Nehogy azt higgyétek, hogy a picinyeim raboskodnak : eszükben sincs.
Az én számomra változott áristommá a lakás, már második napja,
ugyanis a ház négydekás ura úgy döntött, hogy nem kell nekem folyton csavarogni.
Ő a maga részéről jobban szereti, ha a Mami itt csücsül szem előtt, a szobában,
és mivel ő sincs híján a Csivikére jellemző boszorkányos képességeknek,
nagyon is jól tudta, hogy én ma vásárolni fogok menni, ha ő nincs résen.
De résen volt, mert nem találta elég vonzónak a kalitkában ücsörgős programot,
ami feltétlen velejárója az én csavargásaimnak, mióta elfelejtett repülni.
*
Más eszköze nem lévén a féken tartásomra,
Hős Vitézem kénytelen volt elhagyni lakosztályát mindjárt reggel,
mielőtt ne adj’ Isten rácsukódik a kalitka ajtaja, hogy ki ne szökjön.
Így aztán a mai nap is az ördögé (meg Csuvikáé) lett, akár a tegnapi.
Ugyanis tegnap is kirepült a kis drágám – már csak ezért sem számítottam rá,
hogy ma kedve szottyan repetázni és nekivágni ismét a Nagy Kalandnak.
A tegnapi hazarepülés nem volt egy sikertörténet,
azt hittem, egy időre elvette Csuvika kedvét a röpködéstől.
Mert igaz ugyan, hogy végül mégiscsak saját szárnyain érkezett meg Csivikéhez
(egészen odahúztam a mászókát a kalitka mellé, Csivi meg szorgosan hívogatta),
ám előtte volt egy kudarcos próbálkozás is, amikor sajnos a padlón kötött ki.
Nem tudom, hogy rám akart repülni szegénykém, vagy csak útban voltam neki,
mindenesetre a hátamon koppant picinyke kalandorom (itt ültem a gépnél),
és mint valami kis gumilabda, rólam pattant a szoba ellenkező végébe.
Járt pedig már arra máskor is (szintén nem egészen önszántából),
de most megijedhetett, és nem volt képes megtalálni a hazafelé vezető utat.
Nem is csodálom.... Mekkora sivatag a szoba padlója egy ilyen pici madárnak !
Hiába hívogattam a sarok felé, ő inkább visszatotyogott a mászókához.
Pedig éhes lehetett, mert akkor már órák óta kint kuvikolt, és késő is volt.
*
Hát persze, hogy mászókástul hazahoztam !
Az mégsem olyan megalázó (és nem is olyan félelmetes), mint ha kézbe fognám.
Csivike kint ült a kalitka oldalán, és szólongatta, hogy segítsen tájékozódni,
Csuvika pedig nem sokat kérette magát, szinte azonnal átröppent a kalitkára.
Pedig ez nemigen szokott sikerülni :
számtalanszor cipeltem már vissza a mászókát a helyére, madarastul,
mert Csuvika nem mert elrugaszkodni róla, hogy nem a szokott helyén állt.
Most viszont annyira közel húztam a kalitkához, hogy nem volt mitől félnie,
sőt igazában repülnie sem kellett, inkább csak átugrani egyik helyről a másikra.
*
A váratlan sikernek mindannyian borzasztóan örültünk,
el is határoztam, hogy máskor is így csinálom, ha adódik rá alkalom.
Úgy tűnt, hogy máris adódik, hisz Csuvicsek ma is kirepült –
ám hiába voltam résen egész délután (kint volt kora délelőttől vacsoráig),
önérzetes kakaskám mégiscsak megtalálta a rést az aggódásom bástyáján,
és juszt is akkor repült haza, mikor én kimentem bagózni.
Nehogy már azt képzeljem, hogy nélkülem mozdulni se tud !
Öt percig se voltam kint, hisz tudtam, hogy vacsoraidő van,
Csuvika vélhetően hamarosan megindul hazafelé, és azt jobb, ha látom -
ám amikor bejöttem, már senkit se találtam a mászókán.
Nem akartam hinni a szememnek : Csuvika bent csücsült a kalitkában.
Egész biztos, hogy nem a kötélhágcsóján mászott föl (ahhoz kevés volt az idő),
hanem igenis szárnyakon érkezett, mint fénykorában, mikor még tudott repülni.
Nyilván Csivike vezette haza – és én ebből kimaradtam, sajnálatosan.
*
Úgy látszik, a madárkáknak is jót tesz ez a borongós, őszi idő, amit én imádok.
Csuvika egész októberben háromszor repült ki : ennyi már megvan novemberre is.
Bánom is én a vásárlást meg a takarítást : Csuvika röpködése mindennél fontosabb !
Tegnap takarítani akartam, ma vásárolni : egyikből se lett semmi.
Picinyke zsarnokaim kint voltak egész délután, illetve egész nap :
mikor ők kint vannak, az a biztos, ha nem csinálok semmit, csak ülök egy helyben.
De azért majd időnként mégiscsak rájuk csukom gonoszul a kalitkát,
mielőtt éhen halnánk vagy megenne minket a kosz.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Új kommentek