Jaj, Kedveskéim... úgy látszik, mostanában nincs szerencsénk az eleségekkel, illetve a nasikkal. A héten másodszor fordult elő, hogy ki kellett dobnom egy egész csomag szép, egészséges(nek látszó) fürtös kölest, mert valami gusztustalan, fehér lepedék tapadt egyik-másik fürtre, sőt össze is ragasztott két fürtöt ez a valami. Le lehet ugyan szedni, és nyoma se marad a fürtön – de hát a fene fog olyan eleséget adni a madárkáknak, ami nem tökéletes. Ráadásul tegnap már nem csak az érintett fürtöket találtam gyanúsnak, de a zacskó egész tartalmát enyhén dohosnak, büdösnek éreztem. Dobhattam ki öt gyönyörű, gusztusos fürtöt – pedig ezek ANNYIRA szépek voltak, amilyenekkel ritkán találkozik az ember, sajnos. Ment szépen a szemétbe kétszázötven forint, érintetlenül. És nem is először, mert a múlt héten is megtörtént már ugyanez. (Jézusmária !!! Csak most látom, hogy kiszedtem a képeket a gépből és beraktam ide : lehet, hogy ezek valami hernyók ? A továbbiakat úgy olvassátok, hogy amikor írtam, még nem láttam ezt a szörnyű képet.)Kétszázötven forint persze nem a világ – csak hát sok kicsi sokra megy, én pedig – bár igyekszem a világon mindent megadni a madárkáimnak – egyáltalán nem engedhetek meg magamnak fölösleges kiadásokat, pláne nem rendszeresen. De még ha nem is nézzük a piszkos anyagiakat : nincs annál bosszantóbb és elkeserítőbb, mint mikor azt hiszem, sőt biztosan tudom, hogy valamiből van itthon tartalék bőségesen – aztán kiderül, hogy még sincs, mert használhatatlan. Köles nélkül persze így se maradtunk egyszer sem (mert azért tényleg van tartalék mindenből), de én annyira vártam PONT EZT a zacskó kölest, akkora örömmel hoztam be a spájzból a madárkáknak – ugyanis régen sikerült ilyen szép, szabályos, kifejezetten guszta fürtöket találnom. Előre örültem a madárkáim örömének.
Aztán kiderült, hogy tényleg nem a külcsín, hanem a belbecs...
Talán észrevehettem volna az üzletben is az ocsmány fehér dekorációt a szerencsétlen fürtöcskéken, ha jobban megnézem – de hát nem vettem észre. Pedig kész röhej, amit művelek az INTERSPAR-ban : ágaskodva érem csak el a zacskókat, mert elég magasra vannak fölaggatva, ám ez nem akadályoz meg abban, hogy lepakoljak akár nyolcat-tízet is egymás után (utána meg persze vissza, ami még bonyolultabb), mire kiválasztom azt a kettőt-hármat, ami BIZTOSAN a legszebb, és amit végül megveszek. Hosszú percekig vizslatom, forgatom, méregetem őket – aztán mégiscsak hazahozom a penészes zacskót. Mert gondolom, ez a fehér undormány penész lehet - mást nem nagyon tudok elképzelni. Bár azt sem igazán, hogy honnan kerül penész a fürtös kölesre. De hát ez a köles titka.
Hónapok óta legtöbbször az INTERSPAR fürtös kölesét használjuk, és nem véletlenül, mert eddig még sose volt vele semmi bajunk. Pontosan azért pártoltam át kölesileg (is) ide, mert kedvenc állatos boltom sajnos már nem a saját kölesét árulja (amit ők termeltettek, valahol vidéken), hanem a PANZI-ét, ami hol ilyen, hol olyan, de mostanában inkább ronda és gusztustalan. Épp a múlt héten volt emiatt valódi gyásznap a kalitkában, ugyanis sikerült két olyan fürtöcskét belógatnom éjszakára, amit a madárkák egyszerűen NEM KÉRTEK. Az én kis evőgépeim ! Az én kis kölesimádóim ! El se tudtam képzelni, hogy létezik olyan köleske a világon, ami nekik nem felel meg. De hát létezik... A PANZI-nak sikerült ilyet produkálnia. Láttam én, hogy túl sötét meg túl sovány is az a nyomorult köles, de semmi egyéb gyanúsat nem észleltem rajta. Akkor épp az INTERSPAR-ban is kizárólag sötét kölest tudtam volna venni, így elhoztam a PANZI-t, mert az legalább picit olcsóbb (csak kétszáz forint). De persze végül nem lett olcsóbb, hisz azt a zacskót is ki kellett dobni, mert nem voltak hajlandók megenni a madárkák, hiába tűnt hibátlannak, a sötét színét leszámítva. Így kerültem megint az INTERSPAR-ba, ahova közben sokkal szebb színű kölesek érkeztek – azokról meg kiderült, hogy penészesek. Vagyis nyolc-tíz napon belül kidobtam két csomag VEGA (ezt árulja az INTERSPAR) meg egy csomag PANZI kölest. Hétszáz forint ment csak úgy egyenesen a szemétbe... Így mulat egy magyar nyugger !
Nincs kizárva persze, hogy vérig sértődött madárkáim küldtek rám valami átkot köles-ügyben, ugyanis talán még mindig nem bírták megbocsájtani nekem, hogy egyik napról a másikra véget ért a karácsony körüli jó világ, amikor ők akár egész délelőttöket töltöttek kölesgyilkolással, amitől a kalitka környékén tényleg úgy nézett ki a padló, mintha méretes röpdében élnénk, nem pedig (elvileg) emberi hajlékban. Először csak véletlenül, pusztán trehányságból hagytam fönt kissé sokáig a kalitka elülső falán a két éjszakai köleskét, később viszont már előre megfontolt szándékkal (vállalva az extra söprögetést), amikor láttam, mekkora örömet szereztem szorgos gazfickóimnak a szokatlan rombolni valóval. 
Ez lett a ráadás ajándék tőlem karácsonyra : végig, míg állt a karácsonyfa, hosszú órákra fönt maradt a helyén a két éjjeli kölesfürt, tettre kész tündérkéim pedig máris feledték a mászókát, feledték az ágaikat : több órát töltöttek mindennap azzal, hogy ernyedetlen munkával szétrágják a rögzítő spárgákat (ez volt a kedvesebb feladat), utána pedig apró fürtönként szétdobálják az összes köleskét, míg végül csak a lekopasztott szára maradt belőle. Hogy közben ették is a kölest, abban távolról sem vagyok biztos : valószínűbb, hogy erre nem volt idejük, annyira izgatta őket a váratlan rombolási és szemetelési lehetőség. 
Nincs a világon az a madárjáték vagy extra finom ennivaló, amivel nagyobb örömet tudtam volna szerezni ennek a két kicsi rontópálnak, mint a szétdobálható kölesfürtökkel ! Csak hát persze örökké nem maradhatott így : a karácsonyfa leszedése utáni első porszívózás egyben azt is jelentette, hogy véget ért a jó világ a kalitka tetején. Szegény kis csalódott sztahanovistáim napokig vigasztalhatatlanok voltak – és még most is reménykednek minden reggel, hogy hátha egyszer megint trehány lesz a Mami, és ott felejti az éjszakai kölest a kalitkán. Én azonban résen vagyok és lelkesen őrzöm a padló tisztaságát – viszont annyi engedményt tettem, hogy a porszívózás napjain igenis fönt hagyom a köleskéket, hadd legyen a madárkáknak ünnepük, legalább egy héten egyszer. A múlt héten átkoztam is magam rendesen, mert időközben változott a napi program, el kellett volna halasztanom a délutáni porszívózást – ám de nem tehettem, mert a kalitka körül bokáig állt a köleshéj.De legalább én is szenvedtem egy kicsit a köles miatt, nem csak a madárkák.
*
*
Eddig tartott az eredeti szöveg. A képeket (amint azt ijedtemben oda is írtam az első bekezdés végére) csak akkor kezdtem kiszedegetni a fényképezőgépből, több napra visszamenőleg, amikor a szöveget már betettem ide. Így csak utólag látom, hogy a baj sokkal nagyobb, mint ahogy én azt gondoltam : nem penészes lehet ez a nyomorult VEGA köles, hanem férges. Nem láttam a vaksi szememmel, csak most, a legelső képen, hogy valami hernyók vagy kukacok tanyáznak benne, és azok szövögetik a maguk kis valamijét.
*
De hát mi lesz így a madárkákkal ?
Mit fognak enni esténként szegénykéim ?
Hisz a köleskéjük nélkül el se tudnak aludni !
*
Itt állok öt csomag VEGA kölessel : egy vagyon ! Hogy merjem most már odaadni nekik ? Hiába ellenőrzöm : még ha olyan jó volna is a szemem, mint amilyen ócska, a magok közt esetleg megbújt apró kis kukacokat (?) akkor se látnám ! Így meg aztán pláne nem látom.
*
És mi lesz a tartalékunkkal : a hatalmas műanyag ládában dekkoló, már felbontott köles-fürtökkel ? Hisz ha most, az utóbbi pár napban közéjük kevertem a férgeseket, akkor dobhatom ki az egészet ! Miből fogom pótolni - és főleg : honnan ? Hova menjek érte ? Ma este PANZI kölest adtam a madárkáknak (egyetlen csomaggal volt még itthon), de nem örültek neki, nem szeretik ezt a sötétebb fajtát. Honnan varázsoljak nekik olyan kölest, ami nem PANZI és nem VEGA ? Különben is csak kedden megyek majd vásárolni : az még két keserves este. Nekem fognak sírni, rám fognak haragudni, pedig én tényleg igyekszem gondoskodni róluk, messze túl a reális lehetőségeimen. Mégis mindig így járok.
Hogy engem ver az élet (ő tudja, miért), az rendben is volna - de hogy a madárkákat is ?
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
Új kommentek