HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő

15_07_22_055.JPGJaj, de bánom most a trehányságomat, hogy mindig csak halogatom az aktuális mesélnivalókat ! Megint akkora a restanciám, hogy kopoghatnék itt órákig, mire mindent szépen összeszedek és elmagyarázok – csakhogy közben a lakás egy forró katlan, és kicsit sem biztos, hogy túlélem a többórás görnyedést a klavi fölött. (Hogy aztán a szerkesztésről – további több óra – ne is beszéljünk !) De hát mit csináljak, ha mindig egyszerre történnek a dolgok ? Az erkélyről pont aznap kellett volna hosszasan mesélnem, amikor a dokis bejegyzést írtam. Nem akartam keverni a kettőt (akkor is túl fáradt voltam egy kisregényhez), utána meg mindig mással volt tele a fejem, soha nem bírtam rávenni magam, hogy beszámoljak az erkélyes cirkuszokról. Amúgy is érlelődött bennem az elhatározás, hogy beszüntetem a galambos beszámolókat – de persze nem megy, muszáj róluk megint írni, miután tegnap szerencsésen kibújt a tojásból egy újabb virgonc tündér. Így mégis pótolnom kell az elmaradt meséket – ám előbb lássuk a saját picikéimet, mert ők nyaranta mindig háttérbe szorulnak a galambok miatt. Másképp kéne csinálni.... talán gyakrabban írni és kevesebbet. De hát ezt se most jelentem ki először...
 
15_07_22_093.JPGA viharos mesénél felbukkant Klári javaslata alapján kipróbáltam a kalitka éjszakai hűtését – és újfent oda lyukadtam ki, hogy sajnos nem vagyok jó fizikából. Nagy baj nem történt, de jót röhögtem magamon, hogy nem gondoltam egy apró mellékhatására a flakonos hűtésnek. Nem csoda, hogy megfeledkeztem róla, mert igazában ma sem értem, hogy mi történik itt, noha napok óta használjuk a jeges flakonokat. Az rendben van, hogy hideg és meleg levegő találkozásánál lecsapódik a pára (a téli ablak viselkedéséből már tudhatnám) – na de hogy ENNYI ??? Erre oly mértékben nem számítottam, hogy az első reggel nem is értettem, hogy mi történt : azt hittem, valahol megrepedt az egyik flakon, és kifolyt belőle a víz.
 
15_07_22_020.JPGUgyanis a szalvéták, amiket nappalra a kalitka elé terítek kakifogó szőnyegnek, pillanatokon belül átáztak. Illetve nem olyan pillanatokon belül, hanem szép fokozatosan. Törölgettem később papírtörlővel is a tálcát, mikor láttam, hogy mi a helyzet – de hiába hittem többször is, hogy most már készen vagyok, nincs több kóbor vizecske : bizony, még este is áztak a szalvéták rendesen. Nyilván befolyt a víz a kalitka alá, és onnan szivárgott kifelé – ámde a kalitkát levenni a helyéről túl bonyolult és hosszadalmas, meg se kíséreltem mozdítani. Gondoltam, ilyen melegben majd csak tudja a tálca a dolgát, és előbb-utóbb megszárad.
*
15_07_22_029.JPG
 
15_07_22_043.JPGA második flakonos estére azt hittem, hogy okosabb vagyok : előkurkáltam pár pudingos poharat (vagy mit), áldva közben kacatimádó lelkemet, minek köszönhetően képes vagyok éveken át őrizgetni minden baromságot, hogy hátha jók lesznek még valamire. És lám csak : jók is lettek ! Roppant meg voltam elégedve magammal, hogy találtam négy egyformát a kedvenc tejbegríz-pudingocskám kelyheiből – mert az ugye szóba se jöhetett volna, hogy ne legyenek egyformák és ne legyenek csinosak a bilik a flakonok alatt. Beléjük rakosgattam a gondosan fagyasztott jegecskéket, és azt hittem, hogy most aztán jól kitoltam a párával, mert fölfogják szépen a kelyhek, nem fog nekem reggelre vízként befolyni a kalitka alá.
 
Hát nem a fenét !
Valamicskét (nem is keveset) tényleg segítenek a poharak, mert jó sok vizet felfognak – csak hát közben ők maguk is lehűlnek, és később ugyanúgy (na jó... MAJDNEM ugyanúgy) eregetik a vizet a tálcára, mint a flakonok. De azért változatlanul büszke vagyok a jó kis pudingos kelyhecskékre – még ha meg is állapítottam ismét, hogy nagy léptekkel hülyülök.
 
Nem akartam (közismert optimizmusommal) előre kekeckedni, de valójában a nyakamat tettem volna rá, hogy nem lesz jó a flakonos ötlet a kalitka hűtésére, mert oroszlánszívű szárnyaskáim fejvesztve fognak menekülni, ha oda merészelek pakolni valami ismeretlen holmit a ketrecük elé. Kár lett volna a nyakamat tenni erre a feltételezésre, mert akkor már nem lenne fejem. Ugyanis a madárkáknak egy szavuk se volt a dologhoz, legnagyobb ámulatomra. Igaz, első este csak villanyoltás után hoztam be a jegecskéket, bízva abban, hogy a majdnem sötétben talán nem is igen látják, mit művelek. Reggel pedig valószínűleg megszokták a látványt, mire én is fölébredtem, mert azóta már nem ügyelek a flakonok sutyiban való becsempészésére, és egész jól tűrik a szokatlanságot úgy is, hogy látják.
 
15_07_22_050.JPGHogy használ is valamit ez a négy kis hétdecis flakon, azt csak remélni merem, de nem vagyok meggyőződve róla. Ráadásul közben a hűtőm is beadta a kulcsot : nyilván megsértődött attól, hogy használni kezdtem az évek óta üres mélyhűtőjét. Ebbe itt most nem mennék bele : akit érdekel, elolvashatja a vendégkönyv 518. és 520. kommentjében. Az viszont már ott sincs leírva, hogy ez se mehetett simán : a szerelőt vissza kellett tapsolnom, mert bizony Hűtőcske nem hűt, bár működni kétségtelenül működik. A koma jött is szó nélkül, szinte azonnal – azonban hiába garanciális az általa kicserélt hőfok-szabályozó, nem volt hajlandó hozzányúlni, mert szerinte a hűtőmnek semmi baja, csak túl meleg van, és ez nem tesz jót neki. Használjam ötös fokozaton (egy hétfokú skálán), akkor elég hideg lesz benne. Csakhogy én eddig mindig hármason használtam, télen-nyáron... Ötösre föltekerni nem is mertem : kiegyeztem magammal egy négyesben, és tudomásul vettem, hogy pont kánikulában nincs hűtőm. Kidobtam mindent (egy vagyon), ami benne volt, és most már csak olyasmit veszek meg, aminek a tárolási hőmérsékletébe belefér a tíz fok. Ugyanis annyi van a hűtőtérben. Se tojás, se felvágott, se készétel nem lesz itthon, amíg ilyen meleg van – aztán később majd meglátom, harcolok-e tovább egy újabb hőfok-szabályozóért. Közben támadt ennél nagyobb gondom is (ami azóta megoldódott), egyelőre nem tűnt annyira fontosnak a hűtő.
 
15_07_22_037.JPGSzegény kicsikéim (velem együtt) egyre rosszabbul viselik ezt a meleget. Megszakad a szívem értük, de segíteni nem tudok rajtuk, amint már írtam korábban is (amikor még nem is volt ilyen rettentő a kánikula). Főleg Csuvika szenved nagyon, Csivi mindig is jobban viselte a meleget. Szegény kis kakaskám esténként szinte ájuldozik, tátog és kapkodja a levegőt – inni viszont változatlanul nem hajlandó, szinte egyáltalán. Csivike vedel, Csuvika meg lihegve és vágyódva nézi, de hiába van ott a csőre előtt a vizecske, bele nem dugná világ kincséért sem. Úgy két-három naponként sikerül legyőznie ezt az érthetetlen ellenállását, és akkor hosszú percekig iszik, eszét vesztve, mint aki az életéért küzd. Hogy honnan van benne ez a hihetetlen iszonyodás a víztől, azt el nem tudom képzelni. Illetve nem is a víztől, hanem az itatótól – mert a rácsos labdáról meg a kakasülő fölötti kis fűzfa ágról boldogan lenyalogatja a vízcsöppeket minden áldott este. Kérdeztem a tenyésztőjét még az elején (mert már új korában sem igen akart vizet inni Csuvika), hogy otthon miből ivott, ugyanis azt hittem, hogy esetleg a csőrös itatókhoz van szokva. De nem : Zitánál is “rendes” edényben lakik a víz, nem csőrös förmedvényekben.
 
plusz_15_07_22_016.JPGE pillanatban (délután fél háromkor) 29 és 30 fok közötti értéket mutat a kalitka hőmérője – én meg csak reménykedni merek, hogy valahogy majd mind a hárman túléljük. Bár az nem teljesen világos, hogy mit is kéne túlélnünk pontosan : tegnapelőtt azzal riogatott valamelyik bulvár, hogy egészen augusztus kilencedikéig (épp Csuvika hároméves évfordulójáig) kitart ez a pokol, amiben most élünk. Ha netán igaz lesz, az maga a halál, hisz napról napra melegebb a lakás. Én még csak-csak eljárok időnként vásárolni, és kellemesen lehűlök olyankor az ÁRKÁD-ban – na de mit csináljak szegény kicsi kincsecskéimmel ? Őket mégse vihetem magammal az INTERSPAR-ba...
 
Hogy szegény tubik hogyan viselik ezt a borzasztó hőséget, arra meg már gondolni sem akarok. A jégeső és szélvihar ellen alaposan felszerelt fészek most olyan lehet, mint a kemence belül. Csak abban bízom, hogy azért ők nem ötdekás madarak (kivéve a picikét), jó sok tolluk van, és az talán a melegtől is megvédi őket úgy-ahogy, nem csak a hidegtől.
 
Pontosan egy héttel ezelőtt kellett volna megírnom róluk a legújabb híreket – de hát nem tettem, mert aznap a dokis mesét írtam, nem akartam keverni az örömöt az ürömmel, és kölönben is nagyon elegem lett hirtelen szegény kis tollas albérlőimből. Ugyanis kiderült, hogy szaporodott a létszám, már két család lakik nálam - és ez még nekem is sok(k) volt.
 
15_07_15_068.JPGFeltűnt már egy vagy két nappal előbb, hogy mintha Csipikéék sírja mögül is kimenekülne valaki, amikor jövök a szép új kannámmal, fellocsolni az erkélyt. Nem voltam biztos a dolgomban, meg nem is nagyon érdekelt, hisz épp se eleven, se hótt nem voltam az orvos-látogatás rémületétől – ám aztán ma egy hete, amikor már túl voltunk a Nagy Megpróbáltatáson, úgy találtam, hogy mégis illő lenne utánanézni a dolognak. És bizony úgy lett, ahogy gondoltam : a nagy virágláda mögötti sarokban, az összedobált, kemény és szúrós ágakon ott csücsült két, jobb sorsra érdemes tojás. Szegény, szegény kis galambocska ! Hogy el lehetett keseredve, mennyire nem talált magának fészket, ha végül beérte egy ilyen kényelmetlen és alkalmatlan sarokkal, Csipikéék sírocskája alatt !
 
15_07_15_061.JPGRáadásul (mert a baj nemigen jár egyedül) a “hivatalos” fészekben találtam egy harmadik tojást. Hogy ki pottyanthatta oda és hogyan, miközben Tubiapuék ülnek a rég meglévő két tojásukon, azt megint el nem tudom képzelni. Hogy az övéké lenne, az szinte kizárt : nem értek ugyan a galambokhoz, de ők két fiókára vannak hitelesítve, hármat föl sem tudnának nevelni, hisz el se férne alattuk ennyi gyerek, meg nyilván begytejük sem képződik annyi. És hát miért is tojna Tubianyu új tojást, tizenegy vagy tizenkét nappal a meglévők után ? Azt a tojáskát kínjában pottyanthatta oda valaki, amikor a tubiszülők pont házon kívül voltak. Dobhatom majd ki, ha kiderül, melyik a kakukktojás. Pedig addigra már lesz benne élet, hisz rajta is ülnek a tubiszülők, épp úgy, mint  a sajátjaikon. De nem hagyhatom alattuk, mert (még ha el is fogadnák és kiköltenék) közel két hét különbséggel nem nőhetnek föl kisgalambok egyazon fészekben. Hisz egy kéthetes galamb már valóságos elefánt egy újszülötthöz képest ! Agyonnyomhatnák, agyontaposhatnák a picikét, a legjobb szándék mellett is. Továbbá ők már nyilván egész más állagú és összetételű begytejet kapnak, mint amit egy újszülött meg tud emészteni. Úgyhogy a harmadik tojásban lakó kicsikét majd el kell pusztítanom (ha egyáltalán fias az a tojás), mielőtt megszülethetne szegény. Ha meg netán nem lesz élet a második tojásban sem, akkor együtt dobom ki a kettőt, úgy három nap múlva. Annyit még várok – bár nálam eddig még minden szárnyas tizennyolc napra kelt ki, akár galamb, akár papagáj. De elvileg lehet huszonegy is a tizennyolc nap.
 
Mindegy : tizenötödikén, az orvos-látogatás utáni napon, a lényeg csak annyi volt, hogy valamit kezdenem kell a rossz helyre tojt két kis tojással a láda mögött. Vagy kimondom, hogy ott nem lehet fészkelni, elvégre mindennek van határa, és akkor gonoszul kidobom őket – vagy elfogadom, hogy a tubik rabszolgája lettem, és kitalálok valami elfogadható megoldást a láda mögötti fészkelésre. Biztos csak az volt, hogy valamit lépnem kell, hisz a garantált és keserves halálra nem hagyhatom megszületni a szerencsétlen galambokat.
 
Naná, hogy nem volt szívem kidobni a két gyönyörű kis tojást !
 
Úgy döntöttem, hogy két legyet ütök egy csapásra : ha már muszáj lesz hosszabb ideig alkalmatlankodnom az erkélyen, egyúttal rögzítem végre a rácshoz a “hivatalos” fészket is, nehogy megint odébb rakja a szél, ha netán máskor is jön olyan őrült vihar, mint ami legutóbb megtalált minket. Az új lakóimnak pedig beteszem Csipikéék sírocskája mögé a fölösleges kis virágládát, amit ugye pont azért vettem le a helyéről annak idején, mert valaki beletojt egy tojást, de rossz helyen volt a biztonságos fészkeléshez. (Alighanem ugyanaz lehetett a kiebrudalt elkövető, aki most mégiscsak megkapta a bérleti jogot.)
 
15_07_15_062.JPGCsak láttátok volna szegény tubikákat !!!
Mind a két párocska ott zokogott a fejem mellett a rácson, hogy mit művelek és hogy képzelem : milyen jogon veszem el tőlük a lakásukat meg a leendő gyerkőceiket. Majd’ megszakadt a szívem értük, de muszáj volt túlesnünk ezen a rendezkedésen, pontosan azért, hogy később nekik majd jobb legyen.
 
15_07_15_059.JPGHogy melyikünk szenvedte meg jobban ezt a kis kalandot, azt nehéz volna megmondani. Nyilván a tubikáimnak se volt mindegy – én viszont majdnem belepusztultam. Tudtam, hogy a zöldséges rekesz rögzítése nem lesz egyszerű, hisz a gyékények belül vannak, a ládát pedig a rácshoz kell kötöznöm ahhoz, hogy elég stabilan álljon. Azt meg még nem is tudtam, micsoda jó minőségű gyékényekkel rendelkezem : hiába szolgálnak több éve, ma is olyan stabilak, hogy képtelenség átdugni az ollót vagy a fúrót két veszőjük között. Pedig nekem nem is csak a fúrót kellett volna átdugnom, hanem egy jóval puhább görbe “tűt”, amit én kreáltam drótból, külön erre a célra. Nem volt más megoldás : lyukakat kellett vágnom a gyékénybe a megfelelő pontokon. De ez se ment ám csak úgy sima ollóval : még a metszőollónak is nehezen adta meg magát az anyag. Én meg ott harcoltam vele guggolva (ami eleve hülye póz a létezéshez), spannoltan a galambok meg a szomszédok miatt, már akkor is őrült melegben. Végül már szinte nem is láttam, hogy mit csinálok, úgy szakadt rólam a víz, folyt rá a verítékem a szemüvegemre. Semmi másra nem figyeltem, csak a kezemre : mondogattam magamnak, hogy észnél vagy Ágika, nem vágsz eret magadon a metszőollóval. És nem is vágtam, csodálatosképpen. A fészekké avanzsált zöldséges rekesz pedig olyan stabilan áll, hogy ezt már csak az erkéllyel együtt viszi el az orkán.
*
15_07_15_076.JPG
15_07_15_073.JPG
*
 
15_07_15_071.JPGA szegény kis új bérlőimért viszont nem tehettem sokat : kitakarítottam a nagy láda helyét, kidobtam a szúrós és kemény ágakat, a két kis tojást pedig beleraktam a kicsi virágládába. Először az erkély hosszabb oldalára állítottam az új fészket (ahogy itt a képen látható), de szerencsére később mégis jobbnak ítéltem a rövidebb oldalt, és ez maradt a végleges elhelyezés. Hittem is meg nem is (inkább nem), hogy szegény szülők egyáltalán megtalálják és elfogadják a tojáskáik új helyét – de úgy voltam vele, hogy a sarokban így is, úgy is meghaltak volna a kisgalambok, hát akkor inkább haljanak meg friss tojás korukban, amikor még nem éreznek semmit.
 
De csodák csodája : nagyon úgy tűnik, hogy a szülők igenis megtalálták és elfogadták az új fészket. Láttam már kétszer is, hogy ül szépen a kis ládán az új Tibianyu (vagy apu). Viszont pont ez volt a baj : hogy láttam. Ugyanis a kicsi virágláda elég széles, túl nagy rés maradt fölötte szabadon, amit nem takart el a nagy láda pereme. Napok óta törtem a fejemet, hogy mi volna itt a legjobb megoldás – elvégre az mégse járja, hogy az egyik párocskának bombabiztos fészket nyújtok, a másikra meg potyoghat az eső és a többi galamb piszka. Végül tegnap ezt a gondot is sikerült megoldani végre – ám ezt most már nem mesélem el külön, mert hosszú órák óta görnyedek itt a levegőtlen harminc fokban, és lassan bezuhanok az asztal alá, ha még sokáig így folytatom. Érjétek be egy tegnapi levélrészlettel, amiben egyszer már leírtam az eseményeket, nagyjából még frissiben :
 
 
15_07_22_060.JPGAz erkélyen ma megszületett Pufi Uraság : tündéri édes, igen virgonc kis madárgyerek. Csak akkor lesz Pufi a neve, ha szerencsésen kibújik a tojásból a testvérkéje is. Akkor ők lesznek Lufi és Pufi. De ha egyedül marad szegényke, akkor Gonci lesz. Gonci Galamb. Virgonci. Mert én még szárnyast így sose láttam örülni az életnek, mint most ezt a kis csöppet. Épp csak ki nem ugrott a bőréből ! Ám közben más is történt, sajnos : újabb bérlőim keletkeztek, Csipikéék sírocskája mögött, és én kénytelen voltam tudomásul venni, hogy komolyan gondolják az itt lakást, mert díszeleg már náluk két csini kis tojás.
 
Csakhogy az nem egy biztonságos hely, az időjósok meg jégesőt és felhőszakadást ígérnek a hét közepére. Mit volt mit tenni : azt hittem, beledöglök a puszta gondolatba is, de muszáj volt kihajtanom magam a százezer fokba, és meglátogatni az OBI-t, hogy legalább egy PICIT biztonságosabbá varázsoljam az új lakóim sarkát is. Vettem egy nyolcvan centis virágládát, hogy a többi galamb se kakiljon bele a fészekbe az erkély korlátjáról, meg az eső se zuhogjon szegény tubira közvetlenül. De kellett polifoam is, mert azon az oldalon alacsony a gyékény, oldalról is bevághat a jégeső. Meg ugye még kampók a virágládához, plusz tíz liter virágföld : ott hagytam majdnem egy ötezrest.
*
15_07_22_062.JPG
 
De nem a pénz a fő baj (a madárkák mindent megkapnak, még ha én éhen döglök is – bár persze egyelőre nem fenyeget ilyen veszély) : a fő baj az, hogy az OBI-ba végig tűző napon kell menni, körülbelül másfél kilométert, és hiába volt nálam a kerekes szatyrom, hazafelé annyira sütött rám a nap hátulról, hogy azt hittem, itt a végem, nem érek haza, elpusztulok útközben. Igazság szerint addigra már patakokban folyt rólam a víz, mert magában az OBI-ban leizzadtam válogatás és keresgélés közben, mint egy öreg igásló.
 
15_07_22_056.JPGItthon azonnal bedugtam magam a csap alá, még a fejemet is lezuhanyoztam, hogy hűljön egy kicsit – ennek ellenére jó darabig féltem, hogy rosszul leszek. De aztán valahogy mégis megmaradtam – és ettől persze azonnal úgy éreztem, hogy neki is kell állnom a feladatnak. Hátha hamarabb jön az a vihar... Igaz, hogy újszülött kismadárról elüldözni az anyukáját kegyetlenség – de hát holnapra lesz egy még újabb újszülött, akkor megint csak nem lehet kimenni az erkélyre. Ebben a hőségben pedig csak nem fázik meg szegény picikém, sőt a tojáskák sem igen hűlnek ki, mert alighanem tojó nélkül is megvan a kotlási hőmérséklet.
 
Mindent aprólékosan előkészítettem idebent : kifúrtam a lyukakat a polifoam-ra, beléjük dugdostam a jó vastag spárgákat, hogy odakint tényleg már csak kötözni kelljen. A láda is megkapta a három kampóját még idebent – aztán elindultam Isten nevében az újabb forróságba, hogy átrendezzem az erkélyt. Az eredményt majd meglátod a blogban – de hogy mikor, azt egyelőre ne kérdezd ! Egy kissé meg vagyok halva – viszont nem győzöm veregetni a saját vállamat, hogy mekkora hős vagyok, ebben az iszonyú, forró katlanban. Baromira örülök, hogy a galambkáim most már tényleg el vannak látva, olyan tökéletesen, ahogy csak telik tőlem. Ennél többet én nem tudok tenni értük – a többi már rajtuk múlik.
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*

*
*
*





6 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





süti beállítások módosítása