HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő

Sehogy sem akar megszületni ez a szerencsétlen bejegyzés :
ma már csütörtök van, és én még adós vagyok egy vasárnapi mesével.
Borzasztóan megviseltek a történtek, nyilván azért sem siettem a megörökítéssel,
másrészt el is meséltem telefonon az egész szörnyűséget, mikor még benne voltunk,
így később már nem feszített a megosztás kényszere,
mert akiket igazán érdekel a madárkáim sorsa, azok már tudták, hogy mi történt.
Illetve dehogy tudták.... hisz valójában nem tudom én sem.
Csak azt tudtuk, hogy mi lett az eredménye annak. ami sajnos megesett.
*
18_04_26_020.JPG
*
Ha azt mondom, hogy Csuvika lepottyant a kalitka fenekébe,
azzal még nem mondtam semmit, hisz ez megtörténik máskor is, elég sűrűn, sajnos.
Most se gyanakodtam semmi nagyobb bajra :
ugrottam föl a gép mellől a pottyanás hangjára,
magyaráztam és mutogattam szegénykémnek, hogy hol a létra, amin feljöhet
/ahelyett, hogy fölemeltem volna a boldogtalant – én marha),
ám Csuvika nem találta meg a létrát, még vagy kétszer visszaesett,
mielőtt sikerült volna felröppennie az egyik alsó botra.
A földszintről aztán már szépen följebb mászott,
én pedig azt hittem, hogy minden rendben, firkáltam tovább a vendégkönyvbe,
mert amúgy gyönyörű napunk volt, Csuvika több hét után végre kirepült,
hosszú órákat töltöttek a mászókán teljes egyetértésben, boldogan a picinyeim,
és erről muszáj volt azonnal beszámolnom, legalább úgy nagyjából.
Az ugyan feltűnt (le is írtam mindjárt), hogy túl nagy a csönd és a nyugalom,
ám egy ideig még nem gondoltam semmi rosszra, írtam tovább gyanútlanul.
*
18_04_26_023.JPG
*
Mire befejeztem a firkálást, már bőven itt volt a vacsoraosztás ideje -
de bizony az én kis evőgépeim nem akartak enni.
Meg se moccantak, meg se szólaltak, rá se néztek az eleségekre,
több órányi kint-tartózkodás után, amikor nagyon is éhesnek kellett volna lenniük.
Csivike is csak ült, magába roskadtan : azt hittem, talán ő lökte le Csuvikát,
és most lapít, mert tudja, hogy bűnös.
Pedig dehogy !
Még ha így volt is, akkor sem úgy, ahogy én gondoltam.
*
18_04_26_064.JPG
*
Hogy mi történt, illetve történhetett valójában, azt csak jóval később vettem észre :
úgy látszik, nem csak vak vagyok, hanem a látási figyelmemmel is baj van.
Ugyanis a bal hátsó sarokbot bele volt esve az alatta lévő, zöld kis etetőbe.
Elég feltűnő volt a látvány, mégse vettem róla tudomást,
csak amikor az érintett edénykéhez jutottam a vacsoraosztásnál.
Na – ekkor éreztem úgy, hogy rám szakadt a plafon, vége a világnak -
de legalábbis a madaramnak, aki vagy a bottal együtt pottyanhatott le,
vagy – ami még rosszabb – esetleg épp ott falatozott, hisz a zöld etető a kedvence,
Csivike meg ráugrott a sarokbotra, és azzal együtt rázuhant Csuvira.
Erre vallott, hogy Boszikám is halálra volt rémülve -
akkor viszont az Ég legyen hozzánk irgalmas, hisz az is csoda, hogy él még Csuvi.
*
18_04_26_084.JPG
*
A többit a fantáziátokra bízom, hisz leírni úgysem lehet.
Vasárnap este volt : hova rohanjak, kihez szaladjak segítségért ?
Első rémületemben föl akartam hívni Tamás doktort –
de hát mit mondhatna szegény ?
Abban pedig hogy lehetnék biztos,
hogy a madaram a végét járja, és feltétlenül orvosra van szüksége ?
Bármennyire is meg voltam rémülve, azért próbáltam észnél maradni :
Csuvika hallgat, a szárnya alá dugott fejjel gubbaszt, és ez nagyon rossz jel -
viszont a farka nem rezeg (ami nála a fájdalom jele),
nem lógatja sem a szárnyát, sem a farkát – akkor talán mégsem olyan nagy a baj.
*
18_04_26_076.JPG
*
Könnyű ezt így utólag szép okosan leírni, de nem volt könnyű elhitetni magammal,
félig eszement állapotban, totális pánikban, reszketve Csuvikám életéért.
Próbáltam belegondolni, hogy mi lenne velünk nélküle,
de mindig csak oda lyukadtam ki, hogy nem, nem, ez nem történhet meg velünk.
Hogy legalább ne legyek egyedül a bajban, fölhívtam előbb Dágit, aztán Druszát.
A beszélgetés hangjaitól néha fölélednek, megélénkülnek a madárkák,
reménykedtem, hogy talán most is így lesz, bármilyen kicsi is rá az esély.
Első körben nem is jártam sikerrel (Dági együttérzése csak rajtam segített),
de valahogy biztos voltam benne, hogy Drusza majd csodát tesz pici szerelmével,
és az ő hangjára igenis föléled Csuvika,
mert az a tömény szeretet, ami leghűségesebb rajongójából árad felé,
át kell hogy jöjjön a telefonon is, és meg kell hogy gyógyítsa őt. 
Bolond vagyok ? Az hát ! De valahogy mégis reméltem, hogy így lesz.
*
18_04_26_060.JPG
*
És így is lett.
Alig kezdtünk Druszával beszélgetni, gyönge kis csiporgást hallottam a kalitkából,
akkor már körülbelül másfél vagy kétórás, rémisztő csend után.
Nem akartam hinni a fülemnek !
Le is tettem egy pillanatra a kagylót, és rohantam megnézni,
hogy tényleg Csuvikát hallom-e, vagy netán a csöndes Csivike csiporog.
De nem !
Tényleg Csuvika motyorgott – halványan és bánatosan, de mégis !
Megérezte szegénykém, hogy itt van, akinél jobban senki se szereti őt a világon.
*
18_04_26_054.JPG
*
Hogy mindez hogyan történhetett meg, azt egyszerűen nem értem.
A sarokbot rögzítő spárgáját nyilván elrágta valamelyik szorgos csőröcske,
én meg nem vettem észre, mert nem látok el a kalitka hátuljáig a sasszememmel.
De minden vakságom és lassú elhülyülésem ellenére se vagyok gondatlan gazdi :
hogy az a sarokbot le tudott esni, az egyszerűen ellentmond a fizika törvényeinek.
A másik vége hosszan túllóg a rácson a kalitka bal oldalán :
ott még nem kezdte ki senki a spárgát, stabilan áll, nem tud a bot kifelé elcsúszni.
Ha viszont nem csúszhatott kifelé és lefelé,
akkor a botnak azt a végét, ami leesett, csak úgy lehet a két drót közül kiemelni,
hogy fölfelé mozdítom el, hisz srégen fut bele a rácsba, oldalra mozdulni nem tud,
és hátrafelé sem, ha egyszer a másik végén stabil még a kötés.
Próbáltam többször is : visszarakni és újra kivenni is csak úgy tudtam,
ha pár centivel följebb emeltem a helyéről.
Hogy ehhez képest hogyan tudta mégis ledobni valamelyik kis gazfickóm,
az számomra teljesen érhetetlen rejtély.
*
18_04_26_028.JPG
*
18_04_26_024.JPG
*
18_04_26_039a.jpg
*
Mindenesetre még aznap este átpakoltam a kalitkát a nagy asztalra,
madarastul, mindenestül, picinyeim őszinte megrökönyödésére,
és sürgősen átszereltem a sarokbot rögzítését olyanra, ami szerintem bombabiztos.
Aztán másnap megismételtük ezt a kis műsort,
mert a további botok biztonsága felől is kételyeim támadtak.
Még mindig nem tökéletes a dolog, de a nagyobb munkákhoz üres kalitka kéne.
Bár békésen tűrték a picinyeim a szokatlan megpróbáltatásokat
(ráadásul egymás után két nap), de azért nem mondhatnám, hogy örültek neki.
*
18_04_26_033.JPG
*
18_04_26_066.JPG
*
18_04_26_029.JPG
*
18_04_26_069.JPG
*
Teganp este meg mit láttam ?
Nem ám Csivike : Csuvika ágaskodott föl a szóban forgó sarokbot végéhez,
és kaparászta csalódottan a mellette lévő kölescsipeszt, amit spárga helyett talált.
Vagyis nincs kizárva, hogy azt a madzagot ő rágta el, nem is Csivi.
Most viszont már (legalábbis remélem) senki nem fog rágcsálni semmit,
mert a spárgákat igyekeztem elrejteni kölescsipeszek és ágtartó mütyürkék mögé,
hogy a munkamániás csőröcskék ne találjanak maguknak veszélyes rágnivalót.
Így is volna mit cincálniuk, csakhogy az nem olyan érdekes :
tudják a büdös disznók, hogy mit kötözök fel kifejezetten gyilkolászsás céljára,
és az távolról sem érdekli őket annyira, mint az, amit nem szabadna rágniuk.
*
18_04_26_062.JPG
*
Hát így jártunk.... Vasárnap tényleg azt hittem, hogy temethetem Csuvikát.
Pedig olyan szépen indult az a délután !
Csuvika negyvennapos szünet után kirepült (na jó.... inkább kipottyant) a világba,
és bár ő maga nem volt megelégedve a teljesítményével,
önkritikusan kereste mindjárt a kötéllétrát, hogy visszamásszon a kalitkába,
én szelíd erőszakkal (némi terelgetéssel) rábeszéltem, hogy ne adja fel,
hanem igenis baktasson el szépen a mászókáig, ha egyszer oda vágyott.
Föl is mászott minden baj nélkül, bár félúton sokáig tétovázott,
latolgatta a lehetőségeket, mert megzavarta őt az új létrája,
amit azóta szereltem föl, hogy ő utoljára kint járt.
De végül mégiscsak följutott a célhoz, és eltöltött a mászókán egy boldog délutánt.
A fölfelé vezető útját sikerült filmre vennem (még benne van a gépben),
de biztos nagyon ócska lesz, mert ragyogó fénnyel szemben készült,
a kezem meg úgy remegett izgalmamban, hogy az már inkább ugrálás volt.
De azért beteszem majd ide a filmecskét, akármilyen nézhetetlenre sikeredett.
Hazafelé megint csak baj nélkül ért Csuvika : közeledett a vacsoraidő,
Csivike hazarepült, én meg rögtön odahúztam a mászókát a kalitka mellé,
mert nem akartam, hogy Csuvikának rossz emléke maradjon a kirepülésről.
Haza is ment gyönyörűen, egyetlen pillanat tétovázás nélkül, azonnal.
Megvolt tehát a hatalmas öröm,
azt hittem, ódákat fogok zengedezni a vasárnapunkról -
és erre alig pár perccel a hazaérkezés után megtörtént a baj.
Azt mondják, minden rosszban van valami jó – hát ez nálunk fordítva érvényes.
Nálunk még a legszebb és legboldogabb nap is képes kis híján tragédiába fordulni.
*

*
18_04_26_070.JPG
*
*
2018)
*
*





7 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





süti beállítások módosítása