El vagyok késve a mesével, rég be kellett volna számolnom az aktuális születésnapokról, meg még ki tudja, mi mindenről – csakhogy nincs kedvem semmihez, még a bloghoz se, pedig ez már a vég. Nem tudom, milyen frontok szaladgálnak éppen fölöttünk, de hogy nem nekem valók, az biztos. Napok óta csak lézengek, félig kómában, és várom az esőt, ami azóta se bírt megérkezni, mióta olyan csúnyán elkapott útközben, egy héttel ezelőtt. Mostanában csak KÉSZÜL, folyton csak készül : megőrjíti a madárkákat, belőlem meg naponta más kórság EGÉSZEN BIZTOS tüneteit hozza ki – de leszakadni nem tud, hogy végre mindenki észhez térhetne és föllélegezhetne egy kicsit a nyomott idő után.
Most éppen fagyni készülünk az alig huszonhárom fokos szobában : lévén május, folyton tele vagyok pánikkal, nem merem bekapcsolni a gyönyörű új konvektorokat, inkább fagyoskodunk a hidegben. Ha igaz, két-három nap alatt elhagynak minket a fagyosszentek : ennyiért nem kockáztatok, inkább fázunk egy kicsikét, mint hogy elrepüljünk vagy gázmérgezést kapjunk. Majd júniusban csinálok próbafűtést, akkor már nem fogok annyira félni.
A május nálunk gonosz és kegyetlen hónap, amint már többször elmeséltem : holnap lesz az apám halálának az évfordulója, holnapután az anyámé, 16-án az egyik madárunokámé, 17-én meg Csipikéé - amit még mindig nem hiszek el. Csoda, ha nem merem bekapcsolni a konvektort, így május közepén ?
Az jár a fejemben, hogy a bojler cseréje után is vissza kellett rendelni a mestert, mert napokig gázszag volt a fürdőszobában : most a konvektorok is új bekötést kaptak, mert változott a szabvány – én meg attól félek, hogy majd itt is gázszag lesz. Akkor pedig könnyen lehet, hogy mire én azt észreveszem, a madárkák már meg is fulladtak tőle… Ezért kéne feltétlenül olyan napon megejteni a próbafűtést, amikor gond nélkül dőlhet be a konyhából a friss levegő. Most nem dőlhetne, mivel hideg van odakint, nem győzöm őrizni azt a kis meleget, ami a szobában még kitart. Úgyhogy fagyoskodunk – és közben csodáljuk a szép új, ámde lazsáló konvektort.
(Egyébként valószínűleg nem lesz gázszag, mert a mester időközben eldobta a csoda-szerkentyűjét, amivel tavaly a bojlerom szivárgását ellenőrizte. Az egy arasznyi kis rudacska volt, ha jól emlékszem, és elvileg sípolnia kellett, ha szivárgást észlelt. Nyekkent is szépen egyet-kettőt, ám aztán elhallgatott, hogy most már rendben van. De persze nem volt rendben egyáltalán. Mivel én voltam a harmadik kuncsaft, akit emiatt újra meg kellett látogatnia, ingyen, a mester érzékeny búcsút vett a sípoló csodától, és visszatért a szappanos vízhez, ami sokkal megbízhatóbban jelzi a gáz szivárgását. Idén már azzal ellenőrizte a konvektorok bekötését, vagyis nemigen fordulhat elő, hogy baj lesz majd velük. De azért én így is pompásan tudok félni.)
Azért persze megünnepeltük az éppen aktuális szülinapokat, bármennyire is gyászos hónap ez a május. Csuvikám kilencedikén volt tizenegy hónapos, Csivikém pedig két nappal később töltötte a másfél évet – bár neki nem tudjuk a pontos születési idejét, és néha gyanakszom, hogy talán valamivel fiatalabb, mint amennyinek a tenyésztője mondta őt tavaly. Azért volt ez most különleges ünnep, mert Csivike ideális korba került az első fészkeléshez, ha tényleg másfél éves, Csuvinál pedig csak azért imádkoztam, hogy legalább tizenegy hónapos koráig ne akarjon még apuka lenni. Most már szabad a vásár (bár jobb volna, ha még várna Ő Urasága), nem lesz semmi baja tőle, ha netán a kívánatosnál picit hamarabb kezdi meg a felnőtt életét. Ha már holnap fészkelni kezdenének, Csuvicsek akkor is betöltené az egy évet, mire rá kerülne a sor a fiókák etetésében – vagyis elvileg elég erősnek kéne lennie a feladathoz. De persze erről szó sincs : dúl a szerelem, megy az udvarlás éjjel-nappal ezerrel, ám a jó kis fészek változatlanul nem érdekel a világon senkit.
Talán nem is egészségesek ezek a madárkák… nem tudom. Csivike annyira pici volt, olyan sokat betegeskedett, miután hazahoztuk : nem nagyon csodálkoznék, ha nem is volna alkalmas szegény a fészkelésre. Csuvi Úr meg borzasztóan sovány, pedig rengeteget eszik : valahogy ez se normális. Látszani ugyan nem látszik egyiken se, hogy bármi bajuk lenne – de azért az mégse rendes dolog, hogy ilyen korú madárkák ne akarjanak fészkelni.
Mindegy – azért a szülinapokat megtartottuk, a kettő közötti napon, tizedikén. Vacilláltam, hogy a másfél év esetleg megér egy tojásos rudat, hisz azért az nem akármilyen születésnap – de aztán lebeszéltem magam róla, mondván, hogy egy hét múlva ünnepeljük Csivike hazajövetelének első évfordulóját, és azért az mégiscsak nagyobb durranás, mint a másfeledik szülinap. Minden héten meg nem lehet tojásos rudat enni, mert nem egészséges, csak finom - mint a nasik általában. Így be kellett érnie almával az én tündéremnek, hogy mégis legyen valami finomság – ám az most nem aratott nagy sikert egyik madárkámnál sem, alig kóstoltak belőle.
Bezzeg az új lifegőért szinte ölre mentek ! Ezúttal sikerült eltalálnom a gusztusukat : törtem a fejem egy ideig, hogyan lehetne olyan lifegőt kreálni, amin minél nagyobb a rágható felület. A múltkori kis háromszög sokáig tartott ugyan, de nemigen rajongtak érte, hisz alig volt rajta csócsálható ág.
A mostanin viszont annál több van, és ezt a madárkák is azonnal észrevették. Órákig le se szálltak az új játékról, szegény Csuvika pedig a lelkét is kizokogta, mert persze a Banya magának akarta a lifegőt, Csuvikát folyton elzavarta onnan. Talán még félórája se játszott vele, amikor az ágacskák már gyönyörűen meg voltak kopasztva rajta. Ketté viszont még nem rágták egyiket sem (ebben is Csivike a mester), pedig már harmadik napja gyötrik szorgalmasan.
A kedvenc csőrkoptatónkat sajnos még mindig csak színesben árulja az ÁRKÁD állatos boltja (máshol meg nem látom egyáltalán), így azt megint nem tudtam beszerezni az ünnepelteknek : be kellett érniük egy szép, kövér szépiával. A bal oldali, kicsi meszecske kopott el nagyon, azt mindenképp cserélnem kellett volna, ünneptől függetlenül is. Vannak még édes kis szívecskéim tartalékban, ám sajnos ezek már nem olyan jók, mint a LOLO PETS szívecskéi voltak pár éve : túlságosan kemények, nem tudják őket rendesen rágni a madárkák, nem is szeretik. Az olcsó kis meszecskét viszont imádják. Így most a nagy darab, ovális meszet szereltem föl a kicsi helyére, a tükrös virág mellé, Csipike trónusa fölé pedig egy hatalmas szépia került. (Nem elírás : ezek a madárkák sajnos nemigen használják Csipikém imádott ülőrúdját, így az még mindig az ő helye, nem bitorolja senki. Pedig remek kis ülőke.)
Picit talán hamarabb, de vehetjük úgy is, hogy a születésnapjukra jó kis medencét is kaptak a madárkák (akkor még meleg volt), ám azt se siettek használatba venni (mint ahogy a szép kövér szépiát sem). Egy kis peremes tálca díszeleg a szekrény tetején, az volna a medence : benne az ezer éves konyhamérlegnek egy félkilós súlya, hogy föl ne boruljon, ha valaki ráugrik. Persze nem a vízbe tettem a vasat (valahogy nem találtam biztonságosnak), hanem egy pici kis zománcos bögrébe. Lehet ugyan, hogy a zománc se jobb a fürdővízbe, mint a vas… készülök is valami műanyag poharat vagy bögrét beszerezni, alkalmas méretben. Egyelőre mindegy, miben áll a súlyzó, mert a medencének még tájékára se ment senki. Pedig Csivikém szeret a szekrény tetején grasszálni néha – illetve csak múlt időben, mert mióta ott van a medencéje, inkább az újságpapír tépkedéséről is lemondott. Ezeknek a madárkáknak se könnyű örömet szerezni, még ha nem is félnek annyira az újdonságoktól, mint Csipike és Csupika.
Aztán más újság nincs is. Várjuk, hogy elmúljon a május, lehetőleg baj nélkül.
Én legszívesebben átaludnám ezt az elátkozott hónapot - de hát sajnos nem lehet.
(Csivike életkorát illetően később komoly kételyeim támadtak :
a részletekért kattints IDE)
(2013)
Szoffy 2013.05.16. 07:49:03
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.05.17. 11:03:37