Az este megkönyörültem Csuvikán (én marha),
mert mire a lefekvésig jutottunk, egész jó kedve kerekedett szegénykémnek,
végre hallottam a szokott hangerővel, nagyjából vidáman csivitelni.
Az időjósok nem jeleztek éjszakára esőt, mára meg napsütést ígértek :
gondoltam, legyen meg a kedve szegény kicsikémnek,
ne kínozzam akkor is a kis ketrecben való altatással, amikor nem muszáj.
Bár persze ez így rosszabb, mint a minden esti átköltöztetés,
mert ha hol itt, hol ott alszik, nem tudja mihez tartani magát,
félni fog az estéktől, mert a bizonytalanság a biztos rossznál is rosszabb.
Mindenesetre megszavaztam szegénykémnek a kakasülős éjszakát,
hadd örüljön, hogy nem kell a kergetőzés rémületét kiállnia lefekvés előtt.
Remek ötlet volt : amit megspóroltam neki este, azt kamatostul megkapta éjjel.
Fél három körül riadtam fel a puffanására :
szerencsére nem aludtam mélyen, mert kettőkor mentem ki a legkisebb helyiségbe.
Így rögtön fölkapcsoltam a kislámpámat, és ugrottam ki az ágyból,
még mielőtt Csuvika segítségért kezdett volna kiabálni a sötétben.
Kiabált aztán szegénykém másért :
pont azért, hogy ne akarjak segíteni, hagyjam őt visszamászni a kakasülőre.
Csak hát persze a visszamászás nem ment :
még a földszintre se tudott fölvergődni hős vitézem, nemhogy a padlásra.
Mégiscsak ott kötött ki, amitől meg akartam kímélni ezen az éjszakán :
a szállító ketrecben, amit utál, pedig igazán pompás kis hálószoba.
Amikor már benne van, legtöbbször nem is tiltakozik ellene,
csak az odajutás nehéz, mert ő sose volt egy tenyérbe bújós, hízelgős madárka,
menekül a kezemtől, én meg rosszul látok, nehezen fogom be.
Igazában próbának (is) szántam ezt a tegnapi éjszakát :
magamnak akartam bizonyítani, hogy nem gonoszság a kis ketrecben altatás,
nem (csak) az én kényelmemet szolgálja, hogy átrakom oda szegény kicsikémet.
A bizonyság sajnos meglett, és nem is kérdés, hogy ma is átköltözünk.
Csuvika reggel jókedvűen ébredt, a nap első felében kutya baja se volt,
ám délutánra fokozatosan lekókadt, elhallgatott. vacsorázni sem akart megint.
Az imént pedig, míg én pötyögtem ezt a beszámolót, le is zuhant a kalitka fenekébe.
Állítólag holnap megint esni fog : igaz lehet, mert Csuvika máris szenved tőle.
Úgyhogy ma se lesz vidám az esti készülődés,
de talán az éjszaka nyugalmasabbra sikeredik.
19.11.11.
Új kommentek