~ Igen, én egy igényes madár-kisasszony vagyok ~

Eddig is tudtam, hogy Csivikém egy igen pedáns nőszemély, az imént pedig újabb bizonyságot nyerhettem a felől, hogy az bizony, mégpedig nem is akármennyire !

Békésen dagonyáztam a rekamién egy Nők Lapjával, a madárkák pedig szintén délutáni sziesztájukat töltötték, ahogy kell.  Csuvika fönt gagyarászott az ágakon, Csivike meg bent bóbiskolt a kalitkában, lusta volt kijönni. Rögtön föléledt azonban, amikor én föltápászkodtam a magam kuckójából : úgy találta, hogy ha a Mami véget vetett a semmittevésnek, itt az ideje, hogy ő is megmozgassa kicsit a szárnyait, és meglátogassa Csuvikát a szekrény tetején. Indult is rögtön lefelé, az ajtó irányába.

Igen ám – csakhogy a lépcsőn akadály tornyosult !

Mielőtt tovább mondanám, tudnotok kell, hogy három lépcső vezet kifelé a kalitból : egy vékony kis ágacska, meg két műanyag ülőrúd, a nyitott ajtó rácsaiba tűzve. Az ágacskát egy kis létrának valami összekötő eleme tartja : az van felkötözve az ajtó mellé, hogy nagyjából 45 fokos szögben álljon az ág, mert így kényelmes ráugrani. Ennél jobbat nem tudtam kitalálni, de ez a megoldás pompásan bevált, már ezer éve használják a picinyeim, és egész jól bírják a váltakozó ágak is, meg a kis sarokelem is.

Eddig az ágacskáig jutott el ma Csivikém (bentről ugyebár az az első lépcsőfok), ám ott megtorpant, és tanácstalanul bámult a rudacskára, amire következő lépésként rá kellett volna ugrania. Ugyanis a rudacskán ott díszelgett egy csúfságos pottyantmány. Nyilván Csuvika produktuma, mert ő szeret a kalitka külső falán sétafikálni, miközben próbálja kifelé csalogatni Csivikét. Amúgy is a célba pottyantás művésze Ő Urasága, a nagy igyekezetben pedig kinek van ereje még azt is nézni, hogy épp hova pottyant ?

A csúnyaság tehát ott volt – Csivike pedig szoborrá merevedett a láttán.

Éppenséggel ki is kerülhette volna, hisz nem olyan rövid az a rudacska, bőven volt még ott helye két kis talpacskának – de hát csak nem lép rá piszkos rúdra egy Csivi Madár ? Pillanatnyi tétovázás után sértetten fölszegte a fejecskéjét, megfordult, és a kivezető ágacskáról visszaugrott a legközelebbi botra. Onnan figyelte, hogy tudom-e a dolgomat, fölfogtam-e a szárnyatlan agyammal, hogy mit kell csinálnom.

Fölfogtam. Elővettem rögtön egy papír zsebkendőt, és eltüntettem háklis madárkám útjából a méltatlan akadályt. (Még lefényképezni is elfelejtettem sajnos, szorgos buzgalmamban.) Csivike pedig azonnal nyugtázta, hogy szabad a pálya : elégedetten ugrándozott kifelé a három lépcsőjén, hogy végre átrepülhessen Csuvihoz, a szoba túlsó csücskébe. (Nem mintha az ágacskáról nem lehetne elrugaszkodni, kihagyva a pórul járt lépcsőfokot – de hát nem úgy írja elő a Hullámosok Szertartásrendje.)

Hiába… úrnak (azaz nagyságos asszonynak) születni kell ! Csivikének sikerült...
A Szárnyatlan Rabszolga meg csak lesse Őnagysága kívánságait !

(2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :