Bizony, már ezer !
Pontosan ezer napja van itthon az én kis rosszcsontom,
a Szépséges Kékséges.
Pontosan ezer napja van itthon az én kis rosszcsontom,
a Szépséges Kékséges.
*
Tegnap este (vagy inkább éjjel)
az alábbi levelet küldte a tenyésztőjének Ő Urasága :
az alábbi levelet küldte a tenyésztőjének Ő Urasága :
Képzeld, Leander-Mami : holnap lesz ezer napja,
hogy hazajöttem tőled az én Csivikémhez meg a Szárnyatlan Mamihoz !
Ne gondold, hogy azóta egyesével számolom az ujjaimon a napokat,
csak azért tudom ilyen biztosan,
mert ott van a blogunkban az a rengeteg cifra számláló,
és a sok közül az egyik azt mutatja, hogy hány napja vagyok már itthon.
Így aztán (ha nem felejtem el megnézni) mindig tudom,
hogy melyik ünnep mikor következik.
hogy hazajöttem tőled az én Csivikémhez meg a Szárnyatlan Mamihoz !
Ne gondold, hogy azóta egyesével számolom az ujjaimon a napokat,
csak azért tudom ilyen biztosan,
mert ott van a blogunkban az a rengeteg cifra számláló,
és a sok közül az egyik azt mutatja, hogy hány napja vagyok már itthon.
Így aztán (ha nem felejtem el megnézni) mindig tudom,
hogy melyik ünnep mikor következik.
*
Állítólag az itthonlétem ezredik napja is ünnep,
de nem tudom, mit gondoljak erről, ugyanis nem kaptam hozzá tojásos rudat,
pedig nálunk mindig a tojásos rúd jelenti az ünnepet.
Sajnos már megmondta a Mami, hogy holnap se fogok kapni,
hiába virrad föl az ezredik napom.
De nem büntetésből kell nélkülöznöm a kedvenc csemegémet,
hanem csak azért, mert pont sehol nem lehet kapni.
Szegény Mami jobb híján meg is vett nekem egy kanáriknak való tojásos rudat,
de mára sajnos meggondolta magát,
és úgy döntött, hogy mégsem adja ide, nehogy valami baj legyen belőle.
Pedig biztos nem ártana nekem, ha a nálam jóval kisebb kanárik megehetik.
de nem tudom, mit gondoljak erről, ugyanis nem kaptam hozzá tojásos rudat,
pedig nálunk mindig a tojásos rúd jelenti az ünnepet.
Sajnos már megmondta a Mami, hogy holnap se fogok kapni,
hiába virrad föl az ezredik napom.
De nem büntetésből kell nélkülöznöm a kedvenc csemegémet,
hanem csak azért, mert pont sehol nem lehet kapni.
Szegény Mami jobb híján meg is vett nekem egy kanáriknak való tojásos rudat,
de mára sajnos meggondolta magát,
és úgy döntött, hogy mégsem adja ide, nehogy valami baj legyen belőle.
Pedig biztos nem ártana nekem, ha a nálam jóval kisebb kanárik megehetik.
*
Nem baj (illetve baj – de hát mit csináljunk),
azért tojásos rúd nélkül is meg lettem ünnepelve.
Megkaptam már minden ajándékomat,
mert a Mami szerint az ünnepnek már az előestéje is ünnep –
az pedig most van, amikor diktálom ezt a levelet.
Nem is értem rá még megkóstolni a finom kis almás tojást
(pedig nagyon szeretem), mert most a levéllel vagyok elfoglalva.
Röpködök szépen a kalitka meg az ágaim között,
és mondom közben a Maminak, hogy mit írjon a nevemben.
azért tojásos rúd nélkül is meg lettem ünnepelve.
Megkaptam már minden ajándékomat,
mert a Mami szerint az ünnepnek már az előestéje is ünnep –
az pedig most van, amikor diktálom ezt a levelet.
Nem is értem rá még megkóstolni a finom kis almás tojást
(pedig nagyon szeretem), mert most a levéllel vagyok elfoglalva.
Röpködök szépen a kalitka meg az ágaim között,
és mondom közben a Maminak, hogy mit írjon a nevemben.
*
Az almás tojáson kívül (amit azért máskor is kapok, nem csak ünnepen)
egy új lifegővel lepett meg engem a Mami,
mert ami eddig lógott a kalitkában, azt nemigen szerettük, sem én, se Csivike.
Tudod, mi az a lifegő ?
Hát olyan kis rágnivaló játék, ami föl van lógatva a két kedvenc sarokbotunk közé,
és ott himbálózik az orrunk előtt, hogy kedvünkre cincálhassuk.
Idáig egy bodza-háromszög díszelgett a helyén, de azt valahogy nem esett jól rágcsálni.
Úgy is néz ki még mindig, mintha új lenne, pedig szolgálatban volt hosszú hónapokig.
A mostani ajándékom viszont fűzfa ágakból készült – és ez így mindjárt más !
Rá is vetettem magam azonnal, amikor fölfedeztem,
még azt se bántam, hogy le lettem fényképezve.
Tudna ez a buta Mami jó kis ajándékokat gyártani nekünk - de nem gyárt,
csak lamentál folyton, hogy nincs már fűzfa águnk, nem tud sehonnan szerezni.
egy új lifegővel lepett meg engem a Mami,
mert ami eddig lógott a kalitkában, azt nemigen szerettük, sem én, se Csivike.
Tudod, mi az a lifegő ?
Hát olyan kis rágnivaló játék, ami föl van lógatva a két kedvenc sarokbotunk közé,
és ott himbálózik az orrunk előtt, hogy kedvünkre cincálhassuk.
Idáig egy bodza-háromszög díszelgett a helyén, de azt valahogy nem esett jól rágcsálni.
Úgy is néz ki még mindig, mintha új lenne, pedig szolgálatban volt hosszú hónapokig.
A mostani ajándékom viszont fűzfa ágakból készült – és ez így mindjárt más !
Rá is vetettem magam azonnal, amikor fölfedeztem,
még azt se bántam, hogy le lettem fényképezve.
Tudna ez a buta Mami jó kis ajándékokat gyártani nekünk - de nem gyárt,
csak lamentál folyton, hogy nincs már fűzfa águnk, nem tud sehonnan szerezni.
Én biztos tudnék, ha szárnyatlan lennék !
*
Kaptam még rágicsákat is, különféle helyekre fölszerelve a kalitka rácsain :
ezek is vékony kis fűzfa ágak, és imádom kettérágni őket !
Az egyiknek rögtön neki is estem,
amikor legközelebb hazamentem a kalitkába az ajándékosztás után –
úgyhogy nem igaz a Mami rágalma, mely szerint nem lehet nekem ajándékot adni,
mert minden újdonságtól csak megrémülök, hiába vagyok vagány madárka.
Bizony, hogy tudok én örülni – csak megnézem, hogy minek !
Most például nagyon is meg vagyok elégedve az új rágicsákkal és a lifegővel.
ezek is vékony kis fűzfa ágak, és imádom kettérágni őket !
Az egyiknek rögtön neki is estem,
amikor legközelebb hazamentem a kalitkába az ajándékosztás után –
úgyhogy nem igaz a Mami rágalma, mely szerint nem lehet nekem ajándékot adni,
mert minden újdonságtól csak megrémülök, hiába vagyok vagány madárka.
Bizony, hogy tudok én örülni – csak megnézem, hogy minek !
Most például nagyon is meg vagyok elégedve az új rágicsákkal és a lifegővel.
*
Itt tartottam egy hosszú szünetet,
mert ideje volt hazavonulni a kalitkába, és kezdődtek az esti szertartásaink.
Igazság szerint később repültem haza, mint kellett volna –
de ha egyszer ünnep van (és ráadásul én vagyok az ünnepelt),
akkor jár nekem annyi kedvezmény,
hogy ne legyen kötelező tartani magam a szokásos napirendhez.
Így most már borzasztó késő van,
mert nem csak később kezdtük a közös vacsorát,
de jóval tovább is tartott, mint máskor.
A Mami szerint másfél órán keresztül ettem folyamatosan, szinte szünet nélkül.
Ő meg csak ámult, hogy hol férhet el a pocakomban ennyi hami.
De hát mit csináljak, ha egyszer isteni finom volt az almás tojás ?
Azt csak kéthetenként kapunk (meg nagyobb ünnepeken),
így akkor kell jóllaknom belőle, amikor itt az alkalom.
Egyedül meg nem is igen szeretek enni : egész nap csak a vacsorát várom,
mert akkor a Mami tartja elém a tálkákat, és Csivikém is itt van mellettem -
így pedig sokkal finomabb minden eleség, mint napközben,
amikor csak úgy hazaszaladok bekapni valamit.
Úgyhogy én este mindig sokat eszem –
ma meg még a soknál is többet ettem, elvégre ünnep van.
Méghozzá az én ünnepem.
mert ideje volt hazavonulni a kalitkába, és kezdődtek az esti szertartásaink.
Igazság szerint később repültem haza, mint kellett volna –
de ha egyszer ünnep van (és ráadásul én vagyok az ünnepelt),
akkor jár nekem annyi kedvezmény,
hogy ne legyen kötelező tartani magam a szokásos napirendhez.
Így most már borzasztó késő van,
mert nem csak később kezdtük a közös vacsorát,
de jóval tovább is tartott, mint máskor.
A Mami szerint másfél órán keresztül ettem folyamatosan, szinte szünet nélkül.
Ő meg csak ámult, hogy hol férhet el a pocakomban ennyi hami.
De hát mit csináljak, ha egyszer isteni finom volt az almás tojás ?
Azt csak kéthetenként kapunk (meg nagyobb ünnepeken),
így akkor kell jóllaknom belőle, amikor itt az alkalom.
Egyedül meg nem is igen szeretek enni : egész nap csak a vacsorát várom,
mert akkor a Mami tartja elém a tálkákat, és Csivikém is itt van mellettem -
így pedig sokkal finomabb minden eleség, mint napközben,
amikor csak úgy hazaszaladok bekapni valamit.
Úgyhogy én este mindig sokat eszem –
ma meg még a soknál is többet ettem, elvégre ünnep van.
Méghozzá az én ünnepem.
*
A Mami már rég evőgépnek meg elefántnak csúfol
(bár ő hízelgésnek hiszi, hogy én vagyok az ő kis kék elefántja) –
de nagyobb baj az, hogy januárban a doktor bácsi is kövérnek nyilvánított.
Le is mért, és soknak találta a négy és fél dekámat.
Pedig én szép nagy madárka vagyok (legalábbis jóval nagyobb, mint Csivike) –
hogy volna sok nekem a négy és fél deka ?!
Nem is értem, miért visz újabban a Mami ehhez a soványabb doktor bácsihoz...
A másik doktor bácsink szép nagydarab ember,
ő biztos megértőbb az ilyesmiben, mert még sose mondta, hogy kövér vagyok,
mindig úgy találta, hogy a súlyom is pont jó, mint minden egyéb rajtam.
Kivéve persze a karmocskáimat...
azokkal borzasztó pechem van, és nagyon sokat szenvedek miattuk.
De hát ezen nem lehet segíteni, sajnos, én ilyenre sikeredtem.
Két-három havonta járunk vágatni –
és ez bizony távolról sem tartozik a kedvenc programjaim közé,
akármelyik doktor bácsihoz is visz a Mami.
(bár ő hízelgésnek hiszi, hogy én vagyok az ő kis kék elefántja) –
de nagyobb baj az, hogy januárban a doktor bácsi is kövérnek nyilvánított.
Le is mért, és soknak találta a négy és fél dekámat.
Pedig én szép nagy madárka vagyok (legalábbis jóval nagyobb, mint Csivike) –
hogy volna sok nekem a négy és fél deka ?!
Nem is értem, miért visz újabban a Mami ehhez a soványabb doktor bácsihoz...
A másik doktor bácsink szép nagydarab ember,
ő biztos megértőbb az ilyesmiben, mert még sose mondta, hogy kövér vagyok,
mindig úgy találta, hogy a súlyom is pont jó, mint minden egyéb rajtam.
Kivéve persze a karmocskáimat...
azokkal borzasztó pechem van, és nagyon sokat szenvedek miattuk.
De hát ezen nem lehet segíteni, sajnos, én ilyenre sikeredtem.
Két-három havonta járunk vágatni –
és ez bizony távolról sem tartozik a kedvenc programjaim közé,
akármelyik doktor bácsihoz is visz a Mami.
*
Másik (és legfőbb) bánatom az én Csivikém,
akit hiába imádok és hiába csodálok éjjel-nappal,
még mindig nem hajlandó feleségül jönni hozzám.
Nem szeret engem az én Csivikém, bármennyire is próbálok a kedvében járni.
Pedig igazán nem lehet kifogása ellenem,
a Mami is mindig dicsér,
hogy mennyire megkomolyodtam és milyen okos, jó fiú vagyok.
De hát hiába : Csivikének mégse kellek.
Nagy csapás ez nekem és nagy szomorúság.
akit hiába imádok és hiába csodálok éjjel-nappal,
még mindig nem hajlandó feleségül jönni hozzám.
Nem szeret engem az én Csivikém, bármennyire is próbálok a kedvében járni.
Pedig igazán nem lehet kifogása ellenem,
a Mami is mindig dicsér,
hogy mennyire megkomolyodtam és milyen okos, jó fiú vagyok.
De hát hiába : Csivikének mégse kellek.
Nagy csapás ez nekem és nagy szomorúság.
*
De azért ne hidd, Leander-Mami, hogy búslakodással töltöm a napjaimat !
Sokszor még enni sem érek rá, nemhogy búslakodni,
annyi a dolgom a mászókán és az ágakon.
Meg hát ugye (ahogy már régebben meséltem egyszer)
a rendet is nekem kell fenntartanom,
mert ez a szegény Mami már hajlamos erről-arról megfeledkezni,
ha én nem figyelmeztetem, hogy mikor mit kell csinálnia.
De én résen vagyok, és mindig szólok,
hogy mikor kell hoznia a vacsorát és mikor kell lefektetnie minket.
Ébreszteni nem szoktam reggelenként, mert én is szeretek sokáig aludni,
meg egy jól nevelt kismadár nem is lármázik addig, míg rajta van az éjszakai takaró.
Pedig látom, hogy mikor világosodik a szoba,
mert elölről nem vagyunk teljesen letakarva.
annyi a dolgom a mászókán és az ágakon.
Meg hát ugye (ahogy már régebben meséltem egyszer)
a rendet is nekem kell fenntartanom,
mert ez a szegény Mami már hajlamos erről-arról megfeledkezni,
ha én nem figyelmeztetem, hogy mikor mit kell csinálnia.
De én résen vagyok, és mindig szólok,
hogy mikor kell hoznia a vacsorát és mikor kell lefektetnie minket.
Ébreszteni nem szoktam reggelenként, mert én is szeretek sokáig aludni,
meg egy jól nevelt kismadár nem is lármázik addig, míg rajta van az éjszakai takaró.
Pedig látom, hogy mikor világosodik a szoba,
mert elölről nem vagyunk teljesen letakarva.
*
Úgyhogy gondolj rám ma te is, Leander-Mami
(közben bőven elmúlt éjfél, vagyis már holnap van),
mert végül is mindent neked köszönhetek – azért is jutsz eszembe minden ünnepen.
Csivikémmel együtt sok-sok csőrpuszit küldünk neked,
meg a család összes többi, szárnyas és szárnyatlan tagjának,
sok szeretettel :
(közben bőven elmúlt éjfél, vagyis már holnap van),
mert végül is mindent neked köszönhetek – azért is jutsz eszembe minden ünnepen.
Csivikémmel együtt sok-sok csőrpuszit küldünk neked,
meg a család összes többi, szárnyas és szárnyatlan tagjának,
sok szeretettel :
Csuvika
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
Új kommentek