MERT BIZONY EZER NAPJA VAN ITTHON
AZ ÉN KIS TÜNDÉRBOSZORKÁNYOM
Meg is kérem mindjárt,
hogy mesélje el nektek ő maga a mai napját.
Az ezredik napom ünneplése már tegnap este elkezdődött,
mert a Mami azt mondta, hogy az ünnephez az előestéje is hozzátartozik.
Kaptam három nagy csomag PRESTIGE kölest,
a saját súlyomnak több mint a hússzorosát,
a saját súlyomnak több mint a hússzorosát,
hogy egy ideig biztosan ne maradjunk köleske nélkül.
Sajnos magukat a zacskókat elfelejtette lefényképezni a buta Mami
(pedig nagyon szépek voltak),
így csak a műanyag ládában tudom megmutatni nektek, hogy milyen gazdag lettem.
*
Borzasztóan örültem a szép új köleskémnek,
ám enni sajnos elég sokáig nem tudtam belőle, mert Csuvika nem engedte.
Mindenáron ő akart etetni engem, ami nagyon kedves tőle -
de hát én a köleskét is szeretem.
Így egy kicsit sajnos összekaptunk Csuvikával,
hiába mondta neki a Mami, hogy engem most ünnepelni kéne, nem pedig bosszantani.
*
Le is másztam inkább a sarokbotra, hogy ne legyen vita,
mert ott nem fér mellém Csuvika.
*
Ő meg fölül szemezgette ugyanazt a fürtöt, amit én alul.
*
Reggel a Mami nem szerelte le a kalitkáról az éjszakai köleskéket,
és ebből rögtön tudtam, hogy tényleg ünnep van.
*
Azt kaptam tőle ajándékba a kölesfürtök mellé,
hogy szabad volt őket kedvem szerint cincálnom és szétdobálnom.
*
Csuvika persze most is udvarolni akart volna inkább,
mert ő még a kölesre is féltékeny, ha nem vele foglalkozom -
de elzavartam szegényt, hogy ne legyen utamban.
A Mami meg pont nem találta el a megfelelő pillanatot a masinájával.
*
Nincs is jobb játék a világon, mint a köleskopasztás !
Teleszórtam szépen a kalitka alatti tálcát meg a padlót,
de a Mami egyáltalán nem haragudott érte.
Azt mondta, részéről az extra söprögetés is az ajándékom része.
*
Kicsit később megérkezett a kalitkába a másik ajándékom, a tojásos rúd.
Észrevettétek már, milyen édes kis kép van a doboz hátulján,
mióta változott a VITAKRAFT tojásos rúdjának a csomagolása ?
Két kis hullámos baltával (vagy mivel) veri szét a rudat.
Egy zöld kislány meg egy kék fiúcska – éppen úgy, mint nálunk.
A Mami le is fényképezte – csak hát nagyon picike a kép, nem lett igazán jó.
*
Itt pedig végre az ajándékom !!!
Kevés dolog van a világon, amit jobban szeretek, mint a tojásos rudat !
Kár, hogy olyan ritkán van ünnep...
*
Délután új játékot találtam ki magamnak :
lemásztam az odúcskámhoz, és le akartam szerelni mellőle a létrákat.
Ez persze nagy zajjal járt, így sajnos a Mami észrevette, és jött fényképezni.
Azaz csak jött volna, ha Csuvika nem figyelmeztet időben a veszélyre.
Én voltaképpen nem nagyon bánom a vaku villogását,
de Csuvika vigyáz rám és szemmel tart :
akkorát ordított a szekrény tetején, amikor a Mami elindult felém a géppel,
hogy ijedtemben rögtön otthagytam a létrákat.
Így már csak egy boton ülve kaphatott le szegény Mami,
nem mutattam meg neki, hogyan kell létrát szerelni.
Amúgy is meg vagyok sértve ezek miatt a létrácskák miatt,
mert képtelenség ledobni őket, én meg nagyon nem szeretek kudarcot vallani.
*
De azért létradobálás nélkül is jó nap volt a mai.
A Mami egész nap mondogatja,
hogy szeretne még kétezredik meg háromezredik napot is velem.
Hááááát... én majd igyekszem, de ígérni nem ígérek semmit.
Rábízom inkább a Papagáj-Gondviselésre – mást úgysem tehetek.
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
-
Új kommentek