPG
*
18_05_25_045.JPG
*
18_05_25_046_sz.jpg
*
Valahogy azért elvergődtünk a buszig,
bár Csuvika sokat izgett-mozgott útközben, sehogy se találta helyét.
És persze iszonyú meleg is volt – neki nyilván még inkább, a szatyorban.
Hamar jött a harminckettes, odaértünk a kelleténél félórával előbb a rendelőbe.
Pont így terveztem, hogy Csuvikának legyen ideje kicsit kifújni magát.
A váróban nem voltak sokan, jót beszélgettünk egy görögteknős gazdáival.
Tamás doktor ezúttal név szerint hívta be Csuvikát,
mint az Éva nevű doktornő május elején Csivikét, ami akkor annyira jólesett.
Én már itthon elterveztem, hogy ha Tamásnak nincs ellenére, altatást fogok kérni,
mert Csuvika nyugtalan, ijedős madárka, és a kis csőrét még sose vágták.
Azért az mégiscsak komolyabb beavatkozás, mint a karomvágás,
de a karomvágást is nyugodtabban el lehet végezni,
ha Ő Urasága közben nem kalimpál össze-vissza a lábacskáival.
Meg még azt is kitaláltam, hogy ha már úgyis alszik,
talán meg is lehetne röntgenezni a kis szárnyait, hogy történjen már valami,
induljunk el valamerre, hátha kiderül, miért nem tud repülni.
*
18_06_22_012_sz.jpg
*
Még mielőtt mindezzel előhozakodtam volna, Tamás ugyanezt mondta :
hogy a csőrcsiszoláshoz el kell egy kicsit bódítani Csuvikát.
Mert hogy ő a csőrét nem vágni fogja, hanem csiszolni – az biztonságosabb.
Vágásnál előfordulhat, hogy hosszában bereped a megvastagodott csőröcske,
igen fájdalmas sérülést okozva ezzel a madárnak.
Miklós doktor Csupika csőrét mindig csak vágta (sose repedt be) -
de micsoda különbség !
Hiszen az a csőröcske nem csak túl hosszúra nyúlt,
hanem csúnyán meg is vastagodott, és azon a vágás nem segít.
Csupika csőre sose lett ilyen gyönyörű, mint most Csuvikáé.
Kérdeztem Tamást, mi okozhatja ezt a problémát, mitől vadult meg Csuvika csőre,
de azt mondja, ez már a korral jár, mert Csuvika bizony idősödő madárka.
*
18_06_22_037.JPG
*
A röntgenbe viszont nem egyezett bele a doktor úr.
Ennyi idő után szerinte már nem érdemes a röpképtelenség okait kutatni,
mert két év alatt a nem használt izmok és inak úgy letapadtak,
hogy működni nem fognak soha többé.
Hm.
A doktor úr ismerte a problémát első perctől fogva,
de mivel az elvégzett vizsgálatok nem hoztak eredményt,
később valahogy elaludt az ügy, nem nyomoztunk tovább.
Akkor nem mondta egy szóval sem, hogy később már késő lesz.
Bár elég szégyen, hogy magamtól nem gondoltam rá,
hisz mozgássérült gyerekek mellől mentem nyugdíjba, hallhattam ilyesmit eleget,
ha én magam nem is vagyok gyógytornász vagy mozgásnevelő.
Nyilván nekem kellett volna frissiben ütni a vasat,
nem arra várni, hogy Tamás magától álljon elő újabb ötletekkel.
Mindenesetre most eléggé szíven ütött, hogy Csuvika már örökre így marad.
Ezt még emésztenem kell – bár nincs kizárva, hogy tényleg így lesz.
Tamás mindenesetre elég hamar rövidre zárta a beszélgetést.
“Ne stresszeljük a madarat azzal, hogy itt beszélgetünk a feje fölött !” -
mondta ő, és elvitte Csuvikát csiszolódni.
Én addig elszívtam egy cigit, de szinte alig jöttem vissza, Csuvika kész is volt.
Azt hittem, tovább fog tartani a dolog,
de úgy látszik, a csiszoláshoz tényleg csak egy kicsit kellett elbódítani.
*
18_06_22_015.JPG
*
Azt már előző nap eldöntöttem, hogy nem említem Csivikét,
noha hetek óta készültem erre a beszélgetésre,
amitől nagyon féltem, de nagyon vártam is.
Nem volt bátorságom belevágni,
féltem, hogy rosszul leszek az egyébként is gutaütéses hőségben.
Hát nem lettem rosszul : Csivikéről szó sem esett.
Mintha soha nem is létezett volna szegény kis tündérem.
Hat évig volt Tamás betege.
A halálára annyit se mondott a doktor bácsija, hogy sajnálja.
*
csuvicsek_18_06_22.jpg
*
A visszafelé út már kicsit jobban tetszett Csuvikának :
a buszon valamennyire kivettem őt a szatyorból, hogy több levegőt kapjon.
Irtó édes volt : a melegtől elterülve hasalt az úti kölesfürtje alatt,
és kissé hátratekert fejecskével szemezgette a kölest, ami pont a szájába lógott.
Mint egy kis török basa, aki éppen sziesztázik, és közben nassol.
Csodálói is akadtak egy helyes kis testvérpár személyében,
akik nem győzték dicsérni, hogy milyen gyönyörű madárka.
Csuvika egyáltalán nem félt tőlük, egykedvűen fogadta a felé áradó imádatot.
Itthon minden gond nélkül, simán átugrott a kalitka lépcsőjére,
pedig én halálra gyötörtem magam már vagy két napja,
hogy hogyan fog kijönni a kis ketrecből,
hisz annak magasan van az ajtaja a fenekéhez képest,
nem úgy, mint az ikerszállítónak.
De Csuvika számára ez nem volt probléma :
simán fölugrott a lépcsőre, amint odatartottam a kis ketrecet a kalitka elé.
*
18_06_22_026.JPG
*
Ám aztán ezzel hosszabb időre be is fejeződött az örömködés.
Nem volt módunk ünnepelni az új karmokat és új csőröcskét,
mert szegény kicsikémnek bizony fájt a lába, mégpedig nagyon.
Ezt abból gondolom, hogy órákig hallgatott, ami nála a legnagyobb bajok jele.
Egyértelmű volt, hogy a bal lába kínozza : azt huzigálta a hasa alá,
de mindig csak félig, mintha nem tudná összezárni az ujjait.
Kétségbe voltam esve, és nem is értettem a dolgot, hisz el lett bódítva,
biztos nem rugdalózott a lábaival, volt módja a dokinak nyugodtan pedikűrözni.
Féltem, hogy megint úgy jártunk, mint tavaly vagy tavalyelőtt,
amikor tizenegy napba telt, míg Csuvika ismét a régi lett,
addig szenvedett a túlságosan rövidre sikeredett karmocskáitól.
De most szerencsére nem így lett : késő estére megjött a hangja szegénykémnek.
Most ugyan (másnap délután) megint nagyon csöndes, de hát szieszta-idő van,
meg az időjárás is ellenünk játszik (a tegnapi hőguta után ma meg lehet fagyni) :
bízom benne, hogy más baja nincs Csuvinak, csak agyoncsapta őt a váratlan ősz.
Délelőtt jó kedve volt (bár ébredni is rosszul ébredt), csak később kókadt így le.
Végre láttam megint az ajtóban ücsörögni, hosszú hetek óta először :
eddig sem a kedve hiányozhatott hozzá szegénykémnek,
csak biztosan a hatalmas karmaival nem tudott megülni a vékony kis boton.
Most viszont boldogan trónolt rajta órákig – míg le nem fényképeztem.
Jelenleg az egyik nagy boton bóbiskol –
remélem, hogy csak azért, mert amúgy is dagonya-idő van.
Meg hát a kinti időjárás..... az bizony több, mint hervasztó.
Nem is tudom, mi lesz, ha így marad – be fogok fűteni ?
Nincs kizárva, mert lassan megfagyunk, és még csak délután van.
*
18_06_22_033.JPG
*
Nagyjából ennyi a tegnapi nap története -
ha valami még később eszembe jut, majd mondom.
Tamás szerint a csőröcskét ritkábban kell majd csiszolni, mint a karmokat vágni :
remélem, igaza lesz.
Csupikánál sajnos nem így volt :
vele a vége felé már háromhetenként jártunk csőrt vágatni.
Igaz, neki sose lett ilyen szépen lecsiszolva az ormánya, mindig csak vágta Miklós.
Akárhogy is : most talán egy ideig nyugalom lesz.
Ránk férne.
*
bobiska_18_06_22.jpg
*
*
*
(2018)
*
*





8 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

druszika 2018.06.22. 19:52:17

Hát, én teljesen fel vagyok háborodva, hogy Csivikéről és a borzalmas halálának körülményeiről egy szót sem szólt a kedves doktor úr. Egyszerűen nem térek magamhoz, habár régen tudom, hogy a beteg, vagy meghalt állat nem számít az orvosnak. Hallottam már olyan hozzáállásról is, hogy azt mondta a gazdának, mit van úgy oda, van elég macska, válasszon egy másikat helyette.
Drága kis Csuvikának megint fáj a lába,ezt sem értem, hogy miért kell minden alkalommal, napokig fájdalmakkal küszködni szegény madárkának. Biztos még ma is fáj a lába és nehezen tud ráállni, azért romlik el néha a kedve.
Gondoltam, hogy a repülés javítási javaslatod nem fog tetszeni és nem fog vele foglalkozni. Egyszerűbb az öregségre hivatkozni, mint vizsgálgatni. Véleményen szerint Csuvika így jár a legjobban. Nem tud repülni, de legalább nem ölik meg.
Kár, hogy én nem voltam ott a buszon, talán velem is jobban barátkozott volna ott. Nagyon aranyos lehetett kis török basaként.
Remélem, hogy tényleg sok idő fog eltelni két csőrvágás között. Ez az egy jó dolog tűnik ki a meséből, hogy ez a csőr csiszolás talán kissé kíméletesebb, mint a vágás.
Nagyon, nagyon rátok férne már egy kis nyugalom a sok borzalmas történés után.
Vigyázzatok magatokra, pihenjétek ki a megpróbáltatásokat.
Puszillak mind a kettőtöket.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.22. 20:41:36

@druszika: Nem ilyen borzasztó a helyzet, Drusza.
Majd később válaszolok, most inkább nekiveselkedem a képek berakosgatásának.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.23. 04:08:56

Most lettem kész a képek fölpakolásával.
Ha holnap esetleg környékére se jönnék a blognak, nézzétek el nekem !

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.23. 13:07:43

@druszika: Na mégis itt vagyok – nagyjából kialudtam a tegnapi napot.
De azért csak röviden.... ami kimaradt.

Elfelejtettem írni, hogy Tamás most nem mérte le Csuvikát
(nekem se jutott eszembe), pedig azt vártam a legjobban,
mert úgy találtam, hogy szegényke nagyon lefogyott.
Mondogattam is neki, hogy a doktor bácsi meg lesz vele elégedve.
Bezzeg most már nem látom soványnak !
Egyik napról a másikra gyönyörűen visszagömbölyödött a kis pocakja, a megújult csőrével.

A másik érdekesség, hogy Tamás nem találta olyan szörnyűnek a helyzetet :
azt mondta Csuvika csőrére, hogy határeset.
Állítólag ennél sokkal nagyobb csőrökkel is belapátolják még a magokat a madárkák.
Hát lapátolta Csuvika is – de azért az csak nem volt az igazi.
Akkor este furcsállotta, hogy valami nem stimmel a szája körül,
de hamar rájött, hogy ez neki jó, és azóta is örül neki.

Sőt !
Mindjárt az első estén megkapirgált egy csőrkoptatót is, ami sajnos nem jellemző rá.
Eddig is gyanakodtam, hogy az óriási csőre alighanem fáj, ha koptatni próbálja.
Valószínűleg jól gondoltam – bár sajnos többször nem láttam, hogy koptatná.
Lehet, hogy még érzékeny az a csőröcske a csiszolás után.

Amúgy teljesen jól van Csuvika,
csak most veszekszik, hogy megint ideültem a géphez.
Tegnap sok volt neki (hát még nekem), hogy egész nap itt kotlottam.

druszika 2018.06.23. 19:56:40

Köszönjük az újabb csodás fotókat. Érdekes, hogy Tamás doktor nem találta nagyon nagynak Csuvika csőrét, pedig a képen is látszik, hogy elég hosszúra nőtt. Egész másképp néz ki azokon a képeken, amelyek a vágás után készültek. Szegénykémet nagyon akadályozhatta az evésben. Reméljük, hogy hamar elmúlik a csőr érzékenysége és teljesen visszatér Csuvika evőképessége és a jókedve. Az nagyon jó, hogy máris visszagömbölyödött a kis pocija.
Ismerem azt a kis kalitkát, volt ilyen Pintyikénknek is. Nem is tudom, hogy hányszor elvágtam én is a kezemet amikor tisztogattam. Tényleg elég hülye megoldású, kreatívnak kell lenni, hogy az ember megvédje a madárka lábát. Te jól megoldottad (mint sok mást is) ezzel a béleléssel.
A figyelmeztetést tudomásul veszem és máskor szólok, ha felmerül bennem valami vélemény új dolgokkal kapcsolatban.
Gyönyörűséges kicsi Csuvikának szép álmokat kívánok.
Puszi Nektek.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.23. 22:19:22

@druszika: Hehe. Most is be van ragasztva a jobb hüvelykujjam,
a bal középső meg csak úgy tapasz nélkül próbálja kiheverni a ketrectakarítást.

Ugyanis tegnap mindjárt ki is takarítottam a kis szállító ketreckét, ne álljon itt koszosan.
Délután fél ötre lettem kész magával a mesével, akkor elmentem végre REGGELIZNI,
és hogy utána ne teljen hiába az idő (mivel ugye tele hassal nem tudok a géphez ülni),
nekiálltam rendbe hozni és átalakítani a kis ketrecet.
Két ujjam bánta ezt a műveletet, pedig NAGYON vigyáztam.
De hát ez olyan kalitka, hogy hiába vigyázol, akkor is megharap.

Ezt a példányt még a kezdet kezdetén vettem szállítónak,
mielőtt hazahoztam volna Csipikét és Csupikát.
Ki gondolta akkor (ha mondják, talán el se hiszem),
hogy nem lehet megbízni sem a játékokban, sem a felszerelésben, sem az eleségekben ?
Évekbe telt, mire megtanított rá a tapasztalat,
hogy a gyártók fütyülnek az állatkák biztonságára,
szinte semmit nem lehet úgy használni, ahogy megveszem, mindent át kell alakítani.
Eszembe nem jutott, hogy egy kalitka veszélyes lehet a madárra.
Pedig lehet – nagyon is.
Még az sincs kizárva, hogy Csuvika lába nem is a karomvágástól fájt,
hanem megszúrta szegénykém ezzel a szerencsétlen kis ketreccel,
mikor eszét vesztve próbált kimenekülni belőle, és kapaszkodott a rácson.
Ugyanis a rácson is akadnak kiálló drótvégek, amik szúrnak.

Tamás nem volt megelégedve a kis ketreccel :
nem tetszett neki a rajzlap, amit az aljába raktam lepedőnek.
Méretre pont stimmel a “tízfilléres” rajzlap, így ebben a ketreckében mindig is az volt a lepedő.
Eddig soha nem volt vele semmi baj (mert azért jó párszor használtuk már ezt a szingli szállítót),
de most Csuvika tényleg szinte korcsolyázott rajta útközben.
Tamás is pont ezt mondta : hogy túl kemény, nem tud rajta megkapaszkodni a madár a lábaival.
Meg is ágyazott neki másképp, mint valami gondos apuka :
úgy kaptam vissza Csuvikát, hogy egy papírvatta-szerű, szép fehér lepedő volt alatta.
Itthon egész meghatódtam, mikor jobban megnéztem,
mert a papírvatta alá még valami vékony, puha, gumiszerű lepedőt is rakott.
Úgyhogy a hazafelé úton már fejedelmi ágyikója volt Csuvi uraságnak.

Kénytelen voltam tehát megalkotni egy matracot ehhez a kalitkához is,
mint ahogy az ikerszállítónak is megvan a két kis matrackája,
amiken mindig cserélgetem a szalvéta-lepedőt.
Csak ennél a ketrecnél nem olyan egyszerű, mivel az ajtaja kicsi, mindent alulról kell berakni.
Vagyis először a matracot, hogy az kerüljön fölülre, utána meg a dobozféle ágyikó darabjait.
Mindezt bebénázni a helyére kész horror,
hisz alul körben a ketrec pereme (ami tartja magát a tepsit)
még sokkal élesebb, mint az oldalsó rész, amitől igyekszem megvédeni Csuvikát.
Csoda, hogy belehaltak az ujjaim ?
űNem csoda ! Az a csoda, hogy eret nem vágtam magamon.

Nagyon csini lett most a kis ketrec :
a kemény papír matrackát beburkoltam egy műszálas konyhai törlőkendővel (az jó puha),
és arra tettem rá a szalvéta-lepedőt, ami ezúttal piros.
A műanyag ülőkét is kicseréltem tiplirúdra, mégpedig nem is akárhogy :
csinos és okos kis kupakok tartják, amiket a galambász boltban lehetett kapni sok évvel ezelőtt,
és direkt arra valók, hogy a kalitka rácsába illesztve megtartsák az ülőrudat.
Henger alakú kis kupakocskák, amiknek a zárt vége úgy van kialakítva, mint a kölescsipeszeké :
van rajtuk két kis vájat, amikbe beleilleszkedik a rács egy-egy drótja.
Alig lóg túl kifelé a rácson (esetünkben ez is fontos), ráadásul igen guszta és mutatós.
Úgyhogy legközelebb már kifogástalan ketrecben fog utazni Csuvika -
de azért remélem, hogy nem kell a tervezettnél hamarabb kipróbálnunk.
(Elvileg majd csak szeptember elején.)

Képet is akkor láttok róla, ha legközelebb használjuk,
mert annyit vacakoltam vele tegnap (plusz az elvágott ujjaim),
hogy megharagudtam rá, és juszt se fényképeztem le.
Már bánom, mert tényleg nagyon csini lett.
Újra előszedni viszont lusta vagyok, mert van egy spéci kis frottír zsákja (hűvösebb időre),
és abból nem is olyan egyszerű kibányászni.

Csuvika ma is csak a házát őrzi egész nap, nem akar kijönni.
Amúgy nagyjából jókedvű, de nem most futja a csúcsformáját.
Biztos vagyok benne (vagy legalábbis úgy gondolom), hogy az időjárással nincs megelégedve.
Utálom én is ezt a fagyos júniust, el is blicceltem a pénteken esedékes vásárlást végképp.
Nem vagyok hajlandó visszaöltözni őszi cuccokba, ha egyszer a nyáriak vannak kéznél.
Inkább az éhhalál !
Addig nem megyek vásárolni, míg nem lesz újra normális nyári idő.
(Mindig van itthon mindenből bőven tartalék, pont az ilyen esetekre.)
Csuvikát viszont nem tudom mivel megvigasztalni, mikor búslakodik a hideg miatt.
De azért ennél nagyobb bajunk sose legyen !

druszika 2018.06.24. 20:04:55

Nagyon sajnálom a kis Csuvikát, hogy fázik és amiatt nincs kedve kimozdulni a kalitkából. Vásárláskor én is a nyári gúnyámat vettem fel, nem volt kedvem őszi holmikat előszedni. Ennyire azért nem kellett volna lehűlni, egyik végletből a másikba esik ez az időjárás.
Csuvika még nem bátorodott vissza, még csak két nap telt el a megpróbáltatásai óta. A nagy izgalom mellett a kis lába is fájhat, tavaly is milyen sokára jött rendbe.
Végre egy jó pontot megérdemel Tamás doktor, amiért kényelmesebbé tette a szállító kalitkát. Nagyon csodálkozom, hogy ilyen figyelmes volt.
Reméljük, hogy az újjá varázsolt, csini kis kalitkát majd csak szeptemberben láthatjuk, addig nem lesz rá szükség, nem is kell előszedni.
Kezelgesd a sérült ujjaidat!
Sokszor puszillak Benneteket.

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.06.24. 22:33:20

@druszika: Te nem ismered Tamás doktort, ne beszélj így róla, kérlek !
Biztosíthatlak, hogy nem véletlenül járunk pont hozzá.

Ne hozz kellemetlen helyzetbe,
mert ami megjelenik itt a blogban, azért én is felelős vagyok, akkor is, ha te írtad.

Arról is biztosíthatlak, hogy Tamásnak nem csak ez az egy jó pontja van,
meg arról is, hogy én nem csodálkozom a figyelmességén.
Hacsak azért nem, mert férfi.... Az effajta gondoskodás egy férfitól különösen szép.

Csivike haláláról Tamás nem tehet.
A csütörtöki viselkedését nem értem, de nem szeretném kommentálni.
Akármi is történt vagy nem történt, attól ő még az maradt, aki eddig volt.
Tudomásom szerint az ország egyik legkiválóbb állatorvosa.
Engem bánt, hogy (ismeretlenül !!!) ilyen lekezelő stílusban írsz róla.

Csuvika lába szerintem már rég nem fáj, mert jár a kis csőre egész nap.
A lustaságát és az időnkénti rosszkedvét nyugodtan az időjárás számlájára lehet írni.
De megfagyni már nem fogunk, mert befűtöttem idebent. :-))