HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő

Mit gondoltok, hol ébredt ma Csuvika ?
Hát az új kötelén, amit tegnapelőtt szereltem be neki, a jobb hátsó sarokbot helyére.
Persze ti még azt se tudjátok, hogy meglett ez a csere...
Meg még mennyi mindent nem tudtok !
Jaj szegény fejemnek :
annyi minden történt az utóbbi két napban, hogy azt se tudom, hol kezdjem a mesét.
*
19_08_17_02.JPG
*
Szerdán írtam a bizakodós-lelkendezős beszámolót arról,
hogy Csuvika két beteg ujjacskája közül az egyik javulni látszik -
ám a jókedvünk nem tartott sokáig,
mert az örvendezős szerda után a csütörtök borzalmasra sikeredett.
Fél hat körül ébresztett szegény kicsikém, keserves sírással, sőt jajveszékeléssel :
lepottyant a hálóhelyéről, és ijedtében nem találta meg a létráit a sötétben,
nem tudott egyedül följebb mászni a kalitka fenekéből.
Bár talán nem is a rémület meg a sötétség volt a baj,
ugyanis nemsokára lepottyant újra, alighogy visszabújtam a jó meleg ágyba,
abban a reményben, hogy még alhatok egy kicsit.
Az alvásból semmi sem lett, beletörődtem, hogy hajnalban kell kelnem,
őrizni szegény madárkámat, aki világosban talán kevésbé potyog.
Ebben is tévedtem - mégpedig hatalmasat.
*
19_08_16_002.JPG
*
A szörnyű hajnal után a folytatás se lett jobb : Csuvi egy ideig nem potyogott,
ült szépen a kötelén, amit nagyon gyorsan megszeretett -
ám reggelizni nem akart, meg se szólalt, meg se moccant órákig.
Talán nagyon megütötte magát a hajnali zuhanásoknál,
vagy csak kétségbe esett attól, hogy neki már ez a sorsa.
Rosszkedvű rettegésben telt a délelőtt, hogy mi szakad még a nyakunkba örömnek -
és nem is csaltak a balsejtelmeim,
mert a későbbi események szörnyűségben messze felülmúlták a reggelt.
*
19_08_16_014k.JPG
*
Épp Gabó hívott telefonon, késő délelőtt, amikor szegény kicsikém újra lepottyant.
Mégpedig a kötélről, ahonnan eddig nem esett le soha.
Aztán még egyszer... Aztán még harmadszor is.
Ekkor már üvöltve sírt, sőt jajveszékelt, mint aki az életéért küzd :
levágtam a telefont, rohantam a kis ketrecért,
és átmarkoltam bele roskatag vitézemet,
akinek eddigre annyi ereje se maradt, hogy tiltakozzon a kezem ellen.
Meg se próbált menekülni, mint ahogy följebb mászni sem :
kiterjesztett szárnyakkal pihegett a kalitka fenekén,
mint aki már feladta, nincs ereje további küzdelmekhez.
Nem lehet ezt elmesélni, és elképzelni sem,
mert Csuvika szívet tépő, keserves zokogására nincsenek szavak,
és aki még nem hallotta, annak fogalma sincs róla, miről beszélek.
*
19_08_16_049r.JPG
*
Amúgy is rémült hercegemet a kis ketrecben új ülőke várta :
a vastag fehér kötél, amit még vasárnap csomóztam be a tiplirúd helyére,
de azóta nem volt szükség rá, hogy fel is avassuk.
Csuvikát kevés dologgal lehet jobban kétségbe ejteni, mint az újdonságokkal :
most is az történt, hogy ráugrott ugyan a kötélre engedelmesen a kezemből,
ám a következő pillanatban felfogta, hogy nem a jól ismert tiplirúdon ül,
és menekült is le róla azonnal, mint aki parázsra lépett.
Természetesen nem a jó puha matracot nézte ki menedéknek,
hanem a rácsot, ami még a tiplirúdnál is kellemetlenebb a talpacskáinak.
Ott reszketett-kapaszkodott szegénykém az ajtó fölött, keresve a szabadulást -
ám én ekkor már biztos lehettem a felől, hogy nem töri össze magát,
visszahívtam Gabót, hogy beszélgetés közben kicsit lenyugodjon Csuvika is, meg én is.
Jól számítottam : mire letettem a telefont, elgyötört vitézem békésen ült a kötélen,
amit kényszerből ugyan, de pár perc alatt elfogadott.
Rém büszke voltam a kötelemre, hogy ilyen pompásan sikerült megcsomóznom :
annyira feszes, hogy szinte meg se hajlik Csuvika feneke alatt.
Igazán remek kis kötél -
a szállító ketrec vonatkozásában már nem is siratom a sehol se kapható gyárit,
hisz ennél alkalmasabb az sem igen lehetne.
Remélem, a rács is bírni fogja a kissé erőszakos, állandó nyomást.
*
19_08_16_019v.JPG
*
Hogy  Csuvikát ilyen szépen elrendeztem, gondoltam egy merészet :
bár egyetlen porcikám se kívánt megmoccanni és hasznos munkát végezni,
pontosan tudtam, hogy itt a ragyogó alkalom, amit nem szabad elszalasztani.
Csuvika házon kívül van (ami igen ritka eset) : akár tetszik, akár nem,
igenis most kell helyére szerelnem a kettes számú kötélrudat,
amit a hazajövetelének hetedik évfordulójára kapott ő urasága, még a múlt héten.
Nekiálltam, bár nem voltam formában (átkozott frontok, plusz a korai kelés) :
kipakoltam a kalitkát annyira, hogy elbírjam, aztán átemeltem az asztalra,
és máris kezdhettem a szerencsétlenkedést a kötéllel.
Azaz hogy mégsem,
mert előbb ki kellett operálnom a jobb hátsó sarokbotot, aminek a helyére szántam.
Ez se volt egyszerű, mert EGYÁLTALÁN nem láttam, mit csinálok,
csak úgy gondolomra meg tapogatva kerestem-vagdostam a rögzítő spárgákat.
De megúsztam a kiszerelést baleset nélkül, és úgy találtam, hogy ez már fél siker.
Jöhetett a kötél.
Azzal is nagyon sokat kínlódtam,
mert ehhez a sarokhoz kicsit hosszabb az ideális méretnél,
hajlítgatni pedig csak nagyon óvatosan lehet,
mert a két végén a merevítő drótok hajlamosak kibújni a rögzítő kupakból,
és egy pillanat alatt használhatatlanná, életveszélyessé válik a kötél.
(Ezt onnan tudom, hogy van már ilyen selejtes kötelünk :
azon szoktam kipróbálni, hogy az újakkal mit hogyan kéne csinálnom.)
*
19_08_16_028.JPG
*
Jó sokáig tötyögtem a hajlítgatással, ide-oda rakosgatással
(volt vagy hatféle variáció, mire nagyjából elfogadhatónak találtam az eredményt) :
a képek tanúsága szerint délelőtt tizenegy körül raktam át Csuvikát a kis ketrecbe,
és lett majdnem fél három, mire végre hazamehetett szegénykém.
Addig szerintem nem is evett, nem is ivott egész nap, hisz reggel nagyon odavolt.
Míg én a lakosztálya átalakításán fáradoztam, ő a nagyobbik komódon raboskodott,
és úgy tűnt, hogy semmi kifogása a helyzet ellen, tűrte sorsát békésen.
Okos madárka : amint áttettem a sarokba, már tudta, hogy nem megyünk orvoshoz
(mert ugye a szállító ketrec napközben általában a dokit jelenti),
és innentől fogva inkább érdeklődéssel, mint félelemmel szemlélte az eseményeket.
Egészen addig, míg kész nem lettem,
és a jól végzett munka örömére ki nem mentem rágyújtani.
Na - ezt már nem úsztam meg szárazon !
Mindaddig csöndes és türelmes kis főnököm éktelen kárálásba kezdett,
hogy szerinte fölösleges az a bagó, vagy szívjam el később,
de őt most azonnal engedjem haza, raboskodott már éppen eleget.
Ordított is végig. míg én mégiscsak elszívtam egy cigit,
noha addig órákon át meg se szólalt.
*
19_08_16_024.JPG
*
Bíztam benne, hogy ez a kötél nem fog akkora pánikot okozni, mint az első,
hisz azt már Csuvika megszokta és megszerette,
ez meg ugyanolyan, csak máshol van.
Igazam is lett : hős vitézem hosszasan zsörtölődött ugyan,
hogy mi ez az újítás már megint, miért kell nekem valamit mindig tönkretenni -
de megrémülni nem rémült meg egyáltalán, sőt enni is hajlandó volt a piros etetőből,
pedig ahhoz túl közel van az új kötél, tartottam tőle, hogy nem mer majd odamenni.
De mert - szegény ekkor már annyira éhes lehetett, hogy föl se tűnt neki a  kötél.
Viszont (ez is érdekes) az új kötéllel együtt a régit is kerülte, másfél napig.
Csütörtök délutántól péntek estig rá nem lépett egyik kötelére sem,
mintha felróná a réginek, hogy volt képe megduplázódni,
vagy mintha megharagudott volna rá,
amiért csütörtök délelőtt a kötél is ledobta magáról, ahogy az ágak szokták.
Pedig hát nem a kötél dobálja szegénykémet, meg nem is a bodza,
hanem a frontok meg a betegsége.
*
19_08_16_036.JPG
*
Mindenesetre Csuvika a kötélre haragudott meg, és tegnap estig rá se lépett.
A bodzaágon meg a jobb első sarokboton tanyázott
(utóbbin nem zavarta az új kötél közelsége),
én meg véletlenül egész jó képeket lőttem a kis lábairól.
Nem lettem tőlük boldogabb : bizony a jobb lábacskán is borzasztó az az egyes ujj.
Kötélen fényképezve jónak tűnik, de a faágon látszik,
hogy nem működik,csak görcsös-mereven meredezik a semmibe.
Kétségtelenül hátrafelé áll (valamennyire), de haszna semmi, nem érinti a botot.
*
19_08_16_035k.JPG
*
Ez tehát nem öröm, de mire szembesültem vele tegnap este
(amikor kiszedtem a gépből a képeket), már túl voltunk nagyobb csapásokon is.
Ugyanis a péntek sem indult jobban, mint a csütörtök :
megint keserves sírásra, jajgatásra ébredtem, és megint hajnalban.
Ugrottam ki az ágyból, rohantam megmenteni, kis ketrecbe zárni szegény picikémet -
ám annyira földhöz vágott a korai és rémületes ébresztő,
hogy szinte rosszul lettem az izgalomtól,
és magamat legalább annyira sajnáltam, mint Csuvikát.
Ez most már mindig így lesz ? Sose fogom tudni kialudni magam ?
És kockára kell fagynom minden éjjel, hogy a madaram meg ne fulladjon ?
De hát én ebbe beledöglök !
Szeretem Csuvikát, de nem tudok létezni négy-ötórás alvásokkal,
és nem tudok létezni jégveremmé szellőztetett, alig húszfokos lakásban.
Nem tudom nyitva hagyni az erkélyajtót éjszakára,
mikor az időjósok tizenkét fokot ígérnek,
és nem is nagyon tévednek, mert novemberhez illő hideg van.
Csuvikának meg az kéne : a nyitott ablak.
Őt nem zavarja a hideg, nem akar takarót függönynek sem a kalitka mellé,
nem elég neki az a levegő, ami a konyhaablakon befér :
egy darabig fegyelmezetten tűr (és nyilván szenved),
aztán ha már nem bírja, szabályosan leájul a botról, amin éppen alszik.
Valami tüdőbaja (is) lehet szegénykémnek,
mert ez semmiképp se normális, hogy mindig kevés a levegője.
Hogy mi lesz vele télen, el se tudom képzelni - de már most is szörnyű a helyzet,
mert hűvös ez a nyár, nem lehet éjjel-nappal nyitva az erkélyajtó. 
*
19_08_16_035.JPG
*
Szegény péntek (vagyis a tegnapi nap) nem is bírt igazán megjavulni :
maradt a rosszkedv, kisebb-nagyobb bosszúságokkal fűszerezve.
Csuvika ugyan nagyjából összeszedte magát a szerencsétlen reggel után,
de később vásárolni mentem, neki pedig ez raboskodás, nem szereti.
Nem végeztem hamar, de korán hazaértem, mert korán is indultam :
miénk volt majdnem az egész délután, de nem történt semmi különös.
Estére megbocsájtott Csuvi a kötélnek, és újra elfoglalta kedvenc helyét rajta.
A tövében szeret ücsörögni, közvetlenül a rács mellett,
mert ott a legpuhább, legvastagabb a kötél.
Onnan rágcsálja, tündéri édesen, a kapaszkodónak felkötözött kis fűzfaágakat.
*
19_08_16_05.JPG
*
Mire a lefekvésig jutottunk, már egész jó volt a hangulat,
ám utolsó pillanatban sikerült tönkretennem az esténket :
szegény kicsikém már rég aludt, én is a villanyoltásnál tartottam,
amikor megnéztem még az időt a rekamié támláján tanyázó vekkeren.
Hogy lássam rajta a számokat, ahhoz kézbe kell vennem,
vissza pedig olyan ügyesen tettem a helyére,
hogy közben nekiütöttem a rekamié támlájának.
Jó nagyot koppant az éjféli csöndben -
Csuvika meg máris zuhant a kalitka fenekébe.
Kétségbe voltam esve, nem győztem bocsánatot kérni szegény kicsikémtől -
de hát mit lehet azon megbocsájtani, hogy jól megütötte magát a hülyeségem miatt ?
Hiába nem haragszik szegénykém, attól még fáj, ami fáj - és miattam fáj.
*
19_08_16_01.JPG
*
A végletekig el voltam keseredve, hogy már veszélyes vagyok a madaramra,
teljesen összetörve aludtam el, pedig nem én zuhantam.
Szegény picikémet a kötelén ülve hagytam magára a pottyanás után :
nem hittem, hogy ott marad éjszakára, de magasabbra mászni nem mert,
én pedig tudtam, hogy a kötelén stabilan, biztonságosan ül.
Reggel sokáig kerestem, hogy hol van (nem látom őt húsz centiről se) -
végül már csak abban akartam biztos lenni, hogy nincs a kalitka fenekén.
(Ott észrevenném, mert fehérek az éjszakai kakigyűjtő szalvéták, ő meg sötét.)
Egy idő után látni véltem, hogy hol trónol,
de ezt aztán végképp nem hittem el a sasszememnek :
az új kötelén, a görbén ébredt a kis drágám, feltehetően ott töltötte az éjszakát.
Azon, amit tegnapelőtt délután látott először !
Ő - aki világéletében hetekig ódzkodott minden új játéktól !
Olyan békésen csücsült a szép új kötelén, mintha eddig is mindig azon aludt volna.
Hogy hogy jutott oda a teljesen sötét kalitkában,
azt egyszerűen nem is értem, hisz hozzánk nem világít be semmi éjjel, csak a hold.
De akárhogy csinálta, hős vitézem mégiscsak az új kötélen ébredt :
ha nem látnám a képeken, azt hinném, csak álmodtam.
Most már csak a kakasülőt kéne kötélre cserélni,
és akkor körülbelül teljes lenne Csuvikának az összkomfort.
*
19_08_17_06.JPG
*
*
*
19.08.17.
 





Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





süti beállítások módosítása