Illene megörökítenem, micsoda csapás érte ma délelőtt a szegény szárnyaskáimat – ám mivel a meleg lassan sírba tesz, kicsit félve fogok a mesébe, mert nem jó itt görnyedni a gépnél. Épp ezért, amit lehet, nem írok le újra, hanem összeollózom levelekből – így talán hamarabb megvan. Csak sajnos levelet is ritkán írok, túl sokat az ollózás se segít rajtam.
A csapás abban állt, hogy (miután az este valósággal rosszul lettem, vélhetően nem csak a meleg, hanem a rossz levegő miatt), ma végre kitártam tisztességesen az erkélyajtót. Íme, a beszámoló :
Kinyitottam itt a szobában is az erkélyajtót, ami elég nehéz, a mászóka miatt. Meg azért, mert a kitárt ajtószárnyat le is kell takarni valamivel, hogy ne tükröződjön az üveg, és neki ne repüljenek a madárkák. Eltartott egy darabig, míg a szennyesben, hótt gyűrötten, megtaláltam azt a lepedőt, ami elég hosszú, de ugyanakkor könnyű. Aztán persze kiderült, hogy nem tudom fölteríteni sámliról se, mert nem érem el. Jött a partvis, mint megoldás : azzal bénáztam föl. Még jó, hogy van partvis... Kizárólag azért vettem, mert fehér alapon piros szívecskék vannak rajta, és a keféje is piros. Amúgy sose használtam semmire.A madárkák meg ordítanak, mert így most nem mernek rárepülni a mászókára. Pedig ég és föld a különbség, hogy végre van levegő a szobában. (Eddig mindig csak bukóra volt nyitva itt az ablak, a függöny mögött, vagy a kisszobából szellőztettem, kicsi ajtórésen.)
Hogy mi volt itt legalább két órán keresztül, azt el se tudjátok képzelni ! Csóri madárkáim keservesen ordítottak, nem találták helyüket, röpködtek össze-vissza ész nélkül, mert sehol se volt jó, hiányzott nekik a mászóka. Ami persze pont ugyanott állt, ahol eddig – csak hát ott volt mellette-mögötte a kitárt ablakszárny, a szél meg mozgatta a függönyt. Oroszlánszívű pindurkáim meg voltak róla győződve, hogy mindez együtt konkrét életveszély.Az a baj (ami egyébként remek), hogy fúj a szél, és ettől mozog a függöny, sőt egészen bele is mászik (alul) a mászókába. Elhúzni meg nem merem, mert a puszta szúnyoghálóban nem bízom. Félek is tőle, hogy esetleg rárepül Csuvicsek, beleakad a körme – akkor aztán mit csinálok ? (Ha magasan van... de lejjebb se volna öröm.) Gondolkodom, hogy délutánra becsukom az ablakot (akkor süt ide a nap, valamennyire), de előre sajnálom kicsukni a jó kis levegőt. Igazában valamelyik szobaajtóra kéne rács vagy szúnyogháló (de már hány éve mélázom ezen !!!), hogy a konyhából vagy a kisszobából lehessen normálisan szellőztetni. Ám egyelőre nem lehet, mert rács nélkül nem maradhatnak nyitva az ajtók.
Nnna ! Megtört a jég !!!! Ebben a pillanatban végre rárepültek a mászókára, mind a ketten. Valami sokáig ugyan nem maradtak rajta (közben eltelt pár perc, mert csináltam róluk képet), de legalább már kipróbálták. Csuvika most megint ott van újra. Éppen bocsánatot kér a bojtjától, hogy reggel óta hanyagolta.Milyen hülyén néz ki a rózsaszín lepedő meg a narancssárga függöny ! De hát hiába : a másik nagyméretű, könnyű lepedőt éppen használom (az kék), a többi meg jóval nehezebb, nem merem rárakni erre a vacak, gyönge ajtóra.
Sajnos, a méregdrága ablakaim pont annyira ócskák, mint amilyen sokba kerültek...
Több levél sajnos nem született ez ügyben, nincs miből ollózni. Az ablak mindenesetre azóta is nyitva van (így is marad, míg el nem megyek itthonról holnap), a pincurkáim pedig rájöttek, hogy nem is hülyeség a friss levegő. Szinte el se mozdultak a mászókáról egész délután – kivéve azt az újabb csapást, amikor lezuhanyoztam a nagyobb vázában az ágaikat, és letakarítottam a szekrény tetejét. Erre az időre kénytelen voltam megint odébb rakni a mászókát, hogy hozzáférjek a szekrényhez – ők meg úgy találták (alighanem jogosan), hogy egy napra két ilyen merénylet már tényleg több a soknál. De hamar megvolt a takarítás, így azóta (remélhetőleg) meg van nekem bocsájtva. Azt hittem, majd örülni fognak a jó nedves, hűvös ágaknak, ám erről szó se volt : annyira haragudtak az újabb inzultálásért, hogy rá se repültek, rá se néztek a frissen mosdatott ágaikra, mikor végre visszaállt a szoba rendje. Csipi és Csupi imádtak vízcsöppeket nyalogatni kalitka- vagy ágzuhanyozás után, de ezek a madárkák erre valahogy nem vevők – vagy még nem fedezték föl, hogy a vízcsöpp-vadászat milyen jó játék. Vagy ha mégis fölfedezték, rögtön el is felejtették.
Sajnos a nagy hőségnek nálunk nem csak az a hátulütője, hogy melegünk van tőle, hanem az is, hogy a melegfronttól (vagy ki tudja, mitől) Csuvikában megint egekig horgadt a bikaság. Azt hittem, erről is találok bemásolható beszámolót, mert biztosan emlékszem rá, hogy valakinek meséltem – de hát úgy látszik, nem levélben, sajnos, hanem telefonon. Így kénytelen vagyok most leírni, hogy bizony : az én kis gazfickóm megint nem bír magával, már körülbelül egy bő hete – pedig előtte el sem akartam hinni, hogy hetekig milyen jó fiúcska volt. Esténként gyönyörűen hazavonult a kalitkába, legkésőbb kilenckor (de nem egyszer előfordult, hogy már nyolc óra előtt), nem cirkuszolt semmiért, Csivikét engedte szépen vacsorázni, nem rángatta a fejét a rácson – most meg mindennek épp az ellenkezője igaz. *
Éjjel-nappal udvarol szegénykém (persze hiába), napközben vagy a bojtját, vagy Csivikét gyötri, este nem lehet beimádkozni a kalitkába, sokszor még tizenegykor sem – ha pedig mégis kegyeskedik hazafáradni, abban sincs köszönet, mert nem eszik, nem iszik, csak Csivikét üldözi, és őt se hagyja vacsorázni. (Pici tündérem hiába van otthon már órák óta ilyenkor, őt se tudom megetetni, mert amíg Csuvika haza nem jön, ő sem eszik. Mire meg Csuvicsek hazajön, szegény Csivi már félig kómában szunyókál.) Úgyhogy nem egyszerű.... Nem jó nekünk ez a nyár, semmilyen szempontból. Kíváncsi vagyok, majd az ősz segít-e Csuvika gondjain, alábbhagy-e az udvarlási kedve. Nem nagyon hiszem, őszintén szólva – és borzasztóan sajnálom szegénykémet. De persze nem csak őt, Csivit legalább annyira.
*
Azt hiszem, más újság egyelőre nincs. A galambkákról itt most nem akarok szót ejteni, de tegnap a vendégkönyvben elég hosszan írtam róluk, két, egymás utáni bejegyzésben. Feltétlenül nézzétek meg azt is, mert szépséges, új taggal bővült az erkélyes család !
*
*
*
(2014)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
Új kommentek