~ Vedlene csak a Mami is, mindjárt nem nevetne az égnek álló tollacskámon! ~

Nem szeretném ugyan idő előtt lelőni a tegnapi mesét
(tessék csak szépen rákattintani itt jobb oldalon, az új bejegyzések között),
de nem bírom ki, hogy ne mutassam meg nektek azonnal, frissiben
az én kis egyszarvúmat.

Szegénykém persze méltán veszi zokon,
hogy viccet csinálok abból, ami neki távolról sem olyan mókás,
hisz vedleni nem éppen mulatság egy madárnak, és az sem öröm,
hogy folyton dörgölnie kell valamihez a fejecskéjét, hisz ilyenkor állandóan viszket.

Mégse bírtam ellenállni a kísértésnek,
hogy megörökítsem az egymagában égnek meredő, hercig kis tollacskát,
ami szarvat csinált az én kis ördögfiókámnak.
Igaz, hogy csak egy szarvacskája nőtt, de így is nagyon édes.

A fényképezőgép láttán Csivike rögtön megérezte,
hogy kivételesen most nem ő a célszemély, és igen elcsodálkozott ezen.
Nem is volt rest otthagyni a frissen szervírozott, finom kis almácskát :
a lifegőnél kezdte produkálni magát, hogy őt is fényképezzem,
mert az úgy van rendjén, hogy ő legyen a primadonna.

Csuvikát viszont kevéssé doppingolta a váratlan érdeklődés,
így amint tehette, ki is menekült szegénykém a kalitkából.
Inkább vesszen az alma, csak ne villogjon rá az az átkozott vaku !

(2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :