HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő

Ne is próbáljatok vigasztalni : Csuvika még megvan,
de ha így haladunk, nem lesz hosszú életű a boldogtalan,
és végül majd én leszek a gyilkosa szegénykémnek.
Egyre többet ártok neki - és ebbe én is belepusztulok, nem csak ő.
*
19_08_22_012.JPG
*
Tegnap például az vetett véget a jókedvű és jó étvágyú vacsorának,
hogy a zabevés után nem sikerült visszaakasztanom az etetőt a helyére :
nem látok el negyven centis távolságra, nem találtam a rácson a megfelelő drótot,
melléraktam a tálkát, teleszórtam zabbal a kalitka fenekét.
Persze megijedtem, Csuvika meg lepottyant, mert halálra rémült az én ijedségemtől.
És hány ilyen eset van - a franc a hülye fejemet meg ezt az átkozott vakságot !
*
Sokszor meg úgy ártok szegénykémnek, hogy nem is tehetek róla.
A héten például kétszer is lepottyant éjjel attól,
hogy kimentem a legkisebb helyiségbe, és lehúztam a vizet.
Eddig is kimászkáltam éjszakánként,
eddig is csobogott a víz, soha nem volt belőle semmi baj.
Most meg van.
Ha meghallja a vízcsobogást, hős vitézem azonnal lepottyan.
Nappal csoboghat a klotyó (bár akkor se szereti), de éjjel megijed tőle.
Napok óta nem merem lehúzni a vizet, ha Csuvika már alszik -
de hát ez nevetséges, így nem lehet élni.
Nem volt elég a július,
mikor majd' egy hónapra klotyó nélkül maradtam a csőtörés miatt :
most elvileg már működik a jeles helyiség, de éjjel nem használhatom, csak nappal.
Nem is ez a fő baj, hanem az, hogy ilyen veszélyekre ki gondolna előre ?
Honnan tudhattam volna,
hogy rozoga hercegem egyszer csak mélybe veti magát olyasmitől,
amit világéletében hallott, ismert és elviselt ?
Hogyan vigyázzak így szegénykémre,
mikor teljesen kiszámíthatatlan, hogy mivel vagyok ártalmára ?
*
19_08_22_001.JPG
*
Pár napja megrémült (és persze lepottyant) attól is,
hogy lefekvéskor bebújtam az ágyamba.
Tény, hogy istentelen hangja van a nyikorgó, ősöreg rekamiénak,
de hát ilyen volt eddig is, Csuvika hallgatja két hónapos kora óta.
Sosem ijedt meg tőle (legalábbis nem vettem észre), most meg igen.
Ő is öregszik, szegénykém, nyilván egyre ijedősebb lesz, mint ahogy én is.
Valamelyik nap lepottyant attól, hogy ágyazás közben leejtettem a lepedőmet.
Mekkora zajt csap egy szatén lepedő a padlón ?
Semekkorát - szinte nem is volt hangja.
Csuvika mégis lezuhant tőle, pedig én nem ijedtem meg, nem arra reagált.
Tényleg borzasztó ez a roncsmadár-roncsgazdi párosítás,
mert vénségemre (és vakságomra) nyilván egyre több bajt csinálok,
Csuvika meg egyre ijedősebb, hasonló okokból.
(Bár neki a szeme véletlenül pont jó,
de nem sok alkatrészéről mondható el ugyanez.)
*
Annyira sajnálom szegénykémet, hogy nem tudok alkalmasabb gazdája lenni !
Biztos jobbat érdemelne nálam, de hát nincs mit tenni :
össze vagyunk nőve, neki én jutottam, nekem meg ő.
Mikor hazahoztam hét évvel ezelőtt,
még egyikünk se hasonlított jelenlegi önmagára -
ki gondolta, hogy az évek ilyen gyorsan romhalmazzá változtatnak minket ?
*
19_08_22_007u.jpg
*
A héten két nap volt, amit megúsztunk potyogás nélkül : a kedd meg a csütörtök.
De igazában csak a kedd, mert a csütörtök rémesen kezdődött.
Betartott nekünk a huszonegyedike
(a szerencseszámokkal ugyebár nem vagyunk jóban) :
az volt a szerda, aminek az éjszakája igazi rémálom lett mindkettőnknek.
*
Csuvika már az esti készülődésnél kezdte a potyogást
(nyomott, frontos, hervasztó idő volt) : kétszer is lezuhant a kakasülő magasából,
de ezek még csak szokványos pottyanások voltak, visszamászott utánuk a helyére.
Nem sokkal elalvás után viszont keserves sírásra riadtam és ugrottam ki az ágyból :
szegény kicsikém a kalitka fenekén ordított segítségért, nem találta az utat fölfelé.
Bár (mint kiderült) nem a sötétség volt a fő baj,
mert ekkor már nem tudott önerőből visszamászni, világosban sem.
A kezemtől viszont eszét vesztve menekült : lepottyant még vagy ötször,
különféle magasságokból, míg végül sikerült a markomba fognom.
Nem ment könnyen, mert első álmomból ébresztve rémült voltam és kótyagos,
az izgalomtól pedig szinte megvakultam, egyszerűen nem láttam, hol van Csuvika.
Sajnos az eszem is elhagyott, nem csak a látásom :
ott pihegett a kezemben a teljesen elgyötört, halálra rémült madár,
és nekem NEM JUTOTT ESZEMBE, hogy a kis ketrecbe tegyem a kalitka helyett,
pedig a kis ketrec minden este oda van készítve az asztalra,
hogy szükség esetén hálószobaként szolgáljon Csuvikának.
Mikor lett volna nagyobb szükség rá, mint ezen az éjszakán ?
De hiába : a totális pánikban, amiben voltam, egyszerűen megfeledkeztem róla.
Bezzeg eszembe jutott rögtön,
amint visszatettem szegény kis hősömet a kakasülőre !
Ám akkor már hiába átkoztam magam,
sőt azt is hiába vártam, hogy úgyis lepottyan újra :
úgy tűnt, hogy nagyjából biztosan ül a helyén, juszt se pottyant le, mert vártam.
Tudtam viszont, hogy egyikünk se fog aludni az éjjel, ha ott marad,
mert jön majd az újabb zuhanás-sorozat, és nagy kérdés, hogy fölébredek-e rá.
Biztosabb helyen volna szegény a kis ketrecben,
mert ott csak pár centit tud zuhanni, nem pedig hatvanat, mint a kakasülőről.
Voltam olyan dög, hogy ezúttal célzatosan mentem ki a klotyóba :
előző nap volt az első eset, hogy Csuvika lepottyant a vízcsobogás hangjától,
gondoltam, ha szerencsém van, most is működik majd a dolog.
Hát működött - de ha tudom előre, mit hozok a fejünkre a kis ketreccel,
inkább hagytam volna szegény kicsikémet a szokott lakosztályában potyogni.
*
19_08_22_021.JPG
*
Hiába, hogy napközben viszonylag simán elviseli Csuvi a szállító ketrecet,
akár orvoshoz viszem, akár rendezkedni akarok a kalitkájában -
éjjel még sose volt benne (bár hajnalban már igen), és nem is akarta kipróbálni.
Máskor sem örül a kis ketrecnek, de aztán pár perc alatt beletörődik sorsába -
most viszont nem így lett : a frászt hoztam szegénykémre az átköltöztetéssel.
A jó kis kötélről azonnal lemenekült - de persze nem a matracra,
hanem a kis ketrec falára, a mosogatórács-létrákra.
Ott reszketett-rémüldözött, magán kívül az értetlen döbbenettől,
hogy mi dolga itt éjnek éjszakáján, miért nem mehet haza, végre aludni.
Magyaráztam-mutogattam neki, hogy üljön szépen a kötelére,
azon kell töltenie az éjszakát, mert a kalitkában összetöri magát -
de persze hiába : Csuvika csak lógott a rácson, őrült rettegésben.
Kimentem rágyújtani, mert ez néha segít :
magában könnyebben megnyugszik hős vitézem, bíztam benne, hogy most is így lesz.
De nem lett így : ugyanarra jöttem vissza, ami elől kimenekültem.
Csuvika még mindig a rácson kapaszkodott, és én bele sem akartam gondolni,
mit szólnak ehhez a beteg talpacskái meg az élettelennek tűnő ujjai.
De feladni sem akartam a küzdelmet,
hisz akkor értelmetlenné válik az eddigi szenvedés :
tudtam, hogy Csuvika jobb helyen lesz a kis ketrecben egy ilyen frontos éjszakán,
pláne így, hogy már halálra is rémítettem az átköltöztetéssel.
A kakasülőről csak potyogna szegénykém, és össze-vissza törné magát.
Egyszer muszáj végigcsinálnunk ezt a cirkuszt az ismeretlen helyzettel,
aztán legközelebb már nem lesz így megrémülve, ha a kis ketrecben kell aludnia.
*
Mindezt próbáltam elmagyarázni szegénykémnek, duruzsolva szép halkan a fülébe -
és valahogy el is értem, hogy hajlandó volt lemászni a rácsról az ülőkére.
Hurrá - azt hittem, nyert ügyem van és alhatunk.
De persze tévedtem : amint leoltottam a villanyokat, Csuvika rögtön lepottyant,
és kezdte ugyanúgy a keserves sírást a kis ketrecben is, mint a nagy kalitkában.
Jó - hát akkor alszunk világosban.
Újabb rimánkodás, újabb várakozás, újabb cigaretta
(mindez úgy hajnali kettőkor, jegesre fagyva a hűvös éjszakában),
aztán újabb búcsúzkodás, amikor Csuvika visszaült végre a kötelére.
Ekkor meg sikerült megrúgnom az asztal lábát,
miközben akartam még egy utolsó pillantást vetni a madaramra,
hogy tényleg a helyén ül-e, és ezt csak közvetlen közelből látom.
Ettől a merénylettől Csuvika újra lepottyant, és kezdődött minden elölről.
Tényleg nem is értem, hogyan éltük túl ezt az éjszakát.
Csuvikának jobban sikerült, rajta reggel nyoma se látszott semminek,
én viszont belázasodtam, eltaknyosodtam, minden bajom volt csütörtökre.
De meglett az első alvás a kis ketrecben - talán legközelebb majd jobban sikerül.
*
19_08_22_015.JPG
*
A rémséges éjszaka érdekes módon jót tett Csuvikának :
reggel boldogan ugrált vissza a kalitkába, és ott azonnal a kötélrúdjára ült.
Ez azért nagy újság, mert múlt szombaton elkiabáltam a kötelek sikerét :
attól fogva, hogy nagy lelkesen beszámoltam a népszerűségükről,
Csuvika következetesen kerülte mind a kettőt : nem csak az újat, a görbét,
de a régebbit is, az egyeneset, amit pedig korábban már nagyon megszeretett.
Csütörtökig nemigen láttam őt kötélen ülni, megint a bodzaágon töltötte napjait.
Roppant bánatos voltam emiatt, mert közben már elhatároztam,
hogy a kakasülőt is kötélre cserélem : ha nem kapok kicsit (mert az sehol sincs),
megpróbálkozom ezzel a mérettel, amiből kettő már bent van a kalitkában.
Meg is vettem a két újabb kötelet (legyen tartalék belőle, hátha ez is eltűnik),
ám a beszereléssel még igencsak várnom kell,
mert a görbe kötelet végül is nem fogadta el Csuvika,
egyetlen egyszer ült rajta, amiről képet is mutattam az előző mesében.
Ezek szerint mégse találja olyan csodálatosnak a kötél-ülőkéket,
akkor viszont nincs értelme a kakasülővel kísérletezni, mert az nagyon fontos hely,
éjszakánként az az ágyikója, nem vehetem el tőle addig,
míg biztosnak nem látszik a kötél sikere.
Nem baj : egyelőre várunk.
Bár esküdni nem mernék a görbe kötél kudarcára sem :
nagyon is meglehet, hogy némelyik lepottyanás pont azért történt,
mert Csuvika át akart röppenni az egyenes kötélről a görbére, csak nem sikerült neki.
Arra sajnos még nem jött rá kis butuskám,
hogy a jobb első sarokbotról kell átlépnie az új kötélre, úgy a legegyszerűbb.
De talán majd rájön... Idő van (remélem), hát várunk türelmesen.
*
19_08_22_002.JPG
*
Úgy látom, a lábacskáknak sem ártott meg
a kis ketrec sárga bordásfalán való függeszkedés és mászkálás,
sőt (ezt félek is kimondani) inkább jót tett nekik a kényszerű tornaóra.
Épp tegnap figyelgettem, hogy Csuvika nem sántikál a bodzaágon,
hanem egész jó tempóban, irtó édesen kapkodja egymás után a kis lábait.
Hogy az ujjai hogyan állnak, azt sajnos szabad szemmel nem látom,
fényképezni meg nem nagyon fényképeztem őt a héten, mert nem volt miért :
mindig úgy ült a boton vagy kötélen, hogy a kis pocakja eltakarta a lábait.
Annyit mindenesetre nyugodtan állíthatok,
hogy ártani nem ártott a lábacskáknak a szörnyűséges szerda éjjel.
*
A mese végére pedig egy édes kis apróság, desszertnek :
picinyke főnököm a hét elején úgy döntött, hogy éjfélkor nekem is takarodó van,
épp elég neki odáig elviselni a kislámpám fényét, mikor ő sötétben szeret aludni.
Amit eddig még soha, de soha nem csinált :
éjfél körül nyafogni kezdett hétfőn és kedden, hogy menjek már én is aludni.
Mind a kétszer el is hallgatott azonnal, mikor látta, hogy szót fogadok,
pedig a kislámpa ugyanúgy égett tovább, hisz még kimentem bagózni és levetkőzni.
Csuvika azonban pontosan ismeri a menetrendemet,
tudta, hogy pár perc múlva visszajövök és sötét is lesz végre,
úgyhogy a további zsörtölődést nem tartotta szükségesnek.
Nem is volt folytatása a nyafizásnak egyik napon sem,
Csuvika elégedetten aluszkált, hogy ilyen szépen elintézte magának a sötétet.
*
19_08_25_002o.JPG
*
*
*
19.08.24.
 





Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





süti beállítások módosítása