HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Csivikével az idő
(és a számláló) megállt
2018. május 17-én

csivike_szamlaloja_k_18_05_17.jpg

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

CSUVIKA EGYEDÜL ÉL

 


NAPJA
booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (55) Baleset (13) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (12) Biztonság (9) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (3) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (48) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (51) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (46) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (8) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (10) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (2) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (26) Röpp (16) Sirám (53) Szadi (6) Szállítás (24) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (7) Viselkedés (67) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő

Jól elkényeztette idén a picinyeimet a Nagyszakállú,
azt azonban nemigen mondhatnám, hogy ők ettől el voltak ragadtatva.
A jobbnál jobb falatok és ajándékok fogadtatására legjellemzőbb az a kép,
amit már valamikor este lőttem kacifántos lelkületű madárkáimról :
alattuk az imádott almás tojás, mögöttük a még jobban imádott tojásos rúd,
a fénymagos tálkában a méregdrága, ritkán látott, legkedvesebb nassolnivalójuk -
ők meg boldogan zabálják a fürtös kölest, ami mindennap ott lóg a helyén.
*
15_12_05_056.JPG
 
Persze azért ez így nem egészen igaz, csak poénnak jó.
Ott a bizonyság a képen, hogy így volt -
de azért az is igaz, hogy az ajándékok többségének igenis örültek a madárkák.
Csak legföljebb nem akkor, amikor én nagy boldogan vártam a hatást.
Csuvika járt élen a különféle újdonságok fölfedezésében :
szegény kis Tündérboszorkányom nincs formában,
hosszabb ideje vedlik, ráadásul őt mindig nagyon megviseli az esős idő.
Olyan kis csúnyácska lett, folyton fáradtnak és kedvetlennek tűnik,
sőt mintha hirtelen meg is öregedett volna.
Remélem, hogy mindez csak a vedlés meg az időjárás számlájára írható,
mert már jó pár napja így van, ha beteg készülne lenni,
annak ennyi idő alatt ki kellett volna derülnie.
Csuvika is vedlik (hogy a szoba hogy néz ki két vedlő madárral, az leírhatatlan),
de őt a vedlés soha nem viseli meg annyira, mint Csivikét.
*
15_12_05_059.JPG
 
Az ajándékok apránként érkeztek tegnap a kalitkába,
hogy legyen idő mindent külön-külön fölfedezni :
elsőként a tojásos rudakat hozta meg a Mikulás,
és egy újabb rágni való ágacskát a kakasülő fölötti rácsra.
Csuvicsek hamarosan rá is vetette magát az egyik rudacskára,
Csivike azonban egész nap rá se nézett a máskor imádott csemegére,
csak késő este mutatott némi érdeklődést iránta,
amikor igazában már rég aludniuk kellett volna.
De hát Mikulás estéjén ki veszi komolyan a szokásos napirendet ?
*
15_12_05_016.JPG
*
15_12_05_057.JPG
 
Csuvi Uraság hatalmasan örült a vacak kis ágnak is, amit a kakasülő fölé kötöztem :
azt is fölfedezte szinte azonnal, és olyan lelkesen kezdte cincálni,
olyan boldogan és olyan sokáig játszott vele,
mintha ennél szebb ajándékot nem is kapott volna, soha életében.
*
15_12_05_004.JPG
*
Pedig hát az az ágacska nem is volt ajándék,
csak azért kötöztem föl, mert már elpusztították az elődjét.
*
15_12_05_003.JPG
*
Nagy örömében még azt se bánta Csuvicsek, hogy fényképezem -
ezúttal nem szemből, hanem a kalitka oldala felől.
A fotókon is látszik, hogy csak úgy ragyog a kis képe az új ágacska fölött.
*
15_12_05_012.JPG
 
A többi ajándék aztán délután érkezett, szép sorjában.
 
A PRESTIGE fürtös köleséről még valamikor a tavasszal eldöntöttem,
hogy ilyet majd feltétlenül hoz a Mikulás, mivel olyan szép piros a zacskója.
Az Isten is mikulási ajándéknak teremtette.
Csak sajnos nem pont ezt a példányt,
amit most pár héttel ezelőtt sikerült beszereznem.
Alig vártam, hogy végre ebből adhassak esténként a madárkáknak,
mondogattam is nekik, micsoda finom kölest hoz majd a Mikulás, ha jók lesznek -
ehhez képest hiába bontottam föl este a zacskót nagy boldogan,
annyira ócska, kemény és tömött kölesfürtöket találtam benne,
hogy egyszerűen nem mertem adni belőle szegény kis szárnyasoknak.
Pedig jó madárkák voltak, megérdemelték volna a használható ajándékot.
Ráadásul van belőle még egy csomag, karácsonyra.
Dobhatom ki, vagy etethetem föl a cinkékkel, galambokkal a méregdrága kölest.
Mert a PRESTIGE nem szívbajos : ezer forint egy ilyen zacskó, jutányos áron.
Úgy látszik, az idei karácsonyra nekünk ez van megírva :
a karácsonyfán buktunk háromezer forintot, a kölesen meg kettőt.
Az már egy ötezres... Így mulat egy magyar nyugger.
*
15_12_05_042.JPG
 
Viszont a PRESTIGE nasijában legalább nem csalódtunk :
az volt a másik “fő” ajándék, mert imádják a picinyeim, és be is jött fényesen.
Csivike nem hagyta magát fényképezni vele, de tündéri édes volt :
mikor észlelte, hogy Csuvika mit eszik,
valami egészen lehetetlen pózban, fejjel lefelé lógott le a kakasülőről,
mint egy zöld kis denevér, mert lejönni persze lusta volt.
Úgy evett egy darabig, hogy csak a fejecskéje lógott bele a tálba,
a teste meg fölötte tornyosult, szinte teljesen függőlegesen.
Nagy veszteség, hogy erről a jelenetről nem született kép,
de hát nem lehetett, túl közelről kellett volna fényképeznem lusta hercegnőmet.
Később evett aztán a szokásos helyén ülve is, de a masinám láttán megsértődött,
így a kedvenc nasival csak Csuvika lett megörökítve.
Nem is baj, mert ő ennek a magkeveréknek a lelkesebb rajongója.
Egyszerűen imádja – csak hát ahhoz drága, hogy állandóan ehesse, ünnep nélkül is.
*
15_12_05_066.JPG
 
Három édes kis lifegőt is hozott a Mikulás a madárkáknak
(eléggé büszke vagyok rájuk, mert szerintem életem aprócska főművei),
ám ezek közül még egyik se lett beavatva,
mivel egyelőre az egyik tojásos rúd lóg a lifegő helyén.
Pedig nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzájuk a célszemélyek.
A legutóbbit nem szerették, bár Csuvika néha játszott vele.
Egy lifegő akkor sikeres, ha pár nap alatt elfogy -
ez a legutóbbi pedig több hónapja szolgál, és még egyben van.
>
15_11_14_024.JPG
 
Természetesen megérkeztek délután a nálunk már hagyományos almacsizmák is :
ez a tizedik madaras Mikulásom, de ilyen tökéletes csizmácskáink még sose voltak.
Ugyanis mindig magam vágtam ki az almából a csizmaformát, csak úgy késsel,
mert sose sikerült vennem csizma formájú sütemény kiszúrót.
Most a PRAKTIKER-ben találtam, egész véletlenül,
mikor a selejtes karácsonyfát vettem a Mester utcai üzletben.
Úgy látszik azonban, idén a PRAKTIKER nem hoz ránk szerencsét,
mert ilyen még sose volt az előző kilenc Mikulás-esténk egyikén sem :
úgy vettem ki a kalitkából este az alma-csizmácskákat,
hogy hozzájuk se nyúltak, jószerivel közelükbe se mentek a madárkáim.
Mikor betettem őket, csak Csivike volt otthon, és ő nagyon megijedt tőlük,
pontosabban attól, hogy valami szokatlan dolog van a kezemben.
Később Csuvika kétszer is mutatott némi érdeklődést a csizmácskák iránt,
de még mielőtt igazán megszemlélhette volna őket, Csivike rémülten lebeszélte.
Így aztán Csuvika se ment a csizmácskák közvetlen közelébe.
Különben is úgy gondolhatta, hogy amiben virgács van, az nem neki lett szánva.
*
15_12_05_032.JPG
 
Annál nagyobb sikere volt az almás tojásnak !
Ilyet se láttam még talán soha
(mivel az almás tojást általában csakis a kezemből hajlandók elfogadni) :
mindketten házon kívül tartózkodtak, amikor beraktam a kalitkába a finomságot,
és amikor hazarepültek, úgy rohantak ketten kétfelől a tojásos tálkához,
mint akiket kötélen cibál oda valami ellenállhatatlan erő.
Bizony, hogy nem kellett a Mami keze, sőt maga a Mami sem a faláshoz :
azt hittem, sose hagyják abba, úgy tömték magukba az imádott csemegéjüket.
Közben fülig ért a kis csőrük, és még veszekedni is elfelejtettek.
Alighanem ez volt számukra az egész Mikulás-este fénypontja,
pedig hát ezt kapják máskor is, és nem mindig örülnek neki ennyire.
*
15_12_05_046.JPG
 
Jó későn kerültünk ágyba, de Mikulás estéjén ezt egyáltalán nem bántam.
Okos kis pindurkáim hagytak maguknak mára is meglepetést
(elvégre igazában hatodikán reggel kéne jönnie a Mikulásnak) :
olyan örömmel és olyan lelkesen vetették magukat a másik tojásos rúdra,
közvetlenül ébredés után, még az éjszakai takarójuk alatt,
mintha tegnap nem is látták volna, hogy a bal hátsó sarokbotnál is lóg valami.
El is intézték nassolással a reggelit :
legalább negyedórán keresztül zabáltak vállvetve,
észre sem véve közben, hogy mozgatom a kalitkát, szedem le a takarókat.
*
15_12_06_005.JPG
 
Most estére visszahozta nekik a Mikulás a “téli” függönyt a szoba ablakára
(mivel ez háromrétegű, jobban felfog valamicskét a befelé igyekvő cúgból),
ez azonban már végképp nem volt nyerő ajándék a részéről :
nem volna még kötelező bent csücsülni a kalitkában, mert nincs olyan késő,
ámde az én hős vitézeim nem mernek kirepülni.
Csuvika tett egy kört az imént, halált megvető bátorsággal,
de végül is nem mert lerepülni sehova szegénykém,
jött is vissza ugyanazzal a svunggal.
Pedig világéletükben ezt a függönyt látták az ablakon,
csak idén vettem a “nyárit”, fél évvel ezelőtt, júniusban.
Így aztán most nagy a bánat és nagy a raboskodás.
Nyitott ajtó mellett sírdogálnak, nem mernek kijönni a kalitkából.
*
teli_es_nyari_fuggony_jav.jpg*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*

*
*
*





4 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk