Mit szóltok csavaros eszű, előrelátó kis madárkámhoz ?
Mit gondoltok, mit csinál ezen a képen ?
*
*
Nem tudjátok ?
Hát őrzi a kijárathoz vezető utat,
nehogy véletlenül Csivike elfoglalja kedvenc trónusát,
amikor majd visszatűzködöm az ajtóba a lépcsőket, vacsoraosztás után.
*
*
*
A cél érdekében képes volt az egész vacsoraosztást az ajtó közelében végigülni.
A zabocskából még alaposan belakmározott (mindig az az első fogás),
de a többi tálka tiszteletére már nemigen jött föl :
útközben, ahogy elhúzott mellette a kezemben a tálka a friss magokkal,
vetett rá egy pillantást, és ha érdekelte a dolog, följebb jött egy emelettel.
De igazában egyik hamit se találta fontosabbnak, mint az ajtó fölötti őrködést.
Nagyon megviselhette szegénykét a tegnapi szerencsétlensége,
amikor is úgy alakult a dolog, hogy Csivike több órára bezárta őt a kalitkába,
mert nem volt hajlandó elmozdulni arról a picike kis ágdarabról,
ami a legbelső lépcső a kijáratnál, és amin mindketten imádnak ücsörögni.
*
*
*
A tegnapi nap sajnos ilyenre sikeredett :
előbb Csuvika zárta be hosszú órákra Csivikét, aztán meg Csivike Csuvikát.
Mégpedig nem rosszindulatból vagy bosszantási szándékkal :
máskor okos gazfickóim egyszerűen nem bírták felfogni az általános tunyaságban,
hogy ha csak egyetlen lépcsőfokkal kijjebb ugrana az, aki éppen az ajtóban ül,
máris oda tudna ülni a másik is a tornácra, és nem lenne semmi baj.
Nincs kizárva, hogy Csivike végül ezért töltötte ma a kalitkában az egész napot,
ugyanis tegnap rászóltam szegénykémre és beljebb tessékeltem,
amikor untam már hallgatni Csuvika órák óta tartó sírását, hogy nem jöhet ki.
Szegény Boszikám talán úgy értelmezte az esetet,
hogy neki egyáltalán nem szabad az ajtóban ülnie, ezért ma már meg se próbálta.
Mert bármilyen hihetetlen, Csivike alapvetően jó kislány, sőt kifejezetten stréber,
szereti mutatni és hangsúlyozni, hogy ő mennyivel jobb madár, mint Csuvika.
Kicsi korukban ez tényleg így volt, és Csivike szeretné, ha még mindig így lenne.
*
*
Zárójel bezárva – gyerünk vissza Csuvikához !
A vacsoraosztás igazán nem kétperces műsor,
hisz nem csak kiosztom a tálkákba a friss magocskákat,
hanem a madárkák (ma speciel csak Csivike) nagyjából végig is eszik a menüt :
annyi baj legyen – Csuvika türelmesen kivárta.
El nem mozdult volna őrhelyéről,
nehogy véletlenül Csivike kaparintsa meg az ő kedvenc ülőkéjét.
Hát nem egy furmányos fickó ???
Pedig amúgy igazi kis evőgép, de ma inkább lemondott a vacsoráról,
csak hogy biztosan kiülhessen az ajtóba vacsora után.
(Majd a lefekvéshez való készülődésnél nyilván bepótolja a mulasztást.)
*
*
Amúgy vedlik szegénykém megint kegyetlenül – és ha jól látom, Csivike is.
Tegnap le is fényképeztem a kalitka fenekét, mert csak ámultam a látványon.
Nem láttam még én se a képet, de alighanem tollacskákkal van tele a lepedő.
(Nem lett jó a kép, nem érdemes megmutatni.)
Mindenesetre a vedlés Csuvikát nem viseli meg, bár délelőtt ő is elég csöndes volt.
Most viszont (este kilenckor) már zeng tőle a ház.
*
*
Rémülten ugrottam föl a helyemről szinte azonnal, ahogy leültem ide írni :
Csuvika magán kívül ordított, valami olyan hangon, amilyet sose hallottam tőle,
de rögtön világos volt, hogy végveszély van, tragédia történt, itt a világ vége.
Mivel nem sokkal előbb tűzködtem be nekik almaszeleteket a csipeszekbe,
azt hittem, talán az alma pottyant be egy etetőbe, vagy netán valaki fejére.
Ehhez képest Csuvika épségben ült az egyik bot közepén, és ott jajveszékelt.
Beletelt pár pillanatba, míg felfogtam a pánik okát : Banyácskám fürdött az itatóban.
Mégpedig hosszan és boldogan, fütyülve Csuvika totális rémületére.
Nem tudom, mi bajuk a hímecskéknek a vízzel,
de ez ugyanígy működött Cipikéék idejében is : Csipike fürdött, Csupika ordított.
Se Csupikát, se Csuvikát nem láttam soha fürdeni,
sőt Csipikéék fiókái közül is csak a lányokat.
*
*
Banyácskám tehát estére kicsit föléledt – hála Istennek !
Ért még a pancsinál nagyobb öröm is :
miután jól fölfrissítette magát a strandolással, végre kirepült !
Legalább két hét óta először.
Szomorú, hogy a kirepülés már Csivikénél is nagy újság és öröm – de hát az.
Úgyhogy amilyen bánatosan indult ez a mai nap, olyan jó lett a vége.
(Remélem, nem kiabálom el, mert még nincs teljesen vége.)
*
*
*
*
(2018)
Új kommentek