… Szerencsére nem a madárkák, csak szegény blog, meg néha én.

A saját nyavalygásaimba nem mennék bele, viszont Blogocska sem a régi, sajnálatosan – annyira nem, hogy igazában el is ment már a kedvem az egésztől. Ugyanakkor életformámmá vált a firkálás az utóbbi hét és fél évben, nehezen tudnám kitölteni az űrt, ha tényleg belátnám végre, hogy ez a vonat már elment, át kéne szállni valami másikra, ami más irányba visz. Megfordult a fejemben a más portálra költözés is, mint lehetőség – csak hát nincs nagyon hova menni. Voltaképpen még szegény FREEBLOG kimúlását se hevertem ki (sőt makacsul nem is hiszem el, hiába tűnik ténynek) : pusztán méregből vagy keserűségből nem állok neki újabb helyet keresni, hiszen így is két darabban olvasható már ez a sorsverte blog, nem szeretném még több részre szabdalni.

Nem történt más, csak újítottak ezt-azt a BLOG.HU szerkesztői.
Nekem meg a halálom minden változás – de belátom, hogy emiatt nem állhat meg az élet. Vagy legalábbis igyekszem belátni…

Talán már észrevettétek, hogy ha az új bejegyzések között vagy a tartalomjegyzékben kattintotok valamelyik bejegyzésre, az oldal tetején megjelenik egy rusnya kis szürke téglalap, ami nálam át van húzva pirossal. Ez volna az olvasottság-számláló, amire én nem tartok igényt – viszont eltüntetni nem lehet. Valakik eldöntötték helyettem (és mindenki más helyett is), hogy ennek mostantól ott kell csúfoskodnia minden blogban, akár tetszik a gazdinak, akár nem. Ugyanakkor a főoldal nézettségét deklaráltan nem számolja ez az okosnak kikiáltott kis szerkentyű, ily módon nálam semmi értelme, mert az én blogomban csak egy bejegyzés van egy oldalon, vagyis mindenki a főoldalt nézi meg mindig, ha az új mesére kíváncsi. Ily módon nálam csak azok az olvasók számlálódnak meg, akik valamiért egy-egy régebbi bejegyzésre kattintanak. Ezért nem mutat semmit a kincstári számláló nálam, nem pedig azért, mert az olvasottságom mínuszos voltát nem kívánom nyilvánossá tenni. Eddig is látható volt, ezután is látható lesz, hogy gyakorlatilag senki nem kíváncsi a madárkáimra – de a saját számlálóim legalább reális értéket mutatnak, többé-kevésbé. (Teljesen sajnos egyik sem megbízható : nem egyszer észrevettem, hogy akit számol az egyik, azt nem veszi figyelembe a másik. Legutóbb Zambiából járt itt valaki, aki csak a FEEDJIT statisztikájában jelent meg, a többi számláló sajnos nem vett róla tudomást.)

De a számláló még csak hagyján…
Egy darabig pufogtam, aztán beletörődtem, hogy ingyenes portálon kiszolgáltatott az ember, örüljön, hogy egyáltalán van hova firkálnia. Nagyobb baj az, hogy kicsit később a szerkesztő oldalam is változott – és ez volt az a pillanat, amikor komolyan megfordult a fejemben, hogy talán hagyom a francba az egészet, mert a blogolás így nem öröm, csak méreg, hogy folyton kitalálnak valamit a bosszantásomra. És persze mindig csak olyasmit, amitől rondább lesz a blog vagy nehézkesebb a szerkesztés – még véletlenül sem olyat, aminek örülni lehetne. Most például azt kaptam ajándékba, hogy nem tudom bemásolni a szerkesztő oldalra a WORD-ben megírt meséimet : a szöveg átjön ugyan, de eltűnik a betűszín, a betűtípus – hogy a méretről már ne is beszéljünk ! Pici bolhabetűkkel vagyok kénytelen kínlódni szerkesztés közben, és nincs is lehetőségem változtatni a méretükön. Mindez persze nem tragédia (tragédia az volna, ha magát a szöveget se lenne hajlandó benyelni a szerkesztő oldal), de bosszantó és elkeserítő, mert ami eddig jól működött, az most rosszabbra és időigényesebbre változott - én meg nem látom ebben a fejlődést.

A hiba persze biztos bennem van : nekem egy nyugger-portál kéne, ahol garantálnák a fenntartók, hogy mindenbe csak egyszer kell beletanulnom, aztán a továbbiakban sose változik semmi. Ugyanakkor attól is el vagyok szomorodva, hogy szkleró banya létemre nem bírom fölfedezni a Nagy Változásokban a szenzációt – azon egyszerű oknál fogva, hogy én eddig is használtam mindent, ami itt most egetverő újdonságként lett bevezetve. Kaptunk olvasottság-számlálót : nekem eddig is volt. Lehet a képekhez aláírást kreálni : én eddig is odaírtam bármit a képeim alá-fölé-mellé, vagy éppen rájuk. Lehet egy képről galériát nyitni : eddig is be tudtam linkelni bármit, akár szövegről, akár képről megnyitva. Sose tanultam informatikát, HTML-szerkesztést és hasonlókat : koromnál fogva mindig is úgy tekintettem magamra, mint abszolút sereghajtó kis senkire, tudatlan kis kibicre a számítógépes géniuszok világában - és erre tessék : kiderült, hogy mások se okosabbak, mint én, sőt… Döbbent ámulattal látom a szerkesztők segítő blogjának kommentjeiben, hány blogos társamnak okoz hatalmas örömet és meglepetést, hogy az olvasókat számolni lehet, a képeket meg feliratozni. Ettől a felfedezéstől talán még jobban elkeseredtem, mint a szerkesztő oldalam változásaitól. Mindig lelomboz az igénytelen középszerűség.

Az már csak hab volt a tortán, hogy három nappal ezelőtt teljesen idegen, ide nem illő videókat találtam itt jobb oldalon legalul, az "INDA-ízelítő" című dobozban, a madárkáim filmecskéi helyett. Borzasztóan megijedtem, azonnal töröltem a betolakodót, és ekkor ért a másik meglepetés : be voltam jelentkezve, noha általában odafigyelek arra, hogy kilépjek, mielőtt elhagyom az oldalt. Azóta is egy frászban vagyok, hogy valaki betört a blogomba - bár persze nem sok értelme volna pont egy ilyen oldalt feltörni, amit nem látogat szinte senki. Az ügyeletes szerkesztő szerint lehetetlen, hogy más is be tudjon lépni hozzám, arra viszont ő sem tudott magyarázatot adni, hogy hogyan kerülhettek az ismeretlen videók a sajátjaim helyére. Igaz, későn jeleztem a problémát : nem azonnal, csak másnap, történetesen vasárnap. Választ egyhamar nem is vártam, de megjött szinte rögtön. Bosszantó újítások ide vagy oda, ebben az egyben egész biztosan verhetetlen a BLOG.HU csapata : itt igenis elolvassák, sőt rendre meg is válaszolják mindenki sirámait. Aki próbálta az utóbbi évek FREEBLOG-ját, az nagyon jól tudja, hogy ez nem csekélység.

A madárkák amúgy jól vannak – csak el ne kiabáljam !
Egyelőre azt üzenik, hogy egy ilyen panaszos bejegyzésben nem óhajtanak szerepelni.

 (2014)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :