Hogy mi az a PASEGYÓ ?
Hát PApagájSEgítő GYÓgyszertár, természetesen.
Mert bizony ilyen is van – de van ám !
*
Az úgy vóóót, hogy amikor beszereztem két hete a GASTROFERM nevű csodaport,
rögtön segítségért fordultam az általam hetenként látogatott patikához,
és kértem a közreműködésüket abban,
hogy viszonylag pontosan tudjam adagolni a madárkáim ivóvizébe a gyógyszert.
Ehhez ugyanis tudnom kell, hogy mennyi is az az egy grammnyi mennyiség,
amiből kiindulva aztán ki tudom nekik mérni ennek a töredékét.
Még a suliból, az epilepsziás gyerkőceim idejéből
van néhány helyes kis gyógyszer-adagolóm, milliliteres beosztással :
ha egy ilyenbe belemérnek a patikáriusok egy grammnyi mennyiséget,
akkor már látom, hogy kábé mekkora adagot kell kimérnem a milliliteres fecskendővel.
*
*
Ugyanis ilyen méretű madárkákhoz tíz liter vízbe dukál három gramm a csodaszerből,
vagyis egy literbe 0,3, fél literbe (annyival könnyű bánni) 0,15.
Remek játék a 0,15-ös értékre beállított fecskendőbe beletuszakolni a port,
azon a pici kis lyukon keresztül, ami az ormányán található.
De hát nincs más megoldás : 0,15 grammnyi mennyiséget másképp nem tudok kimérni.
Ha aztán már benne van a por a fecskendőben,
egyszerűen rászippantom a vizet a félliteres sörös krigliből,
és így gyönyörűen ki lehet spriccelni belőle a csodaszert a vízbe.
Már csak jól össze kell keverni, és kész is van két-három itatónyi elixír.
*
Szerencsére a GASTROFERM elődjéről úgy rémlik,
hogy nagyjából egy milliliternyi mennyiség volt az egy gramm -
mert persze Csipikéék idejében is kimérettem ezt egy patikában.
Biztos azonban már nem vagyok a dolgomban (meg végül is ez nem ugyanaz a por),
így a biztonság kedvéért most is szerettem volna kiméretni.
Alkalmaztam ugyan a GASTROFERM-et már három hétvégén,
csak úgy gondolomra, emlékezetből - de jobb volna pontosan tudni,
hogy mennyi belőle az annyi, nehogy túladagoljam véletlenül.
*
Ama bizonyos első levelet az ismerős patikának megírtam mindjárt akkor,
amikor hazahoztam a GASTROFERM-et, de válasz nem jött rá.
Ezen kicsit se csodálkoztam, mert találtam ugyan két elérhetőséget is hozzájuk,
de egyik se tűnt igazinak, mind a kettő gyanús volt.
(Az egyikről vissza is jött a levél, hogy nincs ilyen cím.)
Telefonon vagy személyesen pedig nem akartam előrukkolni a kérésemmel,
hisz nagyon is jól tudom, mekkora náluk a forgalom,
nem lehet feltartani őket abszolút személyes, különleges óhajokkal,
mert abból csak elutasítás lesz, vagy hamarjában meg sem értik, mit szeretnék.
A választ tehát hiába vártam, így tegnapelőtt megcéloztam egy másik patikát,
ahol szintén elő szoktam fordulni, de ritkábban, mert nem esik annyira útba.
Hozzájuk rögtön találtam használhatónak tűnő E-mail címet, és úgy is lett :
pár óra múlva itt volt a válasz, mégpedig nem is akármilyen.
*
Fantasztikusan jó fej lehet a patikus uraság, aki írt nekem, ugyanis azzal kezdi,
hogy a Papagájsegítő Gyógyszertárak Nemzetközi Egyesületének oszlopos tagjaként
semmiképpen se szeretnének kimaradni ebből a mentőakcióból,
és menjek csak nyugodtan, nagyon szívesen segítenek.
Megadta a kolléganője nevét is, akit majd keresnem kell hétfő délután.
Úgyhogy holnap repülök hozzájuk (ha Isten is úgy akarja),
és akkor a következő hétvégén már biztos(abb) lehetek abban,
hogy nagyjából annyi GASTROFERM-et teszek a picinyeim vizébe, amennyit kell.
Éljenek a Papagájsegítő Gyógyszertárak, és éljen konkrétan ez a patika,
akiket nem akarok megnevezni, mert hátha nincs mindenkinek elég humora hozzájuk.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Új kommentek