Ezt a szerencsétlen blogot ugyan semmi értelme írni, mert nem olvassa a kutya sem, és aki mégis, az mind kuka, meg nem szólalna világ kincséért sem – de azért néha úgy teszek, mintha volna kinek bármit firkálni. Ennyi erővel írhatnék kockás füzetbe is (csak a képeket volna nehezebb odavarázsolni), elvégre saját magamat ott is olvashatnám, ha emlékekre vágyom, rajtam kívül meg úgysem érdekelnek igazán senkit a madárkáim. Bár voltaképpen még magamnak is fölösleges irkálni, mert nem is olyan jó, nem is olyan könnyű visszaolvasni mindazt, amin már túl vagyunk. Hetek óta a régi, az IGAZI blogom fölélesztésén munkálkodom, és bizony nem azért haladok lassan vele, mert nem bírom idővel vagy fenékkel – sokkal inkább azért, mert hihetetlenül nehezemre esik visszamászni a Csipikés-Csupikás múlt időbe. Ami szép volt, az azzal keserít, hogy már elmúlt, ami meg balul sült el, az most is ugyanúgy megvisel, mint amikor benne éltem. Vagyis a blogolásnak tényleg nincs a világon semmi haszna és értelme. Ráadásul egyik percről a másikra eltűnhet, megsemmisülhet az egész – amint azt a jó öreg FREEBLOG volt szíves bemutatni és bizonyítani mindenkinek.
De azért elmesélem a mai napot – elvégre amíg ki nem mondom végleg, hogy hagyom a francba az egészet, Blogocskának mégiscsak mennie kell. Amíg VAN, addig működjön is.
Laza és lusta vasárnapnak néztünk ma elébe, nekem pedig délelőtt kedvem támadt barkácsolni egy kicsit. Hosszabb ideje készültem lecserélni a madárkák lifegőjét a kalitkában, mert a kis venyige-háromszög már borzasztó rég volt szolgálatban, és mostanában folyton beleakadt a mögötte lévő sarokbotba, nagy zavarba hozva ezzel Csivit és Csuvit. Elvileg simán ki tudták volna akasztani, de erre nem bírtak rájönni, mert a megoldás keresése helyett megijedtek az előttük tornyosuló akadálytól, és a környékére se mentek a renitens lifegőnek, ha éppen fölakadt a botra. Nyilván kinyúlt már a spárgája (pontosabban a spárgán lévő millió csomó) a rengeteg cincálásban. A venyigét egy idő után amúgy sem lehet hámozni, úgyhogy mindenképpen ideje volt a cserének. Kedvenc állatos boltom tulajdonosa pár héttel ezelőtt hozott nekem jó kis bodza ágakat : már akkor elterveztem, hogy a következő lifegő majd ezekből készül.
Így is lett. Egy ilyen pici kis háromszöget megalkotni nem tart semeddig : kifúrtam a pinduri kis ágakat, beléjük fűztem a spárgát : akár hintának is használhatják a madárkák a lifegőt, garantáltan nem fog kettétörni a fenekük alatt. Hogy ki még nem próbálta senki, azt talán mondanom sem kell, pedig már lassan este van, a kalitka új ékessége pedig még délelőtt készült. Igaz, valami sokat nem tartózkodtak otthon napközben a boldog tulajdonosok – de ha otthon vannak, akkor is úgy tesznek, mintha nem látnának semmi újdonságot a kalitka jobb oldalán. 
Mindenesetre az új kis lifegő elkészült – én pedig úgy találtam, hogy maradt még bennem némi szufla, akár nagyobb fába is vághatom a fejszémet. Vagy ha fejszét éppen nem is, de a bodzához való SZERSZÁMOT igen, amiről fogalmam sincs, hogy valójában micsoda, ám a bodza belsejének kitologatásához pompásan megfelel. Pár évvel ezelőtt hozta le nekem az egyik szomszédasszony, mondván, hogy én biztos tudom majd használni valamire, sajnálja kidobni. Eredeti állapotában jóval hosszabb volt, sokat elhasználtam belőle még Csipikém idejében, valamelyik odújának a felfüggesztéséhez. Vért izzadtam és dühösen átkoztam a barkácsolós lelkemet, mire sikerült formára hajlítgatnom (sőt egyáltalán elvágnom) annak idején, mert baromi erős drót – pont ezért alkalmas kiválóan a bodza kifúrására.Hónapok óta készülök megreparálni Csivikém imádott emeletes hintáját (lehet, hogy “hivatalosan” Csuvié, de Csivike szereti jobban), csak valahogy mindig elmaradt – nyilván pont azért, mert sejtettem, hogy az érintett ágak kifúrása nem kétperces játék lesz. (Tényleg nem az lett – ezt az egyet remekül eltaláltam.)
Reparálni pedig azért kellett a hintát, mert nagyon bután oldottam meg a három emelet felfüggesztését annak idején, amikor ezt a kis gyöngyszemet összeütöttem valamelyik szárnyaskámnak ajándékba. Karikafejű kis facsavarok tartották a kötélen az ágacskákat (legalábbis azokba fűztem a rögzítő spárgát), és ez bizony nagy felelőtlenség volt, mert a bodza nem arról híres, hogy bármit biztonsággal megtartana, amit a közepébe csavarok. A legfölső emeletet szét is szerelte Csivi Mester Kisasszony már régen – csoda, hogy nem lett belőle baleset. Azt a rövid kis ágat már akkor úgy raktam vissza a helyére, hogy kifúrtam a közepét és végigvezettem benne a spárgát – na de könnyű volt ezt megtenni egy tizenöt centis ággal ! A többit viszont nem éri át a SZERSZÁM, amivel fúrni tudok – bizonyára ezért is halogattam a megoldást, noha sűrűn ellenőriztem a csavarok állapotát, nehogy tényleg baleset legyen a hanyagságomból. Nem lett, mert Csivi Mester fölhagyott a csavarhúzással : talán ő is megijedt, amikor a legfölső emeletet sikerült szétszerelnie.
Végül csak a legalsó ágacskával gyűlt meg a bajom (a középsőhöz még elég hosszú volt a SZERSZÁM), de azzal aztán kínlódtam vagy egy órácskát, míg végül mégis engedte kifúrni magát. Kész lettem volna kötőtűket is bevetni a siker érdekében, azonban azok se váltak be - a műanyagnál féltem, hogy elpattan (ne adj’ Isten beletörik a bodza hasába – akkor aztán nézhetek : honnan szedek más ilyen alkalmas kis ágat ?), a fém kötőtű meg nem tudott mit kezdeni a bodza enyhe kanyarulatával. Nem is igen hittem benne, hogy végül mégis kifúrom valahogy – ugyanakkor TUDTAM, hogy sikerülnie kell, hisz a madárkák nem maradhatnak a kedvenc hintájuk nélkül. (Csak hallottátok volna, hogy szórták rám az átkot a szekrény tetejéről, amikor az imádott hintájuknak eltűnt előbb az egyik, aztán a másik emelete !)
A kifúrás tehát nagy nehezen mégis csak meglett – na de mivel húzzam bele a spárgát egy ilyen hosszú ágba ? A rövidekhez nem kell segédeszköz, csak némi türelem – ezeken a hosszabbakon viszont a spárga csak röhögött : haladt úgy hat-nyolc centit befelé, aztán megmakacsolta magát, és semmi módon nem volt hajlandó tovább is vánszorogni. Márpedig muszáj volt – ám ezt csak én tudtam, a spárga nem. Egy-két cigiszünet aztán meghozta a megoldást : gondoltam, keresek valami vékony drótot, ami elég erős ahhoz, hogy képes legyen utat törni magának a tapadós alagútban, de elég karcsú is, hogy a másik végét visszahajtva össze tudjam tekerni, benne a spárgával. Mentem keresgélni az egyik kacatos fiókhoz, és ott még a drótnál is jobbat találtam : egy műanyag huzalt, amit leginkább valami vastag damilhoz tudnék hasonlítani.Áldottam is a kacatimádó lelkemet !
Igaz, hogy a lomoktól már lassan nem férek a lakásban – de olyan még nemigen volt (vagy legalábbis nagyon ritka eset), hogy az éppen aktuális ötletemhez ne találtam volna itthon anyagot és szerszámot. Ez a műanyag huzal speciel egy régi szalmakalapom karimájába volt belefűzve, hogy hercigen álljon a fejemen : onnan azonnal likvidáltam, viszont kidobni sajnáltam, hátha jó lesz még valamire. Ennek már biztos van tíz-tizenöt éve : azóta se használtam semmire, rég el is felejtettem, hogy egyáltalán létezik – na de most milyen jól jött, hogy megtaláltam ! Ennél ideálisabb “tű” a világon nincs, bodzába fűzés céljára !
Igaz, hogy a lomoktól már lassan nem férek a lakásban – de olyan még nemigen volt (vagy legalábbis nagyon ritka eset), hogy az éppen aktuális ötletemhez ne találtam volna itthon anyagot és szerszámot. Ez a műanyag huzal speciel egy régi szalmakalapom karimájába volt belefűzve, hogy hercigen álljon a fejemen : onnan azonnal likvidáltam, viszont kidobni sajnáltam, hátha jó lesz még valamire. Ennek már biztos van tíz-tizenöt éve : azóta se használtam semmire, rég el is felejtettem, hogy egyáltalán létezik – na de most milyen jól jött, hogy megtaláltam ! Ennél ideálisabb “tű” a világon nincs, bodzába fűzés céljára !
Most már csak azt kellett kitalálnom, hogyan növesszem össze ezt a valamit a spárgával. Itt viszont már működött a “segíts magadon, az Isten is megsegít” elve : az Égiek biztos úgy találták, hogy a magamét már megtettem ma a hintácska érdekében, így a finisben ők is besegíthetnek egy picit. Kiderült, hogy a huzal egyik végén van egy alig látható, de nagyon is létező kis pöcök : éppen csak akkorka, hogy megakadjon benne a spárga, ha elég erősen hurkolom rá a damilra. Nem is nagyon hittem a sikerben, olyan pici az a pöcök – de működött. Csiribú-csiribá : igenis áthúztam a spárgát, a hinta meg lett mentve ! Most már nagy bajt nem hozhat a fejére ezermester madárkám, akármit is csinál vele : maximum a spárgát tudja elrágni a kötélen, és lepottyan – de ez még mindig jóval kisebb baj, mint ha a csavarokat nyalogatná vagy szedné ki a helyéről, hisz azoknak elég hegyes a végük, komoly sérülést is okozhatnak. Sajnos a másik hintát is két csavar tartja össze (aminek a tetején Csuvika bojtja díszeleg), de abból talán nem lesz baj, mert ott az ág nem bodza, hanem fűzfa : stabilan áll benne a csavar, azt nem tudja szétszerelni Csivike.
*
*
Hogy a madárkák a mászókára se repültek rá egész délután, miután én ott vagy másfél órát vacakoltam a hintájukkal, azt talán mondani se kell. Pedig a hinta ugyanott maradt (hisz le se vettem a helyéről), és ránézésre pontosan ugyanolyan, mint eddig volt. Vagy ha nem is pontosan, de tényleg alig látható a különbség. Az én édes picinyeim azonban gyanakszanak : valaminek csak történnie kellett, ha ilyen hosszú időre használhatatlanná tettem a hintájukat ! Látszatra ugyan maradt ugyanolyan, mint volt, de azért sose lehet biztosan tudni... Úgyhogy ma se lettem a népszerűségi lista éllovasa, madári körökben.
*
*
(2014)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
ZZ's 2014.09.17. 20:08:49
Először is köszönöm, hogy jártál nálunk! (toffenet.blogger.hu)
Ahogy olvasom ti sem unatkoztok, ügyes kis elfoglaltság a lurkóknak :)
Sajnos az én Nagysanyimmal nem vagyok ilyen könnyű helyzetben, ő mindent pillanatok alatt szétkap, de azért próbálok kreatívkodni neki, hogy meg ne unja a környezetét. :)
Én szívesen olvasom a blogod és próbálok nem kuka lenni!
Várom a következőt :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2014.09.17. 20:28:49
Jaj, de örülök, hogy itt vagy !
Megyek mindjárt én is hozzád, hátha megtalálom a tartalomjegyzéket. :-))
Sanyikádat azonnal szívembe zártam, a képei alapján
(nem mintha Töfikét és a kutyust nem találnám ugyanolyan édesnek),
ám én egy ilyen "komolyabb" madárral nem mernék egy fedél alatt élni.
Pedig az igazi szerelmeim a galambok... és ők se kicsik.
De itt bent, a szobában tőlük is félnék.
Pedig micsoda élvezet egy értelmes, nagyobb madár !!!
Az "igazi" blogom leglelkesebb olvasójának jákója volt - hát az valami fantasztikus élmény !
Nemhogy beszélt, de szabályosan beszélgetni lehetett vele.
Ha miattam regisztráltál ide, azt külön köszönöm
(én is csak miattad regisztráltam a BLOGGER-en),
de hozzám írhatsz úgy is kommentet, ha nem lépsz be,
ugyanis van vendégkönyvem.
Elég új, sajnos, mert a régiből kitiltottak.
Állítólag rendszeresen levélszemetet küldtem a SAJÁT vendégkönyvembe.
Legalábbis a fenntartók így gondolták... hogy miért, az az ő titkuk. :-((
Megyek is mindjárt malackázni.
Micsoda kis tündér egy ilyen törpemalac !!!
Élőben persze még soha nem láttam, csak képeken.
ZZ's 2014.09.18. 22:05:23
Én is hullámosokkal kezdtem, de akartam valami nagyobbat. Mit ne mondjak elég bajos gyermekem lett a Sándor, reggel hatkor már sikítozik, ami nem olyan kellemes, de alkalmazkodok és a délutáni motyogásokat meg "Hello"-kat nem cserélném le. :) Meg ő az a típus, hogy érdekből engedékeny, csak valami finom falatért hagyja magát simizni meg puszilgatni, de mindig kéreti magát. Valószínűleg kisebb korában elkényeztettem kicsit.
Ő sajnos nem tanul olyan könnyen, mint egy jákó, korábban, míg néztem TV-t próbálgatta a szavakat, de már nincs tévém, így szavak sem. :/ De a zenét imádja, bár ritmusérzéke nincs, de azért aranyos a próbálkozása, mikor beleszól :)
Megtiszteltetés, hogy miattam regisztráltál! :) Nekem volt már egy korábbi felhasználóm itt és mivel a kommenteket jobban szeretem, elővakartam hozzá a jelszavam :)
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2014.09.19. 00:32:54
Vagy ez már annyira régen volt, hogy leéltek egy madáréletet ?
Nemigen hiszem, mert úgy gondolom, hogy fiatal vagy, szinte még gyerek.
A blogodban még nem tartok Sanyinál (végül is csak ma délután kezdtem el olvasni),
de már nem sok hiányzik hozzá, és alig várom, hogy végre ő következzen. :-))
Biztos, hogy Sanyi a drága ?
Nem lehet, hogy véletlenül Alexandra ? :-))
Adja Isten, hogy Sanyi legyen, mert egy tojócskának nem olyan jó egyedül élni.
Igen, a BLOGGER-re kifejezetten a te blogod miatt regisztráltam -
de az is biztos, hogy ha lesz még újabb blogom (és újabb madárkáim) a CSIVICSUVI után,
akkor azt a BLOGGER-en fogom vezetni.
Ezt a blogocskát is szeretem, de magát a portált nem annyira...
Valahogy még mindig idegen vagyok itt, másfél év után -
és ilyet a FREEBLOG-on soha nem éreztem.
Ma próbáltam megkeresni a SAJÁT blogomat, mintha idegen lennék, a Főoldalról indulva -
hát azt hiszed, sikerült ?!
Beletelt legalább harminc percembe, míg rá bírtam találni... pedig vannak címkéim.
Csoda, hogy kevés az olvasóm ???
A BLOGGER-en meg ott díszelegnek a Főoldalon a jobbnál jobb állatos blogok...
Végül meglátogattam másokat is, nem csak téged.
Találtam aztán itt a BLOG.HU-n is további madaras, sőt papagájos blogokat -
egyetlen hibájuk, hogy évek óta nem írják őket a gazdik.
Sőt olyan is van (nem is egy), amibe végül nem került egyetlen bejegyzés sem. :-((
ZZ's 2014.09.19. 16:40:59
Nem lövöm le a poént a nemével kapcsolatban, mert ez majd heteken belül felkerül a blogra. Nekik 3 éves koruk után lehet megállapítani a nemüket, mert a hímeknek akkor jelenik meg a fekete gallér a nyakuk körül. Azért nem tudom a nemét, mert nem tenyésztőtől vásároltam és ők nem csináltattak DNS vizsgálatot.
Hogy őszintén megmondjam én nem ajánlom a blogger.hu-t, mert a blog.hu-hoz képest nagyon korlátozottak a lehetőségei. Mióta van a Töfiblog, azóta semmi újítást nem végeztek és nagyon a karbantartásra sem ügyelnek, volt, hogy hónapokig spamelték a blogokat mindenféle vírussal és semmit nem tudtunk ellene tenni. Persze lebeszélni sem akarlak róla, mert nagyon jó kis közösség van ott, remek embereket lehet megismerni. :) Nagyon ajánlom a kiemelt blogokat, azt tényleg rendesen összeválogatták a tulajdonosok, de azért elvétve találni még nagyon jó írókat.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2014.09.19. 19:17:50
engem nem elriasztasz, hanem kifejezetten csábítasz. :-))
Ha rajtam állt volna, még mindig fönt élnénk a fákon, mert a halálom minden változás. :-))
Sajnos a FREEBLOG-on is azt tapasztaltam, itt a BLOG.HU-n meg főleg,
hogy minden változással csak rosszabb lesz a portál.
Például a Főoldalon is sokkal jobban lehetett tájékozódni,
több kategória volt, sokkal több blog volt szem előtt, míg át nem alakították.
Most szerintem ronda is (bár attól még másnak tetszhet), és használhatatlan.
A BLOGGER Főoldala nekem is igen rokonszenves -
de hogy jól van megválogatva, azt vitatom.
Nem értem például, mit keres a kirakatban a hullámos papagájos blog,
ami nem is nagyon íródik, a helyesírása pedig annyira katasztrofális,
mintha nem is magyar anyanyelvű lenne a gyerek, aki írja.
Pedig borzasztóan megörültem neki (hagytam is nyomot benne),
de jobban megnézve óriási csalódást okozott.
Úgyhogy a BLOGGER-en se nézik meg igazán, kit raknak ki a kirakatba. :-((
De azért nekem nagyon rokonszenves az a portál.
ZZ's 2014.09.19. 20:28:10
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2014.09.19. 20:48:28
A tengerimalacosat ismertem már régebben is, mert az egy "híres" blog,
sok helyen előfordul - és nem véletlenül.
ZZ's 2014.09.20. 19:56:04