Tegnap angyal szállt le a kalitkára, pont egy hónappal karácsony előtt :
a szentestének kéne ilyenre sikerednie, amilyenre a tegnapi esténk sikeredett.
Mindent elborított a béke, nyugalom és tömény szeretet :
nem is madárkák ajnározták egymást az orrom előtt, hanem két kis angyalka.
*
*
Pedig nehéz napjuk volt szegénykéimnek (mint mostanában mindig),
ám ezúttal nem egymáson verték le a rosszkedvüket,
hanem épp ellenkezőleg : egymásban kerestek vigasztalást.
Igaz, mire idáig eljutottunk, már messze volt a délelőtt,
amikor bizony sokat voltak bezárva,
mert szekrényeket rámoltam, szaladgáltam ide-oda, a két szoba között.
Délután meg vásárolni kellett mennem, ami a madárkáknak megint csak raboskodás.
*
*
A délelőtt alakulhatott volna másképp is, éppen rájuk való tekintettel :
reggel megadtam a lehetőséget a röpködésre,
és kész lettem volna hozzájuk igazítani a napomat -
ám a kínálkozó alkalommal nemigen élt senki.
Csuvika ki se dugta az orrát a ketrecből, csak odabent veszekedett a világgal,
Csivi meg kirepült ugyan, de csak egyetlen egyszer, és csak oda-vissza.
Nem szállt le sehova, egy pillanatra sem , mintha közben megijedt volna valamitől.
Másztam is mindjárt a sámlira, ellenőriztem a szekrény tetejét,
alaposan megvizsgáltam a mászókát : nyomát se láttam semmilyen betolakodónak.
Csivike meg mégis ragaszkodott hozzá, hogy ő inkább bent marad a ketrecben,
még a "tornácra" se jött ki többé,
pedig adtam neki legalább egy órát, hátha meggondolja.
Talán rajtam érezte, hogy bár biztatgatom, igazában azt szeretném, ha bent maradna.
Mindenesetre a lehetőség megvolt a röpködésre, csak később csuktam rájuk az ajtót,
amikor már láttam, hogy úgyse jönnek ki, hiába van nyitva.
*
*
Jó későn sikerült útra kelnem, mire hazaértem, már el is késtünk a vacsoraosztással.
Utána viszont megszavaztam magunknak egy nyugalmas estét :
már indulás előtt is fájt a hátam, estére alig álltam a lábamon, muszáj volt leülnöm.
Bevackoltam magam a kuckómba egy Nők Lapjával,
és a madárkák - bár ki nem repültek - alighanem helyeselték a viselkedésemet,
mert már ekkor elkezdődött a bűbájos enyelgés és csivitelés,
ami aztán ki is tartott szinte végig, majdnem egészen villanyoltásig.
(Azért csak majdnem,
mert sajnos Csivike utolsó pillanatban mégiscsak lelökte a helyéről Csuvikát,
akit addig órákon keresztül nyalt-falt, szünet nélkül.
Csuvika nem pottyant le, csak egy emelettel lejjebb menekült -
de azért igy sem örültem a gyönyörű esténk ilyen erőszakos végének.)
*
*
De bármilyen lett is a vége, a lefekvéshez való készülődés maga volt a csoda.
Hullik megint az áldás rendesen mindkét madárkámból,
és én folyton biztatgatom Csivit, hogy viszonozza Csuvika kényeztető szolgálatait,
hisz neki is jólesne a vakizás, viszket a fejecskéje, dörgöli szegény mindenhova.
Csivike napok óta jókislányos hangulatban van, így az este hallgatott is rám :
el sem akartam hinni, hogy jól látom, amit látok
(háttal álltak nekem, nem volt egyértelmű, hogy éppen ki kényeztet kit),
de bizony jól láttam : ezúttal Csuvika volt a kedvezményezett,
Csivike vakargatta gyöngéden és óvatosan azt a hófehér fejecskét.
Csuvika meg nyüszített a gyönyörűségtől (sokkal hangosabban, mint Csivi szokott),
és azt se tudta, hogyan tekergesse-igazítsa Csivi csőre alá a fejét.
Azt hittem, mindez csak egy véletlen csoda, hisz ilyet nagyon ritkán látok – de nem.
A csoda kitartott egész este.
Még a szokásosnál is lassabban készültünk el az esti szertartásainkkal,
mert az evést is folyton félbehagyták a madárkák, hogy inkább enyelegjenek,
meg a botocskák és csipeszek lemosdatása közben is akadtak olyan pillanatok,
amikor le kellett állnom a tüsténkedéssel, nehogy megzavarjam az idillt.
Bár ilyenkor nemigen zavartatják magukat a pincurkáim, csinálhatok körülöttük bármit.
*
*
Kivéve persze a fényképezést...
A szívem szakadt meg, hogy milyen bűbájos jelenetekből maradtok ki,
de nem mertem elővenni a gépemet vagy másfél órán keresztül,
nehogy miattam érjen véget Csuvika boldogsága.
Mikor mégis megkockáztattam, már túl voltunk minden szükséges teendőn,
következett a villanyoltás, takarózás, mindenképp szét kellett volna rebbenniük.
A filmecske biztos ócska (még én se láttam), mert elég sötétben készült,
és ekkor már nem is tartott az a kezdeti, igazi nagy lelkesedés -
de azért megmutatom változtatás nélkül, bármilyen is lesz,
mert legalább nyomokban látjátok majd rajta, milyen hangulat volt nálunk az este.
Csivike látta, hogy filmezem, és csodálatosképpen hagyta -
Csuvika viszont azonnal véget vetett az élvezkedésnek, amint észrevette a gépet.
Szerencsére elég sokára vette észre, kaptok belőlük vagy másfél percet.
*
*
Nem tudom, milyen lesz a karácsony esténk (inkább félek tőle, mint várom),
de akárhogy is alakul, már egy szavam se lehet : nálunk tegnap megvolt a karácsony.
Egy hónappal előbb tévedt be hozzánk a Jézuska,
és hozott nekünk egy békés-nyugalmas, áldott estét, csordultig telve szeretettel.
*
*
A képeket a filmből szedegettem ki,
azért ilyen ócskák és kicsik.
*
*
(2017)
*
*
Új kommentek