Nem mondhatom, sajnos, hogy nagy újdonság a mai mese témája – de azért mégiscsak az, mert régebben ilyen tapasztalataim nem voltak, pedig már jó néhány éve tartok madarakat. Kénytelen voltam megtanulni rögtön az elején, hogy a nekik árult játékok nem feltétlenül veszélytelenek, a nasik és keverékek nem egyformán egészségesek, a minőségük pedig sokszor nem kifogástalan – de hogy egy eleség nem csak dohos vagy pókhálós lehet, hanem kifejezetten életveszélyes is, azt csak mostanában tapasztalom, régebben ilyesmi sose fordult elő. Most meg már lassan szinte az a ritkaság, ha semmi (szó szerint) kivetni való nincs a zacskóban. Napok óta hüledezek, mert egymás után érnek a rémítő meglepetések.
Az első döbbenetet a PRESTIGE PREMIUM okozta, amihez arany- árban lehet hozzájutni, és az ember azt hinné, hogy ezért a csillagászati összegért legalább minőséget kap. Korábban így is volt, most azonban sajnos már a PRESTIGE sem a régi. Finomnak biztos finom (ránézésre is guszta), mert a madárkáim imádják, és nem volt ez másképp Csipikéék idejében sem : Csupikám élt-halt a PREMIUM-ért. Most meg kis híján Csuvi halt – nem érte, hanem miatta. Meg is ölhette volna a kedvence... Isteni szerencse, hogy a vaksi szememmel véletlenül észrevettem a potenciálisan gyilkos borsószemet, mielőtt Kék Hercegem a csőrébe kapta volna. (Épp a kezemből evett.) Gyorsan le is fényképeztem, hogy lássátok a méretbeli különbséget a többi maghoz képest. Ha bekapta volna Csuvika, vélhetően kipeckeli vele a kis csőrét, hisz se lenyelni, se kiköpni nem tudja – és ha olyankor történik mindez, mikor nem vagyok a közelében, talán bele is hal. Sőt esetleg akkor is belehal, ha a közelében vagyok…
Pár napja történt a borsós eset, tegnap pedig máris ért az újabb meglepetés.
Fölbontottam egy új csomag zabocskát, mert már fogyóban volt a készletünk – és bizony hiába vettem az ÁRKÁD állatos boltjában, ahol kábé hatszor annyiba kerül, mint Zsókánál a BÚVÁRPINTY-ben : azt kellett látnom, hogy az egyébként tiszta és gusztusos zabszemek között barna kis golyócskák szaladgálnak, de elképesztő mennyiségben. Méretre nagyjából akkorák, mint a fekete borsszemek : annyira nem ijesztőek, mint a szárított borsó, de egy kis hullámos csőröcskéhez képest ezek is hatalmasak. Persze a zab nem kifejezetten hullámos elemózsia, nagyobb madárnak pedig biztos nem probléma megbirkózni egy ilyen nagyságú maggal – ám akkor sem értem, mit keres a zabban valami egészen más, ami a zacskóján nincs feltüntetve.
Kezdődik tehát (most már komolyan és végleg) a Hamupipőke-életmód : a zabhoz kerestem egy pici tálcát, a keverékekhez meg egy még kisebb, kerek doboztetőt, és innentől fogva SEMMI nem kerülhet az etetőkbe úgy, hogy ne ellenőrizném, mit teszek a madárkák edénykéibe. Az etetési időt ez kissé meghosszabbítja ugyan, de be kellett látnom, hogy az alapos vizsgálat elkerülhetetlen, mert a borsószem is úgy került Csuvi orra elé, hogy adagolás közben igenis figyeltem, hogy mit teszek a tálkába, mégse vettem észre a hatalmas borsót. Viszont ha a kanálból nem az etető edénybe öntöm a magokat, hanem egy vízszintes felületre, ahol szépen szét tudnak gurulni, úgy már eléggé feltűnik minden, ami nem való a csőröcskékbe. A zabválogatást nem kívánom az ellenségemnek se, de hát nincs mese, muszáj azt is elvégezni hűségesen.
A kerek kis doboztető igen jó szolgálatot tett, mindjárt az első munkanapján : vacsora osztásnál találtam egy szép kis kukoricadarabot a SNOBY nevű eleségben, ami Csuvika nagy kedvence. Nem volt egészben (talán még félben sem) a kukorica, de azért így is épp elég ahhoz, hogy megakadjon Csuvi torkán. Isteni szerencse, hogy megtaláltam – és fényes bizonyság arra, hogy bizony SEMMIT nem szabad ellenőrizetlenül a madárkák etetőibe tennem. Pedig én szeretném hinni, hogy mindenki teszi a dolgát tisztességgel, és ért is ahhoz, amit csinál. Például el tudja dönteni, hogy mi való egy hullámos eleségbe, ha egyszer ez a foglalkozása.
Belegondolni is szörnyű, hány madárka pusztulhat el váratlanul úgy, hogy talán sose derül ki, mi okozta a halálát. Esetleg semmi más, csak az, hogy megakadt a torkán egy nem neki való mag, amit a gazdi gyanútlanul elé rakott, bízva a forgalmazókban.
(2013)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
R Andi 2013.12.18. 22:37:24
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.12.18. 23:29:47
Ugyanis teljesen gömbölyű - csak ez nem látszik a képen.
Lehet kapni borsót külön is, mint madáreleséget - és annak bizony ilyen a színe.
Ilyen halvány, döglött zöld.
Esküdni persze nem mernék rá - de szerintem borsó.
Bár persze fogalmam sincs, hogy néz ki a lencse... de az mintha barna lenne.
Meg lapos... vagy nem ?
R Andi 2013.12.18. 23:45:07
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2013.12.18. 23:55:20
Nézd meg, ha arra jársz ! :-))