FILMECSKE : Esti zabnasi 13.10.07.
http://indavideo.hu/video/Esti_zabnasi_131007
Hát nem elbújt előlem az imént az én kis Tündérboszorkányom ?!
Hosszú másodpercekig kerestem, miután bejöttem a konyhából, reggeli után. Hogy épségben van valahol, afelől nem voltak kétségeim, mert a hangocskáját hallottam – látni viszont nem láttam sem az ágakon, sem a kalitkában. Csuvika fönt szónokolt a szekrény tetején, de csak magában, Csivi meg nem volt sehol.
Azaz dehogynem !
Nem bújt el sehova szegény, csodálkozott is erősen, hogy miért szólongatom őt a kalitka körül, mikor ott ül az orrom előtt, a szoba másik csücskében, igazán eléggé a kirakatban. Ugyanis a mászókán csücsült Őnagysága, a hintáján, ahol mostanában nemigen ücsörög senki, már hosszabb ideje. A mászóka az ablak előtt áll : tűzött be a nap, az enyémnél jobb szemmel se lehetett látni semmit, szemben a vakító fényözönnel.
(Persze azért fényképezni így is megpróbáltam, Csivikém legnagyobb bánatára.)
Más csapás is érte ma a pindurkáimat, nem csak a szieszta vakuval való megzavarása : résen voltam délelőtt, és mikor hazajöttek szegénykéim reggelizni, máris ugrottam föl a gép mellől, hogy rájuk csukjam az ajtót. Magam ugyan majdnem annyira bánatos lettem ettől, mint ők, de hát nincs mese : porszívózni akkor kell, amikor a madárkáim lehetővé teszik, még véletlenül sem akkor, amikor éppen takarítani szottyan kedvem.
Így aztán kezdhettem porszívózni éhgyomorra, félig kómában, még reggeli előtt. (A szomszédok nyugalma miatt ne aggódjatok : rendes ember már ebédel – néha vacsorázik -, amikor én reggelizni szoktam, úgyhogy nem zavartam meg senki álmát a porszívóval.) Hogy evéssel húzzam az időt, ahhoz nem lett volna szívem, mert picinyke foglyaim keserves sírással követelték, hogy engedjem már ki őket.
Így is nagy csoda, hogy hazavonultak (talán épp azért, mert én még távolról sem álltam készen a takarításra, nem is voltam biztos benne, hogy akarom), ugyanis egyébként a vesékbe látnak az én pincurka zsarnokaim, és ha nagyon esz a fene, hogy most igenis porszívózni szeretnék, azt rögtön megérzik, és képesek inkább nem enni egész nap, de haza nem jönnének a kalitkába, nehogy be tudjam zárni őket a balesetveszély idejére.
Most legalább ezen is túl vagyunk.
Nem úgy, mint a kalitkazuhanyozáson…
A kalitkazuhanyozásnak az elmúlt hétvégén lett volna itt az ideje (öthetenként kerül sorra), ám ezúttal elvitte a FREEBLOG – vagyis a régebbi blogocskánk föltámadása. Hiába, hogy a CSIVICSUVI-blog százszor szebb, mint ez, hiába, hogy most már azt is megszerettem : mégiscsak ez az igazi.
A föléledésének pedig annyira örültem, hogy képes voltam órákig csak ülni előtte, és örülni annak, hogy TÉNYLEG megvan.
Így szegény madárkákra megint nem sok figyelem jutott. Nemrég még azért voltak árvák, mert napokig abban mesterkedtem, hogy mások számára is elérhetővé tegyem ennek a halott blognak a bejegyzéseit – most meg azért, mert a halott föltámadt, és ettől hirtelen rengeteg dolgom adódott. Folyton eszembe ötlik valami, amit még FELTÉTLENÜL alakítani kéne rajta – és órákig nem is látok mást, csak a monitort.
De majd túl leszünk ezen is. Ha tényleg működik most már a jó öreg FREEBLOG, előbb-utóbb visszatalálunk a régi életünkbe. A madárkák pedig megbocsátják a hűtlenségemet, ha visszakapják a régi Mamit, aki nem figyel másra, csak rájuk.
*
*
FILMECSKE : Zabharc 13.10.06.
http://indavideo.hu/video/Zabharc_131006
(2013)
(A rövid időre föléledt FREEBLOG-ból átmentve)
Új kommentek